2019. október 22. kedd
Ma Előd, Szalóme, Kordélia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Szerelmi dráma a Kaszásdűlőn

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

Megnyugodva tértem haza. Egy szerelmi dráma, ami nem volt olyan méretű, mint például a veronai szerelmesek, Trisztán és Izolda vagy Parisina és Ugo története, szerencsés kimenetellel végződött. De hát, a Kaszásdűlő sem hasonlít sokban Cornwallhoz, még kevésbé Riminihez. Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):

A nő a Kazal utca felől bukkant elő, a panelkazalok közül lépett ki, a sötétből. Amikor elhúzott mellettem határozott léptekkel, az illatán kívül – „parfuma di donna!” – éreztem, hogy feldúlt az állapota. Remegett. Ami betulajdonítható annak is, hogy ilyen magas sarkú cipőben nehéz stabilan haladni a jeges úttesten, de annak is, hogy a kurta szoknyácskájában és rövid kabátkájában enyhén szólva nem volt túlöltözött ezen a januári, szombati éjszakában. Bélelt bőrkabátom és kötött sapkám ellenére éreztem, hogy a hőmérséklet mínuszokban jár, a budai hegyek felől pedig csípős szél furakodott át a lakótömbök között.

Azt nem láttam, hogy a feltűnően csinos teremtmény gépkocsiból pattant-e ki, vagy valamelyik Kazal utcai lakás melegéből távozott hirtelen felindultságában. Jobbról megelőzött és úgy tűnt, hogy meg sem áll a Dunáig. Felgyorsítottam lépteimet, hogy ha netalán így történik, a legrosszabbat idejekorán meggátoljam. Az kizárt, hogy a jeges vízbe ugranék utána, a Mozaik utcai Audi szalonnál valahogy csak visszatartanám. Igyekeznék meggyőzni, hogy ha a K hídról a sötét mélybe veti magát eltörik a cipő sarka (a Kis Duna ugyanis befagyott, ha nem tetszett észrevenni), rosszabbik esetben akár a lába is, amit utána begipszelnek és rém kellemetlen gipszelt lábbal járkálni...

Valaki megszólalt mögöttünk.

Egy férfi, akinek már volt annyi esze, hogy az időjárási körülményekhez öltözött: nagykabát, kesztyű, sál… Feltételezem, hogy a nevén szólította. Amit nem értettem pontosan.

A férfi még valamit kiabált a nő után, aki erre még inkább felgyorsította lépteit. A férfi is megelőzött (szabályosan, balról). Gyorsan kiszámítottam a haladási sebességeiket: a Duna előtt utol fogja érni, még itt a Búza (becenevén Buzi) utcában.

Így is történt. A pizzeria előtt a férfi utolérte, és megpróbálta átkarolni. A nő indulatosan, mintha egy törlőrongy esett volna le a vállára a nyolcadik emeletről, határozott mozdulattal lesöpörte a férfi bal karját.

Először.

Másodszor már nem volt ennyire határozott.

A harmadik próbálkozásnak már nem állt ellen.

Megállt.

A férfi valamit mondott neki, a nő nem fordult felé. Durcásan hátat fordított.

Először.

Harmadszorra hirtelen megfordult.

És szorosan átölelte.

Itt értem utol őket. Ha valamit beszélgettek volna, ilyen közelből talán megértem.

Elhaladtam mellettük, elmentem a kuvaiti kis boltig (bármennyire is hihetetlen, de való igaz, hogy a tulaj az olajos Kuvaitból költözött a délibábos Magyarországra, az üzlete a dűlő szélén áll, ahova odahallatszik a Pacsirtamező felől a birkanyájak bégetése helyett a HÉV zakatolása). Ott megfordultam és visszafelé menet ismét elhaladtam mellettük. Úgy álltak, változatlanul, karjaikkal szorosan összefonódva mint Klimt   festményén, melegítették egymást a zimankós éjszakában.

Megnyugodva tértem haza. Egy szerelmi dráma, ami nem volt olyan méretű, mint például a veronai szerelmesek, Trisztán és Izolda vagy Parisina és Ugo története, szerencsés kimenetellel végződött. De hát, a Kaszásdűlő sem hasonlít sokban Cornwallhoz, még kevésbé Riminihez.

Elnézést azoktól, akik a bulvársajtóra jellemző címzés miatt átverve érzik magukat! Ilyen a (Búza) bulvár…

U.i.

Megkérdezte a cenzor, aki időnként, közlés előtt elolvassa írásomat (nem tudták, hogy a bloggereket is cenzúrázzák? Bizony, betoppannak olykor váratlanul, mint az adóhatóság és kérik a forrásanyagot) hogy valós-e a fenti történet? Igen, megtörtént. Mint ahogy tájképeket is csak létező táj alapján festek, történeteim is valósak. Kivéve amikor nem.

2017. február 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

Zárt és nyitott identitás

Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >

Tovább

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább