2020. december 4. péntek
Ma Borbála, Barbara, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Megy a gőzös

Úgy kezdődött, hogy amaz visszaütött

J. Garai Béla
J. Garai Béla

A szerb küldöttségnek az elhíresült „Koszovó Szerbiáé” szerelvénnyel kellett volna utaznia Brüsszelbe, hátha ott az albán vezetők megbarátkoznak vele… J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Bár az kétségtelen, hogy a „Koszovó Szerbiáé” feliratokkal telepingált és freskókkal ékesített „békevonattal” megkísérelt akció csúfos kudarcként kerül be a haladópárti hatalom mérlegébe, mégsem vonták le belőle a szükséges tanulságot Belgrádban. Változatlanul a másik fél, az albánok provokációjaként próbálják beállítani, a régi viccet juttatva az ember eszébe: minden úgy kezdődött, hogy amaz visszaütött...

Így aztán nehezen feltételezhető áttörés az újabb brüsszeli megbeszélésen, amelyet Federica Mogherini uniós biztonságpolitikai főbiztos hívott össze az eszkaláció elkerülése végett.

Aleksandar Vučić miniszterelnök vasárnap megtartott rendkívüli sajtóértekezletén is arról értesülhettünk: az incidens azért történt, mert a pristinai vezetőség nem tanúsított kellő bölcsességet. Ő azonban reméli, hogy a jövőben nem lesznek híjában a bölcsességnek, hogy ne ismétlődhessen meg az a helyzet, hogy „fegyvereseket küldenek azokba a koszovói környezetekbe, ahol szerbek élnek, és így fitogtassák katonai erejüket”. Amiből rögtön megérthetjük, hogy a szerb fél részéről nem hiányzott a bölcsesség, semmiféle provokáció nem történt, hiszen az a legtermészetesebb dolog a világon, hogy ilyen propaganda vonatokat küldözgetünk Koszovóba! És hogy az albánok mindezt szó nélkül tolerálják.

A békevonat-akció tehát nem volt hiba, az viszont igen, hogy a média és a közvélemény „egy része” kritizálja az inkriminált szerelvény külsejét, ahelyett, hogy tetszését fejezné ki. Így a miniszterelnök.

Ezek közé, mármint a kritikusok közé tartozik a háborúellenes kiállásról ismert Filip David belgrádi író, aki a Danasnak adott hétvégi interjújában a „sínekre ültetett templommal” történt epizódot úgy jellemezte, mint a hatalmi párt „egyik legkomolytalanabb, legfelelőtlenebb és legveszélyesebb cselekedetét”. Majd kifejtette: „Megpróbáltam támogatni Aleksandar Vučić kormányfő úgynevezett európai politikáját legalább néhány részletében, de nem sikerült. Annyi benne az ellentmondás, hogy tényleg nem sikerült…”. „Olyan munkatársakkal van körülvéve, akiknek a homlokán írja, hogy Európa-ellenesek, és ezt bizonyították is a sötét kilencvenes években”.

Nyilvánvaló, hogy az író elsősorban Tomislav Nikolić elnökre, a haladópárt megalapítójára célzott, akinek múltbeli „érdemeiről” többször is kifejtette véleményét, és akinek legutóbbi nyilatkozatát a szerb hadsereg bevetéséről („ha az albánok gyilkolni kezdik a szerbeket”), nyílt háborús fenyegetésnek minősítette.

Nos, a miniszterelnök vasárnapi rendkívüli sajtótájékoztatójából azt is megtudhattuk, hogy Tomislav Nikolić is megjelenik az újabb brüsszeli tárgyalásokon, talán hogy nagyobb nyomatékot adjanak a párbeszédnek. Csakhogy Nikolić állásfoglalása, különösen legutóbbi kardcsörtető kijelentései ismeretében aligha hihető, hogy jelenléte előmozdíthat bármiféle megállapodást. Annál kevésbé, mert a napokban azt is kijelentette, hogy mostantól csak arról szabad tárgyalni Brüsszelben, hogy miként juthat el a belgrádi vonat akadálytalanul Kosovska Mitrovicába. Mintha a nyugat-balkáni feszültség megszüntetésének az lenne a kulcsa, hogy beengedik-e az albánok a belgrádi propaganda szerelvényt Koszovóba. (…)

A sajtóértekezlethez fűzött internetes kommentekben többféle találgatást is olvashatunk arról, hogy Vučcić miért viszi magával Nikolićot Brüsszelbe. Az egyik szerző szerint azért, hogy kudarc esetén az elnökre háríthassa a felelősséget. Egy másik szerző epés bejegyzése szerint a szerb küldöttségnek az elhíresült „Koszovó Szerbiáé” szerelvénnyel kellett volna utaznia Brüsszelbe, hátha ott az albán vezetők megbarátkoznak vele…

2017. január 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Baljós gyermekbetegség

Napjainkban a baloldal elvesztette régi befolyását, sok országban egészen marginális, ám továbbra is észlelhető, hogy a >

Tovább

November 25. – a gyász napja!

A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De >

Tovább

Isten veled, FüVÉSZ!

Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos >

Tovább

Mesterlövészek

Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >

Tovább

„Sokat elvittek, de sokan jönnek”

Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >

Tovább

Lengyel-magyar párbeszéd

Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >

Tovább

Demokrácia vagy posztfasizmus?

Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >

Tovább

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább

Hiányzik a meghökkentető eredeti eretnekség. A szeszélyes kaland. A melléfogás varázslata

A szocializmusban az apolitikus értelmiségi volt az eszménykép, a posztszocializmusban pedig a valóságból menekülő szűzi pártszimpatizáns. >

Tovább