2020. szeptember 25. péntek
Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Egy míting tanulságai

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Nem tudom, hogy az érdeklődők mekkora hányadát alkották a mi kis szittya közösségünk tagjai… De hogy képviseltették magukat, az kétségtelen, mert különben Pásztor István nem tartotta volna fontosnak, hogy külön üdvözölje őket az elnökjelöltet méltató beszédében az újvidéki városháza előtt ácsolt emelvényről. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Töredelmesen bevallom, hogy nem mentem el a haladópárti elnökjelölt szombati újvidéki nagygyűlésére, méghozzá puszta kényelemből. Pedig megtehettem volna, csak el kellett volna sétálnom a nagytemplom előtti főtérre, hogy csatlakozzam a lelkes tömeghez, nem úgy, mint azok a kevésbé szerencsés honfitársak, akik kénytelenek voltak száz kilométereket buszozni, hogy élőben láthassák kedvencüket.

Ha párttag lennék, akkor most minimum megrovással számolhatnék nemtörődöm hozzáállásom miatt. És meg is érdemelném, mert okkal olvashatnák a fejemre, hogy nem viselem a szívemen magyarságunk érdekeit. Ez pedig az – megtanultam Pásztor István felszólalásából -, hogy a tizenegy jelölt közül senki mást, hanem csakis A. Vučićot kell győzelemhez segítenünk, mégpedig az első fordulóban. Akárki más győzne, az akkora csapás lenne számunkra – gondolom, pártvezetőnk is egyetért vele -, mint a földrengés, mint a cunami vagy más természeti katasztrófa.

Most már restellem, hogy magam is tévesen álltam hozzá a dologhoz, és jó ideig abban az illúzióban ringattam magamat, hogy akár egy másik jelölt is megfelelne nekünk. Nem nagy ugyan a választék európai elkötelezettekből - ami számomra amolyan vízválasztó -, legfeljebb egy-kettő számíthatott volna a rokonszenvemre. Nem azért ők, mintha bármi kifogásom lenne a közismerten rátermett haladópárti vezető ellen, hiszen kormánya sikereiről csak az nem vesz tudomást, aki nem néz tévéhíradót, nem olvas újságot, nem hallgat rádiót, hanem pusztán azért, hogy ne kerüljön az országban minden hatalom egy párt és egyetlen ember kezébe. Valahogy jobbnak gondoltam volna, ha az államfő nem ugyanabból a pártból kerül ki, már a demokrácia végett is. Mert az ilyesmiből, az egy párti demokráciából és hatalomgyakorlásból ritkán születik valami jó dolog. Voltak már ilyen tapasztalataink.

De már látom, hogy számunkra mindez nem akadály.

Maga Vučić győzött meg róla, hogy mekkora hiba lenne, ha nem őt támogatnám. Beszédében elárulta, hogy az ellenzéki jelöltek maguk is azt szeretnék, hogy ő győzzön. Hogy miért? Azért, mert mint mondta, „maguk se tudnák, hogy mihez kezdjenek, ha netán megnyernék a választást”. Kijelentését a hallgatóság óriási derültséggel fogadta, bennem azonban rögtön felmerült, hogy vajon honnan szerezte ezt az értesülését? Talán a riválisok megtelefonálták neki aggályaikat, elnézést kérve tőle, hogy egyáltalán beneveztek? Ki tudja.

Mindegy, a lényeg az, hogy nem érdemes kockáztatni, kísérletezni az ellenfelekkel, mert azok – erről is felvilágosított bennünket újvidéki szónoklatában - nyomban visszavinnének bennünket a múltba, mert másra úgyse képesek.

Mint az eseményről szóló beszámolókban olvasom, mintegy százhúsz busszal érkeztek a rajongók közelebbi és távolabbi helységekből, mellesleg leírhatatlan közlekedési káoszt idézve elő a tartományi székvárosban, de ez nem fontos, amikor egy olyan jelentős eseményről volt szó, mint A. Vučić kampányfellépése. Ezért okkal neheztelhetünk arra az újvidéki autós polgártársunkra, aki a rengeteg látogató miatti felháborodásában szélsőséges cselekedetre szánta magát. Annyira felzaklatta ugyanis a míting helyszínére tartó hatalmas tömeg és az, hogy az útkereszteződésben, ahol ő a zöldre várakozott, a vendégek a piros jelzésen is folytatták az átkelést, ügyet sem vetve az ott álldogáló közlekedési rendőrökre, hogy végül is agresszív módon - rájuk dudált. S ezzel tiszteletlenségét fejezte ki a nagygyűlés résztvevői és szónokai iránt. Legalább is így értelmezték felháborító cselekedetét a rend őrei, akik ezért kirángatták a kocsiból és megpróbálták megbilincselni az autóban ülő kiskorú gyermeke szeme láttára.

És akkor még neki áll feljebb, és arra panaszkodik, hogy a rendőrök nem a fegyelmezetlen gyalogosokat vonták felelősségre, hanem őt!

Ezek azok az esetek, amikor egy felelőtlen polgár ürügyet szolgáltat az ellenzéknek a derék egyenruhások elleni támadásra, csak azért, mert csökönyösen ragaszkodik a közlekedési szabályokhoz és nem érzi át egy ilyen politikai megmozdulás magasztosságát.

Visszatérve a buszos hívekhez: jöttek csoportosan Szabadkáról, Zomborból, Nagybecskerekről, Hódságról, Verbászről, de a legtöbben mégis a délebbi helységekből. Nem tudom, hogy az érdeklődők mekkora hányadát alkották a mi kis szittya közösségünk tagjai, azok, akikben tudatosodott, hogy Aleksandar Vučić megválasztása egyedül üdvös számunkra. És akik ugyanúgy nem akartak lemaradni erről az ünnepi eseményről, mint a haladópárti aktivisták. De hogy képviseltették magukat, az kétségtelen, mert különben Pásztor István nem tartotta volna fontosnak, hogy külön üdvözölje őket az elnökjelöltet méltató beszédében az újvidéki városháza előtt ácsolt emelvényről.

Arra is kíváncsi lennék, hogy ugyan milyen forrásokból fedezték a buszok bérlését, a benzinköltséget, a buszsofőrök napidíját és a kirándulók étellel-itallal való ellátását? Lehet ugyan, hogy mindannyian hazafias buzgalomból vállalták az utazást és még az útiköltségbe is beleszálltak, bár a mostani keresetek mellett ez nem túl valószínű. Talán akkor, ha bekövetkezik a jelöltünk által többször emlegetett fizetés-, és nyugdíjemelés. Ezt az ígéretét most is megismételte, mondván: idén minden eddiginél nagyobb emelésre számíthatunk! (…)

 

2017. március 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább