2020. szeptember 20. vasárnap
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Šešelj mint mumus

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Sajnos, a vonatos trükk nem jött be, pedig ha sikerül, Nikolić lett volna a fűtő és vígan pöfögünk tovább. A kínai gyorsvasúton. Budapest felé.

A talán egyetlen szavahihető szerbiai napilap, a Danas mai számában többen megszólalnak a közelgő elnökválasztások kapcsán.

Az egyik szakértő, Milan Nikolić, aki jól ismert elemzője  a szerb politikai életnek, immár néhány évtizede, az mondta: minden felmérésük (Centar za proučavanje alternativa) szerint Vojislav Šešelj vezet az eddig ismert jelöltek közül! És nemcsak a radikális vezér, hanem még Vuk Jeremić volt külügyminiszter és Saša Janković, ombudsman is megelőzné a jelenlegi államfőt, Tomislav Nikolićot. A szakértőt, saját szavai szerint, zavarba ejti az a tény, hogy más ügynökségek eredményei nem azt mutatják, hogy Šešelj a legnépszerűbb. Milan Nikolić szerint ez csak annak tudható be, hogy titkolják azt az előre látható tényt, miszerint a vajda szinte bizonyosan nyeri az elnökválasztások második fordulóját (amire akkor kerül sor, ha az elsőben egyik jelölt sem szerez több mint 50%-ot). Abban az esetben viszont, ha Aleksandar Vučić kormányfő mégis indulna a megmérettetésen, akkor már az első fordulóban nyerne – véli a szakértő. Vagyis: Šešeljnek nem lenne esélye a második fordulóra és az elnöki bársonyszékre.

Ebből az eszmefuttatásból arra is lehet következtetni, hogy Vučić szinte kényszerhelyzetben van: indulnia kell. Már csak nem engedheti meg a hazának, a népnek és főleg magának, hogy a volt főnöke akár névlegesen is, de a feje felett legyen.

Nem ez az első jele annak, hogy a szerb miniszterelnök személyesen is belevág a választásokba.

Kevésbé lehet hallani azt a korábbi verziót, hogy az elnökválasztásokkal együtt parlamentit is tartanának és Vučić így nyúlna a hóna alá a kormánykoalíció (VMSZ grátisz) népszerűtlen közös jelöltjének, Nikolićnak.

Vučić ringbe lépésének több buktatója is lehet. Magában a haladó pártban sokan lehetnek Nikolić hívei (akármennyire is furcsa ez normális halandók számára), akik még egy pártzendülést is szervezhetnek. Persze, amennyiben ez nem veszélyezteti egzisztenciális érdekeiket. Annyira ugyanis nem szerethetik a jó öreg Tomislavot.

Ez a kisebbik baj. A nagyobb meg az, hogy az államfői titulus aligha több protokolláris szerepnél. Ha az örökszereplő kormányfő átadná a jogart és a mikrofont a Milošević-klón Dačićnak, akkor az ország irányíthatatlanná válik. Gondolhatja a tépelődő miniszterelnök. Mint Lenin elvtárs 1905-ben: Mi a teendő?

Átszervezni az egész államirányítást? Ehhez nincs meg Orbán kétharmada és Szájer tabletje sem.

Szar ügy.

Mégis inkább parlament választások is és maradjon a kisebbik rossz, Nikolić? Majd azt lehet mondani, hogy Putyin embere. Úgy minden könnyebb. Igaz, Dačić is ezt állítja saját magáról.

Sajnos, a vonatos trükk nem jött be, pedig ha sikerül, Nikolić lett volna a fűtő és vígan pöfögünk tovább. A kínai gyorsvasúton. Budapest felé.

 

2017. január 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább

A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete

A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >

Tovább