2023. március 28. kedd
Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napló25

Páriszban ősszel, temetéskor

Ives Montand emlékére

Tolnai Ottó
Tolnai Ottó

A Liberation első oldalán csak ennyi jelent meg: Ivi Livi 1921.1991. A 39 oldalas újság 13 teljes oldalt szentelt neki.

(…) Különös, vagy nem is különös, hanem egyszerűen szép ez, ahogyan a nemzet felismeri magát ezekben az egyszerű, közvetlen, rokonszenves, nem értelmiségi, de nem is vadnyugati külsejű, típusú férfiakban.

A Félelem bére (1951) ifjúkorom egyik alapfilmje – ha erről a filmről beszélek, mindig Nagy László versét mondogatom: „S ki viszi át fogában tartva a/Szerelmet a túlsó partra!” – ugyanis a film egy glicerinszállítmány bonyodalmairól szól.

A Z. avagy egy politikai gyilkosság anatómiája pedig egy másik korszakban volt fontos számomra, emlékszem külön mellékletet szenteltünk neki az Új Symposionban. De nagyon kedvelem az olyan típusú filmjeit is, mint amilyen például a Cézár.

Az viszont tényleg furcsa, hogy az új városhoz való adaptálódásomnak ezeken az éjszakáin nem az említett filmekkel álmodtam, hanem az Adrián készített egyik nem túl sikeres koprodukciós vállalkozásával, az 57-es La Longa Strada azzurával, a Nagy kék országúttal, konkrétan a film egy mellékes jelenetével, amelyben Montand a jellegzetesen hasas dalmát ladikból dinamittal halászik. Ez az álom természetesen összemosódott Maxwell halálával is: valami robbanások, valami hullák az azúrban…

Hát ennyit az előzményekről, Montand halálára való ráhangolódásomról.

Készültem a temetésre, de valami közbejött. Ám másnap kisétáltunk Maurits barátommal a Pere-Lachaise-be, annál is inkább, mivel az is épp itt van a szomszédban. Egy éve sincs még, hogy feleségemmel itt álldogáltunk Simon Signoret kis, szerény fehérmárvány-sírjánál, a nyírfa alatt. Már akkor írtam róla, hogy Edut Piaf sírjánál van a legtöbb tátogató, meg Simon Signoret nyírfájánál…

Napló, 1992. január 15.

2017. január 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Hitler elégedetten bólogat a sírjában

A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >

Tovább

Pártideológiát szolgál a színház (is)?

Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >

Tovább

Amikor már késő elutasítani a cinkosságot

El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >

Tovább

A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?

Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >

Tovább

Megalázott nemzeti ünnep

Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >

Tovább

- Micsoda nap van ma?

A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >

Tovább

Szerbia – „részben szabad ország”

Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >

Tovább

Mi történik a magyarokkal?

Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >

Tovább

A Zoran

Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >

Tovább

„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)

Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >

Tovább

Ilyenek vagyunk!

Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović  és még számos bátor >

Tovább

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje

Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >

Tovább