2020. szeptember 28. hétfő
Ma Vencel, Salamon névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Posztkozmopolita regény

Végel László
Végel László

A magyar főváros is lehetne a Kelet kapuja, ha nem zárkózna be önmagába. Ahogyan Újvidék is lehetne a Közép-Európa kapuja a Balkán felé, ha ez a kapu nem lenne annyira roggyant, hogy nem lehet többé rajta ki-be járni. Végel László Közéleti naplójából:

Végre, ma éjszaka Mathias Énard Iránytű című Councourt díjas regényét veszem elő. (Akadémiai Kiadó, Újvidék) Egy álmatlan éjszaka és egy beteljesületlen szerelem története. A francia író Franz Ritterről, a  Bécsben élő muzikológusról és archeológusról ír, aki reménytelenül szerelmes Sarába, az excentrikus francia orientalista nőbe. Bécs a Kelet kapuja, Porta Orientis, mondja a narrátor a regény első lapjain, és olvasás közben sajnálkozva gondoltam Budapestre. A magyar főváros is lehetne a Kelet kapuja, ha nem zárkózna be önmagába. Ahogyan Újvidék is lehetne a Közép-Európa kapuja a Balkán felé, ha ez a kapu nem lenne annyira roggyant, hogy nem lehet többé rajta ki-be járni. Legutóbbi regényeimben próbálkoztam vele, de csak annak árán sikerült, hogy közép-európaiságú képzeletemmel egészítettem ki a balkáni világot. A mai perspektívából írt regény narrátora ki-be jár ezen a kapun, miközben találkozik az Orienttel, az iszlám világgal,  Damaszkusszal, avagy a később lerombolt Aleppóval, Palmirával, a Isztambullal. Kozmopolita regény, írja róla a Die  Zeit kritikusa, de hozzátenném, hogy a szerző nem a régi típusú, a úgynevezett „általános emberi” témát aknázza ki. Ellenkezőleg a nemzeti és vallási identitások kavalkádja tárul fel, s ezért inkább posztkozmopolita  identitásregénynek nevezném, amely azért szól drámai erővel az identitásról, mert markánsan megjelenik a Másik, ennek folytán az identitások egymást tükrözik. Ezek után érthető, hogy a magyar irodalomban miért  hiányoznak az identitásregények: azért mert a magyar életből hiányzik a Másik.

 

2017. március 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább