2019. december 8. vasárnap
Ma Mária, Emőke névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Erdogant megöli a sárga irigység

J. Garai Béla
J. Garai Béla

AV teljhatalma most valóban kiteljesedhet, hisz beiktatása után egyszerre lesz államfő, a parlamentben abszolút többséggel rendelkező kormánypárt vezetője és jó néhány hónapig, amíg nem talál neki megfelelő utódot a kormányfői posztra, a kabinet ideiglenes irányítója. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Az lett volna az óriási meglepetés, ha nem így történik, ahogy történt, és nem a haladópárti elnökjelölt viszi el a pálmát. Ekkora felhajtás, ilyen zajos dobpergés, ilyen méretű népszerűsítési kampány után, mint amekkorát az elmúlt hetekben a kormánypárt és koalíciós szövetségesei produkáltak (beleértve a VMSZ-t is), csúfos kudarc lett volna minden más eredmény.

Olyan mozgósítás zajlott, mintha az ország jövője, polgárainak boldogulása múlott volna azon, hogy AV (Aleksandar Vučić) diadalmaskodjon lehetőleg mindjárt az első fordulóban. Egy kisebb hadseregnyi fizetett aktivistát vetettek be az ajtótól ajtóig akciókban, bértapsolók ezreit buszoztatták az ország egyik végéből a másikba annak a látszatnak a kedvéért, hogy mindenütt oda vannak a haladók jelöltjéért, készpénznek veszik a kormánya eredményeivel való dicsekvését és fellengzős ígéreteit.

Hogy miből pénzelték e műveleteket, sohasem fogjuk megtudni, de hogy valahol a mi zsebünkre ment ki a játék, az kétségtelen.

A népszerűsítő akciók csimborasszója pedig az volt, amikor a kampánycsend előtti napon hét napilap címoldalán jelent meg egész oldalas terjedelemben AV választási reklámja! Az újságos bódék előtt az embernek az volt a benyomása, hogy valamilyen diverzió történt, ismeretlen terroristák (talán albánok?) kényszerítették a derék nyomdászokat, hogy ugyanazt a klisét alkalmazzák. A szerb újságírás ezzel alul múlta még a miloševići idők gyakorlatát is, a szóban forgó lapok (köztük a legpatinásabbnak mondott Politika is) pedig csúfosan levizsgáztak olvasóik előtt.

Erre azonban már kár szót vesztegetni, a diadal megszületett, és a győztesek számára csak ez a fontos. Most a további fejlemények kerülnek az érdeklődés középpontjába, elsősorban az, hogy milyen szerepet fog betölteni AV új pozíciójában?

Kevesen gondolják, hogy leköszönve kormányelnöki posztjáról - ahonnan minden jelentős illetékességre kiterjedt a hatalma, a külpolitikától egészen a gyáravatásokig - megelégszik a protokolláris ügyekkel és a kitüntetések osztogatásával, mint Tomislav Nikolić, a még (május 31-ig) hivatalban levő elnök. Politikai megfigyelők szerint a hatalom ott fog összpontosulni, ahol Vučić van, és meg fogja találni a módját, hogy – bárki is lesz az utódja a miniszterelnöki székben – továbbra is ő tartsa a kezében a kormányrudat. Mint ahogyan az sem feltételezhető, hogy elköveti azt a hibát, amit Nikolić vétett: hogy megválik a haladópárt vezetői posztjától, ahogyan az elnökké való kinevezése után tette nagy könnyelműen, s aminek meg is lett a következménye: az, hogy mandátuma lejártával elmehet nyugdíjba. Hiába próbálkozott a rosálásra tett ajánlatával, vagyis hogy Vučić elnökké avanzsálása után ő vegye át a kormányfői és a pártelnöki posztot, javaslatát simán lesöpörték az asztalról. Amikor pedig zsarolással próbálkozott, a Vučićhoz hű tabloidok kíméletlenül nekimentek, és megvádolták, hogy egyes tájkunokkal szövetkezve meg akarja buktatni eszmetársát.

Megbízatása lejártával tehát mehet vissza szülővárosába, Bajčetinába templomot építeni és továbbfejleszteni pálinkafőzdéjét.

AV teljhatalma most valóban kiteljesedhet, hisz beiktatása után egyszerre lesz államfő, a parlamentben abszolút többséggel rendelkező kormánypárt vezetője és jó néhány hónapig, amíg nem talál neki megfelelő utódot a kormányfői posztra, a kabinet ideiglenes irányítója. Erdogan török elnököt megöli a sárga irigység, ha értesül róla. Ha ez szavatolja a stabilitást és a fellendülést, ahogyan a kampányban érveltek megválasztása mellett, akkor nyugodtan bevezethetnék a monarchiát is.

(...)

2017. április 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább

Kifelé a Machiavelli-fasorból

Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >

Tovább