2021. október 18. hétfő
Ma Lukács, Jusztusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Erdogant megöli a sárga irigység

J. Garai Béla
J. Garai Béla

AV teljhatalma most valóban kiteljesedhet, hisz beiktatása után egyszerre lesz államfő, a parlamentben abszolút többséggel rendelkező kormánypárt vezetője és jó néhány hónapig, amíg nem talál neki megfelelő utódot a kormányfői posztra, a kabinet ideiglenes irányítója. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Az lett volna az óriási meglepetés, ha nem így történik, ahogy történt, és nem a haladópárti elnökjelölt viszi el a pálmát. Ekkora felhajtás, ilyen zajos dobpergés, ilyen méretű népszerűsítési kampány után, mint amekkorát az elmúlt hetekben a kormánypárt és koalíciós szövetségesei produkáltak (beleértve a VMSZ-t is), csúfos kudarc lett volna minden más eredmény.

Olyan mozgósítás zajlott, mintha az ország jövője, polgárainak boldogulása múlott volna azon, hogy AV (Aleksandar Vučić) diadalmaskodjon lehetőleg mindjárt az első fordulóban. Egy kisebb hadseregnyi fizetett aktivistát vetettek be az ajtótól ajtóig akciókban, bértapsolók ezreit buszoztatták az ország egyik végéből a másikba annak a látszatnak a kedvéért, hogy mindenütt oda vannak a haladók jelöltjéért, készpénznek veszik a kormánya eredményeivel való dicsekvését és fellengzős ígéreteit.

Hogy miből pénzelték e műveleteket, sohasem fogjuk megtudni, de hogy valahol a mi zsebünkre ment ki a játék, az kétségtelen.

A népszerűsítő akciók csimborasszója pedig az volt, amikor a kampánycsend előtti napon hét napilap címoldalán jelent meg egész oldalas terjedelemben AV választási reklámja! Az újságos bódék előtt az embernek az volt a benyomása, hogy valamilyen diverzió történt, ismeretlen terroristák (talán albánok?) kényszerítették a derék nyomdászokat, hogy ugyanazt a klisét alkalmazzák. A szerb újságírás ezzel alul múlta még a miloševići idők gyakorlatát is, a szóban forgó lapok (köztük a legpatinásabbnak mondott Politika is) pedig csúfosan levizsgáztak olvasóik előtt.

Erre azonban már kár szót vesztegetni, a diadal megszületett, és a győztesek számára csak ez a fontos. Most a további fejlemények kerülnek az érdeklődés középpontjába, elsősorban az, hogy milyen szerepet fog betölteni AV új pozíciójában?

Kevesen gondolják, hogy leköszönve kormányelnöki posztjáról - ahonnan minden jelentős illetékességre kiterjedt a hatalma, a külpolitikától egészen a gyáravatásokig - megelégszik a protokolláris ügyekkel és a kitüntetések osztogatásával, mint Tomislav Nikolić, a még (május 31-ig) hivatalban levő elnök. Politikai megfigyelők szerint a hatalom ott fog összpontosulni, ahol Vučić van, és meg fogja találni a módját, hogy – bárki is lesz az utódja a miniszterelnöki székben – továbbra is ő tartsa a kezében a kormányrudat. Mint ahogyan az sem feltételezhető, hogy elköveti azt a hibát, amit Nikolić vétett: hogy megválik a haladópárt vezetői posztjától, ahogyan az elnökké való kinevezése után tette nagy könnyelműen, s aminek meg is lett a következménye: az, hogy mandátuma lejártával elmehet nyugdíjba. Hiába próbálkozott a rosálásra tett ajánlatával, vagyis hogy Vučić elnökké avanzsálása után ő vegye át a kormányfői és a pártelnöki posztot, javaslatát simán lesöpörték az asztalról. Amikor pedig zsarolással próbálkozott, a Vučićhoz hű tabloidok kíméletlenül nekimentek, és megvádolták, hogy egyes tájkunokkal szövetkezve meg akarja buktatni eszmetársát.

Megbízatása lejártával tehát mehet vissza szülővárosába, Bajčetinába templomot építeni és továbbfejleszteni pálinkafőzdéjét.

AV teljhatalma most valóban kiteljesedhet, hisz beiktatása után egyszerre lesz államfő, a parlamentben abszolút többséggel rendelkező kormánypárt vezetője és jó néhány hónapig, amíg nem talál neki megfelelő utódot a kormányfői posztra, a kabinet ideiglenes irányítója. Erdogan török elnököt megöli a sárga irigység, ha értesül róla. Ha ez szavatolja a stabilitást és a fellendülést, ahogyan a kampányban érveltek megválasztása mellett, akkor nyugodtan bevezethetnék a monarchiát is.

(...)

2017. április 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább

Civilizációs válság

Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >

Tovább

„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”

Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >

Tovább

„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”

Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >

Tovább

Végtelenül sajnálatos a szabadkai politikusok mosakodása

Remélem, hogy előzőleg legalább a sajtóból értesültek és gondosan áttanulmányozták Dragan kapitány több évtizedes „humanitárius” tevékenységét. >

Tovább

Dvostruka zavisnost medija na mađarskom jeziku

Mediji na mađarskom jeziku se nalaze u dvostruko zavisnom položaju, s jedne strane, zavise od novčane >

Tovább

Bekezdések az előválasztásról

Az első forduló 2. és 3. helyén végzett személyek próbáltak trükközni? Inkább aludjanak? Hát persze hogy >

Tovább

Szembenézni a tényekkel!

Ha valamiben „konszenzus van”, akkor abban, hogy „a kulturális autonómiának becézett Magyar Nemzeti Tanács (MNT) nem >

Tovább

A vörös vonal

Nem kis erőfeszítésembe került, hogy ne lépjem át a „vörös vonalat” és ne váljak nacionalistává, mert >

Tovább