2019. október 14. hétfő
Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Dráma vagy dramatizálás

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Vučić pénteki sajtóértekezletén még balkáni viszonylatban is túllépte a komolytalansági limitet. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Nem tudom, hogy a gondos családfenntartók elkezdték-e már a tartós élelmiszerek bespájzolását, félretettek-e néhány kanna benzint és rendbe rakták-e az úti okmányokat? Az utóbbi napokban elhangzott politikusi nyilatkozatokat hallgatva és a médiatudósításokat olvasva az ilyen előkészületek nagyon is indokoltak lehetnek.

Valóban ilyen súlyos a helyzet, vagy csupán mesterséges dramatizálás zajlik napi politikai célok, a hatalmi párt választási pozíciójának javítása érdekében? Hasonlóképpen, mint amikor tavaly ősszel állítólagos merényletkísérletet lepleztek le a kormányfő ellen, ám a nagydobra vert ügyből nem lett semmi, és a mai napig sem találtak tetteseket?

Egyelőre nehéz eldönteni, mi az igazság. Tény, hogy a politikai diskurzus másról sem szól Belgrádban, mint arról, hogy háborús események előtt állunk. Természetesen nem a mi, vagyis Szerbia hibájából: az albánok azok, akik háborúzni akarnak. A brüsszeli párbeszéd kudarcba fulladt múlt heti fordulója után Tomislav Nikolić elnök ezt azzal az állítással támasztotta alá, hogy Pristina a belgrádi „békevonat” miatt biztonsági alakulatokat vezényelt a szerbek lakta Észak-Koszovóba, ami szerinte világos bizonyítéka háborús szándékuknak. A „Koszovó Szerbiáé” jelmondatokkal telepingált szerelvény indítása viszont magától értetődően a szerbek békeszándékát tükrözte.

Már annak, aki ezt elhiszi.

Az elnök értékelésén felbuzdulva a lapok még tovább mentek, és úgy állítják be a dolgot, mintha máris küszöbön állna a konfliktus. Ilyen címeket olvashatunk ezekben a napokban: „A helyzet drámai! Az albánok háborút akarnak” (Kurir), „Támadás készül a boszniai Szerb Köztársaság és Észak-Koszovó ellen” (Informer). Utóbbi tabloid beszámolójából megtudhatjuk, hogy Szerbia jótevője, Putyin elnök figyelmeztette Belgrádot, hogy az orosz titkosszolgálat értesülései szerint „pokoli terv” készül a szerbek ellen: az albánok és a horvátok egybehangolt akcióban készülnek lerohanni Észak-Koszovót és a Republika Srpska nyugati részét, melynek során kettévágnák a boszniai szerb entitást. Mindezt a NATO támogatásával hajtanák végre.

a8…a9 Eközben a háttérben szerteágazó diplomáciai tevékenység zajlik, a nemzetközi közösség képviselői megpróbálják békésebb mederbe terelni az eseményeket, és megelőzni az eszkalációt. Hogy a külföldről érkező, a kardcsörtető retorika mérséklésére felszólító intelmek nem minden esetben nyerik el a szerb vezetés tetszését, erre Aleksandar Vučić kormányfő szokatlanul éles kirohanásából következtethetünk. Pénteki sajtóértekezletén a megszokottnál is patetikusabb hangnemben arról szónokolt, hogy nem fogják talán a külföldi nagykövetek megmondani, hol állomásoztassák a szerb rendőri és katonai egységeket. „Szerbia független ország, senki sem dirigálhat neki”, hangoztatta, majd mintegy riposztként a külföldi intelmekre, kijelentette, hogy mostantól szándékosan ide-oda helyezteti a rendőri erőket az országban, hogy „idegesítse a külföldi nagyköveteket”. Ezzel még balkáni viszonylatban is túllépte a komolytalansági limitet.

A kiéleződött helyzet hátterében vélhetően azok a feltevések húzódnak meg, hogy Donald Trump amerikai elnök színre lépésével megváltozhatnak az erőviszonyok a Nyugat-Balkánon. A patrióta beállítású belgrádi sajtóban az a leegyszerűsített teória kering, hogy Trump kiegyezik Putyin orosz elnökkel, és nem támaszt akadályt az orosz érdekszféra kiterjesztése elé ezekre az országokra. Kivonja katonáit Koszovóból, Belgrád pedig keményebben léphet fel Pristinával szemben, és akár ki is kényszerítheti „az 1990-es igazságtalan döntések” eltörlését, és visszaszerezheti önkényesen elszakított déli tartományát. Erre utal Tomislav Nikolićnak az új amerikai elnökhöz intézett üdvözlő távirata is, amelyben reményét fejezte ki, hogy „objektívebben” tekint majd a koszovói kérdésre, mint az elődei. A Nikolić értelmezte objektivitás természetesen azt jelenti, hogy a Milošević-rezsim igazoltan hajtotta végre a koszovói büntető hadjáratot, a NATO pedig igazságtalanul kényszerítette ki légicsapásaival a háborús bűnöket elkövető szerb csapatok távozását az albán többségű tartományból.

Egyes elemzők szerint akár ez a kalkuláció is állhatott a propaganda vonattal való kísérlet mögött, merthogy ésszerű érvek aligha voltak felfedezhetőek. Ki akarták tapogatni, meddig mehetnek el. Ugyanakkor Pristina is számol Washington Balkán-politikájának esetleges változásával, állítólag ezzel magyarázható mostani határozott fellépése, az a próbálkozás, hogy minél előbb kicsikarják Belgrádtól a függetlenség elismerését.

A közeljövő fogja eldönteni, hogy igazoltak-e, vagy teljesen alaptalanok ezek a feltevések. Ám ha a Trump adminisztráció valóban nem kezeli prioritásként ezt a térséget, ahogyan sokan jósolják, akkor félő, hogy ez felbátoríthatja a nacionalista és szélsőséges erőket arra, hogy megkíséreljék valóra váltani irreális terveiket. Akkor tényleg megkezdhetjük az éléskamra feltöltését.

 

2017. február 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább

A politikamentesítés „eredménye”

Általában jellemző, hogy magyar tisztségviselők az utóbbi időben túlságosan is elfoglaltak a szlovákiai, az erdélyi és >

Tovább

Greta Thunberg szelleme kísért a Vajdaságban

Van itt minden: rettegés az afrikaiaktól, ökobolsevik politikai szélhámosozás, Nobel-békedíjasozás (áthallással, hogy ugye mindig zsidók kapják, >

Tovább

Bűn és bűnhődés ₋ a Trócsányi-ügy

De miért tette ki e kálváriának egyik leghűségesebb emberét a magyar miniszterelnök, ha amúgy is tudta, >

Tovább