2020. július 2. csütörtök
Ma Ottó névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

A hétköznapok önkénye

Végel László
Végel László

Mikor jön el az idő, amikor annak alapján választunk kormányt, hogy késnek-e a vonatok? Végel László Közéleti naplójából:

Délelőtt készülődés, 13-kor indul a vonatunk Budapestre, a MÜPÁ-ban megtartandó irodalmi estre. Belgrádból a szerelvény „csak” tíz perces késéssel fut be az újvidéki pályaudvarra. A pályaudvaron egy idős szabadkai férfi csatlakozik hozzánk és az orvosi önkényről mesél. Türelmesen hallgatom, de a beszállás után azon töprengtem, hogy miért hallgattam olyan tanácstalanul, majdnem rezignáltan. Persze, tudom, de túlságosan hozzászoktam az ilyesmihez. Nem is vesszük észre immár, hogy mennyire vagyunk kiszolgáltatva a hétköznapi önkénynek. Kezdődik azzal, ha felszállunk a városi autóbuszba, ahol felesleges, erőfitogtatásra emlékeztető tumultus fogad. A buszban néhány rendetlenkedő terrorizálja az utasokat, akik meg sem mernek pisszenni. Ugyanaz vár ránk a hivatalok tolóablakoka előtt, vagy a postán a tolóablak előtt. Ez uralkodik el a választási kampányban: rájöttem, az életünk pontosan olyan, mint amilyen a kampány. Ezért hát a pályaudvaron várakozó utasok közül azon sem lepődik meg senki, hogy a késésért sem kér elnézés a vasútigazgatóság. Szabadka előtt fékez a szerelvény, vagy két óra hosszat várakozunk, senki sem tudja miért. Végül az utasok között elterjedt a hír, hogy elrohadt a vezeték. Az egyik utas a szerelvény ajtajában cigarettázva bosszankodik: Így akarunk bejutni az EU-ba? Egyre gyakrabban hallok hasonló panaszt, ez már nem a „nagypolitikáról”, hanem a hétköznapokról szól. Jó, gondolom, előfordulhat műszaki hiba, de az igazi botrány, hogy a kalauz, vagy a vasútigazgatóság a hangosbejelentőn nem kér bocsánatot. Nem tájékoztat arról, hogy mi történt. Nem várom el, hogy ezek után a közlekedési miniszter harakirit végezzen el, még az sem, hogy lemondjon, bár vannak országok, amelyekben a gyakori késés miatt lemond a miniszter, ellenben az ilyen esetek miatt jobban oda kellene figyelni mi történik a vasúton.  Olvasom, hogy a miniszter Vučić nagy híve, ami szíve joga, de a vasúton történtek rossz szolgálatot tesznek Vučičnak is. Mikor jön el az idő, amikor annak alapján választunk kormányt, hogy késnek-e a vonatok?

 

2017. március 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy lovasszobor története

Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >

Tovább

A széplelkek apokalipszise

Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >

Tovább

Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?

Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >

Tovább

Amikor a kakas korán kukorékol

Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >

Tovább

Európai hatalmi vákuum

Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >

Tovább

Nevidljivi neprijatelj u Kriznom štabu

Sada još više, jer je i broj zaraženih svakim danom sve veći… I dok se zaraza >

Tovább

A hágai matt

Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha >

Tovább

Itt minden a párté

Az alattvalói magatartás a kulturális élet minden területén visszaköszön, tehetséges újságírók válnak pályaelhagyóvá, de aki marad, >

Tovább

Churchill, a rasszista

Pár – általában művészileg értéktelen – szobor lerombolásával (vagy megtartásával) semmi sincs elintézve. És akinek mindenekelőtt >

Tovább

A szavazás vesztese a demokrácia

Most már csak abban lehet reménykedni, hogy a „tél” nem fog négy évig tartani… Ehhez azonban >

Tovább

A szabadkai kudarc után

A Napló észak-bácskai tudósítója, jól értesült forrásokra hivatkozva, azt jelentette, hogy Pásztor István a szabadkai fiaskó >

Tovább

Vučić a szerb Orbán

Ő is tekintélyelvű, ellenséges a sajtóval szemben és nacionalista. Vagyis a magyar kormányfő természetes szövetségese. A >

Tovább