Ma Friderika névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Šešelj mint mumus
Bódis Gábor
Sajnos, a vonatos trükk nem jött be, pedig ha sikerül, Nikolić lett volna a fűtő és vígan pöfögünk tovább. A kínai gyorsvasúton. Budapest felé.
A talán egyetlen szavahihető szerbiai napilap, a Danas mai számában többen megszólalnak a közelgő elnökválasztások kapcsán.
Az egyik szakértő, Milan Nikolić, aki jól ismert elemzője a szerb politikai életnek, immár néhány évtizede, az mondta: minden felmérésük (Centar za proučavanje alternativa) szerint Vojislav Šešelj vezet az eddig ismert jelöltek közül! És nemcsak a radikális vezér, hanem még Vuk Jeremić volt külügyminiszter és Saša Janković, ombudsman is megelőzné a jelenlegi államfőt, Tomislav Nikolićot. A szakértőt, saját szavai szerint, zavarba ejti az a tény, hogy más ügynökségek eredményei nem azt mutatják, hogy Šešelj a legnépszerűbb. Milan Nikolić szerint ez csak annak tudható be, hogy titkolják azt az előre látható tényt, miszerint a vajda szinte bizonyosan nyeri az elnökválasztások második fordulóját (amire akkor kerül sor, ha az elsőben egyik jelölt sem szerez több mint 50%-ot). Abban az esetben viszont, ha Aleksandar Vučić kormányfő mégis indulna a megmérettetésen, akkor már az első fordulóban nyerne – véli a szakértő. Vagyis: Šešeljnek nem lenne esélye a második fordulóra és az elnöki bársonyszékre.
Ebből az eszmefuttatásból arra is lehet következtetni, hogy Vučić szinte kényszerhelyzetben van: indulnia kell. Már csak nem engedheti meg a hazának, a népnek és főleg magának, hogy a volt főnöke akár névlegesen is, de a feje felett legyen.
Nem ez az első jele annak, hogy a szerb miniszterelnök személyesen is belevág a választásokba.
Kevésbé lehet hallani azt a korábbi verziót, hogy az elnökválasztásokkal együtt parlamentit is tartanának és Vučić így nyúlna a hóna alá a kormánykoalíció (VMSZ grátisz) népszerűtlen közös jelöltjének, Nikolićnak.
Vučić ringbe lépésének több buktatója is lehet. Magában a haladó pártban sokan lehetnek Nikolić hívei (akármennyire is furcsa ez normális halandók számára), akik még egy pártzendülést is szervezhetnek. Persze, amennyiben ez nem veszélyezteti egzisztenciális érdekeiket. Annyira ugyanis nem szerethetik a jó öreg Tomislavot.
Ez a kisebbik baj. A nagyobb meg az, hogy az államfői titulus aligha több protokolláris szerepnél. Ha az örökszereplő kormányfő átadná a jogart és a mikrofont a Milošević-klón Dačićnak, akkor az ország irányíthatatlanná válik. Gondolhatja a tépelődő miniszterelnök. Mint Lenin elvtárs 1905-ben: Mi a teendő?
Átszervezni az egész államirányítást? Ehhez nincs meg Orbán kétharmada és Szájer tabletje sem.
Szar ügy.
Mégis inkább parlament választások is és maradjon a kisebbik rossz, Nikolić? Majd azt lehet mondani, hogy Putyin embere. Úgy minden könnyebb. Igaz, Dačić is ezt állítja saját magáról.
Sajnos, a vonatos trükk nem jött be, pedig ha sikerül, Nikolić lett volna a fűtő és vígan pöfögünk tovább. A kínai gyorsvasúton. Budapest felé.
Következő cikk: Ahol még Szerbia és megelőzi Magyarországot
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >
Alternatíva nélküli kor
Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >
Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”
A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >
Laudáció Márti néni tiszteletére
Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >
Mozaik vagy periféria?
A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >
A Nyugat és Takaró Mihály
Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >
A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete
A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >