2021. október 22. péntek
Ma Előd, Szalóme, Kordélia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Az aranykortól az orosz testvéreknek szóló üzenetig

J. Garai Béla
J. Garai Béla

A kisegítő alakulatok emberei, a kampány-bérmunkások már elnevezést is kaptak a szerb népnyelvben: „sendvičari”-nak (szendvicseseknek) hívják őket annak okán, hogy szendvics és kétezer dináros honorárium jár nekik a fellépésért. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

KAMPÁNY-BÉRMUNKÁSOK. Gondolom, sokan vagyunk úgy, hogy legszívesebben elköltöznénk erre a néhány hétre valamilyen egzotikus szigetre, ha tehetnénk. Ahol nincs se tévé, se rádió, se napilapok, de még internet sem - így talán megkímélhetnénk magunkat ettől a kampánynak becézett macerától, amely úgy eláraszt mindent, mint utcát a szennyvíz csatornaduguláskor.

Ám nem tehetjük már csak mizerábilis anyagi helyzetünk miatt sem, tehát rákényszerülünk arra, hogy folyvást mérgezzük magunkat a médiából áradó agyoncsépelt, legtöbbször szemérmetlenül hazug és gyomorforgatóan populista propagandaüzenetekkel. Közben nem győzünk csodálkozni a tömeglelkesedésen meg a tapsviharokon, ami a tévéfelvételek tanúsága szerint a legesélyesebb elnökaspiráns szónoklatait kíséri.

Igaz, itt is többször tetten érhetőek az átverési fondorlatok, mint például az említett elnökjelöltnek a szabadkai sportcsarnokban történt fellépésénél, ahol – szemtanúk állítása szerint – több száz bértapsoló is megjelent, őket bevett szokás szerint tucatnyi busszal szállítják a helyszínre. A szervezők nyilván nem bíznak a helybeliek, ebben az esetben a szabadkaiak, főleg a magyarok spontán lelkesedésében, ki tudja, fognak-e kellő mértékben lelkesedni? A kisegítő alakulatok emberei, a kampány-bérmunkások már elnevezést is kaptak a szerb népnyelvben: „sendvičari”-nak (szendvicseseknek) hívják őket annak okán, hogy szendvics és kétezer dináros honorárium jár nekik a fellépésért. Ez különben nyílt titok, szemfüles újságírók lencsevégre is kapták őket egy belgrádi bevetés után.

A közvélemény megtévesztését célzó effajta machinációk még a megalapozatlan ígéreteknél is jobban ingerlik az embert. Pedig az utóbbiból is van bőven mostanában, A. Vučić miniszterelnök egyetlen kortes beszédéből sem maradhat ki a ránk váró „aranykor” és a „jelentős fizetés-, és nyugdíjemelés”. Nem tudom, mennyire hatásosak az ilyen délibábok, amikor a fizetésemelés témáját már annyiszor meglovagolta, hogy talán már saját munkatársai se hisznek benne. Hiszen akinek csak kicsit is jobb a memóriája, visszaemlékezhet, hogy egy évvel ezelőtt, az akkori választási kampányban azt ígérte, hogy 2017-ben az átlagfizetés eléri az 500 eurót, viszont a kopaoniki biznisz fórumon – talán a szakemberek bírálatától tartva - már csak 395-re vizionálta a márciusi átlagkeresetet.

De nemcsak az aranykor ígéretével igyekszik megszédíteni a választókat, hanem azzal is, hogy csakis ő szavatolhatja a békét és az ország biztonságát, ezzel szemben az ellenzéki jelöltek a sötét múltba taszítanák az országot, mi több, zavargásokat és összetűzéseket készülnek kiprovokálni ukrán vagy macedón forgatókönyv szerint. Bűnös szándékukat azonban ő meg fogja hiúsítani, és nem engedni meg, hogy „bűnözők és tolvajok kerítsék hatalmukba az országot”. Amiből minden hazafias érzelmű szavazó azonnal levonhatja a következtetést, hogy kik is valójában az ellenzéki elnökjelöltek?

Múlt heti požarevaci nagygyűlésén egy lépéssel még tovább ment, és a nemzet védelmezését a családra is kiterjesztette, mondván: „Nem fogom megengedni nekik, hogy veszélyeztessék gyermekeitek békéjét és nyugalmát!”.

Ez volt a csúcs, ez a mondat piros betűkkel fog bekerülni a populizmus nagykönyvébe, ha van ilyen. Nem is szülő az olyan, akiben ezek után egyáltalán felmerül a dilemma, hogy kire kell voksolnia. (…)

MEGINT KOSZOVÓ. Már-már úgy tűnt, hogy a korábbi választásoktól eltérően ezúttal háttérbe szorul a patrióta körökben biztos hívó szónak számító Koszovó, aztán mégiscsak előszedték. Vuk Jeremić volt külügyminiszter próbál szavazókat toborozni azzal az állításával, hogy a mostani garnitúra úgy szerezte meg a hatalmat, hogy megígérte a Nyugatnak Koszovó függetlenségének elismerését. Azzal vádolja őket, hogy elárulták a koszovói nemzettársakat és felszámolták intézményeiket a Nyugat támogatása fejében. Ám mindez meg fog fordulni húsvétkor, állítja, mégpedig az ő, vagyis Jeremić jóvoltából. Azt sugallva, hogy az elnökválasztás második fordulójában legyőzi Aleksandar Vučićot.

Ezzel szemben Nenad Čanak azzal a kijelentésével robbantott, hogy Szerbiának el kell ismernie Koszovó függetlenségét. „Notorius tény, hogy Koszovó függetlenítette magát Szerbiától” – nyilatkozta a ligások elnökjelöltje a Beta hírügynökségnek. Majd így indokolta állítását: Koszovót Szerbia háborúban elvesztette, ezt a háborút Slobodan Miločević robbantotta ki, a NATO az ő rezsimjének bűnei miatt bombázta Szerbiát. Čanak a NATO-tagság mellett száll síkra, mert szerinte Szerbiának a Nyugat és nem a Kelet, vagyis Oroszország felé kell fordulnia.

Azt is felrója, hogy Szerbiát elárasztották az oroszok, és hogy a NIS-t, a szerb nemzeti olajvállalatot jóval áron alul adták el az oroszoknak arra számítva, hogy Oroszország segít majd megakadályozni Koszovó függetlenné válását és megépíti az ország energiaellátását biztosító Déli Áramlat gázvezetéket.

„Koszovó ma független, a Déli Áramlatból nem lett semmi, ezért adjátok vissza a NIS-t és menjetek haza”, üzeni az orosz testvéreknek a ligások vezetője.

2017. március 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább

Civilizációs válság

Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >

Tovább

„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”

Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >

Tovább

„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”

Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >

Tovább