2021. február 26. péntek
Ma Edina, Viktor, Győző névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ha normális akarsz maradni...

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Naiv átlagpolgárként sehogy sem megy a fejembe: ha a miniszterelnök vezette csapat ennyire sikeresen kormányozza az országot, akkor honnan ez a páni félelem a választási vereségtől? J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

KAMPÁNYMACERA. Hadd dicsekedjem el: hozzánk már megérkezett az első fecske! Igaz, nem az igazi, a kékesfekete tollazatú, eresz alatt fészkelő, derűsen csivitelő házi kedvenc, hanem az első pártagitátor. Érkezése nem a tavasz, hanem a választások közeledtét jelzi.

Becsöngetett, és szerényen, mint az ibolya, afelől érdeklődött széles mosollyal, hogy s mint szolgál a kedves egészségem? Mint egy rég nem látott jó barát. Majd mintegy mellékesen azt is megkérdezte, hogy mennyire vagyok elégedett a haladópárti kormányzattal és kire szándékozok szavazni az elnökválasztáson?

Tapintatból nem akartam felsorolni a kifogásaimat és viszont kérdezni, hogy ő mennyire elégedett a tiszteletdíjjal, amit a látogatásomért fizettek neki a pártközpontban?

Szóval felkészülhettünk arra, hogy ezúttal sem ússzuk meg gyötrelmes macera nélkül a választási kampányt. Ilyen ügyekben járatos megfigyelők szerint a hadjárat semmivel sem lesz kevésbé heves és rámenősebb, mint tavaly, sőt annál egy-két fokkal piszkosabb is lehet. Lelkileg és főleg idegileg felkészülhetünk hát a kéretlen pártaktivisták látogatására, a levélszekrénybe gyömöszölt temérdek propagandaanyagra, a tévében, rádióban harsogó politikai reklámokra, az egész oldalas reklámszövegekre az újságokban.

Egy hazai politológus tanácsát olvastam valahol: ha normális akarsz maradni, akkor kapcsold ki a tévét, a rádiót, és ne olvas napilapot. Főleg kampányidőszakban. Érdemes megfogadni tanácsát.

Már az idő előtt megindított választási hadjáratból is látszik, hogy a kormánypártok élet-halál kérdésének tekintik választási győzelmüket. Nem véletlen, hogy a Vučićot magasztaló első reklámspot - az elhíresült repülős sztori - már két héttel ezelőtt megjelent, amikor nem hogy az elnökválasztás pontos időpontját nem lehetett még tudni, hanem azt sem, hogy jelölteti-e magát Tomislav Nikolić is. Ha AV eddig hetente három új létesítményt adott át, akkor mostantól naponta fog szalagot nyiszálni, vagy betont lapátolni alapkőletételnél. Félő, hogy AV lesz a legkérgesebb tenyerű elnökjelölt.

A rövidítés természetesen Aleksandar Vučićot fedi, neve azonban annyit szerepel a közbeszédben, hogy a sajtó dolgozói jó ideje már csak az iniciálékat használják, megtakarítva egy csomó leütést maguknak.

Mellesleg a történelmi jubileumok kapcsán sem kell őt már nélkülöznünk. Ezek az események is kiváló alkalmat nyújtanak a haladópárti elnökjelölt önreklámozására, amint azt a toplicei felkelés századik évfordulójára rendezett vasárnapi ünnepség is tanúsította. A Nikolićtyal kötött megállapodásba valószínűleg az is belekerült, hogy a kampány alatt AV szerepel az ilyen rendezvényeken, ami korábban Nikolić fő tevékenységét képezte, na meg természetesen a kitüntetés osztogatás.

Toplicei szereplésével főleg a választók patrióta szegmensét célozta meg, és sikerült is neki olyan hazafias szpicset levágnia, hogy Milošević is megirigyelhette volna. A legkényesebb nacionalista körökben sem találhattak semmi kivetnivalót beszédében. A hős topliceiekről példul megtudtuk, hogy száz évvel ezelőtt egyedüliként „a rabigába hajtott” Európában fellázadtak az idegen elnyomók ellen, és ezzel a „becsületes emberek lakta kis Szerbia példát mutatott a nálánál sokkal nagyobb nemzeteknek”. Majd egy ügyes fordulattal a mához kanyarodott, amikor Szerbia szintén nem hajol meg az idegen érdekek előtt, mert „két dologra esküszik: a függetlenségre és a szabadságra”.

Az embernek már-már az volt a benyomása, hogy AV ezzel valamilyen titkos hadüzenetre válaszol, amiről mi még nem szereztünk tudomást, és meg akar nyugtatni bennünket, hogy igenis megvédi függetlenségünket és szabadságunkat…

Közben arra is magyarázatot kaptunk tőle, hogy mit keresett ezen a kelet-szerbiai rendezvényen Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke? Azért volt jelen, tudtuk meg, mert „Szerbia sohasem fog fellázadni (ustati) Republika Srpska ellen, és Srpska sem fog fellázadni Szerbia ellen”.

Ez egy kicsit zavaros, valószínűleg úgy kell értelmezni, hogy nem fogunk hátat fordítani Dodiknak, kövessen el bármilyen otrombaságot Boszniában.

Ám naiv átlagpolgárként sehogy sem megy a fejembe: ha a miniszterelnök vezette csapat ennyire sikeresen kormányozza az országot, ahogyan hirdeti, ilyen bölcsen védelmezi az országot az idegen érdekek képviselőivel szemben, ennyire gondját viseli Dodiknak, akkor honnan ez a páni félelem a választási vereségtől? Ha tényleg ilyen pozitív a kormány mérlege, ennyire eredmény dús az uniós felzárkózási folyamat, akkor talán az lenne a legtermészetesebb, hogy a hálás szavazótábor azzal jutalmazza e sikerek atyját, hogy elsöprő fölénnyel választja államfővé.

Lehetséges, hogy ők maguk sem hisznek saját sikerkampányuknak? (…)

2017. február 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A tévedhetetlenekkel szemben

Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >

Tovább

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább

Bűn

Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >

Tovább

Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”

A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >

Tovább

Ami az embert igazából feszíti, azzal kéne foglalkozni

„Hogy az irodalom csak irodalom. Ennek vége van. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene fordulni, >

Tovább

Pásztor Bálint és a szabadkaiak folyamatos átverése

Pásztor Bálintnak a hatalmi koalícióban ülve nem most kellene ellenzékit játszania utólag, hanem még a tervek >

Tovább

Az Utolsó Vajdasági

Nem csak tőle, a most már halhatatlan énekes-költőtől búcsúzunk, hanem egy kicsit Vajdaságtól is. Attól a >

Tovább

A demokrata jelszavakkal sáfárkodók

Továbbra is rejtély előttem, hogy azok, akik húsz-harminc évvel ezelőtt tisztességgel kiálltak a szabadság mellett, miért >

Tovább