Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Generációs hang
Vonuljanak vissza haciendáikra, élvezzék felhőkarcolóik árnyékát, stadionjuk gyepét, lakásuk hajópadlóját, meg a ménesük trágyadombjának szagát. Csak hagyják már ezeket a szerencsétlen országokat és társadalmakat!
Nézzünk végig a képeken, olvassuk végig a tudósításokat, majd valóban kialakulhat bennünk az az érzés, hogy itt az ifjú generációkkal (is) viaskodnak a hatalmak Budapesten és Belgrádban. Vagyis azokkal, akik a nyolcvanas évek elejétől az ezredfordulóig jöttek ezen világra. Vagyis azokkal (és ez nagyon fontos), akiknek épp csak mutatóba maradhatott valami a fura önkényuralmi szocialista rendszerekből, és akik a gyermekkorukat és ifjúságukat az elcseszett rendszerváltások szégyentelen, holdudvarokkal és tájkunokkal sűrűn bélelt világában töltötték, ahol egész raklapokkal kapták az arcunkba a legkülönbözőbb eszelős döntéshozókat és sleppjeiket.
Nincs szándékomban idealizálni, lehet ezek a generációk is csak egy vagy legalábbis két „centiméterrel” tudnak növelni a demokráciáink minőségén, arról nem is beszélve, hogy egyes tagjai már szépen beleágyazódtak a fennálló rendszerekbe. Ez egy ilyen nehéz, ellentmondásokkal istenesen aláaknázott terep. Viszont hallatszik a generációk hangja, Budapest és Belgrád hatalmasai nem épp félelem nélkül reagálnak rá, és ez jó. Voltaképpen ez jelenti a legnagyobb ígéretet arra nézve, hogy ezek a sete-suta illiberális (vagy milyen) rendszereknek – teletömve olyan emberekkel, akik szinte mást sem csináltak az elmúlt 30 évben, csak a hatalmukat építgették, mostanra már eléggé belefeledkezve a játékba – van még egy kis idejük, aztán kész. Szarrá válik a nagy munka. Építettetek volna mást, nem ezt!
Mindenesetre nem biztos, hogy ez lesz, sok ponton veszhet a semmibe a lendület, számos veszélyforrás van itt, jó hogy. Várjunk még azzal az Örömódával. Ugyanakkor bizonyosan kellenek a magukért és egymásért kiálló fiatal emberek, akik új alapra helyezik a demokratikus vitákat (legyenek akár mégannyira élesek is), újra értelmezik a becsontosodott ideologikus törésvonalakat (mert itt egyszerre van szó konzervatív, baloldali stb. meggyőződésű emberekről), és megmutatják azt a kerti kiskaput azoknak a kormányfőknek, minisztereknek, polgármestereknek, elnököknek és szolgáiknak, ahol gyorsan el lehet sunnyogni. Vonuljanak vissza haciendáikra, élvezzék felhőkarcolóik árnyékát, stadionjuk gyepét, lakásuk hajópadlóját, meg a ménesük trágyadombjának szagát. Csak hagyják már ezeket a szerencsétlen országokat és társadalmakat! (VP, Második Nyilvánosság)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >