2021. január 21. csütörtök
Ma Ágnes, Agnéta névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Háború és háború

Végel László
Végel László

Miféle tisztogatások zajlanak? Mi történt a Magyar Szó újságíróval? Miért? Ismerőseim a Korhecz-sagát emlegetik. Igaz-e, hogy kilóra adta el párttársait? Aztán egy újabb váratlan hír, amelyről tényleg fogalmam sem volt: Mi rejlik Bence Erika eltávolítása mögött? Kik tagjai a nevezetes igazgatóbizottságnak? Végel László:

Hitelvesztettek

Budapesten többen érdeklődnek, mi zajlik a vajdasági magyar közéletben. Nehéz válaszolni, a gyökerek mélyek, mélyebbek, mint ahogy szereplői gondolják, tehát az érdeklődők nem is értenék miről van szó.  Minden esetre a Vajdaságban beindult egy megkésett vita, amelynek huszonöt évvel ezelőtt kellett volna kirobbanni. Kimenetelét majd az új nemzedékek döntik el, ha egyáltalán lesznek még új nemzedéki igények.. Nem lesz könnyű dolguk. Ebben a vitában meghatározó szerepe van a kelet-közép-európai szimptómának, mégpedig annak, hogy a szeles tömegek kiábrándultak a rendszerváltásból, a domináns elitekből, húsz év múltán a rendszerváltó politikusok elvesztették hitelüket. A tömeg nemcsak a politikusokat veti meg, hanem a politikusok uszályába kapaszkodó értelmiségieket is. Nem általánosítok, tudom, hogy vannak kivételek, de azok előbb vagy utóbb a margóra szorulnak. Kivételek ellenére a tömeg közönyösséggel álcázott elitellenes megvetéssel tekint az értelmiségiekre, mert a politikusokkal együtt ők  is elvesztették hitelüket, tekintélyüket. A kisebbségben ezenkívül akadnak pluszgondok is. Több mint húsz év után sem sikerült megtalálni a kisebbségi helyzetnek megfelelő demokratikus többpártrendszerű modellt. Több kisebb párt szétforgácsolja a rohamosan fogyatkozó választói bázist, ezért élet-halálharc folyik azért, hogy ne legyen „versenytárs”.  Ha viszont csak egy párt marad a porondon, akkor könnyen gyökeret ereszt az egypártrendszerű oligarchia.  Ez az alapvető problémánk és dilemmánk. A cenzúrázott közélet oka is ez: nem éppen  a most nyeregben ülő vezetők találták ki, hanem azok is gyakorolták, akik napjainkban ellene fordultak, hiszen tegnap se, ma se nem egy-egy „gonosz személyről” volt vagy van szó, hanem a csonka kisebbségi politikai rendszerről, amely azokat is bedarálja, akik megteremtették. Nem csak a forradalmárok falják fel saját gyermekeiket, hanem az autokraták is.  Csakhogy most sötétebb az égbolt, a vajdasági magyarság a végóra barbárságára emlékeztető rohamos lélekszámcsökkenésekor az egyik fulladozó a másikba kapaszkodik. Nagy reformokra lenne szükség, de erre már senki sem vállalkozik.  Ezért nehéz válaszolni a szaporodó kérdésekre. Az internetnek hála, mind többen értesülnek vajdasági magyar közéletben zajló eseményekről, a hírek keringenek, de az értelmezések elmaradnak. Miféle tisztogatások zajlanak? Mi történt a Magyar Szó újságíróval? Miért? Ismerőseim a Korhecz-sagát emlegetik. Igaz-e, hogy kilóra adta el párttársait? Aztán egy újabb váratlan hír, amelyről tényleg fogalmam sem volt: Mi rejlik Bence Erika eltávolítása mögött? Kik tagjai a nevezetes igazgatóbizottságnak? Utána ellenőriztem, csupán egy szűkszavú közlemény jelent meg, de neveket nem emlegetnek. Válasz helyett a vállamat vonogatom, mert ezek a történetek némi távolságból abszurdok és irracionálisak, lehet, hogy azért, mert nem ismerem a machiavellista technikákat, vagy a hatalmi Éroszt. Soha sem voltam  az emberi sorsokról döntő főszerkesztő, vagy igazgató, nem ültem funkciókat osztogató testületben. A kérdezők közül sokan tudják, hogy a domináns vajdasági politikai és értelmiségi elit képezi a Fidesz leghűségesebb szövetségeseit. Ezt most már nem lehet rákenni néhány politikusra, vagy a VMSZ elnökségére, mint ahogyan ezt sokan a Budapestre látogató sokarcú értelmiségiek teszik,  hiszen az értelmiség sem követi a kritikus szellemű kolozsvári modellt.  Az egyik csoport tehát helyeseli a most folyó tisztogatásokat, a másik helyteleníti. Én viszont nem a szembenálló felekre gondolok, hanem a kivándorló közösségre. A baljós elvándorlás idején minden magyarra szükségünk van, így minden értelmiségire is, tehát nem értem, mire valók a kirekesztések. De lehet, hogy éppen rohamos lélekszámcsökkenés tudata szüli a kizárólagosságot, a depressziót, a belső zűrzavart. Hiábavalók a politikusok buzdító szavai, a sikerek derűs ecsetelése, a magyar kisebbség többsége egyre titokzatosabb  passzivitásba menekül. Erről tanúskodnak a választási részvételről szóló adatok is. Ezen kellene változtatni, nem pedig kirekeszteni. A kisebbségben a pártpolitikai „háborúsdinak” nincs már tétje. A győztesnek ugyanazt kapják jutalmul, amit a vesztesek büntetésként. Az egyik barátom felidézi a vajdasági magyarok habitusát a hatvanas- hetvenes években. Akkor büszkék voltak a vajdasági mivoltukra, úgy viselkedtek, mintha a Nyugatról érkeztek volna, idézi fel a régi évtizedeket. Természetesen akad rá magyarázat, az életszínvonal magasabb volt, mint Magyarországon, a vajdasági magyarok szabadabbnak érezték magukat, mint az anyaországi polgárok. Manapság viszont az életszínvonal sokkal alacsonyabb, saját kis közösségükben pedig folynak a tisztogatások, a leszámolások, amelyek az embereket elidegenítik a közélettől. A régi önbizalomnak se híre, se hamva. Nem dicsérem a letűnt kort, akkor bíráltam, amikor ereje teljében volt, de abban az időben a vajdasági magyaroknak tényleg volt egyféle önbizalmuk. A nemzeti (magyar) és a területi (vajdasági) identitás egymásra talált, most viszont elidegenült egymástól, úrrá lett a kishitűség. Félek, hogy növeli a kishitűséget, ha pórul járnak a másként gondolkodók. Ahogyan nincs két pontosan egyforma levele ugyanazon fának, úgy nincs két egyformán gondolkodó ember sem. Képzeljük el, mi lenne a fából, ha akadna egy hithű kertész,  aki egyformára nyírná a leveleit.

Trump-krónika

A világ feszült figyelemmel lesi Trump minden szavát és tettét. Igazi hollywoodi  show-műsorra hasonít az amerikai politika, miközben a politikai kommentátorok kezdenek tenyérjósokra hasonlítani. Most derül ki, hogy az Egyesült Államok milyen fontos szerepet tölt be a világban. Az egész európai jobboldal a bohócra emlékeztető Trumpban látja a korszakalkotó  megváltót. Lassan kezdenek összeállni a mozaikkockák, még sok elem hiányzik, ám ez nem jelent semmit, ha összeállnak, az egyik napról a másikra minden felborulhat. Az már (egyelőre)  kiderült, hogy Trump tényleg jó viszonyt kíván létrehozni Putyinnal, ellenben Kínával máris feszültségbe került. Ugyanis nagy megértéssel támogatja Caj Jing tajvani elnököt, mire gyorsan megérkezett a kínai válasz. Csao Ming-hao kínai biztonságpolitikai szakértő szerint Trump a világ bajkeverője és mentalitása az Iszlám Államéhoz hasonlatos. Ettől súlyosabb vád manapság nem hangozhat el.

A nemzetről – szerényen

Az Élet és Irodalom szerkesztőségében Kovács Zoltánnal megbeszélem a naplórészletek közlését. Az 1991-től kisebb megszakításokkal vezetett naplómból kijelöltem a nemzetről szóló feljegyzéseket, mármint azokat, amelyek a nemzeti kérdést főleg kisebbségi látószögből értelmezik. Nemcsak ezért teszem ezt, mert a mai Európában a nemzeti kérdés eddig robbanásszerűen előtérbe került, hanem azért is, mert a magyar szellemi életben a baloldalon nacionalizmustól való félelemből a szőnyeg alá seperték, a jobboldalon pedig feltették a kérdést, ám idejétmúlt válaszokat adtak rá.  Történtek persze intelligens kisérletek, ilyen volt a Romsics Ignácz és Szegedy-Maszák Mihály szerkesztette Mi a magyar, amelyben az írók közül Esterházy Péter mellett én is szerepeltem, s elmondtam a szenttamási Zöld utcában szerzett plebejusi nemzettudatom történetét. De nagyon fontos könyvnek tartom a pozsonyi Kalligram kiadásában megjelenő Mi a magyar most című könyvet is. Én is, akárcsak sokan mások, csak elkezdtünk egy hosszú szöveget, amelyet folytatni kell. Igaz, nálam nem ezzel kezdődött. Már az Egy makró emlékirataiban is feltűnt az a kérdés, csak senki sem vette észre, annak ellenére, hogy egy szerelmi történetben több nemzeti vonás van, mint a dörgedelmes parlamenti beszédekben. A szálat nem ejtettem el, készülő egész kötetet kitevő nagyesszében a kisebbségi hagiográfia alkotóelemei szerelmi történetek lesznek. A Makró után az Áttüntetésekben pedig már  teljesen kibontakozott ez a kérdés. Igy kellett ennek lennie, mert ez volt a mindennapi életem. Nem a budai villákban szembesültem a nemzeti kérdéssel, jól észrevetted ezt Korányi Noémi a Heti Válaszban írt kritikájában (A soknevűség átka), hanem mindig: amikor kiléptem az utcára, amikor szerelmes voltam, vagy amikor beléptem egy hivatalba Talán a magyar közélet is belefárad egyszer a meddő konfliktusokba, erre utal Vajda Mihály filozófussal  készített interjú is a Magyar Narancsban. „Amíg az MSZP és az SZDSZ volt hatalmon, folyamatosan kellett volna beszélni a nemzeti megalázottság problémájáról, hasonlóan ahogyan 1968 után Németországban tették ezt. Nekik, nekünk kellett volna, mert a nacionalisták soha sem fognak erről megtisztító erővel beszélni.” Megtisztító erővel pedig csak szerényen lehet s szabad beszélni, úgy ahogyan Illyés Gyula parasztjai a szerelemről.

Terrorkorszak

Terrortámadás Berlinben. Budapesten páncélozott gépjárművek tűnnek fel. Az atomkorszak után kopogtat a  karácsonyi terrorkorszak.

Háború és háború

Éjszaka Babits. „...múlnak a háborúk, de nem jön a béke.” Lehet, hogy az új nemzedékek előtt hazugnak tűnik az állítás, hogy valaha béke volt. Valaha? Mikor?

Miről álmodnak?

Átlepve a magyar-szerb határt Kelebiánál a magyar szögesdrót-kerítés tövében megpillantom a menekültek sátrait. Fehéren virító furcsa gombafejekre hasonlítanak. Csontfagyasztó hideg éjszakák várnak rájuk. Attól félek, hogy többen arról álmodnak, hogy mielőtt kihűl a testük, terroristák lesznek.

Baloldali csapda

Budapestről Újvidékre tartva Anikóval  megállunk Szabadkán, hogy a Kosztolányi Dezső Színházban megnézzük a Kapitalizmus című előadást, amelyet Zlatko Paković rendezett saját szövegkönyve alapján. Rendhagyó előadás volt, igaz a Kosztolányi Dezső Színházban minden előadás annak nevezhető. Ez a színház, nemcsak színházi műhely, hanem országos jellegű szellemi műhely is. Különösképpen az a vajdasági magyar szellemi életben feszeget nagyon érzékeny kérdéseket. Kapitalizmus, ezt nálunk kiejteni sem illik, pedig nyakig benne vagyunk, s a kisebbségi politikusaink is buzgón olajozzák a kapitalizmus neoliberális csapágyait. Azt mondják, ezt akarja a nép. Hogy az előadás milyen aktuális kérdéseket illet, azt éppen egy a közeljövőben megjelenő könyv ürügyén várható vita jelzi. A vita Pakovićnak köszönve a Danas című napilapban máris elkezdődött. Paković ismerteti Mira Bogdanović Elitista pasziánsz avagy  Latinka Perović történelmi revíziója című könyvét, amely azt a tézis bizonyítja, hogy Latinka Perović a neoliberalizmus szálláscsinálója. A könyv majd a közeljövőben kerül forgalomba, nem tudom megítélni az állítást, azonban Latinka Perovićtól függetlenül engem is többször elgondolkodtatott, hogy a baloldali politika miért kerül olyan sokszor a neoliberális gazdaságpolitika csapdájába.

Végel László Közéleti naplójának nyomtatott változata a Családi Körben jelent meg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2017. január 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nem lehetünk kisebbségi politikai rezervátumba bezárkózó indiánok

Könnyű azoknak a kisebbségben élőknek, akik kozmopolita buborékba menekülve elegáns gesztussal túlteszik magukat a trianoni történeten, >

Tovább

Újfajta vírus terjed köztünk: a fake news vírusa

A legkényelmesebb olyasmivel vádolni az embert, amire még álmában sem gondolt. Ezzel kapcsolatban jut eszembe egy >

Tovább

„Szerbia nem ért el felmutatható előrehaladást”!

Kit és mit képvisel Deli Andor? 1. A hatalom részét képező magyar párt dicstelen szerepet játszott >

Tovább

Bethlen Gábor a főtéren

Aki Marosvásárhelyre látogat, nézze meg feltétlenül Bernády György szobrát a Teleki-ház előtt és a Bethlen Gábor-szobrot >

Tovább

Az ironikus kontrapunkt

Az életébe több ilyen patetikus esemény játszódott le, vallotta be, de az említettek miatt, nem írt >

Tovább

A legnagyobb távozott

Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt >

Tovább

Az ég dörög, de a zivatar elmarad

Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >

Tovább

Biztosítani a médiaszabadságot!

Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >

Tovább

Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!

Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >

Tovább

Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)

Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >

Tovább

A Trump-puccs és honi recepciója

Kevés dologra vagyok kíváncsibb, mint az Orbán-rezsim végének hogyanjára, fel vagyok készülve meglepetésekre, idő előttiségre, időn >

Tovább

„Szerencsésnek mondhatom magam”

Maga a tisztogatás úgy nézett ki, hogy megálltak a járművek kb. 20 kilométerre a falu előtt >

Tovább