2020. szeptember 23. Szerda
Ma Tekla, Líviusz, Ila névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Darko Cvijetićnek, noha nem tudja elolvasni

Jegyzet a szétmorzsálódásról

Radics Viktória
Radics Viktória

Darko Cvijetić egy boszniai, prijedori költő, író és színész, akinek csodálatos honlapja van, jobbnál jobb -- világszínvonalú -- válogatásokat tesz közzé filozófiából, irodalomból, és már régóta nézegetem a verseit, jegyzeteit. Átélte a boszniai háborút. Ennek nyoma minden sorában ott van. Radics Viktória (radicsviktoria.blog):

Tegnap valamit kínlódtam a számítógéppel, és az egész napom elbaszódott emiatt, késő éjszakáig vacakoltam és káromkodtam szépen. Alig tudtam megoldani a bibliográfiai szoftver kérdését, muszájból, felemásan, közben újraindítások, egy komplikált fordítás elvesztése, ilyenek. Éjfélkor altatót kellett bevennem. Az éjszaka apámmal álmodhattam, mert reggel arra ébredtem, hogy digitalizálódás nélkül akarnék meglenni, úgy kellene élni, mint a megboldogult apám, aki kint volt mindig a Duna-parton, a csónakjában vagy a fák között, tett-vett, a növényeket agyusztálta, figyelte az időjárás változásait, pecált, dolgozott a földdel, a vízzel, fát gyűjtött télire. Virágoskert, szedres, piciny konyhakert, sárga tökvirágok. A hatalmas, borzasztó erőteljes Duna Bezdánnál, ahogy a legszebb ívben kanyarodik le Mohács alatt, Batinával szemközt. Fűnyírógéppel a markában lett rosszul. Nyitott arca volt, egészen nyitott, a szeme kékesszürke. Álmomban szépnek, világosnak, figyelmesnek láttam az apám arcát. Szabad levegő érte, nappali fényben fürdött.

Reggel pittyegett a gép, persze, hogy fel kellett nyitni a laptop fedelét, egy napig sem lehet csukva hagyni, hiszen jönnek az emailek, ez a munka, az a feladat vár, és már az irodalom is a géphez köt, a géphez köt már a Szerbiában élő lányom is, innen értesülök arról, hogy az álmon túli világban mi a helyzet. Ha most elutaznék a nagyvilágba, ki az erdőbe vagy a hegyre, akkor bizony a mulasztásaim nagy bajjá halmozódnának föl, és a praktikus életvezetésembe olyan galibák keletkeznének, hogy az na.

A facebookom első bejegyzését olvasom. Darko Cvijetićnek ma van a születésnapja. Darko Cvijetić egy boszniai, prijedori költő, író és színész, akinek csodálatos honlapja van, jobbnál jobb -- világszínvonalú -- válogatásokat tesz közzé filozófiából, irodalomból, és már régóta nézegetem a verseit, jegyzeteit. Átélte a boszniai háborút. Ennek nyoma minden sorában ott van. Most is kinn volt egy jegyzete, és annyira megragadott, hogy azonnal, de azonnal, még pizsamában, azon melegében lefordítottam. Idemásolom:

 

Darko Cvijetić: Jegyzet a szétmorzsálódásról

 

A Talmud szerint az angyalok dicséretet zengenek az Úrnak, és azonnal eltűnnek a semmiben. De rögtön megjelennek ismét és énekelnek, eltűnnek, dalolnak, elégnek, megint megnedvesítik hamutól érdes torkukat, és újra fölzengenek.

 

Én a tükörrel, a szöveggel teszek ilyen köröket.

 

Eltávolodom, rekreálom, rekonstruálom a tükörmásomat, és abban a pillanatban elmerülök benne. Ez az a huzat, amit a színházi függöny lebbenése őriz, a világ nihilizáló ereje.

 

Levegő, a levegő maradéka, a hangok közti lélegzetvétel a lábatlan néger szakszofonjának sikoltásában.

 

Lejátszatlanság, elfáradt hangsorok.

A szőr kihűl, amint lemeztelenedik a nyak.

 

Az embrió benőtt körmű mutatóujja már utat mutat valakinek.

 

Már tapogatja ujjbegyével a puska ravaszát. Szétvágni az izmot annyira, hogy énekre nyílhasson a száj. A saját távollétem lenni a versben.

 

Kanadában egy srác a költészetemből fog doktorálni. A verseim háborúellenes diskurzusából, mint mondja.

 

A gyászszertartások ideje, a hús higiénikus öblögetése boncolás után. Akácok a hallottkém szobájának ablakában.

 

Mégis, ez a boncolási szándék már a szövegekben is megvolt. Úgy látszik, számoltam a hús megfürdetésével, mielőtt földet érne, az előírásokkal, amelyek megszabják, hogyan kell eljárni a bomlással.

 

A távollétnek vége szakadt, és a száj ismét a beszéd felé támolyog. Hamarosan megszületik a kimondás, a szünetet áhító ima, majd a csöndszakasz.

 

A tér, ahol a távollétem befészkeli magát, ahol összegömbölyödve hallgat a sikoly előtt. Csak a feledékenység engedi meg, hogy a szöveg megmaradjon. A feledékeny isten húst lát az angyalokban is.

 

Hogy borzasztóbban tudják őt megénekelni.

2017. január 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább