Ma Borbála, Barbara, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ingyen ebéd Putyintól
J. Garai Béla
Ami dinárban kifejezve - így jobban fájhat az adófizetőknek – nem kevesebb, mint 23 milliárd! Összehasonlításként a nyugdíjakra havonta 40 milliárdot fordítanak. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Nem tudom, hogy miniszterelnökünk pont az ünnepekre időzítette az orosz vadászbombázók beszerzéséről szóló, a hazafias szíveket megdobogtató bejelentését, vagy csak a véletlen műve, hogy éppen most sikerült nyélbe ütnie ezt a felmérhetetlen jelentőségű bizniszt. Mindenesetre neki köszönhetően azzal a megnyugtató érzéssel nézünk az újesztendő elé, hogy hihetetlen mértékben javul biztonságérzetünk. Szerbia katonai hatalommá növi ki magát és légiereje lesz a legerősebb az egész Balkánon!
Mindezt Moszkvából hazatérve maga Aleksandar Vučić jelentette ki, mondván, hogy főleg a nőket szeretné megörvendeztetni ezekkel a jó hírekkel. Vagyis azzal, hogy a tíz vadászbombázó megerősíti biztonságérzetüket, amit azért tart fontosnak a kormányfő, merthogy ők többet törődnek a felnövekvő nemzedékkel, mint a férfiak. Egyelőre nem világos, hogy kikkel szemben fogják megvédeni a MÍG-29-esek a szerbiai nőket meg kevésbé gondos párjaikat, mely szomszédokat akarjuk elrettenteni az agressziótól, de ha már van bombázónk, akkor ahhoz biztosan akad ellenség is, ez már egy ilyen háborúskodási alapszabály. A katonai stratégák szerint különben sem árt, ha ott vannak a hangárban a harci gépek, ki tudja, mikor lesz rájuk szükség.
Azazhogy sejtjük, hogy az intelem elsősorban a NATO-tag Horvátországnak szól, mert újabban velük vitatkozunk a legtöbbet. Kiderül ez Ivica Dačić külügyminiszter nyilatkozatából is, aki szerint Kolinda Grabar-Kitarović reagálása is azt bizonyítja, hogy mennyire helyes volt az orosz vadászgépek beszerzéséről hozott „történelmi döntésünk”, ahogyan fogalmazott. A horvát elnök asszony ugyanis nem hagyta szó nélkül az újabb fejleményeket, miközben nem mulasztotta el az alkalmat, hogy ne tegyen sértő megjegyzést a szerb szomszédok fegyverkezési buzgalmára, „repülő bádogkannáknak” („leteće kante”) nevezve az orosz gépeket, nyilván a harminc éves MIG-29-esek évjáratára célozva. És nyomban azt is bejelentette, hogy országa válaszul Black Hawk típusú vadonatúj harci helikoptereket szerez be Amerikától, bár, mint mondta, nem szeretne fegyverkezési versenyt kezdeni Szerbiával.
Így már világos, hogy miért van szükségünk az orosz vadászbombázókra és a több tucatnyi orosz páncélosra, amelyek szállításáról szintén megállapodás született Moszkvában. Kolindáék miatt. Provokatív módon meg akarják kérdőjelezni Szerbia katonai hatalmát.
Mellesleg van még egy nyitott kérdés a bombázóvásárlási ügyben, nemcsak az, hogy ki a potenciális ellenség. Az orosz fővárosba való elutazása előtt a miniszterelnök büszkén jelentette ki, hogy, amint fogalmazott: „repülővásárlásról fog tárgyalni Moszkvában”, korábban pedig azt is mondta, hogy saját zsebünkből vásároljuk a MIG-eket, tehát nem adományról van szó, s erre ő nagyon büszke. Az adományt el se fogadná! Aztán hazajövet nem kevésbé büszkén úgy nyilatkozott, hogy ingyen kapta a gépeket Putyintól! Az orosz testvérek nagylelkűen térítésmentesen adják nekünk a MIG-eket, nekünk csupán a náluk elvégzendő nagyjavítás mintegy 180 millió eurós költségeit kell fedeznünk. Ami dinárban kifejezve - így jobban fájhat az adófizetőknek – nem kevesebb, mint 23 milliárd! Összehasonlításként a nyugdíjakra havonta 40 milliárdot fordítanak.
Akkor most mi is az igazság? Vettük vagy kaptuk a vadászbombázókat? És ha kaptuk, akkor mi lesz az ellenszolgáltatás? Az, hogy a niši orosz katasztrófavédelmi bázis munkatársai mégis megkapják a diplomata státust? Vagy az, hogy nem kapkodjuk el az uniós csatlakozást? Merthogy a régi szólás szerint ingyen ebéd nem létezik, még testvérek között sem, a nemzetközi viszonyokban pedig még kevésbé. Ha csak Putyinék be nem vezetik a balkáni testvérek számára. De ha már ennyire ügyes üzletkötő a kormányelnökünk, hogy vásárolni indul Moszkvába és úgy jön vissza, hogy ingyen kapta a portékát, nem kellene őt kitüntetni?
Ám ez még nem minden a biztonságfokozó kormányerőfeszítések terén! A legfrissebb sajtóhírek szerint ugyanis ballisztikus rakétáink is lesznek, amit a másik nagy keleti barát, Kína fog nekünk szállítani. Ballisztikus, azaz annyi, mint közép hatótávolságú. Legalábbis ezt kürtölte világgá a napokban címoldalán a haladópárt tántoríthatatlan kiszolgálója, az Informer, és eddig kormányrészről nem cáfolták meg. Már várom, hogy mikor jelenik meg egy ilyen szalagcím, az ismert filmkomédia címét kölcsönözve: „Reszkess, Amerika!”. Vagy szerényebb változatban: „Reszkess, Brüsszel!”.
(...)
Következő cikk: 30 ok, amiért nem baj, hogy vége ennek az évnek
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Vajdaságba véletlenül betoppanó szemlélő idilli hangulatról számolhat be
Akad két-három kritikus hang, két-három politikusra terjed ki a figyelmük, hogy ezen kívül ki és mit >
Szerbiában továbbra sem lesz hiteles magyar érdekképviselet!
A magyar közösségnek a szerb parlamentben eddig sem volt és december 17. után sem lesz hiteles >
Népszavazás Vučićról
Az esetleges választási lopás arra kényszerítheti a polgárokat, hogy ismét az utcára vonuljanak, mint 2000. október >
A peremértelmiségi komplexusáról van szó
Vannak persze nagy kivételek, ilyen volt a szigorú és kritikus szellemű Tamás Gáspár Miklós, aki Budapestre >
Közszolgálati napilap ez?
Az MNT irányítása alatt „a világ legjobb magyar nyelvű napilapjából” silány (párt)közlöny lett! Már huzamosabb ideje >
Öncenzúra
Csak azt nem értem, hogy akik saját országuknak szuverén nemzeti jövőt vizionálnak, mit fognak szólni, ha >
Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!
Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a >
Lehet-e a nemzeti kérdésre nem nacionalista választ adni?
Rendben van, gondolom, mért ne lennének ellenvélemények, de azért a rendszerváltó eliteknek egyszer szembe kell nézniük >
A tolerancia határai
Arra gondolok, hogy az elmúlt években tapasztalt terrorista hullámok és a Hamász izraeli terrorakciója után jó >
A Magyar Nemzeti Tanácstól független szerkesztéspolitikát!
A magyar nyelvű tájékoztatásban is alkalmazni kell az említett törvény idézett két kulcsfontosságú rendelkezését! Ha tetszik >
Sosem panaszkodott másokra, legfeljebb diszkréten kételkedett
Útközben ért a hír: elhunyt Reményi József, magyar kritikus és esszéista. Nem voltam abban a szerencsés >
Méltatlan emlékezési körülmények
Az 1942-es újvidéki vérengzés többségében szerb és zsidó áldozatait megnevezték. Emléküket Újvidéken a Duna-parton (a Razzia >