2019. szeptember 21. szombat
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kisiklott a békevonat

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Szerbia nagy hibát követett el, amikor 2004-ben elmulasztotta az alkalmat Koszovó katonai visszafoglalására, mert az akkori belgrádi vezetésnek nem volt bátorsága ehhez…”J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Szerbia mérhetetlen hálával tartozik Aleksandar Vučićnak, hogy visszafordította a szeretet és a megértés jegyében Észak-Mitrovicába indított különvonatot, és ezzel nemcsak az ártatlan utasok életét óvta meg, hanem egyszersmind meghiúsította a koszovói albánok alattomos tervét, hogy összetűzéseket provokáljanak a szerbekkel, ami akár az egész térséget lángba boríthatta volna! (…)

Nem maradhatott ki ebből a hazafias drámából Tomislav Nikolić sem. A Nemzetbiztonsági Tanács vasárnapra sürgősen összehívott ülése után még keményebb figyelmeztetést intézett a pristinai vezetéshez, azt is kilátásba helyezve, hogy Szerbia kész hadsereget vezényelni Koszovóba, „ha ott szerbeket gyilkolnak…”. Nikolić szerint mostantól semmi másról nem szabad tárgyalni Brüsszelben, mint arról, hogy miként jut el a belgrádi vonat Kosovska Mitrovicába. Ugyanakkor a válság gyökereire is rámutatott: az egész a leköszönő amerikai adminisztráció „utolsó rúgásaival” függ össze, vélekedett a szerb elnök. (…)

Óhatatlanul is felmerül a kérdés: gondolhatta-e bárki is komolyan Belgrádban, hogy a pristinai vezetők felülnek ennek az átlátszó provokációnak, és akadálytalanul beengedik a propaganda vonatot Koszovóba? Amelynek elindításához még csak meg sem kísérelték kikérni Pristina beleegyezését. És hogy békésen asszisztálnak egy ilyen kísérlethez, ami nyilvánvalóan azt lett volna hivatott bizonyítani a szerb közvélemény előtt, hogy lám, Észak-Koszovó továbbra is Szerbia része. És hogy lám, a haladó kormány milyen bátor határozottsággal védelmezi a déli tartományt! Feledtetve a háborút, a NATO–intervenciót, Szerbia katonai vereségét… És nem utolsó sorban a brüsszeli egyezményt, amellyel az unió megpróbálta békésebb mederbe terelni a Belgrád-Pristina viszonyt, tárgyalásokra kötelezve őket az összes vitás kérdésekről.

Nem valószínű, hogy a kormány Koszovó ügyi irodájának, a túlbuzgóságáról elhíresült Marko Đurićnak az egyéni akciójáról volt szó, aki kezdeményezte a Kosovska Mitrovica-i próbajáratot, arra való hivatkozással, hogy az ottani egyetemen tanuló diákok igénylik a közvetlen Belgrád—Kosovska Mitrovica járat bevezetését annak ellenére is, hogy buszok tucatjai közlekednek naponta a két város között. Mióta ennyire megértő a kormány az ingázó főiskolások problémái iránt, hogy ilyen kockázatos és mellesleg milliós költségeket igénylő vállalkozásba kezdjen?

Szerény véleményünk szerint A. Vučićnak itt kellett volna bölcsességet tanúsítani és békevágyát bizonyítania, és leinteni túlbuzgó pártkáderét, akkor elkerülhették volna ezt a kínos fiaskót. El se indul a békevonat.

Ám Marko Đurić túlságosan is jelentéktelen szereplője a belgrádi kormányzatnak ahhoz, hogy ilyesmiről döntsön. Semmi kétség, hogy erről felső döntés született. Azok hozták meg, akik úgy mérték fel, hogy megérett az idő egy ilyen kockázatos lépésre. És ha a kísérletet siker koronázza, akkor az döntő aduja lehet a hatalmi pártnak a tavaszi elnökválasztásokon. Talán még Nikolićtyal is győzni tudnak, ha már ennyire harcias.

A propaganda vonattal kapcsolatos merész kísérlet megértéséhez a kormánypropagandában élen járó tabloidok adhatják meg a kulcsot. Elég egy pillantás legutóbbi címoldalakra, hogy lássuk, honnan fúj a szél. Első oldalas címeikben nyíltan sürgetik a koszovói katonai intervenciót. Hétfőn például ilyen címeket olvashattunk: „Katonákat küldünk Koszovóba, ha csak egy ujjal is hozzányúlnak a szerbekhez” (Večernje novosti), „Trump megengedi a szerbeknek, hogy katonaságuk visszatérjen Koszovóba” (Informer). Ugyanez a bulvárlap a múlt pénteken Miroslav Lazanski katonai szakújságíró felszólítását hozta első oldalán: „A szerb hadsereg vonuljon be Koszovóba!”. Lazanski azt is kifejti: Szerbia nagy hibát követett el, amikor 2004-ben elmulasztotta az alkalmat Koszovó katonai visszafoglalására, mert az akkori belgrádi vezetésnek nem volt bátorsága ehhez…

Csak reménykedhetünk, hogy – Trump ide, Trump oda - a mostani sem lesz olyan „bátor”, hogy ezt megkockáztassa.

2017. január 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább