2020. szeptember 20. vasárnap
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Megy a gőzös

Úgy kezdődött, hogy amaz visszaütött

J. Garai Béla
J. Garai Béla

A szerb küldöttségnek az elhíresült „Koszovó Szerbiáé” szerelvénnyel kellett volna utaznia Brüsszelbe, hátha ott az albán vezetők megbarátkoznak vele… J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Bár az kétségtelen, hogy a „Koszovó Szerbiáé” feliratokkal telepingált és freskókkal ékesített „békevonattal” megkísérelt akció csúfos kudarcként kerül be a haladópárti hatalom mérlegébe, mégsem vonták le belőle a szükséges tanulságot Belgrádban. Változatlanul a másik fél, az albánok provokációjaként próbálják beállítani, a régi viccet juttatva az ember eszébe: minden úgy kezdődött, hogy amaz visszaütött...

Így aztán nehezen feltételezhető áttörés az újabb brüsszeli megbeszélésen, amelyet Federica Mogherini uniós biztonságpolitikai főbiztos hívott össze az eszkaláció elkerülése végett.

Aleksandar Vučić miniszterelnök vasárnap megtartott rendkívüli sajtóértekezletén is arról értesülhettünk: az incidens azért történt, mert a pristinai vezetőség nem tanúsított kellő bölcsességet. Ő azonban reméli, hogy a jövőben nem lesznek híjában a bölcsességnek, hogy ne ismétlődhessen meg az a helyzet, hogy „fegyvereseket küldenek azokba a koszovói környezetekbe, ahol szerbek élnek, és így fitogtassák katonai erejüket”. Amiből rögtön megérthetjük, hogy a szerb fél részéről nem hiányzott a bölcsesség, semmiféle provokáció nem történt, hiszen az a legtermészetesebb dolog a világon, hogy ilyen propaganda vonatokat küldözgetünk Koszovóba! És hogy az albánok mindezt szó nélkül tolerálják.

A békevonat-akció tehát nem volt hiba, az viszont igen, hogy a média és a közvélemény „egy része” kritizálja az inkriminált szerelvény külsejét, ahelyett, hogy tetszését fejezné ki. Így a miniszterelnök.

Ezek közé, mármint a kritikusok közé tartozik a háborúellenes kiállásról ismert Filip David belgrádi író, aki a Danasnak adott hétvégi interjújában a „sínekre ültetett templommal” történt epizódot úgy jellemezte, mint a hatalmi párt „egyik legkomolytalanabb, legfelelőtlenebb és legveszélyesebb cselekedetét”. Majd kifejtette: „Megpróbáltam támogatni Aleksandar Vučić kormányfő úgynevezett európai politikáját legalább néhány részletében, de nem sikerült. Annyi benne az ellentmondás, hogy tényleg nem sikerült…”. „Olyan munkatársakkal van körülvéve, akiknek a homlokán írja, hogy Európa-ellenesek, és ezt bizonyították is a sötét kilencvenes években”.

Nyilvánvaló, hogy az író elsősorban Tomislav Nikolić elnökre, a haladópárt megalapítójára célzott, akinek múltbeli „érdemeiről” többször is kifejtette véleményét, és akinek legutóbbi nyilatkozatát a szerb hadsereg bevetéséről („ha az albánok gyilkolni kezdik a szerbeket”), nyílt háborús fenyegetésnek minősítette.

Nos, a miniszterelnök vasárnapi rendkívüli sajtótájékoztatójából azt is megtudhattuk, hogy Tomislav Nikolić is megjelenik az újabb brüsszeli tárgyalásokon, talán hogy nagyobb nyomatékot adjanak a párbeszédnek. Csakhogy Nikolić állásfoglalása, különösen legutóbbi kardcsörtető kijelentései ismeretében aligha hihető, hogy jelenléte előmozdíthat bármiféle megállapodást. Annál kevésbé, mert a napokban azt is kijelentette, hogy mostantól csak arról szabad tárgyalni Brüsszelben, hogy miként juthat el a belgrádi vonat akadálytalanul Kosovska Mitrovicába. Mintha a nyugat-balkáni feszültség megszüntetésének az lenne a kulcsa, hogy beengedik-e az albánok a belgrádi propaganda szerelvényt Koszovóba. (…)

A sajtóértekezlethez fűzött internetes kommentekben többféle találgatást is olvashatunk arról, hogy Vučcić miért viszi magával Nikolićot Brüsszelbe. Az egyik szerző szerint azért, hogy kudarc esetén az elnökre háríthassa a felelősséget. Egy másik szerző epés bejegyzése szerint a szerb küldöttségnek az elhíresült „Koszovó Szerbiáé” szerelvénnyel kellett volna utaznia Brüsszelbe, hátha ott az albán vezetők megbarátkoznak vele…

2017. január 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább

A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete

A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >

Tovább