2019. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ha normális akarsz maradni...

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Naiv átlagpolgárként sehogy sem megy a fejembe: ha a miniszterelnök vezette csapat ennyire sikeresen kormányozza az országot, akkor honnan ez a páni félelem a választási vereségtől? J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

KAMPÁNYMACERA. Hadd dicsekedjem el: hozzánk már megérkezett az első fecske! Igaz, nem az igazi, a kékesfekete tollazatú, eresz alatt fészkelő, derűsen csivitelő házi kedvenc, hanem az első pártagitátor. Érkezése nem a tavasz, hanem a választások közeledtét jelzi.

Becsöngetett, és szerényen, mint az ibolya, afelől érdeklődött széles mosollyal, hogy s mint szolgál a kedves egészségem? Mint egy rég nem látott jó barát. Majd mintegy mellékesen azt is megkérdezte, hogy mennyire vagyok elégedett a haladópárti kormányzattal és kire szándékozok szavazni az elnökválasztáson?

Tapintatból nem akartam felsorolni a kifogásaimat és viszont kérdezni, hogy ő mennyire elégedett a tiszteletdíjjal, amit a látogatásomért fizettek neki a pártközpontban?

Szóval felkészülhettünk arra, hogy ezúttal sem ússzuk meg gyötrelmes macera nélkül a választási kampányt. Ilyen ügyekben járatos megfigyelők szerint a hadjárat semmivel sem lesz kevésbé heves és rámenősebb, mint tavaly, sőt annál egy-két fokkal piszkosabb is lehet. Lelkileg és főleg idegileg felkészülhetünk hát a kéretlen pártaktivisták látogatására, a levélszekrénybe gyömöszölt temérdek propagandaanyagra, a tévében, rádióban harsogó politikai reklámokra, az egész oldalas reklámszövegekre az újságokban.

Egy hazai politológus tanácsát olvastam valahol: ha normális akarsz maradni, akkor kapcsold ki a tévét, a rádiót, és ne olvas napilapot. Főleg kampányidőszakban. Érdemes megfogadni tanácsát.

Már az idő előtt megindított választási hadjáratból is látszik, hogy a kormánypártok élet-halál kérdésének tekintik választási győzelmüket. Nem véletlen, hogy a Vučićot magasztaló első reklámspot - az elhíresült repülős sztori - már két héttel ezelőtt megjelent, amikor nem hogy az elnökválasztás pontos időpontját nem lehetett még tudni, hanem azt sem, hogy jelölteti-e magát Tomislav Nikolić is. Ha AV eddig hetente három új létesítményt adott át, akkor mostantól naponta fog szalagot nyiszálni, vagy betont lapátolni alapkőletételnél. Félő, hogy AV lesz a legkérgesebb tenyerű elnökjelölt.

A rövidítés természetesen Aleksandar Vučićot fedi, neve azonban annyit szerepel a közbeszédben, hogy a sajtó dolgozói jó ideje már csak az iniciálékat használják, megtakarítva egy csomó leütést maguknak.

Mellesleg a történelmi jubileumok kapcsán sem kell őt már nélkülöznünk. Ezek az események is kiváló alkalmat nyújtanak a haladópárti elnökjelölt önreklámozására, amint azt a toplicei felkelés századik évfordulójára rendezett vasárnapi ünnepség is tanúsította. A Nikolićtyal kötött megállapodásba valószínűleg az is belekerült, hogy a kampány alatt AV szerepel az ilyen rendezvényeken, ami korábban Nikolić fő tevékenységét képezte, na meg természetesen a kitüntetés osztogatás.

Toplicei szereplésével főleg a választók patrióta szegmensét célozta meg, és sikerült is neki olyan hazafias szpicset levágnia, hogy Milošević is megirigyelhette volna. A legkényesebb nacionalista körökben sem találhattak semmi kivetnivalót beszédében. A hős topliceiekről példul megtudtuk, hogy száz évvel ezelőtt egyedüliként „a rabigába hajtott” Európában fellázadtak az idegen elnyomók ellen, és ezzel a „becsületes emberek lakta kis Szerbia példát mutatott a nálánál sokkal nagyobb nemzeteknek”. Majd egy ügyes fordulattal a mához kanyarodott, amikor Szerbia szintén nem hajol meg az idegen érdekek előtt, mert „két dologra esküszik: a függetlenségre és a szabadságra”.

Az embernek már-már az volt a benyomása, hogy AV ezzel valamilyen titkos hadüzenetre válaszol, amiről mi még nem szereztünk tudomást, és meg akar nyugtatni bennünket, hogy igenis megvédi függetlenségünket és szabadságunkat…

Közben arra is magyarázatot kaptunk tőle, hogy mit keresett ezen a kelet-szerbiai rendezvényen Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke? Azért volt jelen, tudtuk meg, mert „Szerbia sohasem fog fellázadni (ustati) Republika Srpska ellen, és Srpska sem fog fellázadni Szerbia ellen”.

Ez egy kicsit zavaros, valószínűleg úgy kell értelmezni, hogy nem fogunk hátat fordítani Dodiknak, kövessen el bármilyen otrombaságot Boszniában.

Ám naiv átlagpolgárként sehogy sem megy a fejembe: ha a miniszterelnök vezette csapat ennyire sikeresen kormányozza az országot, ahogyan hirdeti, ilyen bölcsen védelmezi az országot az idegen érdekek képviselőivel szemben, ennyire gondját viseli Dodiknak, akkor honnan ez a páni félelem a választási vereségtől? Ha tényleg ilyen pozitív a kormány mérlege, ennyire eredmény dús az uniós felzárkózási folyamat, akkor talán az lenne a legtermészetesebb, hogy a hálás szavazótábor azzal jutalmazza e sikerek atyját, hogy elsöprő fölénnyel választja államfővé.

Lehetséges, hogy ők maguk sem hisznek saját sikerkampányuknak? (…)

2017. február 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább