Ma Adalbert, Vince névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Útban a szebb jövő felé
Avagy: Hát én immár kit válasszak…?
J. Garai Béla
A VMSZ is alaposan kitett magáért, ilyen odaadó agitációt nem folytatott akkor sem, amikor saját jelöltjét méltatta, mint most a kormánypárti jelölt érdekében. J.Garai Béla (Vajdaság Ma):
Most már csak jó egy hétig kell elviselnünk az elnökjelöltek öntömjénezését és híveik zajos lármáját… Hogy azután a szavazófülke magányában eldöntsük, kinek adományozzuk voksunkat színes selyempapírba csomagolt ígéreteik, egyéni ízlésünk vagy politikai meggyőződésünk alapján. Vagy csak azért, mert konkrét útbaigazítással segítettek nekünk a helyes döntéshozatalban. Ha netán tanácstalanok lennénk. (…)
A VMSZ is alaposan kitett magáért, ilyen odaadó agitációt nem folytatott akkor sem, amikor saját jelöltjét méltatta, mint most a kormánypárti jelölt érdekében. A sokunkban élő rossz emlékekre célozva Pásztor István arra apellált, hogy ne ezekre hagyatkozzunk, hanem gondoljunk a jelenre és a jövőre. Amiből egyenesen következik, hogy napjainkban a feledékeny szavazó a jó szavazó, és az, aki politikusai tanácsára hallgat és nem a lelkiismeretére.
Sőt, nagy meglepetésre Szijjártó Péter magyar külügyminiszter is bekapcsolódott a szerb hatalmi párt jelöltjének kampányába, bokros teendői közepette időt szakított arra, hogy Budapestről leruccanjon Belgrádba és beálljon A. Vučić méltatói közé a minapi nagygyűlésen, gesztusból szerbül szónokolva. S ezzel mintegy nekünk is megüzente, hogy anyaországi vélemény szerint kire illik szavaznunk. Nehogy véletlenül elkalandozzon a figyelmünk, ha az urna előtt kezünkbe vesszük a ceruzát.
A haladópárt semmit sem akar a véletlenre bízni, a mindenre kiterjedő kampány, a reklámvideók, az ajtótól ajtóig folytatott meggyőző akciók mellett – belgrádiak állítása szerint - a közvállalatokban hűségnyilatkozatokat íratnak alá az alkalmazottakkal, és kötelezik őket, hogy minél több ismerősüket próbálják rávenni, hogy Vučićra szavazzon. Vesna Pešić ismert politikai elemző szerint az egész társadalomban eluralkodott a félelem, az emberek féltik az állásukat, ezért a közvélemény kutatási eredmények is megbízhatatlanok, mert a megkérdezettek nem mernek őszintén nyilatkozni.
Maguk a jelöltek azonban nemcsak velünk, szavazókkal foglalkoznak, hanem egymással is. Ezen a téren nincs helye az udvariasságnak, a kollegiális viszonyulásnak, itt a kemény ledorongolás és az útszéli stílus a bejáródott. Ivica Dačić, a szocialisták vezetője egyenesen Szerbia szégyenének nevezte, hogy „ilyen jelöltjei vannak”, de ő persze csak az ellenzékiekre gondolt, mert szerinte az „egyedüli elfogadható jelölt A. Vučić”. Maga Vučić kihívóiról azt állítja, hogy semmilyen programjuk sincs, csak az iránta érzett gyűlölet vezérli őket és felfordulás előidézésére készülnek. Sasa Radulovićról, az Elég volt mozgalom jelöltjéről nemes egyszerűséggel úgy nyilatkozott, hogy tolvaj. Radulović viszont azt veti Vučić szemére, hogy propagandagépezetével terrorizálja a közéletet és teljhatalomra törekszik. Nenad Čanak, a ligások jelöltje Saša Janković volt jogvédőt kritizálja, mert szerinte nincs programja, nem ért a politikához és éppen olyan ál-európai elnök lenne, mint amilyen Vojislav Koštunica volt. Čanak Vuk Jeremićet nacionalistának tartja, Vojislav Šešeljt és követőit „sljam”-nak, mocsoknak minősíti, és követeli, hogy a csetnik vajda felett itthon is ítélkezzenek. Šešelj sima lehülyézéssel intézi el a ligások vezetőjét.
Különösnek mondható Šešelj és Vučić egymás iránti viszonyulása. A haladópárti vezető feltűnően kerüli a vajdáról való állásfoglalást – ami érthető is múltbeli viszonyukra való tekintettel -, ugyanakkor Šešelj is kimondottan kesztyűs kézzel bánik Vučićtyal, s ezt azzal magyarázza, hogy Brüsszel követelésével dacolva, nem vezetett be szankciókat Oroszország ellen. Reményei szerint az első fordulóban legyőzi a többi kihívót, és másodikként fut be Vučić mögött, a második fordulóban pedig megelőzi volt tanítványát, és ő lesz az új elnök. Ebben az esetben Vučićot meghagyná a miniszterelnöki poszton, feltéve, hogy változtat EU-barát politikáján és elfogadja az Oroszországhoz való csatlakozást. Ezek alapján a vajdát azzal vádolják, hogy titokban összejátszik „szellemi gyermekével”.
A közvélemény kutatások egyelőre nem adnak tápot a vajda vérmes reményeihez, a múlt héten alig öt százalékos támogatottságot prognosztizáltak számára. Még szerencse, mert amit Šešelj vizionál, az igazi rémálom lehetne: ugyanis az Európai Unió széthullásáról ábrándozik, ami után Amerika és Oroszország felosztaná egymás közt a kontinens országait, és létrejöhetne Nagy-Szerbia. Nyugati oldalon természetesen a Virovitica-Karlovac-Karlobag határvonallal.
A jelöltek csapata külpolitikai törekvései tekintetében majdnem teljes egységben a NATO-tagság ellen foglal állást, Vuk Jeremić a katonai semlegességet az alkotmányba is belefoglalná. Egyedül Čanak támogatja az észak-atlanti szövetséghez való csatlakozást, Saša Janković pedig népszavazást tartana a kérdésről. Úgyszintén a ligás politikus az egyetlen, aki kész elismerni, hogy „Koszovó független Szerbiától”. Az uniós tagságot a jelöltek fele utasítja el, és (Čanak kivételével) mindegyik az Oroszországgal való minél szorosabb kapcsolatokat szorgalmazza, azzal, hogy Šešelj az orosz föderációba való belépés híve. Az egész választásból gúnyt űző Ljubiša Preletačević Beli (alias Luka Maksimović) pedig olyan viszonyt képzel el Oroszországgal, mint a saját nagybácsinkkal, akivel időnként találkozik az ember, de nem mélyíti el túlságosan a kapcsolatát.
Ez hát a választék…
Következő cikk: Merkel védi Orbánt, és aláássa az EU-t
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”
A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >
A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is
Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >
Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén
A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >
Azt hallom, csoda történt Washingtonban
Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >
Osztozkodás a lőporos hordón
A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >