2019. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Dráma vagy dramatizálás

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Vučić pénteki sajtóértekezletén még balkáni viszonylatban is túllépte a komolytalansági limitet. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Nem tudom, hogy a gondos családfenntartók elkezdték-e már a tartós élelmiszerek bespájzolását, félretettek-e néhány kanna benzint és rendbe rakták-e az úti okmányokat? Az utóbbi napokban elhangzott politikusi nyilatkozatokat hallgatva és a médiatudósításokat olvasva az ilyen előkészületek nagyon is indokoltak lehetnek.

Valóban ilyen súlyos a helyzet, vagy csupán mesterséges dramatizálás zajlik napi politikai célok, a hatalmi párt választási pozíciójának javítása érdekében? Hasonlóképpen, mint amikor tavaly ősszel állítólagos merényletkísérletet lepleztek le a kormányfő ellen, ám a nagydobra vert ügyből nem lett semmi, és a mai napig sem találtak tetteseket?

Egyelőre nehéz eldönteni, mi az igazság. Tény, hogy a politikai diskurzus másról sem szól Belgrádban, mint arról, hogy háborús események előtt állunk. Természetesen nem a mi, vagyis Szerbia hibájából: az albánok azok, akik háborúzni akarnak. A brüsszeli párbeszéd kudarcba fulladt múlt heti fordulója után Tomislav Nikolić elnök ezt azzal az állítással támasztotta alá, hogy Pristina a belgrádi „békevonat” miatt biztonsági alakulatokat vezényelt a szerbek lakta Észak-Koszovóba, ami szerinte világos bizonyítéka háborús szándékuknak. A „Koszovó Szerbiáé” jelmondatokkal telepingált szerelvény indítása viszont magától értetődően a szerbek békeszándékát tükrözte.

Már annak, aki ezt elhiszi.

Az elnök értékelésén felbuzdulva a lapok még tovább mentek, és úgy állítják be a dolgot, mintha máris küszöbön állna a konfliktus. Ilyen címeket olvashatunk ezekben a napokban: „A helyzet drámai! Az albánok háborút akarnak” (Kurir), „Támadás készül a boszniai Szerb Köztársaság és Észak-Koszovó ellen” (Informer). Utóbbi tabloid beszámolójából megtudhatjuk, hogy Szerbia jótevője, Putyin elnök figyelmeztette Belgrádot, hogy az orosz titkosszolgálat értesülései szerint „pokoli terv” készül a szerbek ellen: az albánok és a horvátok egybehangolt akcióban készülnek lerohanni Észak-Koszovót és a Republika Srpska nyugati részét, melynek során kettévágnák a boszniai szerb entitást. Mindezt a NATO támogatásával hajtanák végre.

a8…a9 Eközben a háttérben szerteágazó diplomáciai tevékenység zajlik, a nemzetközi közösség képviselői megpróbálják békésebb mederbe terelni az eseményeket, és megelőzni az eszkalációt. Hogy a külföldről érkező, a kardcsörtető retorika mérséklésére felszólító intelmek nem minden esetben nyerik el a szerb vezetés tetszését, erre Aleksandar Vučić kormányfő szokatlanul éles kirohanásából következtethetünk. Pénteki sajtóértekezletén a megszokottnál is patetikusabb hangnemben arról szónokolt, hogy nem fogják talán a külföldi nagykövetek megmondani, hol állomásoztassák a szerb rendőri és katonai egységeket. „Szerbia független ország, senki sem dirigálhat neki”, hangoztatta, majd mintegy riposztként a külföldi intelmekre, kijelentette, hogy mostantól szándékosan ide-oda helyezteti a rendőri erőket az országban, hogy „idegesítse a külföldi nagyköveteket”. Ezzel még balkáni viszonylatban is túllépte a komolytalansági limitet.

A kiéleződött helyzet hátterében vélhetően azok a feltevések húzódnak meg, hogy Donald Trump amerikai elnök színre lépésével megváltozhatnak az erőviszonyok a Nyugat-Balkánon. A patrióta beállítású belgrádi sajtóban az a leegyszerűsített teória kering, hogy Trump kiegyezik Putyin orosz elnökkel, és nem támaszt akadályt az orosz érdekszféra kiterjesztése elé ezekre az országokra. Kivonja katonáit Koszovóból, Belgrád pedig keményebben léphet fel Pristinával szemben, és akár ki is kényszerítheti „az 1990-es igazságtalan döntések” eltörlését, és visszaszerezheti önkényesen elszakított déli tartományát. Erre utal Tomislav Nikolićnak az új amerikai elnökhöz intézett üdvözlő távirata is, amelyben reményét fejezte ki, hogy „objektívebben” tekint majd a koszovói kérdésre, mint az elődei. A Nikolić értelmezte objektivitás természetesen azt jelenti, hogy a Milošević-rezsim igazoltan hajtotta végre a koszovói büntető hadjáratot, a NATO pedig igazságtalanul kényszerítette ki légicsapásaival a háborús bűnöket elkövető szerb csapatok távozását az albán többségű tartományból.

Egyes elemzők szerint akár ez a kalkuláció is állhatott a propaganda vonattal való kísérlet mögött, merthogy ésszerű érvek aligha voltak felfedezhetőek. Ki akarták tapogatni, meddig mehetnek el. Ugyanakkor Pristina is számol Washington Balkán-politikájának esetleges változásával, állítólag ezzel magyarázható mostani határozott fellépése, az a próbálkozás, hogy minél előbb kicsikarják Belgrádtól a függetlenség elismerését.

A közeljövő fogja eldönteni, hogy igazoltak-e, vagy teljesen alaptalanok ezek a feltevések. Ám ha a Trump adminisztráció valóban nem kezeli prioritásként ezt a térséget, ahogyan sokan jósolják, akkor félő, hogy ez felbátoríthatja a nacionalista és szélsőséges erőket arra, hogy megkíséreljék valóra váltani irreális terveiket. Akkor tényleg megkezdhetjük az éléskamra feltöltését.

 

2017. február 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább