2020. január 20. hétfő
Ma Fábián, Sebestyén névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Az aranykortól az orosz testvéreknek szóló üzenetig

J. Garai Béla
J. Garai Béla

A kisegítő alakulatok emberei, a kampány-bérmunkások már elnevezést is kaptak a szerb népnyelvben: „sendvičari”-nak (szendvicseseknek) hívják őket annak okán, hogy szendvics és kétezer dináros honorárium jár nekik a fellépésért. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

KAMPÁNY-BÉRMUNKÁSOK. Gondolom, sokan vagyunk úgy, hogy legszívesebben elköltöznénk erre a néhány hétre valamilyen egzotikus szigetre, ha tehetnénk. Ahol nincs se tévé, se rádió, se napilapok, de még internet sem - így talán megkímélhetnénk magunkat ettől a kampánynak becézett macerától, amely úgy eláraszt mindent, mint utcát a szennyvíz csatornaduguláskor.

Ám nem tehetjük már csak mizerábilis anyagi helyzetünk miatt sem, tehát rákényszerülünk arra, hogy folyvást mérgezzük magunkat a médiából áradó agyoncsépelt, legtöbbször szemérmetlenül hazug és gyomorforgatóan populista propagandaüzenetekkel. Közben nem győzünk csodálkozni a tömeglelkesedésen meg a tapsviharokon, ami a tévéfelvételek tanúsága szerint a legesélyesebb elnökaspiráns szónoklatait kíséri.

Igaz, itt is többször tetten érhetőek az átverési fondorlatok, mint például az említett elnökjelöltnek a szabadkai sportcsarnokban történt fellépésénél, ahol – szemtanúk állítása szerint – több száz bértapsoló is megjelent, őket bevett szokás szerint tucatnyi busszal szállítják a helyszínre. A szervezők nyilván nem bíznak a helybeliek, ebben az esetben a szabadkaiak, főleg a magyarok spontán lelkesedésében, ki tudja, fognak-e kellő mértékben lelkesedni? A kisegítő alakulatok emberei, a kampány-bérmunkások már elnevezést is kaptak a szerb népnyelvben: „sendvičari”-nak (szendvicseseknek) hívják őket annak okán, hogy szendvics és kétezer dináros honorárium jár nekik a fellépésért. Ez különben nyílt titok, szemfüles újságírók lencsevégre is kapták őket egy belgrádi bevetés után.

A közvélemény megtévesztését célzó effajta machinációk még a megalapozatlan ígéreteknél is jobban ingerlik az embert. Pedig az utóbbiból is van bőven mostanában, A. Vučić miniszterelnök egyetlen kortes beszédéből sem maradhat ki a ránk váró „aranykor” és a „jelentős fizetés-, és nyugdíjemelés”. Nem tudom, mennyire hatásosak az ilyen délibábok, amikor a fizetésemelés témáját már annyiszor meglovagolta, hogy talán már saját munkatársai se hisznek benne. Hiszen akinek csak kicsit is jobb a memóriája, visszaemlékezhet, hogy egy évvel ezelőtt, az akkori választási kampányban azt ígérte, hogy 2017-ben az átlagfizetés eléri az 500 eurót, viszont a kopaoniki biznisz fórumon – talán a szakemberek bírálatától tartva - már csak 395-re vizionálta a márciusi átlagkeresetet.

De nemcsak az aranykor ígéretével igyekszik megszédíteni a választókat, hanem azzal is, hogy csakis ő szavatolhatja a békét és az ország biztonságát, ezzel szemben az ellenzéki jelöltek a sötét múltba taszítanák az országot, mi több, zavargásokat és összetűzéseket készülnek kiprovokálni ukrán vagy macedón forgatókönyv szerint. Bűnös szándékukat azonban ő meg fogja hiúsítani, és nem engedni meg, hogy „bűnözők és tolvajok kerítsék hatalmukba az országot”. Amiből minden hazafias érzelmű szavazó azonnal levonhatja a következtetést, hogy kik is valójában az ellenzéki elnökjelöltek?

Múlt heti požarevaci nagygyűlésén egy lépéssel még tovább ment, és a nemzet védelmezését a családra is kiterjesztette, mondván: „Nem fogom megengedni nekik, hogy veszélyeztessék gyermekeitek békéjét és nyugalmát!”.

Ez volt a csúcs, ez a mondat piros betűkkel fog bekerülni a populizmus nagykönyvébe, ha van ilyen. Nem is szülő az olyan, akiben ezek után egyáltalán felmerül a dilemma, hogy kire kell voksolnia. (…)

MEGINT KOSZOVÓ. Már-már úgy tűnt, hogy a korábbi választásoktól eltérően ezúttal háttérbe szorul a patrióta körökben biztos hívó szónak számító Koszovó, aztán mégiscsak előszedték. Vuk Jeremić volt külügyminiszter próbál szavazókat toborozni azzal az állításával, hogy a mostani garnitúra úgy szerezte meg a hatalmat, hogy megígérte a Nyugatnak Koszovó függetlenségének elismerését. Azzal vádolja őket, hogy elárulták a koszovói nemzettársakat és felszámolták intézményeiket a Nyugat támogatása fejében. Ám mindez meg fog fordulni húsvétkor, állítja, mégpedig az ő, vagyis Jeremić jóvoltából. Azt sugallva, hogy az elnökválasztás második fordulójában legyőzi Aleksandar Vučićot.

Ezzel szemben Nenad Čanak azzal a kijelentésével robbantott, hogy Szerbiának el kell ismernie Koszovó függetlenségét. „Notorius tény, hogy Koszovó függetlenítette magát Szerbiától” – nyilatkozta a ligások elnökjelöltje a Beta hírügynökségnek. Majd így indokolta állítását: Koszovót Szerbia háborúban elvesztette, ezt a háborút Slobodan Miločević robbantotta ki, a NATO az ő rezsimjének bűnei miatt bombázta Szerbiát. Čanak a NATO-tagság mellett száll síkra, mert szerinte Szerbiának a Nyugat és nem a Kelet, vagyis Oroszország felé kell fordulnia.

Azt is felrója, hogy Szerbiát elárasztották az oroszok, és hogy a NIS-t, a szerb nemzeti olajvállalatot jóval áron alul adták el az oroszoknak arra számítva, hogy Oroszország segít majd megakadályozni Koszovó függetlenné válását és megépíti az ország energiaellátását biztosító Déli Áramlat gázvezetéket.

„Koszovó ma független, a Déli Áramlatból nem lett semmi, ezért adjátok vissza a NIS-t és menjetek haza”, üzeni az orosz testvéreknek a ligások vezetője.

2017. március 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A szuperkapitalizmus kora

Én azonban csak gyors feledésre ítélt mostohafia lehetek, a magyar nemzetállamnak is, meg a szerbnek is. >

Tovább

Gombos a „megszállás” idején

Amikor megjöttek egy-egy rabló hadjáratról, mutogatták egymásnak a megszerzett zsákmányt. Marékszámra volt náluk arany ékszer, de >

Tovább

A hatalmon maradás kísértései

Ha a módosítások nyomán jelentősen csökkenne az elnöki jogkör, annak az is lehet az oka, hogy >

Tovább

Milyen támogatást élvez a szerb csatlós párt?

A VMSZ – amióta Pásztor István az elnöke – magyar pártként és érdekvédelmi szervezetként megszűnt létezni. >

Tovább

Eldöntöttem, hogy maradok

Decemberben két díjjal is elismerte a hazai irodalmi élet a Kossuth-díjas Végel László vajdasági író eddigi >

Tovább

Vallásháború Montenegróban

A füst amúgy már átszállt Belgrádba is, a tüntetők tűzijáték-rakétákkal lőttek célba a montenegrói nagykövetség zászlajára. >

Tovább

Hajnalban jönnek érted…

„Kilátástalannak látom (a helyzetet Csókán), itt már mindennek vége van, a fiatalok külföldre mentek. Azt mondja >

Tovább

Ez már úgyis történelem – és egy rossz emlék

Egy nevét nem vállaló dél-bácskai férfi pedig azt mondta nekem: Az akkori történésekről nem szívesen beszélek, >

Tovább

Szélerőművek a debelyacsai határban

A bánáti Torontálvásárhely közelében már felépültek a szélgenerátorok. A falu keleti határában szeptember folyamán kezdte meg >

Tovább

Az új aszkézis

A radikális fiatalság néma borzongással és megbotránkozással fordul el mindentől, ami kommersz (különösen, ha kompetitív), ami >

Tovább

Roger Scruton halálára

Reakcióssága egyre banálisabb lett, nagy híve lett a rókavadászatnak (amelynek során a kutyák széttépik a lovasok >

Tovább

Pirruszi győzelmek

A kétnyelvűség terei zsugorodnak. A magyarok lélekszáma százalékokban kifejezve rohamosan csökken, ami azt jelenti, hogy esetükben >

Tovább