2024. május 3. péntek
Ma Tímea, Irma, Jakab, Fülöp névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Élnünk kell a választás lehetőségével

Miképpen magyarázzuk meg a gyermekeinknek, hogy egy olyan személyre adtuk le a voksunkat, aki előszeretettel idézi meg a vérzivataros kilencvenes évek kísérteteit. Makai Ákos (Szabad Magyar Szó):

(...) Ezek után akaratlanul is felvetődik a kérdés, hogy nekünk, vajdasági magyaroknak miért is kell részt vennünk az egészben. A minap az egyik ismerősöm is megkérdezte tőlem ugyanezt, s elmondta, hogy Vučićra (és Nikolićra) véletlenül sem szavazna, viszont Saša Jankovićról sem tud semmit, s az sem tetszik neki, hogy az egykori köztársasági ombudsman nem fejtett ki konkrét álláspontot a vajdasági magyarsággal kapcsolatban. Véleményem szerint azonban a vajdasági magyarság számára (is) igencsak sorsdöntő a soron következő köztársaságielnök-választás, nekünk igenis szint kell vallanunk, hogy Aleksandar Vučićnak, Nikolićnak, a Szerb Haladó Pártnak és talpnyalóinak asszisztálunk-e abban, hogy újjáélesszék a vérzivataros kilencvenes évek démonjait. Mert a jelenleg legerősebb vajdasági magyar párt hiába tesz nagy erőfeszítéseket a szerecsenmosdatásra, s próbálja az itt élő magyar közösséget kiskorúsítva bizonygatni, hogy mennyire jó fiúk is ezek a szerb radikálisokból átvedlett naprednjákok, s a kilencvenes években sem volt minden rossz, a hivatalos adatok szerint hatvanöt vajdasági magyar veszett oda a balkáni háborúkban, a behívók elől pedig rengetegen elmenekültek sorainkból. Az itthon maradtak számára maradt a hiperinfláció, a nélkülözés, s nem utolsósorban az örök bizonytalanság és rettegés, amelyet Slobodan Milošević, Vojislav Šešelj mellett Aleksandar Vučić és Tomislav Nikolić neve is fémjelezett. Vučić volt az, aki a miloševići rendszer utolsó éveiben tájékoztatási miniszterként bevezette a hírhedt, tájékoztatásról szóló törvényt, amely drákói büntetéseket rótt ki a miloševići rendszerrel szembeszálló független és ellenzéki médiumokra. A Dnevni Telegraf, Evropljanin, Danas, Glas Javnosti, Blic napilapokat és más médiumokat több mint egymillió egykori német márka pénzbüntetés kifizetésére ítélték, Slavko Ćuruvija újságírót megölték, öt újságírót pedig börtönbe zártak.

Tomislav Nikolić a kilencvenes években Šešelj félkatonai alakulatában Baranya területén vett részt a horvátországi harcokban, a csetnikeknek az Antin faluban elkövetett háborús bűneivel és több ember lemészárlásával is kapcsolatba hozták a nevét.

Velük szemben a vajdasági magyarság leadhatja a voksát egy európai, a szomszédaival békés kapcsolatokat ápoló Szerbiára is, amelyet – akárhogy is nézzük jelen pillanatban – Saša Janković képvisel.

A politikai életben szűznek számít, a neve nincsen besározva különböző botrányokkal és visszaélésekkel. Ezenkívül az elmúlt években újságíróként, emberjogi aktivistaként és köztársasági ombudsmanként is kivette részét egy élhető és európai Szerbiáért folyó harcban.

Az elnökjelölteket illetőleg nem szabad megfeledkezni Vuk Jeremićről, s azokról sem, akik még a „futottak még” kategóriában abszolút esélytelenként igazából labdába sem rúghatnak, és csak azért vesznek részt a játékban, hogy a szavazatokat megosztva Vučić (vagy Nikolić) malmára hajtsák a vizet. Vagyis a választás lehetősége adott, s nekünk, vajdasági magyaroknak mindenekelőtt a saját érdekünkben kell élni vele, s ezért sem mindegy, hogy kire adjuk le a voksunkat, mert nemcsak Szerbia jövője, hanem a vajdasági magyarság jövője is a tét, nem beszélve arról, hogy a választásokat követő hétfő reggel miképpen nézzünk majd bele az elénk tartott tükörbe, s miképpen magyarázzuk meg a gyermekeinknek, hogy egy olyan személyre adtuk le a voksunkat, aki előszeretettel idézi meg a vérzivataros kilencvenes évek kísérteteit.

 

2017. február 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Süllyedő „zászlóshajó”

Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >

Tovább

A néhai

Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >

Tovább

Üzenet Szerbiából

Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >

Tovább

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Tovább

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább