Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Egy míting tanulságai
J. Garai Béla
Nem tudom, hogy az érdeklődők mekkora hányadát alkották a mi kis szittya közösségünk tagjai… De hogy képviseltették magukat, az kétségtelen, mert különben Pásztor István nem tartotta volna fontosnak, hogy külön üdvözölje őket az elnökjelöltet méltató beszédében az újvidéki városháza előtt ácsolt emelvényről. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Töredelmesen bevallom, hogy nem mentem el a haladópárti elnökjelölt szombati újvidéki nagygyűlésére, méghozzá puszta kényelemből. Pedig megtehettem volna, csak el kellett volna sétálnom a nagytemplom előtti főtérre, hogy csatlakozzam a lelkes tömeghez, nem úgy, mint azok a kevésbé szerencsés honfitársak, akik kénytelenek voltak száz kilométereket buszozni, hogy élőben láthassák kedvencüket.
Ha párttag lennék, akkor most minimum megrovással számolhatnék nemtörődöm hozzáállásom miatt. És meg is érdemelném, mert okkal olvashatnák a fejemre, hogy nem viselem a szívemen magyarságunk érdekeit. Ez pedig az – megtanultam Pásztor István felszólalásából -, hogy a tizenegy jelölt közül senki mást, hanem csakis A. Vučićot kell győzelemhez segítenünk, mégpedig az első fordulóban. Akárki más győzne, az akkora csapás lenne számunkra – gondolom, pártvezetőnk is egyetért vele -, mint a földrengés, mint a cunami vagy más természeti katasztrófa.
Most már restellem, hogy magam is tévesen álltam hozzá a dologhoz, és jó ideig abban az illúzióban ringattam magamat, hogy akár egy másik jelölt is megfelelne nekünk. Nem nagy ugyan a választék európai elkötelezettekből - ami számomra amolyan vízválasztó -, legfeljebb egy-kettő számíthatott volna a rokonszenvemre. Nem azért ők, mintha bármi kifogásom lenne a közismerten rátermett haladópárti vezető ellen, hiszen kormánya sikereiről csak az nem vesz tudomást, aki nem néz tévéhíradót, nem olvas újságot, nem hallgat rádiót, hanem pusztán azért, hogy ne kerüljön az országban minden hatalom egy párt és egyetlen ember kezébe. Valahogy jobbnak gondoltam volna, ha az államfő nem ugyanabból a pártból kerül ki, már a demokrácia végett is. Mert az ilyesmiből, az egy párti demokráciából és hatalomgyakorlásból ritkán születik valami jó dolog. Voltak már ilyen tapasztalataink.
De már látom, hogy számunkra mindez nem akadály.
Maga Vučić győzött meg róla, hogy mekkora hiba lenne, ha nem őt támogatnám. Beszédében elárulta, hogy az ellenzéki jelöltek maguk is azt szeretnék, hogy ő győzzön. Hogy miért? Azért, mert mint mondta, „maguk se tudnák, hogy mihez kezdjenek, ha netán megnyernék a választást”. Kijelentését a hallgatóság óriási derültséggel fogadta, bennem azonban rögtön felmerült, hogy vajon honnan szerezte ezt az értesülését? Talán a riválisok megtelefonálták neki aggályaikat, elnézést kérve tőle, hogy egyáltalán beneveztek? Ki tudja.
Mindegy, a lényeg az, hogy nem érdemes kockáztatni, kísérletezni az ellenfelekkel, mert azok – erről is felvilágosított bennünket újvidéki szónoklatában - nyomban visszavinnének bennünket a múltba, mert másra úgyse képesek.
Mint az eseményről szóló beszámolókban olvasom, mintegy százhúsz busszal érkeztek a rajongók közelebbi és távolabbi helységekből, mellesleg leírhatatlan közlekedési káoszt idézve elő a tartományi székvárosban, de ez nem fontos, amikor egy olyan jelentős eseményről volt szó, mint A. Vučić kampányfellépése. Ezért okkal neheztelhetünk arra az újvidéki autós polgártársunkra, aki a rengeteg látogató miatti felháborodásában szélsőséges cselekedetre szánta magát. Annyira felzaklatta ugyanis a míting helyszínére tartó hatalmas tömeg és az, hogy az útkereszteződésben, ahol ő a zöldre várakozott, a vendégek a piros jelzésen is folytatták az átkelést, ügyet sem vetve az ott álldogáló közlekedési rendőrökre, hogy végül is agresszív módon - rájuk dudált. S ezzel tiszteletlenségét fejezte ki a nagygyűlés résztvevői és szónokai iránt. Legalább is így értelmezték felháborító cselekedetét a rend őrei, akik ezért kirángatták a kocsiból és megpróbálták megbilincselni az autóban ülő kiskorú gyermeke szeme láttára.
És akkor még neki áll feljebb, és arra panaszkodik, hogy a rendőrök nem a fegyelmezetlen gyalogosokat vonták felelősségre, hanem őt!
Ezek azok az esetek, amikor egy felelőtlen polgár ürügyet szolgáltat az ellenzéknek a derék egyenruhások elleni támadásra, csak azért, mert csökönyösen ragaszkodik a közlekedési szabályokhoz és nem érzi át egy ilyen politikai megmozdulás magasztosságát.
Visszatérve a buszos hívekhez: jöttek csoportosan Szabadkáról, Zomborból, Nagybecskerekről, Hódságról, Verbászről, de a legtöbben mégis a délebbi helységekből. Nem tudom, hogy az érdeklődők mekkora hányadát alkották a mi kis szittya közösségünk tagjai, azok, akikben tudatosodott, hogy Aleksandar Vučić megválasztása egyedül üdvös számunkra. És akik ugyanúgy nem akartak lemaradni erről az ünnepi eseményről, mint a haladópárti aktivisták. De hogy képviseltették magukat, az kétségtelen, mert különben Pásztor István nem tartotta volna fontosnak, hogy külön üdvözölje őket az elnökjelöltet méltató beszédében az újvidéki városháza előtt ácsolt emelvényről.
Arra is kíváncsi lennék, hogy ugyan milyen forrásokból fedezték a buszok bérlését, a benzinköltséget, a buszsofőrök napidíját és a kirándulók étellel-itallal való ellátását? Lehet ugyan, hogy mindannyian hazafias buzgalomból vállalták az utazást és még az útiköltségbe is beleszálltak, bár a mostani keresetek mellett ez nem túl valószínű. Talán akkor, ha bekövetkezik a jelöltünk által többször emlegetett fizetés-, és nyugdíjemelés. Ezt az ígéretét most is megismételte, mondván: idén minden eddiginél nagyobb emelésre számíthatunk! (…)
Következő cikk: A VMSZ második számú ingatlanbotránya
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén
A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >
Azt hallom, csoda történt Washingtonban
Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >
Osztozkodás a lőporos hordón
A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >
Alternatíva nélküli kor
Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >