Ma Edina, Viktor, Győző névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Fegyverletétel
Tamás Gáspár Miklós
2016. Az év, amikor beigazolódott, hogy a kétfarkúak mély igazsága nemzetünk vezetőiről – „ezek hülyék” – nem elegendő. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):
2016-ban az emancipációs és egyenlőségi küzdelmek épp akkora – világméretű – vereséget szenvedtek el, mint 1914 nyarán, amikor az addig a proletár nemzetköziséget ímmel-ámmal, de még hirdető szociáldemokrata pártok megszavazták a hadihiteleket, „honvédő” álláspontot foglaltak el, és saját államaik imperialista burzsoáziája mellé álltak. Az ismeretes eredménnyel.
Az iszlám terrorizmus és a menekültválság együttes hatására hirtelen a bevándorlás lett a fő probléma. Még Anglia Európából kiválásában is fontos (bár nem döntő) szerepet játszott a kelet-európai vendégmunkásokkal szembeni – azóta is növekvő – heves ellenszenv. A kulturális különbözőségnek és összeférhetetlenségnek álcázott etnicizmus és fajgyűlölet összeroppantotta a „polgári demokrácia” (alkotmányos, többpártrendszerű jog- és osztályállam) épületét.
A mérsékelt balközép, amely Észak-Amerikában és Európában eddig nagyjából meghatározta a tónust, bár az 1970-es évektől folyamatosan tolódik jobbra, megszűnőben van.
A szociáldemokrata pártok – a brit Munkáspárt bizonytalan pozíciójú vezetőjének, Jeremy Corbynnak és csoportjának a dicséretes kivételével – többnyire épp oly sovén, rendőrállami pártok, mint mindenki más, gondoljunk a franciaországi és ausztriai kormánypolitikára például. Kelet-Európában a szerbiai, romániai, szlovákiai szocialista vagy szociáldemokrata párt az új típusú etnicista (rasszista-kulturalista) politikát jól kombinálja a a hagyományos nacionalizmussal és klerikalizmussal. A magukat még „kommunistának” tituláló pártok Oroszországban, Csehországban, Dél-Afrikában, Indiában a helyi etnikai, illetve kasztos előítéleteknek hódoló, autoritárius és konzervatív alakulatok. (A két utóbbi helyen neoliberális gazdaságpolitikát is folytatnak.)
Magyarországon a menekültkérdésben a két legnagyobb szavazótáborral rendelkező „demokratikus” ellenzéki párt, az MSZP és az LMP megadta magát, és némi vonakodással (s lényegtelen fönntartásokkal) lassan, de követi az uralkodó, egyre szélsőségesebben jobboldali kormánypártot, a Fidesz-KDNP-t. A legnépszerűbb ellenzéki párt, a ma már a Fidesznél kevésbé szélsőséges, bár potenciálisan még mindig szélsőjobboldali Jobbik eleve bevándorlásellenes volt (és maradt). Azok a kisebb pártalakulatok, amelyek mindevvel voltaképpen nem értenek egyet, a helyzet reménytelenségét látva elhallgattak. Mindannyian tesznek retorikai engedményeket a hagyományos szalonirredenta nacionalizmusnak is. Bár minden ellenzéki párt – saját jól fölfogott érdekében – bírálja a kormányhű oligarchia csakugyan elképesztő térhódítását és szemérmetlen zsákmányolását meg a médiák leigázását (stb.), ugyanakkor alternatív gazdaságpolitikát nem terjeszt elő. (Részletkérdésekben persze vitatkozik.) Ellenzékisége kicsinyes, tehetetlenül gyűlölködő, gyakran nem megy túl az öncélú akadékoskodáson. Nem számítanak.
A pártkereteken kívüli tiltakozó mozgalmak rendre elhalnak.
Mindez annak ellenére igaz, hogy a radikálisan jobboldali kormányzatot az emberek nem kedvelik, azok se nagyon, akik ismét rá kívánnak szavazni. De a hagyományos politikával még mindig reménytelenül vesződő kisebbség körében ezek a kedvetlen Fidesz-szavazók vannak többségben. A népszavazás érvénytelensége és eredménytelensége főleg a közömbösségnek, passzivitásnak és a kormánytábor zsugorodásának a következménye, nem pedig az elvszerű antirasszizmusnak.
Pedig a Kétfarkú Kutya Párt sikere, népszerűsége mutatja, hogy van még a magyar társadalomnak antirasszista-antifasiszta tartaléka. De a kétfarkúak mély igazsága nemzetünk vezetőiről – „ezek hülyék” – nem elegendő.
A szegények iránti megvető közöny, a munkások és a kisnyugdíjasok eltűnése a nyilvánosságból az 1994 utáni liberális értelmiség és középosztály műve. A romák liberális pártolása szentimentalizmus és önigazolás, nem ér semmit. A nevetséges alamizsnákkal és borravalókkal kifizetett magyar népet minden „tényező” magára hagyta és elfelejtette. Ilyen cikket hagyományosan avval illik befejezni, hogy ez még megbosszulja magát. Nem biztos.
Következő cikk: Mi sem mondhattuk volna szebben (videó!)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Nesze semmi, fogd meg jól!”
Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >
A közéleti vákuum depresszív hatása
A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >
A harmincas évek újra meg újra felbukkanak
Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >
Haiku és kapitalizmus
Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >
Független sajtó
Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >
Bűn
Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >
Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”
A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >
Ami az embert igazából feszíti, azzal kéne foglalkozni
„Hogy az irodalom csak irodalom. Ennek vége van. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene fordulni, >
Pásztor Bálint és a szabadkaiak folyamatos átverése
Pásztor Bálintnak a hatalmi koalícióban ülve nem most kellene ellenzékit játszania utólag, hanem még a tervek >
Az Utolsó Vajdasági
Nem csak tőle, a most már halhatatlan énekes-költőtől búcsúzunk, hanem egy kicsit Vajdaságtól is. Attól a >
A demokrata jelszavakkal sáfárkodók
Továbbra is rejtély előttem, hogy azok, akik húsz-harminc évvel ezelőtt tisztességgel kiálltak a szabadság mellett, miért >
Sinkó, Herceg és Tito
Az a pár mondat mélyebben ragadta meg az összefüggéseket, mint azok a kaméleonok, akik versben továbbá >