2019. július 17. Szerda
Ma Endre, Elek, András névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napló25

Páriszban ősszel, temetéskor

Ives Montand emlékére

Tolnai Ottó
Tolnai Ottó

A Liberation első oldalán csak ennyi jelent meg: Ivi Livi 1921.1991. A 39 oldalas újság 13 teljes oldalt szentelt neki.

(…) Különös, vagy nem is különös, hanem egyszerűen szép ez, ahogyan a nemzet felismeri magát ezekben az egyszerű, közvetlen, rokonszenves, nem értelmiségi, de nem is vadnyugati külsejű, típusú férfiakban.

A Félelem bére (1951) ifjúkorom egyik alapfilmje – ha erről a filmről beszélek, mindig Nagy László versét mondogatom: „S ki viszi át fogában tartva a/Szerelmet a túlsó partra!” – ugyanis a film egy glicerinszállítmány bonyodalmairól szól.

A Z. avagy egy politikai gyilkosság anatómiája pedig egy másik korszakban volt fontos számomra, emlékszem külön mellékletet szenteltünk neki az Új Symposionban. De nagyon kedvelem az olyan típusú filmjeit is, mint amilyen például a Cézár.

Az viszont tényleg furcsa, hogy az új városhoz való adaptálódásomnak ezeken az éjszakáin nem az említett filmekkel álmodtam, hanem az Adrián készített egyik nem túl sikeres koprodukciós vállalkozásával, az 57-es La Longa Strada azzurával, a Nagy kék országúttal, konkrétan a film egy mellékes jelenetével, amelyben Montand a jellegzetesen hasas dalmát ladikból dinamittal halászik. Ez az álom természetesen összemosódott Maxwell halálával is: valami robbanások, valami hullák az azúrban…

Hát ennyit az előzményekről, Montand halálára való ráhangolódásomról.

Készültem a temetésre, de valami közbejött. Ám másnap kisétáltunk Maurits barátommal a Pere-Lachaise-be, annál is inkább, mivel az is épp itt van a szomszédban. Egy éve sincs még, hogy feleségemmel itt álldogáltunk Simon Signoret kis, szerény fehérmárvány-sírjánál, a nyírfa alatt. Már akkor írtam róla, hogy Edut Piaf sírjánál van a legtöbb tátogató, meg Simon Signoret nyírfájánál…

Napló, 1992. január 15.

2017. január 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább

Nemzetközi segédlettel

A nemzetközi és szerbiai jogszabályok ellenére folyamatban van – külföldi és szerbiai támogatással, ingatlanvásárlásra, épületanyag és >

Tovább

Több vagy kevesebb?

A nyilatkozatok és az ígéretek azonban most már – négyévi pereskedés után – nem tűnnek elegendőnek. >

Tovább

Gyerekek a röszkei migránsbörtönben

A politikai kannibalizmus pillanatnyi sikere majd elpárolog. Akkor majd mindenki röstellni fogja magát a passzív cinkossága >

Tovább