2020. április 3. péntek
Ma Buda, Richárd, Hóvirág névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Megy a gőzös

Úgy kezdődött, hogy amaz visszaütött

J. Garai Béla
J. Garai Béla

A szerb küldöttségnek az elhíresült „Koszovó Szerbiáé” szerelvénnyel kellett volna utaznia Brüsszelbe, hátha ott az albán vezetők megbarátkoznak vele… J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Bár az kétségtelen, hogy a „Koszovó Szerbiáé” feliratokkal telepingált és freskókkal ékesített „békevonattal” megkísérelt akció csúfos kudarcként kerül be a haladópárti hatalom mérlegébe, mégsem vonták le belőle a szükséges tanulságot Belgrádban. Változatlanul a másik fél, az albánok provokációjaként próbálják beállítani, a régi viccet juttatva az ember eszébe: minden úgy kezdődött, hogy amaz visszaütött...

Így aztán nehezen feltételezhető áttörés az újabb brüsszeli megbeszélésen, amelyet Federica Mogherini uniós biztonságpolitikai főbiztos hívott össze az eszkaláció elkerülése végett.

Aleksandar Vučić miniszterelnök vasárnap megtartott rendkívüli sajtóértekezletén is arról értesülhettünk: az incidens azért történt, mert a pristinai vezetőség nem tanúsított kellő bölcsességet. Ő azonban reméli, hogy a jövőben nem lesznek híjában a bölcsességnek, hogy ne ismétlődhessen meg az a helyzet, hogy „fegyvereseket küldenek azokba a koszovói környezetekbe, ahol szerbek élnek, és így fitogtassák katonai erejüket”. Amiből rögtön megérthetjük, hogy a szerb fél részéről nem hiányzott a bölcsesség, semmiféle provokáció nem történt, hiszen az a legtermészetesebb dolog a világon, hogy ilyen propaganda vonatokat küldözgetünk Koszovóba! És hogy az albánok mindezt szó nélkül tolerálják.

A békevonat-akció tehát nem volt hiba, az viszont igen, hogy a média és a közvélemény „egy része” kritizálja az inkriminált szerelvény külsejét, ahelyett, hogy tetszését fejezné ki. Így a miniszterelnök.

Ezek közé, mármint a kritikusok közé tartozik a háborúellenes kiállásról ismert Filip David belgrádi író, aki a Danasnak adott hétvégi interjújában a „sínekre ültetett templommal” történt epizódot úgy jellemezte, mint a hatalmi párt „egyik legkomolytalanabb, legfelelőtlenebb és legveszélyesebb cselekedetét”. Majd kifejtette: „Megpróbáltam támogatni Aleksandar Vučić kormányfő úgynevezett európai politikáját legalább néhány részletében, de nem sikerült. Annyi benne az ellentmondás, hogy tényleg nem sikerült…”. „Olyan munkatársakkal van körülvéve, akiknek a homlokán írja, hogy Európa-ellenesek, és ezt bizonyították is a sötét kilencvenes években”.

Nyilvánvaló, hogy az író elsősorban Tomislav Nikolić elnökre, a haladópárt megalapítójára célzott, akinek múltbeli „érdemeiről” többször is kifejtette véleményét, és akinek legutóbbi nyilatkozatát a szerb hadsereg bevetéséről („ha az albánok gyilkolni kezdik a szerbeket”), nyílt háborús fenyegetésnek minősítette.

Nos, a miniszterelnök vasárnapi rendkívüli sajtótájékoztatójából azt is megtudhattuk, hogy Tomislav Nikolić is megjelenik az újabb brüsszeli tárgyalásokon, talán hogy nagyobb nyomatékot adjanak a párbeszédnek. Csakhogy Nikolić állásfoglalása, különösen legutóbbi kardcsörtető kijelentései ismeretében aligha hihető, hogy jelenléte előmozdíthat bármiféle megállapodást. Annál kevésbé, mert a napokban azt is kijelentette, hogy mostantól csak arról szabad tárgyalni Brüsszelben, hogy miként juthat el a belgrádi vonat akadálytalanul Kosovska Mitrovicába. Mintha a nyugat-balkáni feszültség megszüntetésének az lenne a kulcsa, hogy beengedik-e az albánok a belgrádi propaganda szerelvényt Koszovóba. (…)

A sajtóértekezlethez fűzött internetes kommentekben többféle találgatást is olvashatunk arról, hogy Vučcić miért viszi magával Nikolićot Brüsszelbe. Az egyik szerző szerint azért, hogy kudarc esetén az elnökre háríthassa a felelősséget. Egy másik szerző epés bejegyzése szerint a szerb küldöttségnek az elhíresült „Koszovó Szerbiáé” szerelvénnyel kellett volna utaznia Brüsszelbe, hátha ott az albán vezetők megbarátkoznak vele…

2017. január 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hatalomban, vagy ellenzékből? (2.)

A Szijjártó vezette magyar külügy teljesen lemondott a délvidéki magyar közösség helyzetével kapcsolatos bármilyen kérdésnek vagy >

Tovább

Kellemes meglepetés

Elég régen nem hallgattam már az Újvidéki Rádió (első félhivatalos munkahelyem) híradóját, hiszen azelőtt ingázás közben >

Tovább

Harangok és mentőautók

Ferenc pápa a koronavírus sújtotta világért imádkozik. Rómában szólnak a harangok miközben szirénáznak a mentőautók. Végel >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább