2020. szeptember 19. szombat
Ma Vilhelmina, Januáriusz, Dorián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Megjegyzés a királycsinálóról

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

Az ember megkérdezi magától: ha Gyurcsány képviselő úr és Gréczy szóvivő úr pártja már ellenzékben is hadat üzen a magyar értelmiségnek, ugyan mit várhatunk tőle, ha véletlenül mégis hatalomra kerül? Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

Tudom, hogy millió fontosabb ügyről kell írni, de itt olyan – ha tetszik: módszertani és etikai – kérdésről van szó, amely viszonylagos jelentéktelensége ellenére befolyásolhatja a jövőnket. A Gyurcsány Ferenc országgyűlési képviselő, volt miniszterelnök által vezetett párt, a DK megtámadta Lengyel Lászlót, a híres politikai írót, esszéistát, mert (állítólag) más ellenzéki pártok vezetőivel folytatott magánbeszélgetéseiben gyöngíteni próbálta Gyurcsány és a DK pozícióit.

/ Gyurcsányék csúnyán belementek Lengyel Lászlóba/

Ha netán megtörténtek, a DK-nak akkor sincs semmi köze Lengyel László magánbeszélgetéseihez. Lengyel László nagy tekintélyű ember, de magánszemély, akinek a zárt körben esetleg kifejtett nézetei nem tartoznak a nyilvánosságra, és különösen illetlen, hogy a közhatalom gyakorlására (egyébként legitim módon) törekvő párt ezeket a nézeteket – az ismert író engedélye nélkül – a nagy nyilvánosság előtt pertraktálja. Ha Lengyel László megírja – ha egyáltalán ez a véleménye –, hogy szerinte miért káros Gyurcsány befolyása, akkor a DK vezetőinek módjukban áll vitacikket írni, s megpróbálniuk kimutatni – ha sikerül –, hogy Lengyel László ebben téved. Magánszemélyekre vonatkozó pletykákról a vezető szerepre törekvő volt miniszterelnök pártgyűlésen nem beszélhet, a párt szóvivője ilyesmiről nem írhat.

Amint ezt sokan tudják, Lengyel László nem tartozik tisztelőim közé – őszinte sajnálatomra –, ezért hát senki nem tételezheti föl, hogy ezt a csakugyan jelentős, érdekes és gondolatgazdag szerzőt valaminő elvtelen szakmai összetartás vagy baráti érzés miatt „védem”, bár örülök, hogy ebből az alkalomból kifejezhetem iránta a nagyrabecsülésemet. (A világnézeti távolság és egyebek ellenére, ami persze a nagyrabecsülésnek nem lehet akadálya, nem is az.)

A jelenlegi helyzetben (amelyet a politikai osztály egésze iránti össznépi megvetés jellemez) a DK örülhet, hogy köztiszteletben álló értelmiségi egyáltalán foglalkozik vele – ha ugyan foglalkozik, ami távolról se biztos.

Az ember megkérdezi magától: ha Gyurcsány képviselő úr és Gréczy szóvivő úr pártja már ellenzékben is hadat üzen a magyar értelmiségnek – Isten tudja, hogyan megszerzett, és Isten tudja, mennyire megbízható értesülések, netán csak híresztelések alapján –, ugyan mit várhatunk tőle, ha véletlenül mégis hatalomra kerül?

Senki nem veheti zokon, ha a DK a pártot ért bírálatokra válaszol, akár nagyon élesen, de lehetőleg tartalmas érvekkel. Ez nem szokásuk az ellenzéki pártoknak. Se. De amibe a DK beleszól, az politikailag nem létezik: mert a politika számára csak annak szabad léteznie, ami a nyilvánosságban létezik – illetve az, amit a közhatalom törvénytelenül, szabálytalanul el akar titkolni a közvélemény elől, amelyet megillet a tudás a közéletre tartozó dolgokról. De (talán soha meg nem történt) magánbeszélgetéseket – magánszemélyek magánbeszélgetéseit – az érintettek jóváhagyása nélkül kritizálni: tilos. Lengyel László „titka” (ha van) alkotmányos védelem alatt áll. Ezt gyakran megszegik manapság politikai szervezetek is, meg a sajtó is – a stikában lehallgatott párbeszédek nyilvánosságra hozatalától én akkor is idegenkedem, ha a részvevők közhivatalt töltenek be, még abban az esetben is, ha ezek a személyek olyan politikai irányzathoz tartoznak, amelyet elutasítok. Ellenszenvesnek éreztem, amikor mindenki meghallgathatta Donald Trump trágár megjegyzéseit, amelyeket ráadásul még magánemberként tett évekkel ezelőtt. Semmi közünk Donald Trump magánfecsegéséhez. Sokat tanultunk a kelet-európai politikáról, amikor kiszivárogtak az előző lengyel kormány vezetőinek (mindenekelőtt az akkori külügyminiszternek) a rémséges dumái, de ezen az áron inkább eltekintettem volna a leckétől.

Nem csoda, ha a politizálásnak ez a stílusa még a parlamenti demokrácia legelszántabb híveit – én ugyan nem tartozom közéjük – is elundorítja a rendszertől.

Lehet, hogy Lengyel László nem is akart senkit lebeszélni a DK-val való együttműködésről. De mától kezdve oka lesz rá.

2017. február 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább

A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete

A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >

Tovább