2019. november 20. Szerda
Ma Jolán, Zsolt, ödön, Bódog névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Aki akart és aki nem a Létünk főszerkesztője lenni

Bence Erika
Bence Erika

A levél írójának magánlevélben nem válaszoltam. Amúgy meg: ha hallgatott volna, okosabb maradt volna. Szinte biztos, hogy így közzé tett levelét „ők”, „azok” is rühelleni fogják. Ez meg a magánvéleményem. Bence Erika:

Kaptam egy elektronikus levelet.  Először egyetlen szóval akartam minősíteni, de aztán mégsem ezt a megoldást választottam, hiszen durva szóval illetni lenne a legkönnyebb.  Nézzük inkább, mit is hoztak – helyenként akaratlanul is – a tudomásomra!

1.    Létezik egy „felsőbbrendű hatalom”, amely előre tudja vagy eldönti, hogy valamely főszerkesztői posztra (ez esetben Létünk folyóiratéra) kiírt pályázat esetében „nem lesz más jelentkező”, csak az általuk felkért személy.

Az általuk megszólított személy ezt feltétlenül el is hiszi/hitte.

Hogy melyik ez a hatalom, nem nehéz kitalálni.  Hogy kik „tájékoztattak”, az sem kérdéses.

Úgy gondolták, a korábbi főszerkesztő (vagyis e sorok írója) irányában hosszú éveken át folytatott negatív kommunikáció alapján egyértelmű, hogy ő  (esélytelensége láttán) úgysem kockáztatja (kockáztatom) meg a nyilvánvaló kudarcot.

Világos az is, hogy a levél íróját, vagyis a felkért és megválasztott főszerkesztőt nem zavarja, hogy már a pályázat kiírása előtt eldöntötték annak kimenetelét és eredményét. Tehát, hogy előre le volt „zsírozva” a kinevezése.

Egyetlen kérdés merülhet fel bennünk: honnan tudták előre, hogy nem jelentkezik egy harmadik vagy egy negyedik (ún. semleges) pályázó? 

2.    A – levél írója által többes szám harmadik személlyel jelölt: „tájékoztattak”– „felsőbbrendű hatalom” dönti el, hogy valamely folyóirat (itt a Létünk) esetében „profilváltás” lesz. Térségünkben tehát a tudományos folyóiratok is az aktuális hatalmi és pozicionális elvárásoknak kell megfeleljenek, s nem a tudományos közélet mozgásainak, igényeinek – de még csak nem is alapítási okiratának, tudományos regisztrációjának, illetve hagyományának.

A főszerkesztő (és a szerkesztőbizottság) nem képviselhet arculatot, igényt, saját koncepciót még akkor sem, ha ezeket a fentiekben említett tények (alapítói okirat, tudományos minősítés, a tudományos közélet, szerzői bázis, befogadói igények) alátámasztják és igazolják.

A fent említett hatalmak döntik el, hogy egy tudományos folyóirat mit és hogyan képviselhet, illetve milyen tudományterületek kaphatnak, illetve „nem kaphatnak teret” benne. A újonnan kinevezett főszerkesztőt ez nem zavarja. Teljesen helyénvalónak ítéli meg és vállalja ezt az alárendelt szerepet.

3.    Az említett levélből kiderül, hogy a Létünk folyóirat főszerkesztőjének és szerkesztőségének legnagyobb bűne az volt, hogy az „irodalom, az irodalomtudomány és magyar lingvisztika” is „teret kapott” benne, nevezetesen, hogy közölt ilyen jellegű tanulmányokat.

Valakik ezt elítélik, de nem közlik (mert valószínűleg indoka sincs), miért gond ez akkor, ha a Létünk alapítói okiratában is az szerepel, hogy „tudományokkal, kultúrával és művészeti kérdésekkel” foglalkozó folyóirat. Minisztériumi kategorizációja alapján 2006-tól nyelvészeti és irodalmi folyóiratnak számít.

A levélből kitetszik, hogy valakik nyugodtan állíthatnak bármit, tények, kimutatások és érvek nélkül, s úgy vélik, senkinek sincs joga és akarata megkérdőjelezni állításaikat. A Létünk ugyanis a fenti tények ellenére sem volt irodalomtudományi és nyelvészeti folyóirat – utána lehet nézni, számolni: más diszciplínákhoz képest kevesebb számú irodalmi és nyelvészeti jellegű tanulmányt és ismertetőt közölt.

Ha áttekintjük hagyományát (digitalizált formában több szinten is elérhető a teljes anyag!) mindig is jelentek meg lapjain (már az első számában is) az említett tudományterületeket vizsgáló tanulmányok és cikkek, többek között a Híd folyóirat több eminens főszerkesztőjének (dr. Bori Imre, dr. Bányai János, dr. Gerold László) tollából. A Híd folyóirat most leköszönt főszerkesztője, dr. Faragó Kornélia több évig olvasószerkesztője volt a Létünknek és többek között e sorok írójának is közölte irodalmi jellegű cikkeit. 

Egyébként miért lenne gond, ha a Létünk valóban nyelvészeti és irodalmi orientáltságú folyóirat lett volna/lenne? (A Híd elsősorban szépirodalmi jellegű lapként működik, M53-as kategorizációja azt mutatja, hogy a tudományos közéletben ismeretterjesztő szerepe van – így kategorizálta az illetékes minisztérium. Mégsem bánt senkit, hogy közöl történelmi, filozófiai, építészeti, néprajzi, szociológiai és más jellegű tudományos publikációkat is. A sokat emlegetett Hungarológiai Közlemények és Tanulmányok mint „hungarológiai” folyóiratok a tudományos közéletben egészen más szerepet töltenek be. A Létünknél sokkal szűkebb szerzői és befogadó területen mozognak – egyetemi alapításúak és az ott dolgozók publikációs igényeinek felelnek meg elsősorban. Tehát a Létünk  ilyen értelemben is fontos szerepet töltött be tudományos és kulturális közéletünkben.)

4.    Az idézett elektronikus levélből kitetszik, hogy – valamilyen megegyezés alapján – a továbbiakban – a szerzők eredeti szándéka szerint – a Létünkbe leadott „irodalmi, irodalomtudományi és magyar lingvisztikai” jellegű tudományos közlemények, cikkek „átkerülnek a Híd folyóiratba”.

Kinek a döntése alapján? Ki adott monopóliumot erre az említett folyóiratnak? Miért akarja egy rangos, nagy hagyománnyal rendelkező irodalmi folyóirat monopóliumokkal és politikai ráhatással „eltakarítani” a vélt konkurenciát? És miért baj, ha van/vagy volna ilyen?  (E sorok írójának véleménye szerint a Létünk nem volt az, és nem is határozta meg magát ilyen értelemben a Híd ellenében.)

Még kérdés: a most kinevezett Létünk-főszerkesztő mindebbe, mármint az „átirányítás”-ba, hogyan egyezhet bele és tarthatja helyénvalónak ezt?

(Ha még részletesebben elemezzük a levél egyes mondatainak és szókapcsolatainak pontos jelentését, akkor az is kiderül, hogy a lingvisztikai tudományok közül csak a „magyar lingvisztika” számít tiltott területnek, más nemzeti nyelvészeti diszciplína megjelenhet lapjain.)

5.    Feltűnő továbbá, hogy az említett levél írója, illetve azok, akiknek szándékát közvetíti, a „hungarológia” fogalmát nem eredeti jelentésében használják, tehát csak nyelvészeti és irodalmi kutatásokat értenek alatta, miközben a „hungarológia” fogalma sokkal tágabb, beletartozik minden, a magyar kultúrával (történelemmel, filozófiával, antropológiával, tudománytörténettel etc.) foglalkozó vizsgálat és eredménye. Tehát a levél írója, a Létünk újonnan kinevezett főszerkesztője nem tudja, vagy nem akarja tudni magáról, hogy kutatásai alapján „hungarológus”, azaz „hungarológiai profilú” főszerkesztő maga is.

6.    A levél írója valós vagy megjátszott naivitással, (véleményem szerint) tettetett jószándékkal ajánlja fel e sorok írójának, hogy „egymást tisztelve és becsülve ” működjenek együtt. Köszönet érte! A hiba bennem van. Én ugyanis nem becsülöm és nem tisztelem a szervilis magatartást. Ezért őt sem. Nem kívánok vele együttműködni.

7.    Az e-mailből kitűnik, hogy a Létünk folyóirat új főszerkesztőjét alaposan átverték, amikor arra kérték, adja át pályázatát. Emellett nem is akart „egyetlen folyóirat főszerkesztője sem lenni”. Mindebből logikusan következik/következne a lépés: visszavonja a jelentkezését.

Alábbiakban az inkriminált levél. Félig-meddig magánjellegű. De csak félig.  Nagyon is érinti és rámutat kulturális és tudományos közéletünk állapotára. Ezért teszem mégis közzé.   Semmit sem változtattam rajta, kivéve, hogy nem másoltam alá írójának a nevét.

 

Kedves Erika!

 

Rég óta készülök írni Önnek. Sőt valóban már a Forum 3. emeleti folyosói találkozásunk óta. Ugyanis szeretném, ha tisztábban látnánk a dolgokat.

Engem úgy tájékoztattak, hogy a Létünk főszerkesztői posztjára nem lesz más jelentkező csak én, mert a Létünkben profilváltás lesz, és az olyan tudományos folyóirat lesz, amelyben az irodalom, az irodalomtudomány, a magyar lingvisztika nem kap teret, mert ezek átkerülnek a Híd folyóiratba valamint, hogy ezért van szükség egy "nem hungarológiai profilú" főszerkesztőre.

Én ennek tudatában adtam be a jelentkezésem. Nem volt semmilyen szándékom arra, hogy Önt elmozdítsam a főszerkesztői posztról. Igazából soha semmilyen lapnak sem akartam főszerkesztője lenni, ide is csak kérésre adtam be a jelentkezésem.

Remélem, hogy a jövőben egymást tisztelve és becsülve tudunk együttműködni.

 

Sokan kérdezik, most hogy állok a Létünk folyóirattal. A válaszom: sehogy. Engem a pályázattal kapcsolatban nem tájékoztattak semmiről. Nem közöltek előtte semmit. Direkte nem kértek sem arra, hogy pályázzak, sem arra, hogy ne. Indirekt sem. Legfeljebb a pályázat jellegéből következtettem szándékukra. Lezárultát és az igazgatóbizottsági formális meghallgatást követően hivatalos értesítést kaptam a Forum Könyvkiadó Intézet illetékes szervétől arról, hogy a Létünk főszerkesztőjévé dr. Mészáros Zoltánt nevezték ki. Majd később egy e-mailben arra kértek a kiadóból, hogy a soron levő elszámolásokhoz adjam le idei szakmai beszámolómat. Én ezt elutasítottam. Kissé hivatalosabb hangvétellel utasított  aztán az igazgató, hogy adjam le a jelentést, mivel 2016. december 29-éig még hivatalban vagyok. Válaszlevelemben az volt, hogy a Létünk általam még november folyamán beszerkesztett számának utómunkálatait elvégzem, de a pályázati ügyekben már nem működöm közre.

Nem jártam el korrektül.  Az ügy emberi tartalmait illetően azonban a javamra szólhat: a Forum Könyvkiadó Intézetből senki nem beszélt a főszerkesztői pályázati ügyekről (még a pályázat kiírásáról sem tájékoztattak, sem arról, hogy felmentettek tisztségemből). Elkerültek minden hivatalos magyarázatot és kommunikációt. A magánbeszélgetéseket is. Még formálisan sem köszönték meg az általam végzett majdnem egy évtizedes munkát. De azt elvárják, hogy – a szerkesztés befejezése mellett – a maradék, ún.  „kulimunká”-t, tehát a nem kifejezetten szerkesztői feladatokat még végezzem el. (Egyébként nem nagy ügy. A pályázati űrlap megfelelő rubrikáiban néhány mondatban le kell írni, mi jelent meg benne, illetve mit valósított meg a folyóirat. Ha kinyitják lapszámait, megnézhetik. „Kénytelenek lesznek feltalálni magukat”. Ezt írtam.)

A Létünk elmúlt 45 évére tisztelettel, a megjelenésében betöltött majdnem egy évtizedes szerepemre örömmel emlékezem. Hogy milyen lesz, nem sok értelme találgatni. Mindenesetre két út lehetséges. Belepumpálják azt a pénzt, amit idáig megvontak tőle, megváltoztatják a róla szóló kommunikációt azt bizonyítva, hogy a helyes irányváltáshoz és a „fenomenális” eredményekhez csak  új főszerkesztőre volt szükség. Ez esetben, természetesen, csak a „felsőbbrendű hatalom”-nak megfelelő szerzők és területek jelenhetnek meg benne. Vagy: hagyják elvérezni és eljelentéktelenedni a folyóiratot, mert nincs szükségük rá, illetve pont azt akarják elérni.

A levél írójának magánlevélben nem válaszoltam. Amúgy meg: ha hallgatott volna, okosabb maradt volna. Szinte biztos, hogy így közzé tett levelét „ők”, „azok” is rühelleni fogják. Ez meg a magánvéleményem.

 

 

 

2017. január 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy dél-bácskai tartalékos katona története

Talán az volt a szerencsénk, hogy amikor már egy jó ideje meneteltünk, az egyik szerb tartalékos >

Tovább

Egy vita rejtekei

A nemzeti érzés – és nemcsak a magyar – nem lehet ártatlan. Soha többé. Mert a >

Tovább

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább