Ma Tekla, Líviusz, Ila névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Január 13-i napló, p. m.
Radics Viktória
A Jézus Krisztus iránti szerelemről pedig majd máskor írok, mert mégis érkezik a lányka. Maradt neki egy szelet tökmagos hazai. Radics Viktória:
Ország Tortája
Délután lementem a régi jó cukrászdába, és vettem néhány szelet tortát. Egy vendégem lesz csak, egy lány. Méghozzá, ha már születésnapom van, a legdrágábbikból, az Ország Tortájából vettem, noha ez a tavalyi recept, mondta a cukrász. Rákérdeztem, hogy csak a neve miatt kerül-e duplájába, mint a többi, mire azt válaszolta, hogy nem, hanem azért, mert tökmagolaj van benne, meg más finom, drága anyagok. Kíváncsi leszek a tökmagolajos tortára.
Miután délelőtt a misztikával foglalkoztam, nem csoda, hogy Pályi András hívott fel estefelé telefonon. Ő volt az ügyeletes misztikus Magyarországon Pilinszky után, és vétek, hogy őróla nem írtam a délelőtti jegyzetemben, pedig eszembe jutott, hiszen közben el is határoztam, hogy újraolvasom a Másutt-ot meg az Éltem-et; az előbbi ifjúkorom fontos olvasmánya volt, és innen ismerkedtem meg Avilai Szent Terézzel. Ha nincs Pályi, nincs Teréz sem. Annak idején annyit foglalkoztam vele, velük, hogy aztán szaturálódtam.
A misztika csudadolog. Győrffy Ákos azt írja, hogy ő talán csak akkor érzi kereszténynek magát, amikor ír - Pályi meg épp akkor nem érezte kereszténynek magát, pontosabban ő lázadt a vallásos kereszténység ellen, amiről testközeli emléke volt, mert abba a magyar keresztény középosztályba született bele, amit én csak hírből ismerek. Ő fegyelmezett keresztény neveltetést kapott, bele lett sulykolva az a bizonyos Andacht, az áhitat. Kamaszodván, s főleg fiatal felnőttként aztán ez verte ki nála a biztosítékot. De mentette a menthetőt, mert a szexualitásban, a szerelmi érzékiségben találta meg azokat az érzéseket és azt a szellemi szintet, ami a misztikusoknál, pláne a spanyoloknál Jézus Krisztusra vonatkozott. Pályinak blaszfémikus novellái is vannak, amelyek viszont mára, amikor anything goes, és nincs semmi botrányos a szexualitásban meg annak a kinyilvánításában, a szemérmetlenségben, vesztettek erejükből, a dacerőből.
Borzalmasan szemérmetlen társadalomban-kultúrában élünk, amikor semmi "kiderülésnek" nincs hatása semmi téren. Óriásplakátokon virítanak az erogén zónák, és ha valami szemérmetlenségre derül fény -- mit fény, sötétség -- a politikában, akkor attól a kormányzatnak arcizma sem rezdül, csak azoké rezdül, akik idegesek, a lentieknek, mint én. Akiknek belenyomják az orrát a szarba nap mint nap. Tanulunk is belőle. De ugyanígy a mellekbe, a seggekbe és szájakba is bele van nyomva a pofánk, ha kimegyünk az utcára. Én ezt a tömegkultúrát ki nem állhatom. Az elhúzódás, a kívülmaradás, az elvonulás stratégiájában osztozom Győrffyvel.
Nem tudok persze internet nélkül élni én sem, nincs meg hozzá a bátorságom, sem a szuflám, függök én is az információ- és érdekesség-áradattól, mondhatni, az édességektől és más erős netes ízektől, és még az utált magyar politikától sem vagyok képes eltekinteni, félrenézni, hanem képes vagyok azt is szemezgetni. Miért? Mert a kirekesztődés ősi rettegés, magát a halált jelenti az egyén számára.
Eszem hát én is az Ország Tortáját.
Ma, ezen a napon, még volt rá pénzem.
Ami veszendőbe megy a netezés és a tortázás miatt, az a bensőségesség. Az, amire Pályi is letette a voksát, és még sokan abban az időben. Az intim birodalmakat néztük a legszebbeknek, az volt a "másutt".
Nem jött még meg az a vendég, akit vártam, így az orromat lógatva, egyedül ettem meg a tortaszeletemet, valóban tökmagízű.
A Jézus Krisztus iránti szerelemről pedig majd máskor írok, mert mégis érkezik a lányka. Maradt neki egy szelet tökmagos hazai.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >
Alternatíva nélküli kor
Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >
Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”
A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >
Laudáció Márti néni tiszteletére
Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >
Mozaik vagy periféria?
A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >