2019. november 14. csütörtök
Ma Aliz, Vanda, Huba, Klementina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napló25

Páriszban ősszel, temetéskor

Ives Montand emlékére

Tolnai Ottó
Tolnai Ottó

A Liberation első oldalán csak ennyi jelent meg: Ivi Livi 1921.1991. A 39 oldalas újság 13 teljes oldalt szentelt neki.

(…) Különös, vagy nem is különös, hanem egyszerűen szép ez, ahogyan a nemzet felismeri magát ezekben az egyszerű, közvetlen, rokonszenves, nem értelmiségi, de nem is vadnyugati külsejű, típusú férfiakban.

A Félelem bére (1951) ifjúkorom egyik alapfilmje – ha erről a filmről beszélek, mindig Nagy László versét mondogatom: „S ki viszi át fogában tartva a/Szerelmet a túlsó partra!” – ugyanis a film egy glicerinszállítmány bonyodalmairól szól.

A Z. avagy egy politikai gyilkosság anatómiája pedig egy másik korszakban volt fontos számomra, emlékszem külön mellékletet szenteltünk neki az Új Symposionban. De nagyon kedvelem az olyan típusú filmjeit is, mint amilyen például a Cézár.

Az viszont tényleg furcsa, hogy az új városhoz való adaptálódásomnak ezeken az éjszakáin nem az említett filmekkel álmodtam, hanem az Adrián készített egyik nem túl sikeres koprodukciós vállalkozásával, az 57-es La Longa Strada azzurával, a Nagy kék országúttal, konkrétan a film egy mellékes jelenetével, amelyben Montand a jellegzetesen hasas dalmát ladikból dinamittal halászik. Ez az álom természetesen összemosódott Maxwell halálával is: valami robbanások, valami hullák az azúrban…

Hát ennyit az előzményekről, Montand halálára való ráhangolódásomról.

Készültem a temetésre, de valami közbejött. Ám másnap kisétáltunk Maurits barátommal a Pere-Lachaise-be, annál is inkább, mivel az is épp itt van a szomszédban. Egy éve sincs még, hogy feleségemmel itt álldogáltunk Simon Signoret kis, szerény fehérmárvány-sírjánál, a nyírfa alatt. Már akkor írtam róla, hogy Edut Piaf sírjánál van a legtöbb tátogató, meg Simon Signoret nyírfájánál…

Napló, 1992. január 15.

2017. január 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább

Átverve és megalázva

Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >

Tovább

Orban és Victor

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >

Tovább

„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!

Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >

Tovább

Miért fontos, hogy mi történik a kurdokkal?

Sajnos hozzá kell tennem, hogy „kormányom”, a magyar kormány még csak nem is képmutató: nyíltan és >

Tovább