2021. október 18. hétfő
Ma Lukács, Jusztusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Tumultus az újnábobok útján

Végel László
Végel László

A liberális kapitalizmus mégis az oligarchák purgatóriuma, ezért szóba se jöhet. A kapzsi kelet-európai posztkommunista elit ezért ragaszkodik Putyinhoz, a nagy példaképhez. Végel László Közéleti naplójából:

Várhatóan ezekben a hetekben kezdődik a választási kampány. Türelmetlenül csengetnek majd az ajtóról ajtóra járó aktivisták, kezdődnek a zajos délutánok. Mitévő legyek? Nyissak ajtót, hallgassam a banális politikai szólamokat? Vagy maradjak csendben s olvassak egy kiváló regényt? Az idén is, ugyanúgy mint tavaly, az utóbbit választom. Az újságokat és a tévét is mellőzöm, mert a választások előjátékában a politikusok egyre magabiztosabban hirdetik, hogy felszámolják a korrupciót, mintha a korrupció holmi excesszus lenne. Nincs semmi illúzióm. Huszonöt év után véglegesen kiderült, hogy a korrupció a posztszocialista országok újkapitalizmusának gyermekbetegsége. Korrumpált rendszerváltás tanúja vagyok, amelyben túlontúl gyorsan, durva állami asszisztálással hozták létre az uralkodó oligarchiát, amelynek java részét nem a piac szülte, hanem a Pártok és az Állam. Ebben fontos szerepet játszanak a rokoni kapcsolatok, életre kel a nepotista világ, működnek a vagyongyarapó pártnomenklatúrák, a gazdasági és értelmiségi holdudvarok. Nevetséges, hogy sok politikusnak viszonylag szerény vagyona van, de a pávatollas feleségek igencsak tollasodtak. Még az elátkozott szocialista feszekben keltek ki az első oligarchák. Szerbiában Milošević volt az első kotlós, aztán jöttek sorra a többiek. Ezért nagy a tumultus az újnábobok útján. Manapság a nyugati világban, miként Thomas Piketty kimutatta, a szupergazdagok főleg az öröklés által gyarapodnak, Európa keleti felén viszont az állami korrupció szaporítja őket. Az lesz a gazdag, akiben bízik a Párt, de jaj annak, aki elveszti a Párt bizalmát! Nemcsak a tőkéje apad le, hanem elveszti szeretőit, hódolóit, kebelbarátait is. Kiderül, hogy Balzac mennyire időszerű író! A jövő történészei részére bizonyára hálás dokumentumok lesznek a különböző évfordulókról, reprezentatív tanácskozásokról, jelentős ünnepekről készült fotók, amelyeken a politikai, a gazdasági és a kulturális elit tagjai pózolnak. Szószékek, mikrofonok, „okosan” figyelő tekintélytisztelő tekintetek! Ilyen volt az eszménynélküli szolgalelkűség kora. Mert a szocializmussal ellentétben most már nincsenek eszmények, csak érdekek, mint ahogy a pragmatikus politikusok állítják. Žižek jól jellemezte ezt a réteget: cinikus  és pragmatikus. Ezek a balzaci csoportképek az urakkal és a hölgyekkel rendkívül fontos kordokumentumok lesznek, arról a korról, amelynek a legfőbb jelszava az volt, hogy legyen kapitalizmus – de azonnal. A föld többé nem a nap, hanem a pénz körül forog.  Ezt az újmódi turbókapitalizmust Putyin kemény kézzel,  példásan megvalósította. Oroszországában, a Vreme új számában Milan Milošević  figyelmeztetett rá, a nemzeti vagyon 77 százalékát a lakosság 1 százaléka birtokolja, ez bezzeg nagyobb tőkekoncentráció, mint az amerikai, szögezi le a Vreme cikkírója. Putyin egyszerűen átugrotta a liberális kapitalizmus ciklusát, és megteremtette a posztszocialista országok hagyományainak megfelelő kelet-európai illiberális oligarchikus kapitalizmust, amelyet Žižek egyébként autoritárius kapitalizmusnak nevez. Úgy van, a liberális kapitalizmus mégis az oligarchák purgatóriuma, ezért szóba se jöhet. A kapzsi kelet-európai posztkommunista elit ezért ragaszkodik Putyinhoz, a nagy példaképhez.  

 

2017. február 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább

Civilizációs válság

Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >

Tovább

„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”

Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >

Tovább

„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”

Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >

Tovább

Végtelenül sajnálatos a szabadkai politikusok mosakodása

Remélem, hogy előzőleg legalább a sajtóból értesültek és gondosan áttanulmányozták Dragan kapitány több évtizedes „humanitárius” tevékenységét. >

Tovább

Dvostruka zavisnost medija na mađarskom jeziku

Mediji na mađarskom jeziku se nalaze u dvostruko zavisnom položaju, s jedne strane, zavise od novčane >

Tovább

Bekezdések az előválasztásról

Az első forduló 2. és 3. helyén végzett személyek próbáltak trükközni? Inkább aludjanak? Hát persze hogy >

Tovább

Szembenézni a tényekkel!

Ha valamiben „konszenzus van”, akkor abban, hogy „a kulturális autonómiának becézett Magyar Nemzeti Tanács (MNT) nem >

Tovább

A vörös vonal

Nem kis erőfeszítésembe került, hogy ne lépjem át a „vörös vonalat” és ne váljak nacionalistává, mert >

Tovább