2020. szeptember 21. hétfő
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ha normális akarsz maradni...

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Naiv átlagpolgárként sehogy sem megy a fejembe: ha a miniszterelnök vezette csapat ennyire sikeresen kormányozza az országot, akkor honnan ez a páni félelem a választási vereségtől? J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

KAMPÁNYMACERA. Hadd dicsekedjem el: hozzánk már megérkezett az első fecske! Igaz, nem az igazi, a kékesfekete tollazatú, eresz alatt fészkelő, derűsen csivitelő házi kedvenc, hanem az első pártagitátor. Érkezése nem a tavasz, hanem a választások közeledtét jelzi.

Becsöngetett, és szerényen, mint az ibolya, afelől érdeklődött széles mosollyal, hogy s mint szolgál a kedves egészségem? Mint egy rég nem látott jó barát. Majd mintegy mellékesen azt is megkérdezte, hogy mennyire vagyok elégedett a haladópárti kormányzattal és kire szándékozok szavazni az elnökválasztáson?

Tapintatból nem akartam felsorolni a kifogásaimat és viszont kérdezni, hogy ő mennyire elégedett a tiszteletdíjjal, amit a látogatásomért fizettek neki a pártközpontban?

Szóval felkészülhettünk arra, hogy ezúttal sem ússzuk meg gyötrelmes macera nélkül a választási kampányt. Ilyen ügyekben járatos megfigyelők szerint a hadjárat semmivel sem lesz kevésbé heves és rámenősebb, mint tavaly, sőt annál egy-két fokkal piszkosabb is lehet. Lelkileg és főleg idegileg felkészülhetünk hát a kéretlen pártaktivisták látogatására, a levélszekrénybe gyömöszölt temérdek propagandaanyagra, a tévében, rádióban harsogó politikai reklámokra, az egész oldalas reklámszövegekre az újságokban.

Egy hazai politológus tanácsát olvastam valahol: ha normális akarsz maradni, akkor kapcsold ki a tévét, a rádiót, és ne olvas napilapot. Főleg kampányidőszakban. Érdemes megfogadni tanácsát.

Már az idő előtt megindított választási hadjáratból is látszik, hogy a kormánypártok élet-halál kérdésének tekintik választási győzelmüket. Nem véletlen, hogy a Vučićot magasztaló első reklámspot - az elhíresült repülős sztori - már két héttel ezelőtt megjelent, amikor nem hogy az elnökválasztás pontos időpontját nem lehetett még tudni, hanem azt sem, hogy jelölteti-e magát Tomislav Nikolić is. Ha AV eddig hetente három új létesítményt adott át, akkor mostantól naponta fog szalagot nyiszálni, vagy betont lapátolni alapkőletételnél. Félő, hogy AV lesz a legkérgesebb tenyerű elnökjelölt.

A rövidítés természetesen Aleksandar Vučićot fedi, neve azonban annyit szerepel a közbeszédben, hogy a sajtó dolgozói jó ideje már csak az iniciálékat használják, megtakarítva egy csomó leütést maguknak.

Mellesleg a történelmi jubileumok kapcsán sem kell őt már nélkülöznünk. Ezek az események is kiváló alkalmat nyújtanak a haladópárti elnökjelölt önreklámozására, amint azt a toplicei felkelés századik évfordulójára rendezett vasárnapi ünnepség is tanúsította. A Nikolićtyal kötött megállapodásba valószínűleg az is belekerült, hogy a kampány alatt AV szerepel az ilyen rendezvényeken, ami korábban Nikolić fő tevékenységét képezte, na meg természetesen a kitüntetés osztogatás.

Toplicei szereplésével főleg a választók patrióta szegmensét célozta meg, és sikerült is neki olyan hazafias szpicset levágnia, hogy Milošević is megirigyelhette volna. A legkényesebb nacionalista körökben sem találhattak semmi kivetnivalót beszédében. A hős topliceiekről példul megtudtuk, hogy száz évvel ezelőtt egyedüliként „a rabigába hajtott” Európában fellázadtak az idegen elnyomók ellen, és ezzel a „becsületes emberek lakta kis Szerbia példát mutatott a nálánál sokkal nagyobb nemzeteknek”. Majd egy ügyes fordulattal a mához kanyarodott, amikor Szerbia szintén nem hajol meg az idegen érdekek előtt, mert „két dologra esküszik: a függetlenségre és a szabadságra”.

Az embernek már-már az volt a benyomása, hogy AV ezzel valamilyen titkos hadüzenetre válaszol, amiről mi még nem szereztünk tudomást, és meg akar nyugtatni bennünket, hogy igenis megvédi függetlenségünket és szabadságunkat…

Közben arra is magyarázatot kaptunk tőle, hogy mit keresett ezen a kelet-szerbiai rendezvényen Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke? Azért volt jelen, tudtuk meg, mert „Szerbia sohasem fog fellázadni (ustati) Republika Srpska ellen, és Srpska sem fog fellázadni Szerbia ellen”.

Ez egy kicsit zavaros, valószínűleg úgy kell értelmezni, hogy nem fogunk hátat fordítani Dodiknak, kövessen el bármilyen otrombaságot Boszniában.

Ám naiv átlagpolgárként sehogy sem megy a fejembe: ha a miniszterelnök vezette csapat ennyire sikeresen kormányozza az országot, ahogyan hirdeti, ilyen bölcsen védelmezi az országot az idegen érdekek képviselőivel szemben, ennyire gondját viseli Dodiknak, akkor honnan ez a páni félelem a választási vereségtől? Ha tényleg ilyen pozitív a kormány mérlege, ennyire eredmény dús az uniós felzárkózási folyamat, akkor talán az lenne a legtermészetesebb, hogy a hálás szavazótábor azzal jutalmazza e sikerek atyját, hogy elsöprő fölénnyel választja államfővé.

Lehetséges, hogy ők maguk sem hisznek saját sikerkampányuknak? (…)

2017. február 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább