Ma Amália, Engelbert, Ulrika névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Urambátyám
Csorba Zoltán
És ki más dönthette el azt, hogy kiből lesz az új elit és kiből a kizsákmányoltak és esélytelenek tömege mint azok, akiket a tömegek hatalomra juttattak: a politikusok. Ők pedig mindenek előtt a saját pártjukról és az azt támogató vállalkozói rétegről gondoskodtak, majd szűkült a kőr a rokonságra, csókosokra, bizalmi személyekre. Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):
Nem hiszem, hogy Neil Armstrong első gondolata az volt, amikor közölték vele, hogy rá esett a választás, ő lesz az első ember, aki a Holdra lép, hogy mekkora prémium jár majd neki ezért. Ha sikeresen teljesíti a feladatot, szerencsésen visszatér és nem marad ott a bolygónkat kísérő sápadt égitesten. Amikor az ismeretlenség homályában maradt zseniális építők felépítették a kölni Dómot, vagy a Notre Dame-ot Párizsban, munkájukat elsősorban a beígért munkadíj vezérelte? Amikor Leonardo megfestette a Mona Lisát az forgott a fejében, hogy mennyiért tudja eladni (ha így lett volna, nem vacakol a képpel 16 éven keresztül!). Amikor Gutenberg megalkotta a könyv nyomtatását lehetővé tevő folyamatot számolt-e azzal, hogy mekkora hasznot tud majd kaszálni csak a nyomtatott Biblia eladásából? Alexandar Fleming sem a levédett termék után járó milliók reményében fejlesztette ki az penicillint, hanem azért, hogy kezelhetővé tegye a milliók halálát okozó betegségeket...
Van akiket azonban mindig is elsősorban az anyagi vetület érdekelt. A legnagyobb alkotók, feltalálók, azok, akiik előremozdították az emberek sorsát nem tartoznak közéjük. Hanem azok, akik a találmányokat „menedzselték”, sőt, a haszon vetületében irányították, irányítják a kutató munkát is. Akik megmondják, hogy mibe érdemes, milyen kutatásba pénzt fektetni. és mibe nem. Például a rák elleni gyógyszer feltalálásába véletlenül sem, mert akkor milliárdos hasznot hozó egyéb gyógyszerek eladhatatlanná válnának.
A piaci logika és a haszonszerzés gátolt meg sok más felfedezés kidolgozását, ami az emberek szolgálatában állt volna, csak ... Hiszen történelmi tény például, hogy a befektetők megtiltották Nikola Teslának, hogy a vezeték nélküli áram disztribúció fejlesztésén dolgozzon, mert abban az esetben hogy számolják el a hasznot?
Árucikk, termék vagy alkotás? Miben mérjük az értékét? Létezik-e más érték mint a pénzben kifejezett érték? Az igazi alkotók számára a professzionális siker az elsődleges, korrekt, ha ez pénzben is megmutatkozik, hiszen, ugye, mindenki pénzből él. De munkájukat, kutatásukat – hasonlóan mint az orvosok, a tanárok, mindazok, akiknek a hivatás, a szakma becsülete számít – lelkiismeretesen végzik tovább, ha keserű szájízzel is, vagy nélkülözések közepette, lelkiismeretesen, mert számukra ez a legfontosabb.
Pénzcentrikussá váltak az egyébként elsősorban megtisztelést jelentő kinevezések is. Gondolná az ember, hogy azoknak, akik indultak az ENSZ-főtitkári megbízás versenyén az járt az eszükben, hogy mekkora fizetéssel jár ez a poszt? Gondolná bárki is, hogy amikor Churchill a világháború kitörésekor elvállalta a miniszterelnöki kinevezést, olyan helyzetben, amikor „csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket” ígérhetett a büszke nemzetének, a hatalommal járó anyagi haszonszerzést mérlegelte? Biztos vagyok abban, hogy Göncz Árpád, a rendszerváltás utáni Magyarország első államelnökének sem fordult meg a fejében, hogy mekkora fizetés jár a kinevezéssel. A megtisztelés, a bizalom, az az érzés, hogy a társadalom elismerte munkáját, személyiségét ez volt az, ami számított, az érzés, hogy az emberek hisznek jóindulatában, jóakaratában, abban, hogy mindent meg fog tenni egy demokratikus és igazságos ország építése céljából.
A politikai, közéleti hivatás is árucikké vált. A piac magasra emelte értékét, az új értékekből eltűnt az erkölcs, a tisztesség, az együttérzés, a társadalom iránt felelősségtudat... Pedig az emberek, a választópolgárok a Közép-Kelet Európa-i változások után hittek abban, hogy az önkényuralmi rendszer megbuktatása után minden jóra fordul és ebben a folyamatban az általuk megválasztott új vezetők elsősorban óriási megtisztelésként fogadják bizalmukat és amit tesznek azt értük teszik. Nagyon gyorsan kiderült azonban, hogy – tisztelet az igen kevés kivételnek – a régió új vezetői az előállt helyzetben mind inkább az anyagi haszonszerzés lehetőségét fedezték fel. Tették ezt először óvatosan, diszkréten, később körmönfontan majd mind nyíltabban. A térség országaiban felbecsülhetetlen illetve aláértékelt nemzeti vagyonokat kótyavetyéltek el és olyan új gazdasági, vadkapitalista rendszerek kiépítését tették lehetővé, ahol ők is érdekeltek voltak. Amikor kiderült, hogy tehetik ezt büntetlenül, hogy a társadalomnak nincs fékező és büntető eszköze (illetve az eszközöket a hatalom megszüntette) a harácsolás ellen és hogy mindenhol, az új hatalmak hasonlóan viselkednek, hogy ez a rendszerváltás szükséges velejárója, a modus vivendi, a gátlástalanság már nem ismert határokat.
Ezt a folyamatot a kezdetektől támogatta a Nyugat, hiszen az volt a cél, hogy ezekben a volt szocialista országokban minél hamarább gyökeret eresszen és megfogódzkodjon a kapitalizmus. A kapitalizmus pedig elképzelhetetlen a tőkés osztály, gazdasági elit nélkül. És ki más dönthette el azt, hogy kiből lesz az új elit és kiből a kizsákmányoltak és esélytelenek tömege mint azok, akiket a tömegek hatalomra juttattak: a politikusok. Ők pedig mindenek előtt a saját pártjukról és az azt támogató vállalkozói rétegről gondoskodtak, majd szűkült a kőr a rokonságra, csókosokra, bizalmi személyekre.
Mindezek után még azt is el kellene fogadnunk, hogy ez így van rendjén. Nem akárki, a Professzorok Battyányi Körének elnöke fogalmazta meg a minap: „Az urambátyám társadalomnak történelmi háttere van. A családi, baráti kapcsolatok mindig is számítottak, ami teljesen érthető, hiszen ott mégis csak nagyobb a bizalom!”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
HATAN HÉTFELÉ
Mivel a jelenlegi politikai viszonyok érdemi változása a választásokig most már aligha várható, a VMSZ továbbra >
VMDK: Ne vegyék el a polgároktól az önvédelemhez való jogot!
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) a leghatározottabban elítéli a fegyverekről és lőszerekről szóló új törvényjavaslatot, >
SZERBIA SZEMBEN A NEMZETKÖZI JOGGAL
A község 2022-ben 26 228 lakost számlált. A korábbi évtizedekben nyilvántartásba vett 6326 menekült és belső >
A tőke legyőzte a kultúrát
A „talpra állunk – megmaradunk” jelszót pedig baljós elvándorlás váltotta fel. A szélsőjobbos nacionalista Šešelj pártja >
Ötven nappal Orbán után: megváltozhat-e egy olyan ország, amely önmagát változtatta meg?
Minden elemzés előtt, amely az „új” Magyarországról szól, le kell szögezni egy alapvető tényt: az idei >
Ugyanaz a média határozza meg az értékrendet
Hajlamosak vagyunk ezért a koraszeszméket kárhoztatni, de arra nem gondolunk, hogy műveink szellemisége is hozzájárult a >
Az utcák vidámak, terjed a felszabadultság érzése
A legtöbben abban bíznak, hogy Magyar Péter nem él vissza a kétharmaddal. Annak külön örülök, hogy >
Köpönyegforgató és szélkakas képviselőkre nincs szükség!
Korhecz Tamás az interjúban azt állítja, nem tér vissza a politikába, de a politika továbbra is >
Lezárni a Pásztor-korszakot
A vajdasági magyar közösség megújulása csak a politikai felelősség megállapításával, a Pásztor-korszak lezárásával és az elmúlt >
Az idősebbek dühösek a Fideszre, a fiatalok vicceket gyártanak róla
A mellettünk levő asztaltársaság Magyar Péter munkabírását dicsérte. Kiléptem a kávézó elé egy cigarettára. Egy fiatal >
Messiás Komplexus
Aleksandar Vučić: tökéletesen illeszkedik az említett mintába. A szerb elnök politikai stílusa és a köré épített >
Bárkinek hozom szóba az esetet, ugyanezt a megnyugtató választ kapom
Ma délelőtt Kéri László készített velem interjút a Kontroll részére. Hosszú, részletes beszélgetés a szerbiai és >