Ma szökőnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Az utolsó csepp
J. Garai Béla
„Hazudnak a népnek… Vučić győzelme volt az utolsó csepp, amitől kicsordult a pohár”, nyilatkozta az egyik tüntető. „Imbecilnek és hülyének néznek bennünket”. J. Gari Béla (Vajdaság Ma):
Már egy hete minden este zabolátlan, hangoskodó huligánok vonulgatnak a szerbiai városok utcáin, megzavarva azt az örömteli hangulatot, amely az Aleksandar Vučić fényes győzelmével zárult elnökválasztás ébresztett a tisztességes honpolgárokban… Nagyjából így jellemzik a „Stop a diktatúrának” jelszóval zajló tüntetéseket a kormányt kiszolgáló lapokban. Miközben a hatalom azt próbálja elvitatni, hogy spontán megmozdulásról lenne szó.
Nem tud ugyanis beletörődni abba, hogy a megmozdulás ötlete nem egy ellenzéki politikus agyából pattant ki, hanem azt a közösségi oldalakon megnyilvánuló elégedetlenség szülte. S hogy a szervezés is a világhálón történik, ami a politikacsinálás legújabb, mondhatnánk forradalmian új és lehető legdemokratikusabb formája, s éppen befolyásolhatatlansága miatt ébreszt rémálmokat minden autokratikus rezsimben.
Már az is elég okot szolgáltatna a fiatalok elégedetlenségére, ahogyan felvonulásaikat a kormányhoz húzó média kezeli: a választás másnapján tartott tüntetésüket a tévéállomások simán elhallgatták, pedig már akkor is több ezren vonultak fel Belgrád, Újvidék és Nis, az ország három legnagyobb városának utcáin - miközben az újonnan megválasztott elnök kormányfői minőségében tett minden lépéséről kimerítően beszámoltak. Az említett lapok pedig azonnal megindították az ellentámadást, „felfedve”, hogy az akciót a vereséget szenvedett ellenzéki elnökjelöltek szervezték, külföldi titkosszolgálatok közreműködésével és természetesen Soros György anyagi támogatásával. Az Informer például konkrétan megnevezte a főbűnöst, Saša Janković volt polgári jogvédőt, címoldalán adva hírül, hogy „Janković vért akar!”. Egy másik tudósításában pedig Vuk Jeremićre és Saša Radulovićra is kiterjesztette a vádat, felvilágosítva az olvasókat, hogy miután veszítettek a választáson, most „az utcán akarják megszerezni a hatalmat”.
A bulvárlap a hétvégén tovább szította a közhangulatot a tüntetők ellen azzal az állítólagos rendőrségi értesüléssel rukkolva ki, hogy pokoli terv készült, amelynek célja, hogy útlezárásokkal, provokációk kirobbantásával teljes káoszt idézzenek elé és megbénítsák az országot! (…)
A hatalmi párt taktikája világos: a tüntetések tolerálásával próbálnak poénokat szerezni a külföld előtt, a demokratikus játékszabályok feltétlen tisztelőinek szerepében tetszelegve, amikor is azt hangoztatják, hogy „a veszteseknek joguk van tiltakozni”, s ők ezt nagylelkűen eltűrik. Közben arra spekulálnak, hogy a résztvevők előbb-utóbb úgyis belefáradnak a menetelésekbe és hazamennek, és minden maradhat a régiben.
Eddig azonban nem jött be a számítás, mert szombaton már minden korábbinál nagyobb tömeg gyűlt össze Belgrádban: a rendőrségi adatok szerint is legalább 9500-an voltak a kormányépület előtt. Ilyen méretű ismétlődő demonstrációt már nehéz bagatellizálni.
Hogy mit is akarnak a napok óta kitartóan tüntető, a közösségi hálón szervezkedő fiatalok, egyelőre nem könnyű pontosan meghatározni. Csak annyi világos, hogy nemcsak a választási eredményekkel elégedetlenek.
Sokféle transzparens látható a felvonulásokon: a legtöbb a diktatúrát ítéli el Vučić teljhatalmára célozva, kifogásolják a választásokon történt szabálytalanságokat és az egyenlőtlen feltételeket, de számos felirat a kilátástalanságra, a reményvesztettségre, a főleg a fiatalokat sújtó sanyarú gazdasági helyzetre utal. Vagy arra, hogy csak talpnyalással és pártkönyvecskével lehet előrehaladni, mint például ez a szöveg: „Neću sendvič, hoću revoluciju” („Nem kell szendvics, forradalmat akarok”), a kampány idején napidíjért buszoztatott pártaktivistákra emlékeztetve. Persze, szélsőséges megnyilvánulások is előfordultak, Vucic és Vulin (a minden lében kanál szociális ügyi tárcavezető) halálát követelve, de nem ez a jellemző.
Több nap után közzétették konkrét követeléseik listáját is, amelyen többek között a Köztársasági Választási Bizottság és a Köztársasági Műsorszórási Ügynökség tagjainak, Maja Gojković házelnöknek, továbbá a két legnagyobb tévécsatorna, a belgrádi (RTS) és a vajdasági (RTV) tévéház igazgatójának a leváltása szerepel (őket azért teszik felelőssé, mert megalkuvásból nem tájékoztattak az eseményekről). Maja Gojkovićnak azt róják fel, hogy a hatalmi párt utasítására a kampány idejére felfüggesztette a nemzetgyűlés ülésezését, megvonva ezzel a lehetőséget az amúgy is hátrányos helyzetben levő ellenzéki jelöltektől és pártjaiktól, hogy a tévéközvetítések útján kifejthessék álláspontjukat a nézőknek. Ám feltételezhető, hogy ez még nem végleges lista, és elégedetlenségük gyökerei mélyebbre nyúlnak.
Olyan magyarázat is olvasható, hogy annak a nem egészen ötven százaléknyi szavazónak a nevében tiltakoznak Vučić „mint a könnycsepp, olyan tiszta” győzelme ellen (ahogyan maga jellemezte), akik ilyen-olyan okokból nem mentek el szavazni. Ugyanakkor elégedetlenségüket fejezik ki amiatt is, hogy ezek a választók nem tartották fontosnak a voksolást, és így megkönnyítették a haladópárti jelölt dolgát.
Ám a könnycsepp tisztaságú diadalt az a legfrissebb adat is megkérdőjelezi, amit Saša Janković volt jogvédő csapata közölt: a választási bizottság által rendelkezésükre bocsátott, véletlenszerűen kiválasztott huszonöt zsáknyi választási anyag átvizsgálása után kiderült, hogy például Novi Pazarban és Loznicában csaknem nyolcszáz Vučićot támogató szavazattal többet találtak, mint amennyien a választási listán szerepeltek. A volt jogvédő szerint ennek alapján nem zárható ki, hogy országos szinten Vučić akár háromszázezernél is több jogtalan voksot kapott.
A vádra a választási bizottság haladópárti elnöke újraszámláltatta a leginkább kifogásolt két körzet szavazatait (de a többit nem!), és hazugságnak minősítette Jankovicék állítását, mondván, mindössze négy szavazattal volt csak több… A bizottság ülésén éles azonban éles vita alakult ki, az ellenzéki pártok képviselői továbbra is szabálytalanságokat feltételeznek. (…)
Most még lehetetlen megjósolni, hogy mennyire lesznek kitartóak a megmozdulások leckét feladó résztvevői, és képesek lesznek-e bármit is kicsikarni a hatalomból a követeléseik közül. Ám az mindenképpen reménykeltő, hogy felemelték szavukat a hazugságokra épülő, egy egész virtuális világot teremtő kormánypropaganda ellen, a maga Patyomkin-üzemeivel és teljesítetlen ígéreteivel. És hogy ennyi embert tudtak mozgósítani (ha már ez ellenzéki pártok erre képtelenek). „Hazudnak a népnek… Vučić győzelme volt az utolsó csepp, amitől kicsordult a pohár”, nyilatkozta az egyik tüntető. „Imbecilnek és hülyének néznek bennünket”, fűzte hozzá.
Valószínűleg ő fogalmazta meg a legpontosabban, hogy miért vállalták a szembefordulást a hatalom virtuális világával.
Következő cikk: NYT Warns Against Vucic Autocracy in Serbia
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Érdekképviselet ez?
A „messziről jött ember azt mond, amit akar” – tartja magyar mondás. A kérdés csupán az, >
Mikor alapoztuk meg az autokrata rendszert?
Bence Erika egyetemi tanárnő egy kritikája miatt az MNT lapjaiban fekete listára került. ám hallgatnak az >
Közös pontok
Boldogok azok a kortársaim, akik karriervágyból megtagadták vagy pedig úgy emlékeznek rá, mint arra a bohó >
A szocializmus a bécsi Mariahilferstrassen bukott meg
Neki van igaza, nem azoknak, akik 1989-ról úgy beszélnek, mint a csodás évekről. Magyarország ölébe hullott >
A hazaszeretet őrjöngéssé fajult…
Miközben a vajdasági politikai és értelmiségi elit úgy véli, hogy a vajdasági magyar kisebbség helyzete kiváló, >
Csonka többpártrendszer – csonka demokrácia
A közösségi kérdések drámaiak, a válaszok elmaradnak. Rákényszerítenek-e bennünket a választások az átfogó kisebbségi közéleti reformra? >
Homály
Ha az Orbán-ellenes tábor nagy része most nem áll ki a cigányok védelmében, akkor az ország >
A „támogatás” ára
Nem az a gond, hogy a két magyar nyelven tájékoztató kft. támogatásban részesül, hanem az, hogy >
Korom gályájának rabja
De felesleges visszasírni azokat a korokat, lássuk be, hogy a modern korban a művész a porondra >
Magyar árkok
„Egyre kevesebb vigasza van az ország egyik, politikailag elárvult felének”, írta Károlyi Csaba a Parti Nagy >
Öt hónapja várunk a pénzünkre!
Több vajdasági magyar földműves gazda vár már hónapok óta arra a pénzre, amit a Seb-Agrar zentai-pacséri >
Mit és kit lehet tanítani?
Kezdő tanárként a legnagyobb sokk, ami ért, az volt, amikor egyik középiskolás diák a háziolvasmány, a >