Ma Emőd, Román névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Üzenet a pad alá
Rácz József ifj.
Hosszú időt töltöttem el lépteikben… a talpukra ragadva. Többször körbevágtak ollóval, hogy beférjek a lábuk alá.
Én jobban szerettem nedves közegben apró darabkákból összeállni. Ezért is a kedvenc évszakom az ősz. Az a leginkább cseppfolyós. S éppen egy ilyen napon történt az is, hogy akkora egésszé váltam, hogy hasznosnak találtak és pénzbe kerültem és érdeklődtek felőlem és végigtapogattak meg szaglásztak és egymásra mosolyogtak és nyálbuborék volt a szájuk szélén.
Boldog vagyok, talán szerelmes is! Végre törődnek velem, azt szeretik bennem, aki igazán én vagyok – gondoltam hangosan.
Már éppen megtanultam tapsolni, hogy hivatalossá tegyem örömöm, amikor egyszerre minden megváltozott. Kiderült, hogy nem is engem szeretnek, hanem magukat, és amíg én vígan tapsoltam, egyikük szája szélén nyálbuborék lett, és mosolygott, és végigtapogatott meg szagolgatott, és érdeklődött irántam, és pénzt adott értem. Beragasztott a cipőjébe.
Hosszú időt töltöttem lépteiben. Kiszögelt testem egyetlen vágya az volt, hogy újra élvezhesse a rég elfeledett nedvességet, de mostanra az is méregként száradt belém. Minden megváltozott, csak az ősz nem.
Kilyukadt a cipőm orra. Mindent hallottam a talpam alatt, de nagy levegőt vettem, és a csöpögés felé fordítottam a fejem, és tágra nyitottam a fülem. Bármennyire is fájt minden esőcsepp, mégis sokkal inkább sajátomnak éreztem ezt az érzést, mint mások hangját.
Nagyon jól éreztem magam, újra hatott a nedv, még a ragasztó is fölengedett egy kicsit. Szenvedéseim jajveszékelését bárgyú mosoly kísérte.
Legszívesebben egy dalt írnék arról, amit most érzek.
Talán Isten neve is szerepelt volna a dalban, ugyanis hinni kezdtem, de nem tudtam kibe. A kíntoronyként fölém emelkedő pad gátolja leginkább hitkeresésemet. Itt mindig elhalkult a csöpögés, és kötni kezdett a ragasztó. A lét széleihez feszülve kíméletlenül nyilallt fülembe mások szenvedése.
Én akartam szenvedni. Saját Istent és saját fájdalmat, ha másoknak is lehet…
A terv megvalósult, túlvalósult. A pad alatt akkora akarattal szerveztem meg szenvedésem, hogy én magam váltam azzá. Saját kínzó örömömmé.
Itt ragadtam a pad alatt, mindenki lába alatt. Mindenki lába alá ragadva.
Teremtő vágyaim Istent szültek belőlem, ki hozzám imádkozik gyűlölettel… a talpamra ragadva.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Visszaeső Románia
Még a szigorúbb karantén-hónapokban keringett egy fotó az interneten: a román miniszterelnök, miniszterelnök-helyettes asszony és más >
A szelíd lázadók színre lépnek
Elismerem, az új nemzedék mégsem annyira apolitikus, mint ahogy az elmúlt években gondoltam, nem kizárt, hogy >
Vajdaság, a hazafiak vadászterülete
Belgrád az a hely, ahol egy magyarnak nem kell félve rejtezkedni, mint a Vajdaságban, amely „az >
„Beletanult” elnök
Legyünk tisztában, a vajdasági magyarok helyzetének nem az egyedüli fokmérője, hogy magyar-e vagy szerb a Tartományi >
Mi lesz, ha a bársonyos zavargás erőszakossá válik?
Nos, megtörténhet, hogy az eszmény nélküli új nemzedék az erőszakos tiltakozást választja. (…) Ilyesféle közhangulatban járt >
Szirmok és tüskék
Arra gondoltam, hogy miért maradandóbb Sinkó Ervin vagy Herceg János prózája vagy esszéirodalma. Kétségtelen, hogy azért, >
Egy polgáridomár furcsa kalandjai
Igazán érthetetlen tehát, hogy miért és mitől fél. Hacsak nem arról van szó, hogy tényleg élvezi >
Gyűjthetjük-e csokrokba a szép mezei virágokat?
Nemzedékem és a nálamnál fiatalabb nemzedékek is, napjainkban sorsdöntő csata színhelyének közelében él. Az ágyúdörgések hallhatók, >
Újra győzött a nacionalizmus
Kik vannak most hatalmon? Azok, akik ellen 2000-ben tüntetett a tömeg, csakhogy a volt radikálisokhoz és >
Liberális demokrácia rovásírással
Kérdezik, hogy mi van velünk, magyarokkal? Jól elvagyunk. Igaz, hogy most valami sérüléssel bajlódunk, mert a >
Elvtársak, ne lőjetek!
Vagyis lehullott végre a nagy koszos lepel a szemérmesen megbúvó és rejtőzködő igazságról, hogy tudniillik a >
Index!
Ezek a fiatalemberek – az Index szerkesztői, munkatársai – bebizonyították, hogy különösebb hangoskodás és hencegés és >