Ma Ernő, Erneszta, Tatjána névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Dormán Laci életmű díjat kapott
Bódis Gábor
A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Magyar Életfa díjban részesítette Dormán László fotóriportert, újságírót, szerkesztőt.
Dormán László hosszú pályafutása során a Napló fotoriportere is volt. Talán a legemlékezetesebb fotói Belgrádban készültek 1991. március 9-én, a Milošević elleni, két emberáldozattal is járó, ellenzéki tüntetéskor.
Amíg én a könnygáztól kóvályogva loholtam a tüntetők után, Laci már ott bujkált a kamerájával valamilyen üzletben, amely előtt halálosan megsebesítettek egy tüntetőt. (A másik áldozat egy rendőr volt).
Képeiből több kiállítást szerveztek, számos közülük díjnyertes lett.
„Nézem a fotókiállítás képeit. Olyan tárlat ez, amely egyre gyarapodik. Hozzák az emberek a képeket, az amatőrök a printeren készült színes képek tömkelegét, a profik a szombati tüntetés szétveréséről, az egyetemisták hétfő éjszakai, a Branko hídján történt áttöréséről, a Terazije kútja körüli több napig tartó tüntetésről, az egyesült ellenzék szerdai nagygyűléséről, ahol már mutatóba is alig lehetett rendőrt találni. Az az általános szabály, hogy a fotóst egyik oldal sem bántja, a bérces Balkánon még ismeretlen. Mint ahogy tavalyelőtt Romániában a mesterlövészek éppen a sajtó embereit vették megkülönböztetett előszeretettel célba. Igazi közelharcot ábrázoló kép kevés van a falakon. Tudok olyan fotósról, akinek a tüntetők vasrúddal verték szét a fényképezőgépét, és ismerek olyan fotóst, akinek a rendőrök gumibottal verték ki a kezéből a gépet olyan gyengéden, hogy a mutatóujját is eltörték közben. És sokat letartóztattak közülük, rengeteg kilőtt filmet harácsoltak. A kiállításról tehát sok felvétel hiányzik. Mint ahogy hiányolom azokat a fotókat is, amelyek a Borbában jelentek meg a kórházban fekvő sebesült egyetemi hallgatókról, akiket a Branko hídján harminc méterről gumigolyóval lőttek fejbe a hétfő éjszakai áttöréskor. Fogak, állkapcsok roncsolódtak szét. Egy-két bátor fotós innen is hozott vakuval készült dokumentum felvételt. A legtöbb kiállított fotó szombaton, március 9-én készült. A szocialista rendőrség a békésen tünteti tömeg kellős közepébe lövi a könnygázbombákat, nyolc bátor kékruhás, gázálarcban, fején védősisakkal ütlegel egy szál földön fetrengő tüntetőt. Miután az újvidéki különleges egységek tagjai megtisztították a csatatérré változott Köztársaság teret, a London kávéház körül forrósodott fel a levegő. A tüntetők itt már törtek-zúztak, amit értek, az utca közepén két rendőrautó füstje szállt a magasba, a gumik hatalmas robbanássál pukkadtak szét. Az első útkereszteződésnél a Milos kenéz utca teljes szélességében rendőrök sorakoztak fel. Éppen föl akartam mászni egy kőkerítésre, amikor eldördültek az első lövések. Ha három másodperccel később kezdenek el lőni, vagy három másodperccel előbb mászok föl, akkor sikerül elkapnom; őket, éppen ahogy lőnek. Vagy ők lőnek le engem. Ki tudja. Mire körülnézek, már szinte üres az utca, egy kapualjban keresek menedéket, lefényképezem a felsorakozott rendőröket, kezükben pisztoly. A legszélsőbb közülük farkasszemet néz a sarok mögül előbukkanó fotóssal. A fotóst másnap letartóztatják, de aztán kiengedik. Ő az, aki a kiállítás anyagából rekordidő alatt könyvet fog kiadni. Előbukkanó fotós. A következő pillanatban öten szaladnak egy vértől csöpögő szőke fiúval. Az egyik azt kiabálja, hogy gyilkosok! A sebesültet beteszik egy előállt sárga Mercedes taxiba, honnan került elő ilyen gyorsan, nem tudom. Öt fölvételt tudok készíteni az egészről, a teljes jelenet gyorsabban játszódott le, mint ameddig ezt elmondtam. Egy fotós a közelemben nagy teleobjektívvel kísérte a rendőröket, közel hozta őket éppen a lövések pillanataiban, az egyik csukott szemmel, vaktában lő a fotós felé, és többen is lőnek, nem a levegőbe, hanem vízszintes irányba, egy nagyon kicsit fölfelé, mert a London előtt éppen emelkedik az utca. Egy lány valahonnan a London tetejéről fényképezett valami amatőr géppel, színesben, magamat keresem a tömegben, de nem találom. Aprók vagyunk, mint a hangyák. A rendőrök háta mögé kanyarodik egy autóbusz, beszállnak egytől-egyig és elrobognak. Később tudom meg, hogy nišiek voltak. Egy fotón falat bontó rendőrök láthatók. Egyik-másik kezében tízszer-tízes utcakő, ez volt a tüntetők leghatásosabb fegyvere. A pajzsos, védősisakos rendőrök kővel és téglával dobálják a tüntetőket. Legjobb lesz mégiscsak a londoni bobbyval befejezni, akinek még fegyvere sincs, még csak gumibotja sincs, mert nincs rá szüksége. Neki tekintélye van.” (Dormán László)
Következő cikk: Meghalt a 20. század egyik legnagyobb francia színésznője
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerbiában a nemzeti kisebbségek helyzetének alakulása senkit nem érdekel
Az újvidéki Mária Neve-templom egyik északi oldalsó bejáratának 2026. január 8-án éjszaka történt felgyújtása különös élességgel >
Mindez egy sci-fi regényre emlékeztet
A „békepárti” Trumpnak fáj a foga Kanadára. Miután december 25-én különmegbízottat nevezett ki a Grönlanddal kapcsolatos >
TEMPLOM (FEL)GYÚJTÁS
A VMSZ rendre azt üzeni, hogy a nemzeti alapú jogsértéseknek nincs hatásuk a magyar–szerb kapcsolatokra. Másképpen >
PÁRTRENDEZVÉNY VAGY STRATÉGIAALKOTÁS?
A tanulság keserű, de világos. Ne a párt, hanem az MNT és a szakma irányítson. Ne >
A vajdasági magyarság ezer sebből vérzik, nem kellenek új sebek
A kisebbségi polgárok nem a Fideszt, hanem Orbán Viktor személyét dicsérik. Miért? Erre voltam kíváncsi. A >
VMDK: Tiltakozás a Ratko Mladićot éltető graffiti ismételt megjelenése miatt
A vajdasági magyar ellenzéki párt emlékeztett arra, hogy a korábbi közleményük után a graffiti eltávolításra került, >
A papucsban járó értelmiségi attitűd
Ezekben a napokban egyre többször eszembe jut Bernard-Henry Lévy definícióija a papucsban járó értelmiségiről, aki kerüli >
VMP: ÉN ÉS A KISÖCSÉM
„Mik voltak a legfontosabb mozzanatok az idén a szerb–magyar kapcsolatok tartóoszlopai megerősítésének tekintetében?” Válasz: „A díjátadót >
Az erkölcsi semlegesség, mint követendő példa?
Kiválóan értekezett erről Hannah Arend Eichmannal kapcsolatosan: „A totalitárius rendszerekben a bűn adminisztratív eljárássá válik”. Az >
Putyin és Trump Európa ellen
Cseppet se lep meg, hogy Vlagyimir Putyin az Európai Uniót tartja a legnagyobb ellenségének, hiszen „elrabolta” tőle >
ÁLHÍR ÉS RÁGALOM
Az is világos mindenki számára, hogy a polgárok számos civil szervezet tagjai lehetnek, mindenféle összeférhetetlenség lobogtatása >
VMDK: Dudás Attila alkotmánybíróvá történő kinevezése a politikai lojalitás jutalma
A VMDK álláspontja szerint különösen aggasztó, ha egy olyan személy kerül az Alkotmánybíróságba, aki korábban a >