Ma Simon, Szimonetta, Szimóna, Júdás, Tádé névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napló25
Páriszban ősszel, temetéskor
Ives Montand emlékére
Tolnai Ottó
A Liberation első oldalán csak ennyi jelent meg: Ivi Livi 1921.1991. A 39 oldalas újság 13 teljes oldalt szentelt neki.
(…) Különös, vagy nem is különös, hanem egyszerűen szép ez, ahogyan a nemzet felismeri magát ezekben az egyszerű, közvetlen, rokonszenves, nem értelmiségi, de nem is vadnyugati külsejű, típusú férfiakban.
A Félelem bére (1951) ifjúkorom egyik alapfilmje – ha erről a filmről beszélek, mindig Nagy László versét mondogatom: „S ki viszi át fogában tartva a/Szerelmet a túlsó partra!” – ugyanis a film egy glicerinszállítmány bonyodalmairól szól.
A Z. avagy egy politikai gyilkosság anatómiája pedig egy másik korszakban volt fontos számomra, emlékszem külön mellékletet szenteltünk neki az Új Symposionban. De nagyon kedvelem az olyan típusú filmjeit is, mint amilyen például a Cézár.
Az viszont tényleg furcsa, hogy az új városhoz való adaptálódásomnak ezeken az éjszakáin nem az említett filmekkel álmodtam, hanem az Adrián készített egyik nem túl sikeres koprodukciós vállalkozásával, az 57-es La Longa Strada azzurával, a Nagy kék országúttal, konkrétan a film egy mellékes jelenetével, amelyben Montand a jellegzetesen hasas dalmát ladikból dinamittal halászik. Ez az álom természetesen összemosódott Maxwell halálával is: valami robbanások, valami hullák az azúrban…
Hát ennyit az előzményekről, Montand halálára való ráhangolódásomról.
Készültem a temetésre, de valami közbejött. Ám másnap kisétáltunk Maurits barátommal a Pere-Lachaise-be, annál is inkább, mivel az is épp itt van a szomszédban. Egy éve sincs még, hogy feleségemmel itt álldogáltunk Simon Signoret kis, szerény fehérmárvány-sírjánál, a nyírfa alatt. Már akkor írtam róla, hogy Edut Piaf sírjánál van a legtöbb tátogató, meg Simon Signoret nyírfájánál…
Napló, 1992. január 15.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A közgáz és a színiakadémia
A hivatalos Magyarország még színfalhasogatásra se képes, meg se leli a színfalat, a nem hivatalos Magyarország >
Szerbiában hanyatlik a demokrácia
A Pásztor István irányította Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ezt a hanyatló szerbiai demokráciát – ami egyre >
Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”
A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >
Elvesztettem egy országot, de maradt egy város
Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >
Akinek Gorbacsov volt a riportere
Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >
Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is
Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >
Száz napos türelmi idő
Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >
A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik
Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >
Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!
Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >
A kapitalizmus veszélyes bohóca
Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >
Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom
Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >
Baloldal és gyermekbalett
„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >