2019. december 11. Szerda
Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Macedón puskapor

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Sumeja Ademi 19 éves szkopjei jogászhallgatót és barátnőjét a macedón főváros kellős közepén a minap kétszer is megtámadta két férfi és egy nő. Utóbbi le akarta tépni róla a hidzsábot (muszlim, kamaszkor feletti nők hajfedője). Közben folyt az átkozódás:„Mocskos albánok!”, „Átkozott terroristák!”, „Takarodjatok vissza Arábiába!”.

Az amúgy nagyon törékeny macedóniai etnikai viszonyok újabb megpróbáltatások elé néznek, hiszen a december 11-én megtartott előrehozott választások óta még nem sikerült kormányt alakítania egyetlen pártnak vagy koalíciónak sem. Az utolsó két hét eseményei felpörögtek, miután a már tíz éve ellenzékben levő szociáldemokraták kiegyeztek a három albán párttal és ezzel meglett a 67 mandátumuk, ami abszolút többséget jelent. Az eddig kormányzó jobboldalt készségesen kiszolgáló államfő azonban, nem kis meglepetésre, nem bízta meg kormányalakítással a baloldalt. Az utcákon pedig megjelentek a jobboldali tüntetők, látszólag az egységes Macedónia megőrzésének érdekében.

Az előzmények

Macedónia Titónak köszönheti államiságát és egyike volt a hat egyenrangú tagköztársaságnak a szocialista Jugoszláviában a közös ország széthullásáig. Ezután óvatosan, nem mint Szlovénia és Horvátország, kikiáltotta függetlenségét és sikerült megúsznia a délszláv háborúk első menetét. De a kilencvenes évek végén lezajlott koszovói válság utórezgéseként, fegyveres konfliktus tört ki, méghozzá etnikai alapon (2001).

A Milošević-féle hadsereg és rendőrség irtóhadjárata következtében több tízezer koszovói albán rekedt a szomszédos Macedóniában. A NATO beavatkozás viszont felbátorította nemcsak a koszovóiakat, hanem Macedónia majd’ egyharmadát (egyesek már 40 százalékot is emlegetnek) kitevő, itt élő nemzettársaikat is. Olyannyira, hogy fegyverrel próbáltak nagyobb jogokat kiharcolni. Felemás sikerrel.

Az Ohridi egyezménnyel lezárult válság után viszonylag nyugalmas időszak következett: az albánok két pártjuk révén is képviseltették magukat nemcsak a parlamentben, hanem a kormányban is, amely hol jobboldali volt (a VMRO-DPMNE, vagyis a Belső Macedón Forradalmi Szervezet - Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja), hol meg baloldali a szociáldemokraták (Macedóniai Szociáldemokrata Szövetség (SDSM) vezetésével. 2004 óta a jobboldal veretlen, méghozzá a két évvel később a pártot és kormányt is átvevő ambiciózus volt ökölvívónak, Nikola Gruevszkinek köszönhetően. Lehet, hogy bokszolónak amatőr volt, de a politikában igencsak járatos lett. Európa egyik legszegényebb országában, ha nem is tudott magasabb életszínvonalat produkálni, de azért a biztos ütőkártyára, a nacionalizmusra alapozva sorra nyerte a választásokat. A fordulópontot jelentő, 2016-os megmérettetés előtt simán verte a Zoran Zaev vezette szocdemeket.

Egyébként a gazdasági helyzet katasztrofális:  a munkanélküliség majdnem 30 százalékos, 150 ezren élnek kevesebb mint két dollárból naponta.

Sebaj, mert dagad a nemzeti öntudat Nikola Gruevszki rendezésében.

Ennek jelképes látványa Szkopjeban éppen a monumentális Macedónia tér felépítése. Közepén a Balkán legnagyobb szobra, a 28 méteres (plusz tíz méter az esténként világító talapzat) „Harcos a lovon”. Természetesen, Nagy Sándor a modell, akihez Gruevszkiék a macedónok származását kötik, nem kis történelemhamisítással. A kihagyhatatlan Diadalkapun áthaladva tárul a bámészkodó elé az óriásszobor diszkrétnek nem mondható bája.

Talán az etnikai egyensúlyt szolgálja, hogy a „nemzeti öntudat terének” közvetlen közelében van Macedónia leghíresebb újkori (és egyetlen Nobel-díjas) szülötte, Kalkuttai Szent Teréz emlékháza. 2009-ben készült el annak a templomnak a helyén, ahol Agnes Gonxha Bojaxhiu-t, azaz a később szentté avatott apácát csecsemőként megkeresztelték. De van az ismeretlen koldusnak is szobra, hogy a szociális érzékenység se maradjon ki.

Minden a helyén volt, az ellenzék meg a padlón. És akkor jött a fordulat éve, 2014.

A hangszalagok

Ekkor ugyanis előrehozott választásokat kellett kiírni, mert a koalíciós partner, a volt albán gerillaparancsnok vezette Ali Ahmeti-féle Demokratikus Unió kilépett a kormányból. Addig azért volt a kormányban, hogy biztosítsa az etnikai egyensúlyt és hogy ne ismétlődjön meg a 2001-es fegyveres konfliktus.

Magukon a választásokon semmi meglepő nem történt: az eddig is kormányzó jobboldal (VMRO) a 123 tagú Szobrányéban 61 mandátumot szerzett, az ellenzéki szociáldemokraták viszont csak 34-et, a koalíciót felbontó albán párt pedig 19-et.

És ekkor léptek a szocdemek: vezetőjük, Zoran Zaev, a választások elcsalása miatt parlamenti bojkottra szólított fel. Gyakorlatilag a macedón parlament ellenzék nélkül működött egészen 2016 decemberéig, ami valljuk be, még a Balkánon sem lebecsülendő illiberális teljesítmény.

De ez még nem volt elég, hanem Zaev, miután egy évet kivárt, hogy Gruevszkiék majd csak leülnek velük tárgyalni, 2015 elején elkezdte szórni a „bombáit”. Vagyis: két naponként sajtóértekezleten számolt be azokról a hangszalagokról, amelyek rejtélyes módon a pártjánál landoltak. A rejtélyes mód alatt ebben az esetben is a titkosszolgálatokat kell érteni.

Az újságírók, tehát a teljes macedón közvélemény előtt lejátszott hangszalagok sorra a kormányzó pártot súlyosan kompromittáló telefonbeszélgetések voltak.  Az egyik szalagon például Szasa Mijalkov titokfőnök utasítja a médiumok vezetőit, hogy számoljanak be egy ellenzéki vezető, Ljube Boskoszki letartóztatásáról (úgy ahogy kell, megbilincselve, a rabszállítóhoz kísérve). A következő fellépés során az hangzott el, hogy több mint 100 újságírót hallgattak le és készítettek róluk dossziét. A kormányfő állítólag lehallgattatta a saját embereit is, például a pénzügyminisztert, aki arra panaszkodott a belügyminiszternek, hogy ilyen mértékű közköltekezést még Amerika sem bírna ki.

Az első „bomba” robbanása után azonnal tüntetések kezdődtek a fővárosban, amelyek a „tarka forradalom” néven híresültek el. Menteni a menthetőt, azaz a fegyveres konfliktust megelőzendő, lázas tevékenységbe kezdett a már több mint egy évtizede tagjelölt Macedónia megmentése érdekében az unió diplomáciája. Ennek tudható be, hogy hónapokig tartó huzavona után tavaly decemberre összehozták a választásokat. Ezeken Gruevszki VMRO-ja ugyan a legtöbb mandátumot szerezte, de a már háromra szaporodott albán etnikai pártok nem akartak vele ismét kormányozni. Inkább a szocdemekkel tárgyaltak, és végül kiegyeztek. Emiatt ismét tüntetések kezdődtek, ezúttal a jobboldal szervezésében és a „haza védelmében”.

A macedón haza sem lehet ellenzékben

Az évekig tüntető Tarka forradalom „gyermekei” jelképesen sokszínűre festették Szkopje központjának grandomániás épületeit, a politikai bűnözés és a giccs ellen tiltakozva. Akkor Gruevszkiék vandalizmussal, illetve Sorosnak és az idegen hatalmaknak való behódolással vádolták őket. Most viszont az újdonsült „Polgári kezdeményezés az egységes Macedóniáért” nevű szervezet már tiszta (magyarán etnikailag homogén) Macedóniáért és az „átkozott albánok” helyzetének végleges rendezéséért áll ki. Azt tanácsolja tüntetőinek, hogy teljesen feketében jelenjenek meg, ezzel is jelképezve a pártok felettiséget és az egységes haza szolgálatát. A radikálisabbak már gázkamrákat követelnek honfitársaik, az albánok számára és „tiszta” Macedóniát vizionálnak.

A Polgári kezdeményezés vezetői kamerák előtt nyilatkozták, hogy „Soros pénzével fizettek le albán és macedón szavazókat” és hogy nem veszíthetik el egyetlen hazájukat, az albánoknak ugyanis még kettő van (Albánia és Koszovó).

Ezt már nem hagyhatták szó nélkül az albániai és a koszovói vezetők sem. Annál is inkább, mert Washingtonból számukra kristálytiszta pozitív impulzusok érkeztek, Belgrád és Szkopje nem kis megrökönyödésére. Az új amerikai adminisztráció, sőt maga az elnök, Donald Trump személyesen gratulált Hashim Thaci koszovói elnöknek a függetlenség napja alkalmából! Pedig a Clinton-gyűlöletből (a volt elnök idején bombázta a NATO Szerbiát) táplálkozó szerbiai nacionalisták (és a macedónok is) Trumpban látták a megmentőt. Hatalmas csalódás.

Edi Rama, albán miniszterelnök tiltakozott amiatt, hogy Gjorgye Ivanov macedón elnök nem bízta meg kormányalakítással a szociáldemokrata pártot és annak albán szövetségeseit. Hashim Thaci, Koszovó elnöke még radikálisabb volt: a macedón elnök vétója szerinte az Ohridi megállapodások végét jelenti, és a Macedóniában élő albánoknak a saját kezükbe kell venni a sorsukat.

Gjorgye Ivanov azzal az ürüggyel utasította el a kormányalakítási megbízást, hogy állítólag Zoran Zaev és az albán vezetők kiegyeztek: hivatalos nyelvként ismerjék el az albánt is Macedónia egész területén. Halvány utalás történt az ország kantonokra osztására is, amely a macedón jobboldal számára az albánok szeparatizmusának eklatáns jele. Ez pedig alkotmánysértő lenne és felülírja a választások eredményeit. Legalábbis a macedón államfő szerint.

És akkor még itt vannak az oroszok is

A sorosozás és a hazaárulózás mellett, Gruevszkiék már több mint egy éve EU- és nyugatellenes hangulatot is gerjesztenek. Kritikájuk első számú célpontjai a Szkopjeban állomásozó nyugati nagykövetek, akiket az ország belügyeibe való beavatkozással vádolnak.

Hivatalosan a még mindig regnáló átmeneti kormány az uniós integráció híve, de sokan úgy vélik, hogy már kezdetét vette „egy szép új barátság kezdete”. Moszkvával.

Így lehet tekinteni az orosz külügyminisztérium reagálására is a macedón ügyben: „a választói akarattal való szégyenteljes machiavelista manipuláció azzal fenyeget, hogy felrobbantja a macedón helyzetet és romba dönti az egész balkáni régió amúgy is ingatag stabilitását”. Moszkva azzal is vádolja a nyugatot, hogy erőszakkal le akar számolni a neki nem tetsző politikusokkal. Sőt azt is sejteti, hogy a macedóniai albánok külső utasításra szövetkeztek a baloldallal.

És hogy a baj nem jár egyedül jól példázza egyes amerikai tisztségviselők felettébb zavaros állásfoglalása is. A macedón külügyminisztérium nemrég erélyesen tiltakozott  Dana Rohrabacher amerikai képviselőházi tag megnyilatkozása miatt.  Reagan elnök egykori beszédírója és a Politico szerint Putyin kedvenc amerikai képviselője azt találta mondani, hogy a macedón állam projektje csődöt mondott, és itt az ideje, hogy az országot szétosszák a szomszédjai között. Ennél meredekebbet már aligha mondhatott volna.

A nyomtatott változat a Magyar Narancsban jelent meg.

 

 

 

2017. március 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább