Ma Ádám, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Koszovó: a visszaszámlálás éve
Bódis Gábor
A koszovói albán közvélemény határozott ellenszenvvel viseltetik az új bíróság iránt, hiszen megtörténhet, hogy a vádlottak padjára kerülnek az állam vezetői és ezzel beigazolódna a belgrádi sajtó által évek óta hirdetett tézis, hogy bűnszervezet irányítja a „déli tartományt”.
Pristina, Grand Hotel, 2002. áprilisa
A Szabad Európa Rádió Délszláv Osztálya (boszniai, szerb, horvát, montenegrói, koszovói albán és macedón szerkesztőségekkel) az 1998-99-es háború után, elsőként, szerb-albán megbékélési kerekasztalt szervezett. Szerbiai értelmiségiek, koszovói szerb vezetők és koszovói albán politikusok beszélgettek nagy egyetértésben a jobb napokat sohasem látott pristinai Grand Hotel kopottas nagytermében. A legrangosabb és a legbékülékenyebb résztvevő Adem Demaci Szaharov-díjas író volt, a koszovói Nelson Mandela (28 évet töltött Tito börtöneiben). A másik pedig a hallgatag Fatmir Limaj, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg egyik nemrég „leszerelt” parancsnoka, Hasim Thaci, jelenlegi köztársasági elnök akkori legközelebbi munkatársa. Limaj kifogástalan Armani öltönyben hallgatta végig a tanácskozást, zakóját gondosan a szék támlájára helyezte. Amikor kiment dohányozni, még hallgatagabb testőre kitartóan állt mellette vagy egy méterrel mögötte kísérte gazdáját, akár hányszor az kivonult a teremből. A Keresztapa hamisítatlan képsorai a Teréz Anya utcában.
2017. január 5. Basel-Mulhouse repülőtér
A francia határrendőrség feltartóztatja, és őrizetbe veszi Ramush Haradinajt, a Szövetség Koszovó Jövőjéért (AAK) vezetőjét, parlamenti képviselőt, aki ellen kétszer is vádat emelt, majd felmentett a Hágai Nemzetközi Törvényszék. Természetesen háborús bűnök miatt. A francia hatóságok azonban nem ezért intézkedtek, hanem egy szerb elfogató parancs alapján, amelyet még Slobodan Milošević néhai szerb elnök idején adtak ki és mérvadó belgrádi források is tudni vélik, hogy a lépés mögött politikai indokok álltak. Már pedig ebben az esetben a franciák nem adhatják ki Szerbiának a Koszovói Felszabadítási Hadsereg egykori parancsnokát. Haradinaj harciasan és magabiztosan üzent haza: „Mi mint nemzet és mint a nemzet különálló tagjai nem féltünk Milošević tankjaitól, nemhogy az elfogatóparancstól. Üzenetem van Szerbia barátainak Koszovón belül és kívül is. Koszovónak, mint független államnak senki sem állhatja útját.”
Pristina és Belgrád között újabb vádaskodások sorozata kezdődött, sőt a koszovói hatóságok válaszlépésként nem engedélyezték Tomislav Nikolić, szerb államfőnek, hogy a volt szerb tartományban ünnepelje meg a pravoszláv karácsonyt, január 6-án. A nagy diplomáciai lárma azonban kapóra jöhet a szerb kormánynak, amely amúgy is előszeretettel veszi elő a „koszovói kártyát”, amikor éppen választások ideje van. Már pedig tavasszal elnökválasztások lesznek és a kormánykoalíció (Szerb Haladó Párt és a többiek, közöttük a Vajdasági Magyar Szövetség is) még nem tudja beálljon-e ismét az újrainduló és nem túl esélyes Nikolić mögé. Ha igen, ez azt is jelenthetné, hogy egy éven belül immár megint parlamenti választásokat is tartanának, hiszen Aleksandar Vučić miniszterelnök, kétségtelen népszerűségére alapozva így tudná Nikolićot is helyzetbe hozni.
De a koszovóiakat teljesen hidegen hagyja mi történik Szerbiában. Nekik, legalábbis a Koszovói Felszabadítási Hadsereg politikussá vált egykori vezetőnek (a már említett Limajnak, Haradinajnak és főleg Hashim Thaci államfőnek) egy sokkal nagyobb kihívással kell szembenézniük. Január elsejétől ugyanis megkezdte munkáját a hágai székhelyű Különleges Bíróság, amelynek az a feladata, hogy kivizsgálja azokat a feltételezett bűntetteket, amelyeket a szerb és más nemzetiségű civil lakosok ellen követtek el a koszovói háború idején.
Tulajdonképpen az amerikaiak és az EU által összeállított nemzetközi bíróság előzménye, hogy Carla del Ponte, az ICTY (Hágai Nemzetközi Törvényszék) volt agilis svájci főügyésze, aki többször is kudarcot vallott a koszovói albán gerillavezérek elítélésében, mandátuma lejárta után megírta emlékiratait (The Hunt: Me and the war criminals). Ebben nem kevesebbet állít, mint hogy a koszovói gerillák mintegy 300 szerb fiatalt raboltak el, szállítottak Albániába, ott belső szerveiket eltávolították, és a Közel-Keleten (pontosabban Törökországban) eladták.
Del Ponte figyelmét a koszovói albánok által elkövetett atrocitásokra egy bizonyos Michael Montgomery, amerikai rádióriporter hívta fel, aki a New Yorker szerint 2002-ben a saját szakállára kezdett nyomozni az eltűnt koszovói személyek után. Az összetűzések után mintegy 2 ezer embernek nem tudnak a sorsáról, annak ellenére, hogy az ENSZ illetékesei szerint mindent „feltúrtak” már a volt tartományban.
Montgomery volt koszovói albán gerilláktól hallott először arról, hogy szerb és más nemzetiségű személyeket raboltak el és szállítottak Albániába egy bizonyos sárga házba Burrel külvárosában. Itt történtek állítólag az orvosi beavatkozások, amelyek során szerveket operáltak ki a foglyokból és azokat elszállították Isztambulba. Egy vese ára kb. 45 ezer dollárt ért.
Montgomery gyanakodott, hogy esetleg a szerb titkosszolgálat fabrikálta „eseményekről” van szó és ezért még több szemtanúval beszélt, akik hasonló történettel rukkoltak elő. Feljegyzést írt tapasztalatairól és azt eljutatta az ENSZ koszovói missziójának, azok meg továbbították Hágába.
A hágai főügyész, Carla del Ponte akkor kapta kézhez a feljegyzést, amikor éppen vádat készített elő Ramush Haradinaj, az akkori (2005) koszovói miniszterelnök ellen „több tucat fogoly bántalmazása miatt”. Montgomery egyik szemtanújára hivatkozva azt írta, hogy Haradinajnak tudnia kellett a szervkereskedelemről, hiszen egyik testvére, Daut részt vett ezekben az ügyletekben. Del Ponte megbízta Montgomeryt, hogy ENSZ illetékesek kíséretében tegyen látogatást a hírhedt sárga házban, ahol találtak vérnyomokat a padlón (a házigazdák szerint háziállatot öltek meg) valamint kötszereket, fájdalomcsillapítók dobozait a hátsó udvarban (a házigazdák verziója: egy nővér járt náluk, ő dobta el a holmikat). Ezek viszont nem bizonyultak perdöntő bizonyítékoknak és nem lehetett őket összekötni Haradinaj esetével.
Maradtak a szemtanúk, akik – feltehetően megfélemlítés, halálos fenyegetés miatt – nem vallottak olyan terhelően Haradinaj ellen, és a törvényszék bizonyíték hiányában felmentette. Később (2012) ez még egyszer megismétlődött.
Fatmir Limaj esetében a hágai ügyészség a parancsnoki felelősséget szerette volna bebizonyítani, de ez még Slobodan Milošević ügyében sem sikerült és nemcsak a vádlott elhalálozása miatt. Így hát 2005-ben ő is szabad emberként távozhatott a scheveningeni börtönből.
Carla del Ponte 2007-ben abbahagyta a balkáni háborús bűnözők üldözését, de a már említett emlékiratai arra késztették az Európa Tanácsot, hogy megbízza Dick Marty szenátort (Svájc), hogy vizsgálja ki az egykori főügyész állításait. Marty 2010-ben fejezte be munkáját és a 27 oldalas raportja szerint a KFOR (NATO parancsnokság alatti nemzetközi békefenntartó erők) 1999-es koszovói telepítése után mintegy 500 polgári személyt (főleg szerbeket, de romákat és albánokat is) raboltak el. Közülük többet Albániába szállítottak, azzal a céllal, hogy szerveikkel kereskedjenek. Az Európa Tanács 2011-ben magáévá tette a jelentést és független nyomozást követelt. Ez alapozta meg a most január elsején létrejött Különleges Bíróságot.
Valójában az a faramuci helyzet állt elő, hogy ez az új intézmény formálisan a koszovói igazságügyi rendszer része, de a székhelye Hága, az EU finanszírozza és jól értesült pristinai körök szerint, az ügyészségi feladatokat amerikaiak látják el. A lényege, hogy a végső szót a leendő ügyekben nem a koszovóiak mondják ki.
Mégis ez a „hibrid” megoldás azért született, hogy a nyugati hatalmak valahogy megóvják az újdonsült államot attól, hogy nemzetközi bíróság előtt vonják felelősségre. Másrészt ez egy megelőző manőver is, hiszen mindenféleképpen el akarták kerülni, hogy a Marty-féle beszámoló (amely súlyosan terheli a koszovói albán vezetőket) a Biztonsági Tanács elé kerüljön, ahol Oroszország beleszólhatna az ügyekbe, orosz bírákat nevezhetnének ki és tekintettel a hagyományos szerb-orosz barátságra ennek beláthatatlan következményei lehetnének. Ezért kellett „koszovói” bíróságot létre hozni és nem nemzetközi törvényszéket, mint a volt Jugoszlávia, Ruanda stb. esetében.
Térjünk vissza Dick Marty beszámolójára, amely név szerint említi a Koszovói Felszabadítási Hadsereg volt vezetőit, a mai Koszovó vezető politikusait, mint felelőseket azokért a háborús bűnökért, amelyekkel az új bíróság foglalkozik majd. A lista elején a KFSZ egykori parancsnoka, a mostani államfő áll. „Feltártuk, hogy a Drenica csoportnak volt egy vezetője, avagy a szervezett bűnözés nyelvén maffia főnöke Hashim Thaci személyében” – áll a beszámolóban. Ez azért hatalmas változás ahhoz képest, hogy 2010-ben Joe Biden, amerikai alelnök Koszovó George Washingtonjának nevezte Thacit.
A koszovói albán közvélemény határozott ellenszenvvel viseltetik az új bíróság iránt, hiszen megtörténhet, hogy a vádlottak padjára kerülnek az állam vezetői és ezzel beigazolódna a belgrádi sajtó által évek óta hirdetett tézis, hogy bűnszervezet irányítja a „déli tartományt”.
A Különleges Bíróság legkényesebb feladata a tanúk védelme lesz és emiatt rendkívüli pótintézkedéseket foganatosítottak. Dick Marty csak Clint Williams amerikai ügyésznek árulta el a tanúk neveit. Williams pedig, aki a Marty-féle beszámoló tételeit volt hivatott ellenőrizni, tényfeltáró csapatának tagjait csak részinformációkkal látta el.
Pristinában tudni vélik, hogy kb. 400 tanú nyilatkozott a vádhatóságnak és közülük harmincan fognak megjelenni a bíróság előtt. Sokan közülük a Koszovói Felszabadítási Hadsereg volt tagjai, akik megváltoztatott személyazonossággal már régóta Nyugat-Európában élnek.
Ha beigazolódnak a sejtések és Thaciék a vádlottak padjára ülnek, akkor politikai cunami vár Koszovóra. A kormányzó Koszovói Demokrata Párt eltűnik a színtérről vagy marginalizálódik, akár csak annak idején a néhai Ibrahim Rugova költő (Koszovó első elnöke) sokkal mérsékeltebb Koszovói Demokratikus Szövetsége.
Ezért hát óriási tétje van a Különleges Bíróságnak. Azt azonban még a legoptimistábbak sem várják, hogy Koszovó egy csapásra megtisztul a közelmúlt háborús bűneitől.
A nyomtatott változat a Magyar Narancsban jelent meg.
Következő cikk: Szófogadó juppik
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A HATALOM ÉS A TÁJÉKOZTATÁS ÖSSZEOLVADÁSA
A közösségi hálón Juhász Andreáról csak azt az adatot lehet találni, hogy az Újvidéki Rádió Faluműsor >
Lesz itt jobb, vagy erre rámegyünk?
Láttuk ennek az őrületnek a kezdetét és muszáj látnunk a végét is. Márpedig, ha van erő, >
A halálnál is rosszabb: a szolgaság
Karinthy nyomán akarva-akaratlanul arra gondolok, hogy napjaink háborús fenyegetése sokszor a szabadság megnyirbálásával jár. A háború >
Állítsuk meg Pásztor Bálintot!
Vojvodity (Bólogató) Ágnesünk 2024. július 15-én hasonló, alákérdezős „élő interjút” készített Nyilas Mihály oszlopos véemeszes káderrel >
„A jelenben is a múltban élünk. Mindig siratjuk a múltat.”
A Szabó Angéla tömör, nemzeti közösségi tanulmánynak is beillő, egy magyar faluközösség életéről szóló tényszerű írásában >
Alaptalan önreklámozás
Hiába a bugyuta, tortás jubileum és a kínos önreklámozás, a Grimasz melléklet csak akkor lesz ismét >
„Kitaposott úton” folyik a közösségrombolás
Az, hogy időközben 70 ezer magyarral lettünk kevesebben, nem a közösség és tagjainak a jogaiért, méltóságáért >
Tényleg nincsen, aki ezt megállítsa?
Mindezen túl, azt hiszem, végső ideje lenne egy kicsit magunkba nézni. Egy cseppet elmélázni azon, hogy >
Gazdátlan telefonfülkék
Feltették-e a kérdést a helyi vezetők, hogy mi szükség van a falu központjában két gazdátlan, használaton >
„BELGRÁD NEM AKAR ELFOGADNI BENNÜNKET”
Az „elégedetlenségtől forrongó Szerbiában” az albánok tiltakozásával most a nemzeti kisebbségi közösségek kérdése is kiéleződött, napirendre >
FIDESZ JANICSÁRKÉPZŐ VAJDASÁGBAN IS?
Hogyhogy az MCC mint „tehetséggondozó intézmény” „partnere” nem a Magyar Nemzeti Tanács, vagy valamelyik szakmailag érintett >
Tisza Pártra várunk!
A probléma a közösséggel az, hogy nincsen egyetlen olyan politikai párt vagy civil szervezet sem, amely >