2020. június 6. szombat
Ma Norbert, Norberta, Cintia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Küzdelem a szavazókért

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Egy pártnak az a feladata (is), hogy buzdítson, reményt keltsen. És talán ebben az esetben (számomra hiteles szerb barátaimra is támaszkodva) azt mondhatom, hogy ennek van alapja.

A Vajdasági Magyar Szövetség ismét bátorságáról és következetességéről tett tanúbizonyságot: először kiállt Tomislav Nikolić mellett, majd miután az ostobán zsaroló államfő kapott két nagy pofont tanítványától, Aleksandar Vučićtól és elkotródott, Pásztorék azonnal az új elnökjelölt mellett tették le hálájuk voksát. Ki is lenne nagyszerűbb a szerb elnök (egyébként semmitmondó) bársonyszékének elfoglalására, mint a háborús uszító, újságíró sanyargató egomán? A VMSZ vezérkarának ez tök mindegy, mert a béka segge alól és kincses láda mellől a perspektivák beszűkülnek, a szem kitágul és a forintok/dinárok zenéje túlharsog minden józan ítélőkészséget. Ott a helyünk ahonnan jön a lóvé.

De azért ez a párt nem diktatórikus, mert nemcsak két személy döntött a pártállásról és nem is csak az elnökség, hanem a tanács is. A Prosperiteti áldása mindenkit elér.

A VMDP-ről csak azért teszek említést, mert az ő ragaszkodásuk Vučićhoz már nem politikai kategóriákban mérhető, hanem pszichopatológiában. Különben meg teljesen mindegy, hogy egy temerini kisebb asztaltársaság melyik védőangyalt választja magának. Inni enélkül is lehetne, de így talán magyarosan szomorúbb.

A Magyar Mozgalom ellenzéki pártként nem volt könnyebb helyzetben. Ezen az oldalon is van több megszállott és csaló, hiteltelen figura. Sőt, majdnem mind az. Egy volt külügyminiszter, aki annyira volt liberális és demokrata, hogy Šešelj is elszégyellhetné magát. Vagy a sok vacilláló pártelnököcske.

Nos, a mozgalmárok a volt jogvédő, Saša Janković mellett döntöttek és vezetőségük kollektíve el is utazott Belgrádba a kampány nyitóra. Maglai Jenő fel is szólalt. Beálltak a szerb demokratikus ellenzék soraiba. Ez nem kockázat mentes lépés.

Az impozáns kampányrendezvény díszletének részeként a binán (színpad) ott ült több tucat ember, akik közül többet személyesen is ismerek és ők azok, akik miatt úgy gondolom, hogy Szerbiában még van remény. És ha ők azt mondják, hogy a Janković OK, akkor nekik elhiszem.

De mit szól mindehhez a vajdasági magyar szavazó? Ha egyáltalán érdekli a dolog. Elhiszi Pásztoréknak, hogy Vučić már nem a régi gonosz, hanem megjavult, megtisztult, a Nyugat embere, a magyaroknak jót akar, beváltja minden ígéretét. Nem mellesleg Orbánt is szereti (I ja volim vas!). Meg viszont. Savamala meg sem történt, pártokrácia sehol (csak a mienk), az Informer és a Pink meg az RTS, RTV, Magyar Szó, Pannon  kormányfüggetlen médiumok. Dúl a sajtószabadság, amíg az újságírónők térdepelhetnek. Sőt: a szerbiai átlagfizetés csak látszólag a legalacsonyabb széles e rónaságon – egy sajátságos délibáb.

Vagy?

 „Mindaz, amit Aleksandar Vučić tetteivel, politikájával képvisel homlokegyenest szemben áll mindazzal, amit a Magyar Mozgalom megalapításától kezdve vall és amiért küzd.” (Kókai Péter)

Vagyis: „A mozgalom elítéli a társadalmi életet átható pártalapú foglalkoztatást, a repressziót, az elnyomást, a megfélemlítést és zsarolást, ami ennek a hatalomnak és szövetségeseinek szerves eszköztárát képezi.”

Ezért: „A vajdasági magyar szavazópolgár nem tud elfogadni olyan dajkameséket, amelyeket az utóbbi napokban hangoztatnak, miszerint Aleksandar Vučić megválasztása a vajdasági magyarság érdeke, hiszen ez csupán néhány ember önös érdeke.”

Konklúzió: „Hosszú idő után közeleg a remény napja, amikor nem a rossz és a kevésbé rossz között tudunk majd választani, hanem szavazhatunk a legjobb jelöltre, hogy a remény valósággá váljon.”

Vagyis Saša Janković.

Egy pártnak az a feladata (is), hogy buzdítson, reményt keltsen. És talán ebben az esetben (számomra hiteles szerb barátaimra is támaszkodva) azt mondhatom, hogy ennek van alapja.

 

 

 

 

2017. február 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A haza ment el, mert mi nem mentünk sehova – a Vajdaságtól Szombathelyig

A hatalom által üldözött háborúellenes csoport tagjaként, vajdasági magyar újságíróként, kalandos úton került Magyarországra Komáromi Ákos >

Tovább

Húsz éve (5. rész)

A Bódis-cukrászda történetének zárórészét átengedném Tolnai Ottó barátomnak, akit nemcsak az ihletett meg, hogy a cukrászda >

Tovább

Húsz éve (4. rész)

Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >

Tovább

Amiről nem beszélünk...

A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >

Tovább

Keresik az ajándékot

Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >

Tovább

Húsz éve (3. rész)

Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >

Tovább

Szerbia nem demokratikus ország

Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >

Tovább

Szabadulás Trianontól

Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >

Tovább

Az idegen nő

Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >

Tovább

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Tovább

Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >

Tovább