Ma Friderika névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Héják pórázon
J. Garai Béla
Vučić többször is azzal az erőltetett szellemességgel próbálta elbagatellizálni az ügyet, hogy „akiknek nincs más dolguk, nyugodtan sétálhatnak akár tíz évig is”, csak ne okozzanak balhét. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Valószínűleg a városaink utcáin kitartóan tüntető fiatalok legvérmesebbjei sem bíztak abban, hogy a hatalom engedelmesen és zokszó nélkül teljesíti kitűzött követeléseiket április 17-ig, amit határidőként szabtak meg ultimátumukban. Vagyis hogy lemond az ország egész csúcsvezetése, az elnökválasztásokon győztes Aleksandar Vučić miniszterelnököt és Maja Gojković házelnököt is beleértve, továbbá hogy menesztik az elektronikus médiafelügyeleti testület tagjait és új választásokat írnak ki. Hiába lépett második hetébe a haladópárti teljhatalom, vagy ahogy a fiatalok fogalmaznak: a diktatúra elleni megmozdulás, ehhez még nem teremtődött meg az úgynevezett kritikus tömeg.
Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy egyelőre nem is fog. Egyrészt azért, mert olyan mértékben spontán demonstrációról van szó, hogy hiányzik a tudatos irányítás és propaganda, hiszen nincs mögötte pártlogisztikai támogatás, ami, úgy látszik, nélkülözhetetlen a sikerhez, másrészt azért, mert a kormánypárt vezetősége is van annyira dörzsölt, hogy kerüli a konfrontálódást, az erőszakos hatósági fellépést, ami bizonyosan nagyobb reakciókat váltana ki. Vučić többször is azzal az erőltetett szellemességgel próbálta elbagatellizálni az ügyet, hogy „akiknek nincs más dolguk, nyugodtan sétálhatnak akár tíz évig is”, csak ne okozzanak balhét. Ők nem fognak közbe lépni, merthogy sokkal fontosabb teendőik vannak az ország felvirágoztatása terén… Cinikus felhanggal még azt is hozzáfűzte, hogy neki politikai szempontból direkt hasznára van a tüntetés, mert ezzel bizonyítást nyer, hogy Szerbiában normális körülmények uralkodnak, nyugodtan kifejezésre juttathatók az eltérő nézetek. Ugyanakkor azonban nem mulasztott emlékeztetni a kampány idején elhangzott figyelmeztetésére, miszerint egyes ellenzéki elnökjelöltek az úgynevezett macedón forgatókönyvet fogják majd alkalmazni, és megkísérlik erőszakkal elérni a „népakarattal ellentétes céljaikat”.
Csak a SNS-vezetés héjái próbálkoztak azzal az ötlettel, hogy nagyszabású ellenmítinget kellene szervezniük, amelyen „a nép” elítéli a választási eredményeket kritizáló fiatal demonstrálókat, akik „káoszt akarnak előidézni”. Aleksandar Martinović, a haladók harcias parlamenti frakcióvezetője annyira belelovalta magát az ellenakcióba, hogy egy tévés szereplése során a felvonulásokról készült felvételek alapján meg is jelölte az állítólagos szervezőket - ismert független újságírókat és ellenzéki politikusokat -, mintegy targetizálva, vagyis célkeresztbe állítva őket, éppen csak hogy nem szólította fel híveit a leszámolásra. A vehemens Martinovićot és társait azonban a nagyfőnök Vučić leintette, mondhatnánk, pórázra fogta a héjákat, és lefújta a kontramítinget abban bízva, hogy a tüntetéshullám magától is ki fog fulladni.
Ha pedig így lesz, akkor feledésbe merülhetnek a demonstrálók AV teljhatalmának megszüntetésére vonatkozó követelései is. Máris megkezdődött a közvélemény felkészítése arra, hogy Vučić az államelnöki poszt betöltése után is tartsa meg a pártelnöki tisztségét is, a javaslattal legodaadóbb híveinek egyike, Milos Vučević újvidéki polgármester, SNS-alelnök rukkolt ki a napokban, de aligha hihető, hogy főnöke tudta nélkül. Vučić tehát nem követi Tomislav Nikolić példáját, aki elnökké választása után megvált a pártelnökségtől, amit azóta nyilván keserűen megbánt. Nem gondolt arra, hogy mandátuma megszűntével számára már csak a nyugdíjas sors marad.
Már csak egy tökéletesen engedelmes kormányfőjelöltet kell találnia AV-nek, és akkor megvalósul minden, ami ellen a fiatalok fellázadtak. (...)
Következő cikk: Vulin összevissza beszélt az RTS-ről
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >
Alternatíva nélküli kor
Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >
Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”
A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >
Laudáció Márti néni tiszteletére
Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >
Mozaik vagy periféria?
A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >
A Nyugat és Takaró Mihály
Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >