2019. július 23. kedd
Ma Lenke, Brigitta, Apollinár névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Urambátyám

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

És ki más dönthette el azt, hogy kiből lesz az új elit és kiből a kizsákmányoltak és esélytelenek tömege mint azok, akiket a tömegek hatalomra juttattak: a politikusok. Ők pedig mindenek előtt a saját pártjukról és az azt támogató vállalkozói rétegről gondoskodtak, majd szűkült a kőr a rokonságra, csókosokra, bizalmi személyekre. Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):

Nem hiszem, hogy Neil Armstrong első gondolata az volt, amikor közölték vele, hogy rá esett a választás, ő lesz az első ember, aki a Holdra lép, hogy mekkora prémium jár majd neki ezért. Ha sikeresen teljesíti a feladatot, szerencsésen visszatér és nem marad ott a bolygónkat kísérő sápadt égitesten. Amikor az ismeretlenség homályában maradt zseniális építők felépítették a kölni Dómot, vagy a Notre Dame-ot Párizsban, munkájukat elsősorban a beígért munkadíj vezérelte? Amikor Leonardo megfestette a Mona Lisát az forgott a fejében, hogy mennyiért tudja eladni (ha így lett volna, nem vacakol a képpel 16 éven keresztül!). Amikor Gutenberg megalkotta a könyv nyomtatását lehetővé tevő folyamatot számolt-e azzal, hogy mekkora hasznot tud majd kaszálni csak a nyomtatott Biblia eladásából? Alexandar Fleming sem a levédett termék után járó milliók reményében fejlesztette ki az penicillint, hanem azért, hogy kezelhetővé tegye a milliók halálát okozó betegségeket...

Van akiket azonban mindig is elsősorban az anyagi vetület érdekelt. A legnagyobb alkotók, feltalálók, azok, akiik előremozdították az emberek sorsát nem tartoznak közéjük. Hanem azok, akik a találmányokat „menedzselték”, sőt, a haszon vetületében irányították, irányítják a kutató munkát is. Akik megmondják, hogy mibe érdemes, milyen kutatásba pénzt fektetni. és mibe nem. Például a rák elleni gyógyszer feltalálásába véletlenül sem, mert akkor milliárdos hasznot hozó egyéb gyógyszerek eladhatatlanná válnának.

A piaci logika és a haszonszerzés gátolt meg sok más felfedezés kidolgozását, ami az emberek szolgálatában állt volna, csak ... Hiszen történelmi tény például, hogy a befektetők megtiltották Nikola Teslának, hogy a vezeték nélküli áram disztribúció fejlesztésén dolgozzon, mert abban az esetben hogy számolják el a hasznot?

Árucikk, termék vagy alkotás? Miben mérjük az értékét?  Létezik-e más érték mint a pénzben kifejezett érték? Az igazi alkotók számára a professzionális siker az elsődleges, korrekt, ha ez pénzben is megmutatkozik, hiszen, ugye, mindenki pénzből él. De munkájukat, kutatásukat – hasonlóan mint az orvosok, a tanárok, mindazok, akiknek a hivatás, a szakma becsülete számít – lelkiismeretesen végzik tovább, ha keserű szájízzel is, vagy nélkülözések közepette, lelkiismeretesen, mert számukra ez a legfontosabb.

Pénzcentrikussá váltak az egyébként elsősorban megtisztelést jelentő kinevezések is. Gondolná az ember, hogy azoknak, akik indultak az ENSZ-főtitkári megbízás versenyén az járt az eszükben, hogy mekkora fizetéssel jár ez a poszt? Gondolná bárki is, hogy amikor Churchill a világháború kitörésekor elvállalta a miniszterelnöki kinevezést, olyan helyzetben, amikor „csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket” ígérhetett a büszke nemzetének, a hatalommal járó anyagi haszonszerzést mérlegelte? Biztos vagyok abban, hogy Göncz Árpád, a rendszerváltás utáni Magyarország első államelnökének sem fordult meg a fejében, hogy mekkora fizetés jár a kinevezéssel. A megtisztelés, a bizalom, az az érzés, hogy a társadalom elismerte munkáját, személyiségét ez volt az, ami számított, az érzés, hogy az emberek hisznek jóindulatában, jóakaratában, abban, hogy mindent meg fog tenni egy demokratikus és igazságos ország építése céljából.

A politikai, közéleti hivatás is árucikké vált. A piac magasra emelte értékét, az új értékekből eltűnt az erkölcs, a tisztesség, az együttérzés, a társadalom iránt felelősségtudat... Pedig az emberek, a választópolgárok a Közép-Kelet Európa-i változások után hittek abban, hogy az önkényuralmi rendszer  megbuktatása után minden jóra fordul és ebben a folyamatban az általuk megválasztott új vezetők elsősorban óriási megtisztelésként fogadják bizalmukat és amit tesznek azt értük teszik. Nagyon gyorsan kiderült azonban, hogy – tisztelet az igen kevés kivételnek – a régió új vezetői az előállt helyzetben mind inkább az anyagi haszonszerzés lehetőségét fedezték fel. Tették ezt először óvatosan, diszkréten, később körmönfontan majd mind nyíltabban. A térség országaiban felbecsülhetetlen illetve aláértékelt nemzeti vagyonokat kótyavetyéltek el és olyan új gazdasági, vadkapitalista rendszerek kiépítését tették lehetővé, ahol ők is érdekeltek voltak. Amikor kiderült, hogy tehetik ezt  büntetlenül, hogy a társadalomnak nincs fékező és büntető eszköze (illetve az eszközöket a hatalom megszüntette) a harácsolás ellen és hogy mindenhol, az új hatalmak hasonlóan viselkednek, hogy ez a rendszerváltás szükséges velejárója, a modus vivendi, a gátlástalanság már nem ismert határokat.

Ezt a folyamatot a kezdetektől támogatta a Nyugat, hiszen az volt a cél, hogy ezekben a volt szocialista országokban minél hamarább gyökeret eresszen és megfogódzkodjon a kapitalizmus. A kapitalizmus pedig elképzelhetetlen a tőkés osztály, gazdasági elit nélkül. És ki más dönthette el azt, hogy kiből lesz az új elit és kiből a kizsákmányoltak és esélytelenek tömege mint azok, akiket a tömegek hatalomra juttattak: a politikusok. Ők pedig mindenek előtt a saját pártjukról és az azt támogató vállalkozói rétegről gondoskodtak, majd szűkült a kőr a rokonságra, csókosokra, bizalmi személyekre.

Mindezek után még azt is el kellene fogadnunk, hogy ez így van rendjén. Nem akárki, a Professzorok Battyányi Körének elnöke fogalmazta meg a minap: „Az urambátyám társadalomnak történelmi háttere van. A családi, baráti kapcsolatok mindig is számítottak, ami teljesen érthető, hiszen ott mégis csak nagyobb a bizalom!”

 

 

2017. január 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az árulás testi kényszere

Vajon gyávaság-e vészhelyzetben futni, menekülni, félni? Vajon Magda, ha őrzi, vállalja a zsidó identitást, több esélye >

Tovább

Balkáni egzotikum vagy Európa nyitott sebe

Miljenko Jergović boszniai horvát író egyik interjújában pontosan megfogalmazta miről is van szó. Úgy érzi, írja, >

Tovább

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább