2020. december 5. szombat
Ma Vilma, Ünige, Csaba, Sebőrella névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Héják pórázon

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Vučić többször is azzal az erőltetett szellemességgel próbálta elbagatellizálni az ügyet, hogy „akiknek nincs más dolguk, nyugodtan sétálhatnak akár tíz évig is”, csak ne okozzanak balhét. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Valószínűleg a városaink utcáin kitartóan tüntető fiatalok legvérmesebbjei sem bíztak abban, hogy a hatalom engedelmesen és zokszó nélkül teljesíti kitűzött követeléseiket április 17-ig, amit határidőként szabtak meg ultimátumukban. Vagyis hogy lemond az ország egész csúcsvezetése, az elnökválasztásokon győztes Aleksandar Vučić miniszterelnököt és Maja Gojković házelnököt is beleértve, továbbá hogy menesztik az elektronikus médiafelügyeleti testület tagjait és új választásokat írnak ki. Hiába lépett második hetébe a haladópárti teljhatalom, vagy ahogy a fiatalok fogalmaznak: a diktatúra elleni megmozdulás, ehhez még nem teremtődött meg az úgynevezett kritikus tömeg.

Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy egyelőre nem is fog. Egyrészt azért, mert olyan mértékben spontán demonstrációról van szó, hogy hiányzik a tudatos irányítás és propaganda, hiszen nincs mögötte pártlogisztikai támogatás, ami, úgy látszik, nélkülözhetetlen a sikerhez, másrészt azért, mert a kormánypárt vezetősége is van annyira dörzsölt, hogy kerüli a konfrontálódást, az erőszakos hatósági fellépést, ami bizonyosan nagyobb reakciókat váltana ki. Vučić többször is azzal az erőltetett szellemességgel próbálta elbagatellizálni az ügyet, hogy „akiknek nincs más dolguk, nyugodtan sétálhatnak akár tíz évig is”, csak ne okozzanak balhét. Ők nem fognak közbe lépni, merthogy sokkal fontosabb teendőik vannak az ország felvirágoztatása terén… Cinikus felhanggal még azt is hozzáfűzte, hogy neki politikai szempontból direkt hasznára van a tüntetés, mert ezzel bizonyítást nyer, hogy Szerbiában normális körülmények uralkodnak, nyugodtan kifejezésre juttathatók az eltérő nézetek. Ugyanakkor azonban nem mulasztott emlékeztetni a kampány idején elhangzott figyelmeztetésére, miszerint egyes ellenzéki elnökjelöltek az úgynevezett macedón forgatókönyvet fogják majd alkalmazni, és megkísérlik erőszakkal elérni a „népakarattal ellentétes céljaikat”.

Csak a SNS-vezetés héjái próbálkoztak azzal az ötlettel, hogy nagyszabású ellenmítinget kellene szervezniük, amelyen „a nép” elítéli a választási eredményeket kritizáló fiatal demonstrálókat, akik „káoszt akarnak előidézni”. Aleksandar Martinović, a haladók harcias parlamenti frakcióvezetője annyira belelovalta magát az ellenakcióba, hogy egy tévés szereplése során a felvonulásokról készült felvételek alapján meg is jelölte az állítólagos szervezőket - ismert független újságírókat és ellenzéki politikusokat -, mintegy targetizálva, vagyis célkeresztbe állítva őket, éppen csak hogy nem szólította fel híveit a leszámolásra. A vehemens Martinovićot és társait azonban a nagyfőnök Vučić leintette, mondhatnánk, pórázra fogta a héjákat, és lefújta a kontramítinget abban bízva, hogy a tüntetéshullám magától is ki fog fulladni.

Ha pedig így lesz, akkor feledésbe merülhetnek a demonstrálók AV teljhatalmának megszüntetésére vonatkozó követelései is. Máris megkezdődött a közvélemény felkészítése arra, hogy Vučić az államelnöki poszt betöltése után is tartsa meg a pártelnöki tisztségét is, a javaslattal legodaadóbb híveinek egyike, Milos Vučević újvidéki polgármester, SNS-alelnök rukkolt ki a napokban, de aligha hihető, hogy főnöke tudta nélkül. Vučić tehát nem követi Tomislav Nikolić példáját, aki elnökké választása után megvált a pártelnökségtől, amit azóta nyilván keserűen megbánt. Nem gondolt arra, hogy mandátuma megszűntével számára már csak a nyugdíjas sors marad.

Már csak egy tökéletesen engedelmes kormányfőjelöltet kell találnia AV-nek, és akkor megvalósul minden, ami ellen a fiatalok fellázadtak. (...)

 

2017. április 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Gonosz demokrata álarcot vett fel

A kilencvenes években a zúgolódókat elkergették a munkahelyükről, manapság a konformizmus könnyebben vállalható. A soft-autokrácia, a >

Tovább

Baljós gyermekbetegség

Napjainkban a baloldal elvesztette régi befolyását, sok országban egészen marginális, ám továbbra is észlelhető, hogy a >

Tovább

November 25. – a gyász napja!

A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De >

Tovább

Isten veled, FüVÉSZ!

Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos >

Tovább

Mesterlövészek

Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >

Tovább

„Sokat elvittek, de sokan jönnek”

Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >

Tovább

Lengyel-magyar párbeszéd

Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >

Tovább

Demokrácia vagy posztfasizmus?

Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >

Tovább

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább