2019. június 20. csütörtök
Ma Rafael, Dina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Hivatalos látogatás

Végel László
Végel László

Ezért harcoltam érted? Ezért vetettem latba a tekintélyemet, hogy neked is jusson abból a pénzből, amit azért osztottunk ki, hogy magyarokat foglalkoztass? És itt van ni, még a pincéred se tud magyarul. Végel László (168 Óra):

A kisváros izgalomban él, mivelhogy folynak az előkészületek a budapesti államtitkár-helyettes úr fogadására. Bankó úr, a helyi magyar párt elnöke új könyvszekrényt rendelt, amelybe gondosan elhelyezték Wass Albert minden fellelhető regényét. A takarítónőnek megparancsolták, hogy naponta törölje le róluk a port, nehogy az államtitkár-helyettes azt gondolja, hogy a nagy író művei díszként szolgálnak. Bankó úr az Adjátok vissza a hegyeimet! címűt hazavitte, de bokros teendői miatt nem volt ideje belelapozni, azért megkérte a helyi könyvtárost, készítsen kivonatot, amelyet ő többször is elolvas, hogy tudjon valamit mondani, ha netalán szóba kerül a kultúra.

Körültekintő munkájának köszönhetően úgy tűnt, hogy minden rendben van. A helyi vezetőség tagjai betanulták a szöveget, amelyben arról számoltak be, hogy mindenben sikeresek voltak, csak új munkahelyeket kell teremteni, mert a fia­­talok munka nélkül maradtak. Ő méltatni fogja a koalíciós partnerrel, a Szerb Haladó Párttal való együttműködést, aminek köszönve a faluban egyetlen etnikai incidens sincs.

A civil társadalom is méltó helyet kap. Az államtitkárral délután meglátogatják a helyi kézimunkázók klubját, ahol a nyugdíjas asszonyok ápolják a hagyományokat. Az esti műsorban a helyi tánccsoport és énekkórus tagjai lépnek fel, bizonyítandó, hogy kiérdemelték az anyaországi támogatást. Utána következik az ünnepi vacsora.

Hála istennek jogvédőkkel vagy hasonló bajkeverő szervezetekkel nem kell bajlódnia. A központban párttársai figyelmeztették, tartsa őket távol, mire ő büszkén válaszolta, az ő városában ilyesmi nem is volt és nem is lesz. Az ellenzéki pártok ágáló tagjaitól is megszabadult, a legtöbbjük munka nélkül maradva a magyar útlevélnek köszönhetően Németországban mosogatja a tányérokat, a többiek pedig esténként családjukkal a Duna tévét nézik.

Csak egy dolog ejtette gondba a pártelnököt. Az államtitkár-helyettes fiatalokkal szeretne találkozni. Hogy szedjen össze fiatalokat, amikor azok sorra külföldre távoznak? Azonban ezt is sikerült áthidalni. A pártközpontban töredelmesen bevallotta, hogy a településen legfeljebb két-három fiatalt tud összetoborozni, azt is nehezen. El volt készülve a dorgálásra, de legnagyobb meglepetésére a központban ezen nem háborodtak fel.

Tudjuk, tudjuk, nyugtatták, az anyaországi politikusok látogatásakor mindig ez a legnagyobb gond… De nem esünk kétségbe, van megoldás. Különbusszal szállítják a környék falvaiból és a városaiból a jól begyakorolt fiatalokat, akik tudják, hogy mit kérdezzenek és mit válaszoljanak. Ezzel semmi gond, biztatták, ő csak gondoskodjon a vendégek élelmezéséről, mert nem várható el tőlük, hogy üres hassal ünnepeljék az államtitkár-helyettes urat. Rendben van, válaszolta, és a megnyugtató szavaktól felbátorodva feltette a kérdést: kötelező-e Bocskai öltönyben fogadni az államtitkár-helyettest? Van neki egy gyönyörű Bocskaija, de egy kicsit kihízta, ezért lepattognak a gombok róla. A párttársak megnyugtatták, Bocskait csak ünnepi alkalmakkor kell felöltenie, vagy amikor azzal a céllal utaznak Budapestre, hogy részt vegyenek a kormány melletti tüntetéseken. Hivatalos látogatások alkalmával megfelel a sötét öltöny.

A pártelnök elégedetten indult vissza a városkába. Örömében betért a közeli csárdába, ahol majd az államtitkár úrral elfogyasztják az ünnepi vacsorát. Az irodában a tulajdonos szolgálatkészen fogadta, és beszámolt a menüről. Előételnek hortobágyi húsos batyut tálalnak, aztán következik a vargányleves, vargánnyal töltött burgonyagombóccal, majd a főétel: a grillezett csontos báránygerinc, utána pedig palacsinta – magyarosan. Biztos vagyok benne, hogy az államtitkár elégedett lesz, mondta Krstić gazda.

Az a fontos, hogy magyaros legyen, bólogatott Bankó úr, s megrendelt egy porció čevapčičát niši módra.

Nem kellett sokat várni, a pincér hozta is a čevapčičát, felszeletelt vöröshagymával. Az elnök kevesellte a hagymát, s magyarul kért hozzá még egy adagot. A pincér értetlenül nézett rá. Az elnök úr megismételte a kérését, mire a pincér azt válaszolta, hogy nem ért magyarul.

Bankó úrnak azonnal elment az étvágya.

Mi lesz, ha az államtitkár-helyettes magyarul kérdez valamit a pincértől, mire a pincér azt válaszolja, hogy nem ért magyarul?

Azonnal hívd ide a gazdát, rivallt a pincérre szerbül.

A tulaj minta csak érezte volna a bajt, menten az asztalánál termett.

Kész botrány, emelte fel a hangját Bankó úr. Ezért harcoltam érted? Ezért vetettem latba a tekintélyemet, hogy neked is jusson abból a pénzből, amit azért osztottunk ki, hogy magyarokat foglalkoztass? És itt van ni, még a pincéred se tud magyarul. A csárdádat pedig Ognjišténak nevezik, nem pedig Sárga csikónak vagy valami hasonlónak.

A tulajdonos a fejét vakargatta.

Nyugalom, csillapította az elnököt. Nem először szolgálunk ki tekintélyes magyar vendégeket. Ez a csárda a legjobbak közé tartozik az egész Bácskában. Mindenre fel vagyunk készülve. Mielőtt jön az államtitkár-helyettes, kifüggesztjük a másik cégtáblát, amin azt írja, hogy Hungária. Rendben? Ami a pincért illeti, hát ezzel valóban gondjaim vannak. Volt egy magyar pincérem, aki cserbenhagyott engem is, a magyarságot is. Miután kézhez kapta a magyar útlevelet, családjával Mannheimban kötött ki, pedig ő remek pincér volt, az asszonykából is jó szakácsnő lett volna.

Akkor te szolgálsz fel az államtitkár-helyettes úrnak, dühöngött Bankó úr.

A tulajdonos arca elkomorult. De Bankó úr, ez se szerencsés megoldás, én is csak töröm a magyart, s ha az államtitkár-helyettes úr rájön arra, hogy nekem ítélték oda a támogatást a falusi wellness-szalonra, akkor tör ki az igazi botrány.

Igazad van, dadogta az elnök úr remegő hangon.

A tulajdonos azonban megnyugtatta. Erre is van megoldás, magyarázta. A másik pincérem éppen szabadnapos, mert magyarórája van. Ő éjjel-nappal magyarul tanul, hogy levizsgázzon és magyar útlevélhez jusson. Folyékonyan beszél magyarul, sokkal jobban, mint amennyit egy pincérnek tudni kell. A múltkor felszolgált a magyar konzul úrnak, aki észre sem vette, hogy nem magyar pincér szolgál fel neki.

Talán megsegít az isten, nyugtatta magát Bankó elnök úr falatozás közben. Lám, mégis előrelátó a kormány, nem úgy, mint a balfasz szocialisták, akik hallani sem akartak a kettős állampolgárságról.

2017. február 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Drámai demográfiai viszonyok fenyegetnek: tízezrek hagyják el Szerbiát

Egyre súlyosabb helyzet alakul ki Szerbiában a szakképzett munkaerő elvándorlása miatt. Évente 50 és 70 ezer >

Tovább

Troppauer Hümér a szalaggyárban

Nem sok jóval kecsegtet, ha az évtizedek óta jól működő irodalmi műhelyeket és szervezeteket kihagyják a >

Tovább

A hontalan lokálpatrióta

A család- és mikrotörténetből ott lépünk át a személyes történelembe, amikor a diák Végel Újvidékre kerül. >

Tovább

„Nekem hisztek, vagy a saját szemeteknek?!” (trumpizmusok)

A CNN hírtelevízió meg nem nevezett forrásokra hivatkozva jelentette, hogy Trump már napok óta dühöng, mert >

Tovább

Brexit: új helyzet, minden a régi

A hangos brexit-pártiak külön zárványként vannak Brüsszelben jelen. Nem nagyon érintkeznek senkivel, de - szemben a >

Tovább

LÉTJOGOSULTSÁG A REZSIMNEK

A VMSZ/BMC megszűnt, mint magyar párt és magyar érdekvédelmi szervezet. A szabadkai polgároknak ezt mindenképpen figyelembe >

Tovább

Végel László: Temetetlen múltunk (Részlet az önéletrajzi regényből)

A Temetetlen múltunk három nemzedék hiánytörténetét felölelő önéletrajzi regény. Egy vidéki, kisebbségi, plebejusi világba vezet, ahol >

Tovább

Szerbia nem teljesít!

Deli Andor (valójában kinevezett képviselő) köszönő viszonyban  sincsen a valósággal és a politikával.  Nem azt mondja >

Tovább

Vabank 30 éve: Orbán a Műcsarnok lépcsőjén – a Nagy Imre-újratemetés sajtófőnöke voltam

Orbán vabankra ment: mindent, vagy semmit, kockázat nem számít, ha meg kell fizetni az árát, majd >

Tovább

Undorodom tőletek

Előbb hátba szúrták Bajnai Gordont. Aztán hátba szúrták Botka Lászlót. Aztán hátba szúrták Karácsony Gergelyt. Tamás >

Tovább

Állandó háborús félelemben élünk!

Lehet, hogy az ifjú Pásztornak bizalmas értesülései vannak a koszovói helyzettel és a szerb hadsereg „teljes >

Tovább

Koszovó és Trianon…

Ez a rezsim újjáéledt, a vajdasági magyar pártelit pedig szintet lépett: a hatalomban való részvételért cserébe >

Tovább