Ma Zsófia, Róbert névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Hivatalos látogatás
Végel László
Ezért harcoltam érted? Ezért vetettem latba a tekintélyemet, hogy neked is jusson abból a pénzből, amit azért osztottunk ki, hogy magyarokat foglalkoztass? És itt van ni, még a pincéred se tud magyarul. Végel László (168 Óra):
A kisváros izgalomban él, mivelhogy folynak az előkészületek a budapesti államtitkár-helyettes úr fogadására. Bankó úr, a helyi magyar párt elnöke új könyvszekrényt rendelt, amelybe gondosan elhelyezték Wass Albert minden fellelhető regényét. A takarítónőnek megparancsolták, hogy naponta törölje le róluk a port, nehogy az államtitkár-helyettes azt gondolja, hogy a nagy író művei díszként szolgálnak. Bankó úr az Adjátok vissza a hegyeimet! címűt hazavitte, de bokros teendői miatt nem volt ideje belelapozni, azért megkérte a helyi könyvtárost, készítsen kivonatot, amelyet ő többször is elolvas, hogy tudjon valamit mondani, ha netalán szóba kerül a kultúra.
Körültekintő munkájának köszönhetően úgy tűnt, hogy minden rendben van. A helyi vezetőség tagjai betanulták a szöveget, amelyben arról számoltak be, hogy mindenben sikeresek voltak, csak új munkahelyeket kell teremteni, mert a fiatalok munka nélkül maradtak. Ő méltatni fogja a koalíciós partnerrel, a Szerb Haladó Párttal való együttműködést, aminek köszönve a faluban egyetlen etnikai incidens sincs.
A civil társadalom is méltó helyet kap. Az államtitkárral délután meglátogatják a helyi kézimunkázók klubját, ahol a nyugdíjas asszonyok ápolják a hagyományokat. Az esti műsorban a helyi tánccsoport és énekkórus tagjai lépnek fel, bizonyítandó, hogy kiérdemelték az anyaországi támogatást. Utána következik az ünnepi vacsora.
Hála istennek jogvédőkkel vagy hasonló bajkeverő szervezetekkel nem kell bajlódnia. A központban párttársai figyelmeztették, tartsa őket távol, mire ő büszkén válaszolta, az ő városában ilyesmi nem is volt és nem is lesz. Az ellenzéki pártok ágáló tagjaitól is megszabadult, a legtöbbjük munka nélkül maradva a magyar útlevélnek köszönhetően Németországban mosogatja a tányérokat, a többiek pedig esténként családjukkal a Duna tévét nézik.
Csak egy dolog ejtette gondba a pártelnököt. Az államtitkár-helyettes fiatalokkal szeretne találkozni. Hogy szedjen össze fiatalokat, amikor azok sorra külföldre távoznak? Azonban ezt is sikerült áthidalni. A pártközpontban töredelmesen bevallotta, hogy a településen legfeljebb két-három fiatalt tud összetoborozni, azt is nehezen. El volt készülve a dorgálásra, de legnagyobb meglepetésére a központban ezen nem háborodtak fel.
Tudjuk, tudjuk, nyugtatták, az anyaországi politikusok látogatásakor mindig ez a legnagyobb gond… De nem esünk kétségbe, van megoldás. Különbusszal szállítják a környék falvaiból és a városaiból a jól begyakorolt fiatalokat, akik tudják, hogy mit kérdezzenek és mit válaszoljanak. Ezzel semmi gond, biztatták, ő csak gondoskodjon a vendégek élelmezéséről, mert nem várható el tőlük, hogy üres hassal ünnepeljék az államtitkár-helyettes urat. Rendben van, válaszolta, és a megnyugtató szavaktól felbátorodva feltette a kérdést: kötelező-e Bocskai öltönyben fogadni az államtitkár-helyettest? Van neki egy gyönyörű Bocskaija, de egy kicsit kihízta, ezért lepattognak a gombok róla. A párttársak megnyugtatták, Bocskait csak ünnepi alkalmakkor kell felöltenie, vagy amikor azzal a céllal utaznak Budapestre, hogy részt vegyenek a kormány melletti tüntetéseken. Hivatalos látogatások alkalmával megfelel a sötét öltöny.
A pártelnök elégedetten indult vissza a városkába. Örömében betért a közeli csárdába, ahol majd az államtitkár úrral elfogyasztják az ünnepi vacsorát. Az irodában a tulajdonos szolgálatkészen fogadta, és beszámolt a menüről. Előételnek hortobágyi húsos batyut tálalnak, aztán következik a vargányleves, vargánnyal töltött burgonyagombóccal, majd a főétel: a grillezett csontos báránygerinc, utána pedig palacsinta – magyarosan. Biztos vagyok benne, hogy az államtitkár elégedett lesz, mondta Krstić gazda.
Az a fontos, hogy magyaros legyen, bólogatott Bankó úr, s megrendelt egy porció čevapčičát niši módra.
Nem kellett sokat várni, a pincér hozta is a čevapčičát, felszeletelt vöröshagymával. Az elnök kevesellte a hagymát, s magyarul kért hozzá még egy adagot. A pincér értetlenül nézett rá. Az elnök úr megismételte a kérését, mire a pincér azt válaszolta, hogy nem ért magyarul.
Bankó úrnak azonnal elment az étvágya.
Mi lesz, ha az államtitkár-helyettes magyarul kérdez valamit a pincértől, mire a pincér azt válaszolja, hogy nem ért magyarul?
Azonnal hívd ide a gazdát, rivallt a pincérre szerbül.
A tulaj minta csak érezte volna a bajt, menten az asztalánál termett.
Kész botrány, emelte fel a hangját Bankó úr. Ezért harcoltam érted? Ezért vetettem latba a tekintélyemet, hogy neked is jusson abból a pénzből, amit azért osztottunk ki, hogy magyarokat foglalkoztass? És itt van ni, még a pincéred se tud magyarul. A csárdádat pedig Ognjišténak nevezik, nem pedig Sárga csikónak vagy valami hasonlónak.
A tulajdonos a fejét vakargatta.
Nyugalom, csillapította az elnököt. Nem először szolgálunk ki tekintélyes magyar vendégeket. Ez a csárda a legjobbak közé tartozik az egész Bácskában. Mindenre fel vagyunk készülve. Mielőtt jön az államtitkár-helyettes, kifüggesztjük a másik cégtáblát, amin azt írja, hogy Hungária. Rendben? Ami a pincért illeti, hát ezzel valóban gondjaim vannak. Volt egy magyar pincérem, aki cserbenhagyott engem is, a magyarságot is. Miután kézhez kapta a magyar útlevelet, családjával Mannheimban kötött ki, pedig ő remek pincér volt, az asszonykából is jó szakácsnő lett volna.
Akkor te szolgálsz fel az államtitkár-helyettes úrnak, dühöngött Bankó úr.
A tulajdonos arca elkomorult. De Bankó úr, ez se szerencsés megoldás, én is csak töröm a magyart, s ha az államtitkár-helyettes úr rájön arra, hogy nekem ítélték oda a támogatást a falusi wellness-szalonra, akkor tör ki az igazi botrány.
Igazad van, dadogta az elnök úr remegő hangon.
A tulajdonos azonban megnyugtatta. Erre is van megoldás, magyarázta. A másik pincérem éppen szabadnapos, mert magyarórája van. Ő éjjel-nappal magyarul tanul, hogy levizsgázzon és magyar útlevélhez jusson. Folyékonyan beszél magyarul, sokkal jobban, mint amennyit egy pincérnek tudni kell. A múltkor felszolgált a magyar konzul úrnak, aki észre sem vette, hogy nem magyar pincér szolgál fel neki.
Talán megsegít az isten, nyugtatta magát Bankó elnök úr falatozás közben. Lám, mégis előrelátó a kormány, nem úgy, mint a balfasz szocialisták, akik hallani sem akartak a kettős állampolgárságról.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerelmünk volt és mostohánk lett
Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >
Requiem a vajdmagy sajtószabadságért
Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >
Jelzők zűrzavarában
„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >
Magyar-magyar párbeszéd?
Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >
Meghaltatok
Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >
A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett
Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >
Nyári emlék
10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >
Az abszurd, "amiben élsz"
Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >
A miniszterelnök nem magánember
Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >
Topolya, Tanyaszínház, VMSZ
Mindenesetre undorítónak tartom, amit a párt tesz ezzel a picinyke megmaradt vajdasági magyarsággal! Szurkolok, hogy minél >
Az új osztály nem bocsájtja meg a kormánynak, ha megtűri a békétlenkedést
A melósok örüljenek, ha egyáltalán kapnak munkát. Az engedetlen értelmiségiek nem olyan fontosak, többségük könnyen megvásárolható. >
Az erőszak megtévesztően észrevétlenül, alattomoson lopakodik be a közéletbe
A polgárok a valóságtól megundorodva a gondtalan szórakozásba menekülnek. A teraszokon vidám a fiatalok kávéznak, és >