2024. március 19. kedd
Ma József, Bánk névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Szerelmi dráma a Kaszásdűlőn

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

Megnyugodva tértem haza. Egy szerelmi dráma, ami nem volt olyan méretű, mint például a veronai szerelmesek, Trisztán és Izolda vagy Parisina és Ugo története, szerencsés kimenetellel végződött. De hát, a Kaszásdűlő sem hasonlít sokban Cornwallhoz, még kevésbé Riminihez. Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):

A nő a Kazal utca felől bukkant elő, a panelkazalok közül lépett ki, a sötétből. Amikor elhúzott mellettem határozott léptekkel, az illatán kívül – „parfuma di donna!” – éreztem, hogy feldúlt az állapota. Remegett. Ami betulajdonítható annak is, hogy ilyen magas sarkú cipőben nehéz stabilan haladni a jeges úttesten, de annak is, hogy a kurta szoknyácskájában és rövid kabátkájában enyhén szólva nem volt túlöltözött ezen a januári, szombati éjszakában. Bélelt bőrkabátom és kötött sapkám ellenére éreztem, hogy a hőmérséklet mínuszokban jár, a budai hegyek felől pedig csípős szél furakodott át a lakótömbök között.

Azt nem láttam, hogy a feltűnően csinos teremtmény gépkocsiból pattant-e ki, vagy valamelyik Kazal utcai lakás melegéből távozott hirtelen felindultságában. Jobbról megelőzött és úgy tűnt, hogy meg sem áll a Dunáig. Felgyorsítottam lépteimet, hogy ha netalán így történik, a legrosszabbat idejekorán meggátoljam. Az kizárt, hogy a jeges vízbe ugranék utána, a Mozaik utcai Audi szalonnál valahogy csak visszatartanám. Igyekeznék meggyőzni, hogy ha a K hídról a sötét mélybe veti magát eltörik a cipő sarka (a Kis Duna ugyanis befagyott, ha nem tetszett észrevenni), rosszabbik esetben akár a lába is, amit utána begipszelnek és rém kellemetlen gipszelt lábbal járkálni...

Valaki megszólalt mögöttünk.

Egy férfi, akinek már volt annyi esze, hogy az időjárási körülményekhez öltözött: nagykabát, kesztyű, sál… Feltételezem, hogy a nevén szólította. Amit nem értettem pontosan.

A férfi még valamit kiabált a nő után, aki erre még inkább felgyorsította lépteit. A férfi is megelőzött (szabályosan, balról). Gyorsan kiszámítottam a haladási sebességeiket: a Duna előtt utol fogja érni, még itt a Búza (becenevén Buzi) utcában.

Így is történt. A pizzeria előtt a férfi utolérte, és megpróbálta átkarolni. A nő indulatosan, mintha egy törlőrongy esett volna le a vállára a nyolcadik emeletről, határozott mozdulattal lesöpörte a férfi bal karját.

Először.

Másodszor már nem volt ennyire határozott.

A harmadik próbálkozásnak már nem állt ellen.

Megállt.

A férfi valamit mondott neki, a nő nem fordult felé. Durcásan hátat fordított.

Először.

Harmadszorra hirtelen megfordult.

És szorosan átölelte.

Itt értem utol őket. Ha valamit beszélgettek volna, ilyen közelből talán megértem.

Elhaladtam mellettük, elmentem a kuvaiti kis boltig (bármennyire is hihetetlen, de való igaz, hogy a tulaj az olajos Kuvaitból költözött a délibábos Magyarországra, az üzlete a dűlő szélén áll, ahova odahallatszik a Pacsirtamező felől a birkanyájak bégetése helyett a HÉV zakatolása). Ott megfordultam és visszafelé menet ismét elhaladtam mellettük. Úgy álltak, változatlanul, karjaikkal szorosan összefonódva mint Klimt   festményén, melegítették egymást a zimankós éjszakában.

Megnyugodva tértem haza. Egy szerelmi dráma, ami nem volt olyan méretű, mint például a veronai szerelmesek, Trisztán és Izolda vagy Parisina és Ugo története, szerencsés kimenetellel végződött. De hát, a Kaszásdűlő sem hasonlít sokban Cornwallhoz, még kevésbé Riminihez.

Elnézést azoktól, akik a bulvársajtóra jellemző címzés miatt átverve érzik magukat! Ilyen a (Búza) bulvár…

U.i.

Megkérdezte a cenzor, aki időnként, közlés előtt elolvassa írásomat (nem tudták, hogy a bloggereket is cenzúrázzák? Bizony, betoppannak olykor váratlanul, mint az adóhatóság és kérik a forrásanyagot) hogy valós-e a fenti történet? Igen, megtörtént. Mint ahogy tájképeket is csak létező táj alapján festek, történeteim is valósak. Kivéve amikor nem.

2017. február 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mindenki feleljen a saját tetteiért!

A fotón (Nyilas) mögött jól látszik,  a KJI molinója piros betűkkel hirdeti (az intézmény közösségi oldalán a >

Tovább

Hátha nem lesz csendes

Nem tehetek róla, az utóbbi időben nem a lúdtoll, nem is a kard jut eszembe, ha >

Tovább

Magyar alkotók szerepe a szerb avantgárdban

Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az >

Tovább

Vigyázz, jön a vonat!

De kedvet kap-e egyetlen komoly ember is az újabb vezér személyi kultuszának az építésére, egy irányvesztett >

Tovább

Hátha!

Valójában a közép-európai fuvallatok egyre gyengébbek, az északról érkező orosz sztyeppe vonzereje egyre inkább elhatalmasodik. A >

Tovább

Pásztort választott magának a VMSZ nyája!

Pásztor Bálint a tisztújító közgyűlésen egyetlen szóval nem mondta, hogy számára a magyar közösség érdeke a >

Tovább

Szerbiában 10 éve csorbítják a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat!

A Freedom House szakértője azt is mondta, hogy „most Szerbiában fennáll a valós félelem attól, hogy  valamiféle >

Tovább

Sonja Biserko: „Szerbia állandó feszültségben él”

“Szerbia soha nem volt távolabb az európai értékektől. A decemberi választásokon a rezsim megmutatta igazi arcát >

Tovább

„Rendtevés” vagy megúszni vágyás?

Sokba került a vajdasági magyaroknak Pásztor, Lovas és a VMSZ felsőoktatási ámokfutása. A számonkérhetőség a néhai >

Tovább

Lovas Ildikó “bukása” kapcsán

Ez a poszt főleg a vajdasági magyar barátaimat érinti, bár összmagyar politikai vonatkozása is van. Mit >

Tovább

Válaszút előtt a VMSZ: a közösségi érdek vagy a családi Kft.?

Alapos elemzés és felelősség-megállapítás nélkül a párt nem léphet tovább. Ezt minden rendes pártban el szokták >

Tovább

„Hallatni a másik oldal hangját”?!

A Magyar Szó nevű napilap kiadója, a Magyar Szó Kft., amely totális pártirányítás alatt működik. A >

Tovább