Ma Adorján, Adrián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Hivatalos látogatás
Végel László
Ezért harcoltam érted? Ezért vetettem latba a tekintélyemet, hogy neked is jusson abból a pénzből, amit azért osztottunk ki, hogy magyarokat foglalkoztass? És itt van ni, még a pincéred se tud magyarul. Végel László (168 Óra):
A kisváros izgalomban él, mivelhogy folynak az előkészületek a budapesti államtitkár-helyettes úr fogadására. Bankó úr, a helyi magyar párt elnöke új könyvszekrényt rendelt, amelybe gondosan elhelyezték Wass Albert minden fellelhető regényét. A takarítónőnek megparancsolták, hogy naponta törölje le róluk a port, nehogy az államtitkár-helyettes azt gondolja, hogy a nagy író művei díszként szolgálnak. Bankó úr az Adjátok vissza a hegyeimet! címűt hazavitte, de bokros teendői miatt nem volt ideje belelapozni, azért megkérte a helyi könyvtárost, készítsen kivonatot, amelyet ő többször is elolvas, hogy tudjon valamit mondani, ha netalán szóba kerül a kultúra.
Körültekintő munkájának köszönhetően úgy tűnt, hogy minden rendben van. A helyi vezetőség tagjai betanulták a szöveget, amelyben arról számoltak be, hogy mindenben sikeresek voltak, csak új munkahelyeket kell teremteni, mert a fiatalok munka nélkül maradtak. Ő méltatni fogja a koalíciós partnerrel, a Szerb Haladó Párttal való együttműködést, aminek köszönve a faluban egyetlen etnikai incidens sincs.
A civil társadalom is méltó helyet kap. Az államtitkárral délután meglátogatják a helyi kézimunkázók klubját, ahol a nyugdíjas asszonyok ápolják a hagyományokat. Az esti műsorban a helyi tánccsoport és énekkórus tagjai lépnek fel, bizonyítandó, hogy kiérdemelték az anyaországi támogatást. Utána következik az ünnepi vacsora.
Hála istennek jogvédőkkel vagy hasonló bajkeverő szervezetekkel nem kell bajlódnia. A központban párttársai figyelmeztették, tartsa őket távol, mire ő büszkén válaszolta, az ő városában ilyesmi nem is volt és nem is lesz. Az ellenzéki pártok ágáló tagjaitól is megszabadult, a legtöbbjük munka nélkül maradva a magyar útlevélnek köszönhetően Németországban mosogatja a tányérokat, a többiek pedig esténként családjukkal a Duna tévét nézik.
Csak egy dolog ejtette gondba a pártelnököt. Az államtitkár-helyettes fiatalokkal szeretne találkozni. Hogy szedjen össze fiatalokat, amikor azok sorra külföldre távoznak? Azonban ezt is sikerült áthidalni. A pártközpontban töredelmesen bevallotta, hogy a településen legfeljebb két-három fiatalt tud összetoborozni, azt is nehezen. El volt készülve a dorgálásra, de legnagyobb meglepetésére a központban ezen nem háborodtak fel.
Tudjuk, tudjuk, nyugtatták, az anyaországi politikusok látogatásakor mindig ez a legnagyobb gond… De nem esünk kétségbe, van megoldás. Különbusszal szállítják a környék falvaiból és a városaiból a jól begyakorolt fiatalokat, akik tudják, hogy mit kérdezzenek és mit válaszoljanak. Ezzel semmi gond, biztatták, ő csak gondoskodjon a vendégek élelmezéséről, mert nem várható el tőlük, hogy üres hassal ünnepeljék az államtitkár-helyettes urat. Rendben van, válaszolta, és a megnyugtató szavaktól felbátorodva feltette a kérdést: kötelező-e Bocskai öltönyben fogadni az államtitkár-helyettest? Van neki egy gyönyörű Bocskaija, de egy kicsit kihízta, ezért lepattognak a gombok róla. A párttársak megnyugtatták, Bocskait csak ünnepi alkalmakkor kell felöltenie, vagy amikor azzal a céllal utaznak Budapestre, hogy részt vegyenek a kormány melletti tüntetéseken. Hivatalos látogatások alkalmával megfelel a sötét öltöny.
A pártelnök elégedetten indult vissza a városkába. Örömében betért a közeli csárdába, ahol majd az államtitkár úrral elfogyasztják az ünnepi vacsorát. Az irodában a tulajdonos szolgálatkészen fogadta, és beszámolt a menüről. Előételnek hortobágyi húsos batyut tálalnak, aztán következik a vargányleves, vargánnyal töltött burgonyagombóccal, majd a főétel: a grillezett csontos báránygerinc, utána pedig palacsinta – magyarosan. Biztos vagyok benne, hogy az államtitkár elégedett lesz, mondta Krstić gazda.
Az a fontos, hogy magyaros legyen, bólogatott Bankó úr, s megrendelt egy porció čevapčičát niši módra.
Nem kellett sokat várni, a pincér hozta is a čevapčičát, felszeletelt vöröshagymával. Az elnök kevesellte a hagymát, s magyarul kért hozzá még egy adagot. A pincér értetlenül nézett rá. Az elnök úr megismételte a kérését, mire a pincér azt válaszolta, hogy nem ért magyarul.
Bankó úrnak azonnal elment az étvágya.
Mi lesz, ha az államtitkár-helyettes magyarul kérdez valamit a pincértől, mire a pincér azt válaszolja, hogy nem ért magyarul?
Azonnal hívd ide a gazdát, rivallt a pincérre szerbül.
A tulaj minta csak érezte volna a bajt, menten az asztalánál termett.
Kész botrány, emelte fel a hangját Bankó úr. Ezért harcoltam érted? Ezért vetettem latba a tekintélyemet, hogy neked is jusson abból a pénzből, amit azért osztottunk ki, hogy magyarokat foglalkoztass? És itt van ni, még a pincéred se tud magyarul. A csárdádat pedig Ognjišténak nevezik, nem pedig Sárga csikónak vagy valami hasonlónak.
A tulajdonos a fejét vakargatta.
Nyugalom, csillapította az elnököt. Nem először szolgálunk ki tekintélyes magyar vendégeket. Ez a csárda a legjobbak közé tartozik az egész Bácskában. Mindenre fel vagyunk készülve. Mielőtt jön az államtitkár-helyettes, kifüggesztjük a másik cégtáblát, amin azt írja, hogy Hungária. Rendben? Ami a pincért illeti, hát ezzel valóban gondjaim vannak. Volt egy magyar pincérem, aki cserbenhagyott engem is, a magyarságot is. Miután kézhez kapta a magyar útlevelet, családjával Mannheimban kötött ki, pedig ő remek pincér volt, az asszonykából is jó szakácsnő lett volna.
Akkor te szolgálsz fel az államtitkár-helyettes úrnak, dühöngött Bankó úr.
A tulajdonos arca elkomorult. De Bankó úr, ez se szerencsés megoldás, én is csak töröm a magyart, s ha az államtitkár-helyettes úr rájön arra, hogy nekem ítélték oda a támogatást a falusi wellness-szalonra, akkor tör ki az igazi botrány.
Igazad van, dadogta az elnök úr remegő hangon.
A tulajdonos azonban megnyugtatta. Erre is van megoldás, magyarázta. A másik pincérem éppen szabadnapos, mert magyarórája van. Ő éjjel-nappal magyarul tanul, hogy levizsgázzon és magyar útlevélhez jusson. Folyékonyan beszél magyarul, sokkal jobban, mint amennyit egy pincérnek tudni kell. A múltkor felszolgált a magyar konzul úrnak, aki észre sem vette, hogy nem magyar pincér szolgál fel neki.
Talán megsegít az isten, nyugtatta magát Bankó elnök úr falatozás közben. Lám, mégis előrelátó a kormány, nem úgy, mint a balfasz szocialisták, akik hallani sem akartak a kettős állampolgárságról.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ki a jó magyar és ki nem az
Természetesen azzal kérkednek, hogy ők a legjobb magyarok! Ahogy látom a „jó magyarok” időközben jócskán megszelídültek, >
A nemzeti közösségi jogok újabb nyirbálása?
Az MNT-nek a kultúrában való döntéshozatali jogokért való mostani kiállása határozott és jogilag is indokolt. Kérdés >
Európa árvái
Jól esett, hogy újra láthattam a régi ismerős arcokat. Kiderült, hogy Horvátországban és Szlovéniában mégis valamelyest >
Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék
A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >
Sok pénz, semmi eredmény
A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >
A mazsolázók
Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >
Kusturica Szarajevó fölött
És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >
Az elrabolt idők nyomában
Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat. Nem csak >
A tévedhetetlenekkel szemben
Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >
„Nesze semmi, fogd meg jól!”
Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >
A közéleti vákuum depresszív hatása
A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >
A harmincas évek újra meg újra felbukkanak
Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >