Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Az aranykortól az orosz testvéreknek szóló üzenetig
J. Garai Béla
A kisegítő alakulatok emberei, a kampány-bérmunkások már elnevezést is kaptak a szerb népnyelvben: „sendvičari”-nak (szendvicseseknek) hívják őket annak okán, hogy szendvics és kétezer dináros honorárium jár nekik a fellépésért. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
KAMPÁNY-BÉRMUNKÁSOK. Gondolom, sokan vagyunk úgy, hogy legszívesebben elköltöznénk erre a néhány hétre valamilyen egzotikus szigetre, ha tehetnénk. Ahol nincs se tévé, se rádió, se napilapok, de még internet sem - így talán megkímélhetnénk magunkat ettől a kampánynak becézett macerától, amely úgy eláraszt mindent, mint utcát a szennyvíz csatornaduguláskor.
Ám nem tehetjük már csak mizerábilis anyagi helyzetünk miatt sem, tehát rákényszerülünk arra, hogy folyvást mérgezzük magunkat a médiából áradó agyoncsépelt, legtöbbször szemérmetlenül hazug és gyomorforgatóan populista propagandaüzenetekkel. Közben nem győzünk csodálkozni a tömeglelkesedésen meg a tapsviharokon, ami a tévéfelvételek tanúsága szerint a legesélyesebb elnökaspiráns szónoklatait kíséri.
Igaz, itt is többször tetten érhetőek az átverési fondorlatok, mint például az említett elnökjelöltnek a szabadkai sportcsarnokban történt fellépésénél, ahol – szemtanúk állítása szerint – több száz bértapsoló is megjelent, őket bevett szokás szerint tucatnyi busszal szállítják a helyszínre. A szervezők nyilván nem bíznak a helybeliek, ebben az esetben a szabadkaiak, főleg a magyarok spontán lelkesedésében, ki tudja, fognak-e kellő mértékben lelkesedni? A kisegítő alakulatok emberei, a kampány-bérmunkások már elnevezést is kaptak a szerb népnyelvben: „sendvičari”-nak (szendvicseseknek) hívják őket annak okán, hogy szendvics és kétezer dináros honorárium jár nekik a fellépésért. Ez különben nyílt titok, szemfüles újságírók lencsevégre is kapták őket egy belgrádi bevetés után.
A közvélemény megtévesztését célzó effajta machinációk még a megalapozatlan ígéreteknél is jobban ingerlik az embert. Pedig az utóbbiból is van bőven mostanában, A. Vučić miniszterelnök egyetlen kortes beszédéből sem maradhat ki a ránk váró „aranykor” és a „jelentős fizetés-, és nyugdíjemelés”. Nem tudom, mennyire hatásosak az ilyen délibábok, amikor a fizetésemelés témáját már annyiszor meglovagolta, hogy talán már saját munkatársai se hisznek benne. Hiszen akinek csak kicsit is jobb a memóriája, visszaemlékezhet, hogy egy évvel ezelőtt, az akkori választási kampányban azt ígérte, hogy 2017-ben az átlagfizetés eléri az 500 eurót, viszont a kopaoniki biznisz fórumon – talán a szakemberek bírálatától tartva - már csak 395-re vizionálta a márciusi átlagkeresetet.
De nemcsak az aranykor ígéretével igyekszik megszédíteni a választókat, hanem azzal is, hogy csakis ő szavatolhatja a békét és az ország biztonságát, ezzel szemben az ellenzéki jelöltek a sötét múltba taszítanák az országot, mi több, zavargásokat és összetűzéseket készülnek kiprovokálni ukrán vagy macedón forgatókönyv szerint. Bűnös szándékukat azonban ő meg fogja hiúsítani, és nem engedni meg, hogy „bűnözők és tolvajok kerítsék hatalmukba az országot”. Amiből minden hazafias érzelmű szavazó azonnal levonhatja a következtetést, hogy kik is valójában az ellenzéki elnökjelöltek?
Múlt heti požarevaci nagygyűlésén egy lépéssel még tovább ment, és a nemzet védelmezését a családra is kiterjesztette, mondván: „Nem fogom megengedni nekik, hogy veszélyeztessék gyermekeitek békéjét és nyugalmát!”.
Ez volt a csúcs, ez a mondat piros betűkkel fog bekerülni a populizmus nagykönyvébe, ha van ilyen. Nem is szülő az olyan, akiben ezek után egyáltalán felmerül a dilemma, hogy kire kell voksolnia. (…)
MEGINT KOSZOVÓ. Már-már úgy tűnt, hogy a korábbi választásoktól eltérően ezúttal háttérbe szorul a patrióta körökben biztos hívó szónak számító Koszovó, aztán mégiscsak előszedték. Vuk Jeremić volt külügyminiszter próbál szavazókat toborozni azzal az állításával, hogy a mostani garnitúra úgy szerezte meg a hatalmat, hogy megígérte a Nyugatnak Koszovó függetlenségének elismerését. Azzal vádolja őket, hogy elárulták a koszovói nemzettársakat és felszámolták intézményeiket a Nyugat támogatása fejében. Ám mindez meg fog fordulni húsvétkor, állítja, mégpedig az ő, vagyis Jeremić jóvoltából. Azt sugallva, hogy az elnökválasztás második fordulójában legyőzi Aleksandar Vučićot.
Ezzel szemben Nenad Čanak azzal a kijelentésével robbantott, hogy Szerbiának el kell ismernie Koszovó függetlenségét. „Notorius tény, hogy Koszovó függetlenítette magát Szerbiától” – nyilatkozta a ligások elnökjelöltje a Beta hírügynökségnek. Majd így indokolta állítását: Koszovót Szerbia háborúban elvesztette, ezt a háborút Slobodan Miločević robbantotta ki, a NATO az ő rezsimjének bűnei miatt bombázta Szerbiát. Čanak a NATO-tagság mellett száll síkra, mert szerinte Szerbiának a Nyugat és nem a Kelet, vagyis Oroszország felé kell fordulnia.
Azt is felrója, hogy Szerbiát elárasztották az oroszok, és hogy a NIS-t, a szerb nemzeti olajvállalatot jóval áron alul adták el az oroszoknak arra számítva, hogy Oroszország segít majd megakadályozni Koszovó függetlenné válását és megépíti az ország energiaellátását biztosító Déli Áramlat gázvezetéket.
„Koszovó ma független, a Déli Áramlatból nem lett semmi, ezért adjátok vissza a NIS-t és menjetek haza”, üzeni az orosz testvéreknek a ligások vezetője.
Következő cikk: New York Times: Meddig tűri az EU Orbán akcióit?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A bársonyos forradalmat követte a bársonyos tekintélyelvűség
Mi történik? Furcsa módon erre éppen Illyés Gyula ad útbaigazítást. Alighogy megérkeztem Budapestre kezembe került Illyés >
Milyen országban élünk? (4.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Milyen országban élünk? (3.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén
Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi >
Milyen országban élünk? (2.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Mi is elpilledtünk
A bűnösökre lehet felfelé mutogatni, de sokkal nehezebb lenne arról a mélységében rejtezkedő kollektív eszmékről szólni, >
Milyen országban élünk? (1.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Egy nagy játszma névtelen szereplői lettünk
Ez a közérzet túlvan a szokásos politikai vitákon, nem nevezhető szimpla Orbán-ellenességnek, sokkal inkább a rendszerváltási >
Hol a Lovas? Itt a Lovas!
Családi ügyek címmel közölt terjedelmes írást a Magyar Narancs legújabb számában Krusovszky Dénes a hetilap állandó >
Pásztor István: „Büszkén vagyunk őrkutyák”
A „tisztújítás” abból áll, hogy Pásztor Bálint nevű fia maradt a párt második számú alelnöke, és >
Gyenge biztosítékok – téves cím(ké)zés
Balla Lajos, a Szabad Magyar Szó (SZMSZ) oldalán szólt hozzá a blogomon közölt „utolsó (??) két >
Minden egyes fogalom bumeráng lett
Sinkó dilemmák - ma. Megbuktatható-e az autokrácia parlamentáris úton vagy pedig csak erőszakkal? Választásokkal? Forradalommal? Nem >