2019. december 7. szombat
Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Megjegyzés a királycsinálóról

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

Az ember megkérdezi magától: ha Gyurcsány képviselő úr és Gréczy szóvivő úr pártja már ellenzékben is hadat üzen a magyar értelmiségnek, ugyan mit várhatunk tőle, ha véletlenül mégis hatalomra kerül? Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

Tudom, hogy millió fontosabb ügyről kell írni, de itt olyan – ha tetszik: módszertani és etikai – kérdésről van szó, amely viszonylagos jelentéktelensége ellenére befolyásolhatja a jövőnket. A Gyurcsány Ferenc országgyűlési képviselő, volt miniszterelnök által vezetett párt, a DK megtámadta Lengyel Lászlót, a híres politikai írót, esszéistát, mert (állítólag) más ellenzéki pártok vezetőivel folytatott magánbeszélgetéseiben gyöngíteni próbálta Gyurcsány és a DK pozícióit.

/ Gyurcsányék csúnyán belementek Lengyel Lászlóba/

Ha netán megtörténtek, a DK-nak akkor sincs semmi köze Lengyel László magánbeszélgetéseihez. Lengyel László nagy tekintélyű ember, de magánszemély, akinek a zárt körben esetleg kifejtett nézetei nem tartoznak a nyilvánosságra, és különösen illetlen, hogy a közhatalom gyakorlására (egyébként legitim módon) törekvő párt ezeket a nézeteket – az ismert író engedélye nélkül – a nagy nyilvánosság előtt pertraktálja. Ha Lengyel László megírja – ha egyáltalán ez a véleménye –, hogy szerinte miért káros Gyurcsány befolyása, akkor a DK vezetőinek módjukban áll vitacikket írni, s megpróbálniuk kimutatni – ha sikerül –, hogy Lengyel László ebben téved. Magánszemélyekre vonatkozó pletykákról a vezető szerepre törekvő volt miniszterelnök pártgyűlésen nem beszélhet, a párt szóvivője ilyesmiről nem írhat.

Amint ezt sokan tudják, Lengyel László nem tartozik tisztelőim közé – őszinte sajnálatomra –, ezért hát senki nem tételezheti föl, hogy ezt a csakugyan jelentős, érdekes és gondolatgazdag szerzőt valaminő elvtelen szakmai összetartás vagy baráti érzés miatt „védem”, bár örülök, hogy ebből az alkalomból kifejezhetem iránta a nagyrabecsülésemet. (A világnézeti távolság és egyebek ellenére, ami persze a nagyrabecsülésnek nem lehet akadálya, nem is az.)

A jelenlegi helyzetben (amelyet a politikai osztály egésze iránti össznépi megvetés jellemez) a DK örülhet, hogy köztiszteletben álló értelmiségi egyáltalán foglalkozik vele – ha ugyan foglalkozik, ami távolról se biztos.

Az ember megkérdezi magától: ha Gyurcsány képviselő úr és Gréczy szóvivő úr pártja már ellenzékben is hadat üzen a magyar értelmiségnek – Isten tudja, hogyan megszerzett, és Isten tudja, mennyire megbízható értesülések, netán csak híresztelések alapján –, ugyan mit várhatunk tőle, ha véletlenül mégis hatalomra kerül?

Senki nem veheti zokon, ha a DK a pártot ért bírálatokra válaszol, akár nagyon élesen, de lehetőleg tartalmas érvekkel. Ez nem szokásuk az ellenzéki pártoknak. Se. De amibe a DK beleszól, az politikailag nem létezik: mert a politika számára csak annak szabad léteznie, ami a nyilvánosságban létezik – illetve az, amit a közhatalom törvénytelenül, szabálytalanul el akar titkolni a közvélemény elől, amelyet megillet a tudás a közéletre tartozó dolgokról. De (talán soha meg nem történt) magánbeszélgetéseket – magánszemélyek magánbeszélgetéseit – az érintettek jóváhagyása nélkül kritizálni: tilos. Lengyel László „titka” (ha van) alkotmányos védelem alatt áll. Ezt gyakran megszegik manapság politikai szervezetek is, meg a sajtó is – a stikában lehallgatott párbeszédek nyilvánosságra hozatalától én akkor is idegenkedem, ha a részvevők közhivatalt töltenek be, még abban az esetben is, ha ezek a személyek olyan politikai irányzathoz tartoznak, amelyet elutasítok. Ellenszenvesnek éreztem, amikor mindenki meghallgathatta Donald Trump trágár megjegyzéseit, amelyeket ráadásul még magánemberként tett évekkel ezelőtt. Semmi közünk Donald Trump magánfecsegéséhez. Sokat tanultunk a kelet-európai politikáról, amikor kiszivárogtak az előző lengyel kormány vezetőinek (mindenekelőtt az akkori külügyminiszternek) a rémséges dumái, de ezen az áron inkább eltekintettem volna a leckétől.

Nem csoda, ha a politizálásnak ez a stílusa még a parlamenti demokrácia legelszántabb híveit – én ugyan nem tartozom közéjük – is elundorítja a rendszertől.

Lehet, hogy Lengyel László nem is akart senkit lebeszélni a DK-val való együttműködésről. De mától kezdve oka lesz rá.

2017. február 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább

Kifelé a Machiavelli-fasorból

Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >

Tovább

A migráns

A migráns halála nem érdemel gyászt. Tizennyolcezer halott a Földközi-tenger fenekén, legalább kétszer ennyi a Szaharában, >

Tovább

Védtük Szerbiát Horvátországban…

Aki nem volt ott, az nem tudhatja, hogy milyen érzés elvágni valakinek a nyakát. Az ott >

Tovább