Ma Géza, Cézár, Vanda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Héják pórázon
J. Garai Béla
Vučić többször is azzal az erőltetett szellemességgel próbálta elbagatellizálni az ügyet, hogy „akiknek nincs más dolguk, nyugodtan sétálhatnak akár tíz évig is”, csak ne okozzanak balhét. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Valószínűleg a városaink utcáin kitartóan tüntető fiatalok legvérmesebbjei sem bíztak abban, hogy a hatalom engedelmesen és zokszó nélkül teljesíti kitűzött követeléseiket április 17-ig, amit határidőként szabtak meg ultimátumukban. Vagyis hogy lemond az ország egész csúcsvezetése, az elnökválasztásokon győztes Aleksandar Vučić miniszterelnököt és Maja Gojković házelnököt is beleértve, továbbá hogy menesztik az elektronikus médiafelügyeleti testület tagjait és új választásokat írnak ki. Hiába lépett második hetébe a haladópárti teljhatalom, vagy ahogy a fiatalok fogalmaznak: a diktatúra elleni megmozdulás, ehhez még nem teremtődött meg az úgynevezett kritikus tömeg.
Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy egyelőre nem is fog. Egyrészt azért, mert olyan mértékben spontán demonstrációról van szó, hogy hiányzik a tudatos irányítás és propaganda, hiszen nincs mögötte pártlogisztikai támogatás, ami, úgy látszik, nélkülözhetetlen a sikerhez, másrészt azért, mert a kormánypárt vezetősége is van annyira dörzsölt, hogy kerüli a konfrontálódást, az erőszakos hatósági fellépést, ami bizonyosan nagyobb reakciókat váltana ki. Vučić többször is azzal az erőltetett szellemességgel próbálta elbagatellizálni az ügyet, hogy „akiknek nincs más dolguk, nyugodtan sétálhatnak akár tíz évig is”, csak ne okozzanak balhét. Ők nem fognak közbe lépni, merthogy sokkal fontosabb teendőik vannak az ország felvirágoztatása terén… Cinikus felhanggal még azt is hozzáfűzte, hogy neki politikai szempontból direkt hasznára van a tüntetés, mert ezzel bizonyítást nyer, hogy Szerbiában normális körülmények uralkodnak, nyugodtan kifejezésre juttathatók az eltérő nézetek. Ugyanakkor azonban nem mulasztott emlékeztetni a kampány idején elhangzott figyelmeztetésére, miszerint egyes ellenzéki elnökjelöltek az úgynevezett macedón forgatókönyvet fogják majd alkalmazni, és megkísérlik erőszakkal elérni a „népakarattal ellentétes céljaikat”.
Csak a SNS-vezetés héjái próbálkoztak azzal az ötlettel, hogy nagyszabású ellenmítinget kellene szervezniük, amelyen „a nép” elítéli a választási eredményeket kritizáló fiatal demonstrálókat, akik „káoszt akarnak előidézni”. Aleksandar Martinović, a haladók harcias parlamenti frakcióvezetője annyira belelovalta magát az ellenakcióba, hogy egy tévés szereplése során a felvonulásokról készült felvételek alapján meg is jelölte az állítólagos szervezőket - ismert független újságírókat és ellenzéki politikusokat -, mintegy targetizálva, vagyis célkeresztbe állítva őket, éppen csak hogy nem szólította fel híveit a leszámolásra. A vehemens Martinovićot és társait azonban a nagyfőnök Vučić leintette, mondhatnánk, pórázra fogta a héjákat, és lefújta a kontramítinget abban bízva, hogy a tüntetéshullám magától is ki fog fulladni.
Ha pedig így lesz, akkor feledésbe merülhetnek a demonstrálók AV teljhatalmának megszüntetésére vonatkozó követelései is. Máris megkezdődött a közvélemény felkészítése arra, hogy Vučić az államelnöki poszt betöltése után is tartsa meg a pártelnöki tisztségét is, a javaslattal legodaadóbb híveinek egyike, Milos Vučević újvidéki polgármester, SNS-alelnök rukkolt ki a napokban, de aligha hihető, hogy főnöke tudta nélkül. Vučić tehát nem követi Tomislav Nikolić példáját, aki elnökké választása után megvált a pártelnökségtől, amit azóta nyilván keserűen megbánt. Nem gondolt arra, hogy mandátuma megszűntével számára már csak a nyugdíjas sors marad.
Már csak egy tökéletesen engedelmes kormányfőjelöltet kell találnia AV-nek, és akkor megvalósul minden, ami ellen a fiatalok fellázadtak. (...)
Következő cikk: Vulin összevissza beszélt az RTS-ről
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A harmincas évek újra meg újra felbukkanak
Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >
Haiku és kapitalizmus
Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >
Független sajtó
Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >
Bűn
Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >
Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”
A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >
Ami az embert igazából feszíti, azzal kéne foglalkozni
„Hogy az irodalom csak irodalom. Ennek vége van. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene fordulni, >
Pásztor Bálint és a szabadkaiak folyamatos átverése
Pásztor Bálintnak a hatalmi koalícióban ülve nem most kellene ellenzékit játszania utólag, hanem még a tervek >
Az Utolsó Vajdasági
Nem csak tőle, a most már halhatatlan énekes-költőtől búcsúzunk, hanem egy kicsit Vajdaságtól is. Attól a >
A demokrata jelszavakkal sáfárkodók
Továbbra is rejtély előttem, hogy azok, akik húsz-harminc évvel ezelőtt tisztességgel kiálltak a szabadság mellett, miért >
Sinkó, Herceg és Tito
Az a pár mondat mélyebben ragadta meg az összefüggéseket, mint azok a kaméleonok, akik versben továbbá >
Megkísérelni a váltást!
A magyar közösségnek nincsen sem lehetősége, sem ideje egy újabb választási bojkottra, mivel az csak a >
Előléptették, vagy felfelé buktatták?
Nyilas Mihály 2014-től 2020-ig, vagyis hat hosszú éven át a Tartományi Kormány alelnöke, tartományi oktatási, jogalkotási >