Ma Lujza, Ágnes, Henrik névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Darko Cvijetićnek, noha nem tudja elolvasni
Jegyzet a szétmorzsálódásról
Radics Viktória
Darko Cvijetić egy boszniai, prijedori költő, író és színész, akinek csodálatos honlapja van, jobbnál jobb -- világszínvonalú -- válogatásokat tesz közzé filozófiából, irodalomból, és már régóta nézegetem a verseit, jegyzeteit. Átélte a boszniai háborút. Ennek nyoma minden sorában ott van. Radics Viktória (radicsviktoria.blog):
Tegnap valamit kínlódtam a számítógéppel, és az egész napom elbaszódott emiatt, késő éjszakáig vacakoltam és káromkodtam szépen. Alig tudtam megoldani a bibliográfiai szoftver kérdését, muszájból, felemásan, közben újraindítások, egy komplikált fordítás elvesztése, ilyenek. Éjfélkor altatót kellett bevennem. Az éjszaka apámmal álmodhattam, mert reggel arra ébredtem, hogy digitalizálódás nélkül akarnék meglenni, úgy kellene élni, mint a megboldogult apám, aki kint volt mindig a Duna-parton, a csónakjában vagy a fák között, tett-vett, a növényeket agyusztálta, figyelte az időjárás változásait, pecált, dolgozott a földdel, a vízzel, fát gyűjtött télire. Virágoskert, szedres, piciny konyhakert, sárga tökvirágok. A hatalmas, borzasztó erőteljes Duna Bezdánnál, ahogy a legszebb ívben kanyarodik le Mohács alatt, Batinával szemközt. Fűnyírógéppel a markában lett rosszul. Nyitott arca volt, egészen nyitott, a szeme kékesszürke. Álmomban szépnek, világosnak, figyelmesnek láttam az apám arcát. Szabad levegő érte, nappali fényben fürdött.
Reggel pittyegett a gép, persze, hogy fel kellett nyitni a laptop fedelét, egy napig sem lehet csukva hagyni, hiszen jönnek az emailek, ez a munka, az a feladat vár, és már az irodalom is a géphez köt, a géphez köt már a Szerbiában élő lányom is, innen értesülök arról, hogy az álmon túli világban mi a helyzet. Ha most elutaznék a nagyvilágba, ki az erdőbe vagy a hegyre, akkor bizony a mulasztásaim nagy bajjá halmozódnának föl, és a praktikus életvezetésembe olyan galibák keletkeznének, hogy az na.
A facebookom első bejegyzését olvasom. Darko Cvijetićnek ma van a születésnapja. Darko Cvijetić egy boszniai, prijedori költő, író és színész, akinek csodálatos honlapja van, jobbnál jobb -- világszínvonalú -- válogatásokat tesz közzé filozófiából, irodalomból, és már régóta nézegetem a verseit, jegyzeteit. Átélte a boszniai háborút. Ennek nyoma minden sorában ott van. Most is kinn volt egy jegyzete, és annyira megragadott, hogy azonnal, de azonnal, még pizsamában, azon melegében lefordítottam. Idemásolom:
Darko Cvijetić: Jegyzet a szétmorzsálódásról
A Talmud szerint az angyalok dicséretet zengenek az Úrnak, és azonnal eltűnnek a semmiben. De rögtön megjelennek ismét és énekelnek, eltűnnek, dalolnak, elégnek, megint megnedvesítik hamutól érdes torkukat, és újra fölzengenek.
Én a tükörrel, a szöveggel teszek ilyen köröket.
Eltávolodom, rekreálom, rekonstruálom a tükörmásomat, és abban a pillanatban elmerülök benne. Ez az a huzat, amit a színházi függöny lebbenése őriz, a világ nihilizáló ereje.
Levegő, a levegő maradéka, a hangok közti lélegzetvétel a lábatlan néger szakszofonjának sikoltásában.
Lejátszatlanság, elfáradt hangsorok.
A szőr kihűl, amint lemeztelenedik a nyak.
Az embrió benőtt körmű mutatóujja már utat mutat valakinek.
Már tapogatja ujjbegyével a puska ravaszát. Szétvágni az izmot annyira, hogy énekre nyílhasson a száj. A saját távollétem lenni a versben.
Kanadában egy srác a költészetemből fog doktorálni. A verseim háborúellenes diskurzusából, mint mondja.
A gyászszertartások ideje, a hús higiénikus öblögetése boncolás után. Akácok a hallottkém szobájának ablakában.
Mégis, ez a boncolási szándék már a szövegekben is megvolt. Úgy látszik, számoltam a hús megfürdetésével, mielőtt földet érne, az előírásokkal, amelyek megszabják, hogyan kell eljárni a bomlással.
A távollétnek vége szakadt, és a száj ismét a beszéd felé támolyog. Hamarosan megszületik a kimondás, a szünetet áhító ima, majd a csöndszakasz.
A tér, ahol a távollétem befészkeli magát, ahol összegömbölyödve hallgat a sikoly előtt. Csak a feledékenység engedi meg, hogy a szöveg megmaradjon. A feledékeny isten húst lát az angyalokban is.
Hogy borzasztóbban tudják őt megénekelni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Sok pénz, semmi eredmény
A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >
A mazsolázók
Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >
Kusturica Szarajevó fölött
És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >
Az elrabolt idők nyomában
Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat. Nem csak >
A tévedhetetlenekkel szemben
Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >
„Nesze semmi, fogd meg jól!”
Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >
A közéleti vákuum depresszív hatása
A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >
A harmincas évek újra meg újra felbukkanak
Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >
Haiku és kapitalizmus
Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >
Független sajtó
Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >
Bűn
Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >
Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”
A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >