2021. augusztus 4. Szerda
Ma Domonkos, Dominika, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Útban a szebb jövő felé

Avagy: Hát én immár kit válasszak…?

J. Garai Béla
J. Garai Béla

A VMSZ is alaposan kitett magáért, ilyen odaadó agitációt nem folytatott akkor sem, amikor saját jelöltjét méltatta, mint most a kormánypárti jelölt érdekében. J.Garai Béla (Vajdaság Ma):

Most már csak jó egy hétig kell elviselnünk az elnökjelöltek öntömjénezését és híveik zajos lármáját… Hogy azután a szavazófülke magányában eldöntsük, kinek adományozzuk voksunkat színes selyempapírba csomagolt ígéreteik, egyéni ízlésünk vagy politikai meggyőződésünk alapján. Vagy csak azért, mert konkrét útbaigazítással segítettek nekünk a helyes döntéshozatalban. Ha netán tanácstalanok lennénk. (…)

A VMSZ is alaposan kitett magáért, ilyen odaadó agitációt nem folytatott akkor sem, amikor saját jelöltjét méltatta, mint most a kormánypárti jelölt érdekében. A sokunkban élő rossz emlékekre célozva Pásztor István arra apellált, hogy ne ezekre hagyatkozzunk, hanem gondoljunk a jelenre és a jövőre. Amiből egyenesen következik, hogy napjainkban a feledékeny szavazó a jó szavazó, és az, aki politikusai tanácsára hallgat és nem a lelkiismeretére.

Sőt, nagy meglepetésre Szijjártó Péter magyar külügyminiszter is bekapcsolódott a szerb hatalmi párt jelöltjének kampányába, bokros teendői közepette időt szakított arra, hogy Budapestről leruccanjon Belgrádba és beálljon A. Vučić méltatói közé a minapi nagygyűlésen, gesztusból szerbül szónokolva. S ezzel mintegy nekünk is megüzente, hogy anyaországi vélemény szerint kire illik szavaznunk. Nehogy véletlenül elkalandozzon a figyelmünk, ha az urna előtt kezünkbe vesszük a ceruzát.

A haladópárt semmit sem akar a véletlenre bízni, a mindenre kiterjedő kampány, a reklámvideók, az ajtótól ajtóig folytatott meggyőző akciók mellett – belgrádiak állítása szerint - a közvállalatokban hűségnyilatkozatokat íratnak alá az alkalmazottakkal, és kötelezik őket, hogy minél több ismerősüket próbálják rávenni, hogy Vučićra szavazzon. Vesna Pešić ismert politikai elemző szerint az egész társadalomban eluralkodott a félelem, az emberek féltik az állásukat, ezért a közvélemény kutatási eredmények is megbízhatatlanok, mert a megkérdezettek nem mernek őszintén nyilatkozni.

Maguk a jelöltek azonban nemcsak velünk, szavazókkal foglalkoznak, hanem egymással is. Ezen a téren nincs helye az udvariasságnak, a kollegiális viszonyulásnak, itt a kemény ledorongolás és az útszéli stílus a bejáródott. Ivica Dačić, a szocialisták vezetője egyenesen Szerbia szégyenének nevezte, hogy „ilyen jelöltjei vannak”, de ő persze csak az ellenzékiekre gondolt, mert szerinte az „egyedüli elfogadható jelölt A. Vučić”. Maga Vučić kihívóiról azt állítja, hogy semmilyen programjuk sincs, csak az iránta érzett gyűlölet vezérli őket és felfordulás előidézésére készülnek. Sasa Radulovićról, az Elég volt mozgalom jelöltjéről nemes egyszerűséggel úgy nyilatkozott, hogy tolvaj. Radulović viszont azt veti Vučić szemére, hogy propagandagépezetével terrorizálja a közéletet és teljhatalomra törekszik. Nenad Čanak, a ligások jelöltje Saša Janković volt jogvédőt kritizálja, mert szerinte nincs programja, nem ért a politikához és éppen olyan ál-európai elnök lenne, mint amilyen Vojislav Koštunica volt. Čanak Vuk Jeremićet nacionalistának tartja, Vojislav Šešeljt és követőit „sljam”-nak, mocsoknak minősíti, és követeli, hogy a csetnik vajda felett itthon is ítélkezzenek. Šešelj sima lehülyézéssel intézi el a ligások vezetőjét.

Különösnek mondható Šešelj és Vučić egymás iránti viszonyulása. A haladópárti vezető feltűnően kerüli a vajdáról való állásfoglalást – ami érthető is múltbeli viszonyukra való tekintettel -, ugyanakkor Šešelj is kimondottan kesztyűs kézzel bánik Vučićtyal, s ezt azzal magyarázza, hogy Brüsszel követelésével dacolva, nem vezetett be szankciókat Oroszország ellen. Reményei szerint az első fordulóban legyőzi a többi kihívót, és másodikként fut be Vučić mögött, a második fordulóban pedig megelőzi volt tanítványát, és ő lesz az új elnök. Ebben az esetben Vučićot meghagyná a miniszterelnöki poszton, feltéve, hogy változtat EU-barát politikáján és elfogadja az Oroszországhoz való csatlakozást. Ezek alapján a vajdát azzal vádolják, hogy titokban összejátszik „szellemi gyermekével”.

A közvélemény kutatások egyelőre nem adnak tápot a vajda vérmes reményeihez, a múlt héten alig öt százalékos támogatottságot prognosztizáltak számára. Még szerencse, mert amit Šešelj vizionál, az igazi rémálom lehetne: ugyanis az Európai Unió széthullásáról ábrándozik, ami után Amerika és Oroszország felosztaná egymás közt a kontinens országait, és létrejöhetne Nagy-Szerbia. Nyugati oldalon természetesen a Virovitica-Karlovac-Karlobag határvonallal.

A jelöltek csapata külpolitikai törekvései tekintetében majdnem teljes egységben a NATO-tagság ellen foglal állást, Vuk Jeremić a katonai semlegességet az alkotmányba is belefoglalná. Egyedül Čanak támogatja az észak-atlanti szövetséghez való csatlakozást, Saša Janković pedig népszavazást tartana a kérdésről. Úgyszintén a ligás politikus az egyetlen, aki kész elismerni, hogy „Koszovó független Szerbiától”. Az uniós tagságot a jelöltek fele utasítja el, és (Čanak kivételével) mindegyik az Oroszországgal való minél szorosabb kapcsolatokat szorgalmazza, azzal, hogy Šešelj az orosz föderációba való belépés híve. Az egész választásból gúnyt űző Ljubiša Preletačević Beli (alias Luka Maksimović) pedig olyan viszonyt képzel el Oroszországgal, mint a saját nagybácsinkkal, akivel időnként találkozik az ember, de nem mélyíti el túlságosan a kapcsolatát.

Ez hát a választék…

2017. március 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Tanyaszínház kálváriája

Hajnalnak és Pásztornak, ha csak egy pici önérzete/önbecsülete van, ilyen és ennyi blamázs, közfelháborodás után önként >

Tovább

Némi tisztázás, kurtán

Mivel nem érdemes tanácsokat osztogatnom – úgyse fogadná meg őket senki – , csak annyit mondok: >

Tovább

A páriák és az ellenzékiséget imitálók

A páriák időnként pótvizsgázhatnak, de ha nem felelnek meg a követelményeknek, akkor továbbra is szilencium vár >

Tovább

A kulturális háború halottai

A fasizmus pusztítása békésen, számottevő akadály és nehézség nélkül bontakozik ki – ezt neveztem huszonegy évvel >

Tovább

Magyar Nemzet kontra Hajnal Jenő

„Valóban, nem jut eszébe senkinek, hogy a vékony fadarabon gyorsan elfutó gyufa lángja éppen elég az >

Tovább

Elkártyázott tolerancia

Köztudott, hogy legnagyobbnak – és legmagyarabbnak – tartott költőnk, Petőfi Sándor származása szerint nem volt magyar. >

Tovább

Tartuffe és Orgon

Mégis, az MNT elnökének nyílt levele a felháborítóbb, mert mint az autokrata rendszerek hatalmasságai, az „istenadta >

Tovább

Vajdasági írók vajdasági írókról

Šnajder megható esszéje Krležáról viszont eszembe juttatja, hogy mitévő lenne az, aki antológiát akarna összeállítani ezzel >

Tovább

Hajnal Jenő minden határt túllépett

Teljesen mindegy, hogy az MNT elnöke önkezdeményezésből cselekedett vagy felsőbb utasításra hajtotta végre az általa vezetett >

Tovább

Kalmár Zsuzsa lemond MNT tagságáról

Mint az MNT Kulturális bizottságának a tagja, vajdasági színésznő, a Tanyaszínház részvevője főiskolai tanulmányaim előtt és >

Tovább

A szívderítő buli részesei

És egyébként is, az ember vagy demokrata vagy forradalmár. Vagy nem? Akkor pedig nem marad más >

Tovább

Hernyák: Milyen jogon veszik el a gyerekek hitét?

Előadásokat betiltottak már, de Hitler már meghalt, vagy nem? Sztálin is betiltott előadásokat, de ő is >

Tovább