2020. március 29. vasárnap
Ma Auguszta, Bertold névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Üzenet a pad alá

Rácz József ifj.
Rácz József ifj.
Üzenet a pad alá
Vass Szabolcs illusztrációja

Hosszú időt töltöttem el lépteikben… a talpukra ragadva. Többször körbevágtak ollóval, hogy beférjek a lábuk alá.

Én jobban szerettem nedves közegben apró darabkákból összeállni. Ezért is a kedvenc évszakom az ősz. Az a leginkább cseppfolyós. S éppen egy ilyen napon történt az is, hogy akkora egésszé váltam, hogy hasznosnak találtak és pénzbe kerültem és érdeklődtek felőlem és végigtapogattak meg szaglásztak és egymásra mosolyogtak és nyálbuborék volt a szájuk szélén.

Boldog vagyok, talán szerelmes is! Végre törődnek velem, azt szeretik bennem, aki igazán én vagyok – gondoltam hangosan.

Már éppen megtanultam tapsolni, hogy hivatalossá tegyem örömöm, amikor egyszerre minden megváltozott. Kiderült, hogy nem is engem szeretnek, hanem magukat, és amíg én vígan tapsoltam, egyikük szája szélén nyálbuborék lett, és mosolygott, és végigtapogatott meg szagolgatott, és érdeklődött irántam, és pénzt adott értem. Beragasztott a cipőjébe.

Hosszú időt töltöttem lépteiben. Kiszögelt testem egyetlen vágya az volt, hogy újra élvezhesse a rég elfeledett nedvességet, de mostanra az is méregként száradt belém. Minden megváltozott, csak az ősz nem.

Kilyukadt a cipőm orra. Mindent hallottam a talpam alatt, de nagy levegőt vettem, és a csöpögés felé fordítottam a fejem, és tágra nyitottam a fülem. Bármennyire is fájt minden esőcsepp, mégis sokkal inkább sajátomnak éreztem ezt az érzést, mint mások hangját.

Nagyon jól éreztem magam, újra hatott a nedv, még a ragasztó is fölengedett egy kicsit. Szenvedéseim jajveszékelését bárgyú mosoly kísérte.

Legszívesebben egy dalt írnék arról, amit most érzek.

Talán Isten neve is szerepelt volna a dalban, ugyanis hinni kezdtem, de nem tudtam kibe. A kíntoronyként fölém emelkedő pad gátolja leginkább hitkeresésemet. Itt mindig elhalkult a csöpögés, és kötni kezdett a ragasztó. A lét széleihez feszülve kíméletlenül nyilallt fülembe mások szenvedése.

Én akartam szenvedni. Saját Istent és saját fájdalmat, ha másoknak is lehet…

A terv megvalósult, túlvalósult. A pad alatt akkora akarattal szerveztem meg szenvedésem, hogy én magam váltam azzá. Saját kínzó örömömmé.

Itt ragadtam a pad alatt, mindenki lába alatt. Mindenki lába alá ragadva.

Teremtő vágyaim Istent szültek belőlem, ki hozzám imádkozik gyűlölettel… a talpamra ragadva.

2010. február 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább

Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás

Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >

Tovább

Hivatalosan is megkezdte tevékenységét a FüVÉSZ

Most az a legfontosabb, hogy a koronavírus jelentette krízishelyzetet egészségben, lélekszámunkban nem megfogyatkozva átvészeljük, utána azonban >

Tovább

From ver ju?

U jednom momentu naše uzaludne autobuske rasprave, pominjem koronu koja pogoduje eksponcijalnom porastu vidljivosti i čujnosti >

Tovább