2019. július 23. kedd
Ma Lenke, Brigitta, Apollinár névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Darko Cvijetićnek, noha nem tudja elolvasni

Jegyzet a szétmorzsálódásról

Radics Viktória
Radics Viktória

Darko Cvijetić egy boszniai, prijedori költő, író és színész, akinek csodálatos honlapja van, jobbnál jobb -- világszínvonalú -- válogatásokat tesz közzé filozófiából, irodalomból, és már régóta nézegetem a verseit, jegyzeteit. Átélte a boszniai háborút. Ennek nyoma minden sorában ott van. Radics Viktória (radicsviktoria.blog):

Tegnap valamit kínlódtam a számítógéppel, és az egész napom elbaszódott emiatt, késő éjszakáig vacakoltam és káromkodtam szépen. Alig tudtam megoldani a bibliográfiai szoftver kérdését, muszájból, felemásan, közben újraindítások, egy komplikált fordítás elvesztése, ilyenek. Éjfélkor altatót kellett bevennem. Az éjszaka apámmal álmodhattam, mert reggel arra ébredtem, hogy digitalizálódás nélkül akarnék meglenni, úgy kellene élni, mint a megboldogult apám, aki kint volt mindig a Duna-parton, a csónakjában vagy a fák között, tett-vett, a növényeket agyusztálta, figyelte az időjárás változásait, pecált, dolgozott a földdel, a vízzel, fát gyűjtött télire. Virágoskert, szedres, piciny konyhakert, sárga tökvirágok. A hatalmas, borzasztó erőteljes Duna Bezdánnál, ahogy a legszebb ívben kanyarodik le Mohács alatt, Batinával szemközt. Fűnyírógéppel a markában lett rosszul. Nyitott arca volt, egészen nyitott, a szeme kékesszürke. Álmomban szépnek, világosnak, figyelmesnek láttam az apám arcát. Szabad levegő érte, nappali fényben fürdött.

Reggel pittyegett a gép, persze, hogy fel kellett nyitni a laptop fedelét, egy napig sem lehet csukva hagyni, hiszen jönnek az emailek, ez a munka, az a feladat vár, és már az irodalom is a géphez köt, a géphez köt már a Szerbiában élő lányom is, innen értesülök arról, hogy az álmon túli világban mi a helyzet. Ha most elutaznék a nagyvilágba, ki az erdőbe vagy a hegyre, akkor bizony a mulasztásaim nagy bajjá halmozódnának föl, és a praktikus életvezetésembe olyan galibák keletkeznének, hogy az na.

A facebookom első bejegyzését olvasom. Darko Cvijetićnek ma van a születésnapja. Darko Cvijetić egy boszniai, prijedori költő, író és színész, akinek csodálatos honlapja van, jobbnál jobb -- világszínvonalú -- válogatásokat tesz közzé filozófiából, irodalomból, és már régóta nézegetem a verseit, jegyzeteit. Átélte a boszniai háborút. Ennek nyoma minden sorában ott van. Most is kinn volt egy jegyzete, és annyira megragadott, hogy azonnal, de azonnal, még pizsamában, azon melegében lefordítottam. Idemásolom:

 

Darko Cvijetić: Jegyzet a szétmorzsálódásról

 

A Talmud szerint az angyalok dicséretet zengenek az Úrnak, és azonnal eltűnnek a semmiben. De rögtön megjelennek ismét és énekelnek, eltűnnek, dalolnak, elégnek, megint megnedvesítik hamutól érdes torkukat, és újra fölzengenek.

 

Én a tükörrel, a szöveggel teszek ilyen köröket.

 

Eltávolodom, rekreálom, rekonstruálom a tükörmásomat, és abban a pillanatban elmerülök benne. Ez az a huzat, amit a színházi függöny lebbenése őriz, a világ nihilizáló ereje.

 

Levegő, a levegő maradéka, a hangok közti lélegzetvétel a lábatlan néger szakszofonjának sikoltásában.

 

Lejátszatlanság, elfáradt hangsorok.

A szőr kihűl, amint lemeztelenedik a nyak.

 

Az embrió benőtt körmű mutatóujja már utat mutat valakinek.

 

Már tapogatja ujjbegyével a puska ravaszát. Szétvágni az izmot annyira, hogy énekre nyílhasson a száj. A saját távollétem lenni a versben.

 

Kanadában egy srác a költészetemből fog doktorálni. A verseim háborúellenes diskurzusából, mint mondja.

 

A gyászszertartások ideje, a hús higiénikus öblögetése boncolás után. Akácok a hallottkém szobájának ablakában.

 

Mégis, ez a boncolási szándék már a szövegekben is megvolt. Úgy látszik, számoltam a hús megfürdetésével, mielőtt földet érne, az előírásokkal, amelyek megszabják, hogyan kell eljárni a bomlással.

 

A távollétnek vége szakadt, és a száj ismét a beszéd felé támolyog. Hamarosan megszületik a kimondás, a szünetet áhító ima, majd a csöndszakasz.

 

A tér, ahol a távollétem befészkeli magát, ahol összegömbölyödve hallgat a sikoly előtt. Csak a feledékenység engedi meg, hogy a szöveg megmaradjon. A feledékeny isten húst lát az angyalokban is.

 

Hogy borzasztóbban tudják őt megénekelni.

2017. január 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az árulás testi kényszere

Vajon gyávaság-e vészhelyzetben futni, menekülni, félni? Vajon Magda, ha őrzi, vállalja a zsidó identitást, több esélye >

Tovább

Balkáni egzotikum vagy Európa nyitott sebe

Miljenko Jergović boszniai horvát író egyik interjújában pontosan megfogalmazta miről is van szó. Úgy érzi, írja, >

Tovább

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább