Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Macera nélkül
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, mindenki számára világossá vált, hogy a gyakorlatban ez a nemzetpolitika – elsősorban az állampolgárság és a magyar útlevél könnyű megszerzése – azt eredményezte, hogy az egyéneken, az embereken sokat segített, a külhoni magyar közösségnek viszont felmérhetetlen nagy kárt okozott. Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):
Hova tovább? Melyik egyetemre? – kérdezem a vajdasági középiskolás Ibolyától, aki az idén érettségizik. A válasz már eldöntött: Corvinus Egyetem, Budapest.
Hasonlóan a korábbi évekhez, őszre ő is, és vele együtt több száz vajdasági magyar fiatal magyarországi főiskolákon, egyetemeken folytatja tanulmányait. A kimutatások szerint az érettségizett középiskolásoknak csak egy kis része iratkozik vajdasági, szerbiai intézménybe. Egyrészt azért, mert a szerbiai egyetemi oktatás színvonala sokat romlott az egykori jugoszláviai oktatáshoz képest (különösen megkérdőjelezhető a magánfőiskolák szakmai színvonala). Sokuknak a szerb nyelv nem kellő ismerete jelent akadályt, sokan ugyanis a nemzeti összetartozás elvének teljesen téves értelmezése miatt feleslegesnek találták annak az ország hivatalos nyelvének elsajátítását ahol élnek és ezzel saját maguk helyzetét nehezítették meg. Ami egy más téma, a lényeg, hogy ez a mulasztás is bepótolható lehetne előkészítő oktatással, de kézenfekvő, hogy ha az ember tanulhat anyanyelvén, mi több, magas szakmai szinten, ezt fogja választani.
Az elmúlt évtizedek, évszázadok során a déli végekről nem csak magyar, hanem nagyszámú szerb ajkú fiatal is Budapesten tanult. Már 1838-ban Tököly-Popovics Száva (szerbül: Sava Tekelija) tehetős magyarországi szerb azért létesítette a Tökölyanum intézményt Budapesten, illetve akkori nevén: Pest-Budán, hogy segítse a tehetséges szerb (fiú)hallgatók iskoláztatását Pesten. Itt tanult (természetesen: magyar nyelven) többek között a szerb költészet három ismert egyénisége Laza Kostić, Jovan Jovanović Zmaj, Đura Jakšić, három éven keresztül az intézmény lakója volt az egyetemes tudomány egyik legnagyobb zsenije, Nikola Tesla is. Rajtuk kívül, az ismertekké vált személyeken kívül, még nagyon sokan. A napokban olvastam egy régi becsei szerb polgári család történetéről, ahol az „ős” aki a XIX. század végén ügyvédi irodát nyitott, tanulmányait Budapesten végezte, majd szülővárosában szerb és magyar ügyfelekkel gyakorolta hivatását, később pedig, amikor Becse már a Jugoszláv Királysághoz tartozott, a Városi Bíróság elnökévé választották. Függetlenül attól, hogy jogi diplomáját magyar egyetemen szerezte.
A korábbi rendszerben az úgynevezett fejlődő országokból érkeztek nagy számban fiatalok, a magyarországi egyetemekre főleg a szocialista országokból, Afrikából, Ázsiából de még Kubából is. Jugoszláviába többnyire az el nem kötelezettek országaiból. Az európai egyetemekre pedig mindenhonnan, a választásban sokat jelentett az, hogy melyik (korábbi gyarmatosító ország) nyelvét beszélték már eleve...
Nagyon sokan a világ minden országából szakmai továbbképzés céljából töltöttek, töltenek valamennyi időt külföldi egyetemen, intézményben. Így volt ez már évszázadok óta, már a reneszánsz kortól kezdve a tudósok, művészek fiatal éveik egy részét szakmai fejlődésük érdekében ha csak tehették külföldön töltötték ahol neves intézményekkel, személyiségekkel való megismerkedés során első kézből szereztek tapasztalatot, gyarapították tudásukat.
Majd visszatértek hazájukba
A Magyarországon, Jugoszláviában, Európa más fővárosaiban tanuló külföldi egyetemisták túlnyomó többsége tanulmányaik befejezése után visszatért országába. Hogy megszerzett tudásukkal ott érvényesüljenek, egyúttal tudásukat akár oktatóként, tanárként megosszák és hozzájáruljanak országuk fejlődéséhez is (itt elsősorban a fejlődő országokra gondolok). Ez csak részben volt a szabad akarat, a szabad választás kérdése. Minden országban ugyanis a külföldi egyetemisták státuszát szigorú idegenrendészeti szabályok határozták meg. Velem is aláíratott a francia hatóság annak idején, amikor a párizsi főiskolára iratkoztam, egy nyilatkozatot, hogy büntető felelősségem tudatában kötelezem magam, hogy tanulmányaim befejezése után elhagyom az országot.
Minden külföldi állampolgárságú egyetemistára – a szakkifejezés szerint a „harmadik országból érkezettek” számára, Szerbia pedig az EU országai tekintetéből ide tartozik, a legnagyobb szigorral - vonatkoznak az adott ország idegenrendészeti szabályai. Tanulmányi célból kiállított tartózkodási engedélyhez kötött a tartózkodása, ami tanulmányai befejezéséig hosszabbítható meg.
Utána már a tartózkodás enyhén szólva macerás. Ebben minden ország hatósága szigorú. Aki nem kíván visszatérni országába, valamilyen módon, valamilyen okból intézni kell a további tartózkodásra jogosító engedélyt, egyébként illegális a tartózkodása és kiutasítható. Súlyosabb esetekben beutazási tilalom is elrendelhető...
Aki már saját bőrén tapasztalta a tartózkodási engedély beszerzése körüli eljárást, nem csak a Nyugat Európa-i országokban, hanem Magyarországon is az új nemzeti politika életbelépéséig, az tudja, hogy mennyi idővesztéssel, gyakran megaláztatással járó, állandóan valamilyen bürokratikus akadályokba ütköző, hosszadalmas és kimerítő ügyintézés ez. Aminek a célja, minden országban, hogy a tanulmányait befejező fiatal, mint ahogy kötelezte is magát, térjen vissza az országába. Majd a későbbiekben esetleg, más procedúrával kezdeményezze visszatérési, tartózkodási szándékát.
Az új nemzeti politikai Magyarországon, gyökeresen változtatott már a nemzethez tartozó személyek iránti viszonyuláson, azzal pedig, hogy könnyített eljárásban lehetővé tette az állampolgárság megszerzését egy óriási – ismét a komolytalannak tűnő kifejezést használva – macerától mentesítette a tanulmányi célból érkező külhoni fiatalokat. Pontosabban: őket is. Mint mindenkit aki rendelkezik a magyar állampolgársággal.
Ha személyes szempontból nézzük, ez egy felmérhetetlen segítség. A magyarországi egyetemeken végzett külhoni fiatalok, ha úgy döntenek, minden idegenrendészeti utánjárás, ügyintézés nélkül, egyenjogú állampolgárként maradhatnak. Vagy ha úgy alakul, tovább mehetnek nyugati országokba. Ahol szintén nem kell a tartózkodási engedéllyel vacakolni. Az egykori jugoszláv, vagy szerb állampolgárságú vajdasági akit a német, a francia, a brit, az osztrák hatóság korábban agyonmacerált, most a magyar útlevéllel a zsebében a szemébe nevethet a német, francia (...) rendőrnek az igazoltatás során (és közben saját nyelvén még fűzhet is hozzá „kommentet” – értik mire gondolok...).
A tapasztalat és a kimutatások szerint a Magyarországra érkező és itt diplomált vajdaságiak nagy része él ezzel a lehetőséggel. Persze mindenkiben ott a (hon)vágy, mindenkit visszahúz valamennyire a szülőföldje, de ha otthon nem talál ahhoz akár csak hasonló lehetőséget, mint amit itt, vagy más EU-s országban már megtalált (és nehezen talál, pláne, ha nincs semmi kapcsolata az otthoni hatalmi magyar vagy szerb párttal), akár ideiglenes szándékkal is, de halasztja a visszatérést. Él azzal a lehetőséggel, hogy „macera nélkül” maradhat. A európai útlevél ezt lehetővé teszi.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, mindenki számára világossá vált, hogy a gyakorlatban ez a nemzeti politika – elsősorban az állampolgárság és a magyar útlevél könnyű megszerzése – azt eredményezte, hogy az egyéneken, az embereken sokat segített, a külhoni magyar közösségnek viszont felmérhetetlen nagy kárt okozott.
Valószínű, hogy a NER megalkotásakor nem az volt a cél, hogy a külhoni magyarság mind nagyobb számban tóduljon át Magyarországra és itt egyesüljön a nemzet, még kevésbé, hogy széledjen szét Európában. Ezért, remélhetőleg azok, akiknek az a feladatuk, hogy a nemzeti és a kisebbségi politikában jelentkező problémákat megoldják, találnak megfelelő megoldást és nem csak a (tudjuk melyik) párthoz deklaráltan lojálisok számára. Amire sürgősen szükség lenne, mert egyébként-.
Következő cikk: Szeles: Túltettem magam a késes támadáson
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hitler elégedetten bólogat a sírjában
A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >
Pártideológiát szolgál a színház (is)?
Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >