2020. február 19. Szerda
Ma Zsuzsanna, Eliza, Konrád névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Emberi sorsok (Norbi)

Rácz József ifj.
Rácz József ifj.
Emberi sorsok (Norbi)
Vass Szabolcs illusztrációja

Az elmúlt napokban egyre elviselhetetlenebbé vált tudásszomjam. Életem teljesen felszabadult a rabszolgaság alól, mióta befejeztem az előző, s egyben utolsó munkámat.

A gyár, mely egyetlen biztos pontja volt hétköznapjaimnak, egy hete megszűnt létezni.

Legújabb szórakozásom, hogy szándékosan mohón pusztítom végső tartalékaimat. Ezzel a legátlátszóbb hazugsággal egy teljesen új életet hazudok magam köré nevetségesen átláthatóan. De én elhiszem.

Az efféle gondtalan kóborlás teljesen megváltoztatta az eddig kialakult értékrendszeremet, ellentétes értelmet kaptak a dolgok. A kicsi nagy lett, a felszínes feneketlenné vált, a fekete fehérré kopott...

Új világszemléletemmel egészen kivirult előttem az élet napos oldala, miközben egyre gyorsuló sebességgel zuhantam a mélybe, a nincstelenség nyomorába. Talán éppen ezért egy különös érzés kerített hatalmába: hirtelen vágyat éreztem, hogy a szokásos sétám útvonalát megváltoztassam a közeli híd irányába, s hogy megismerkedjek az ott melegedő-fagyoskodó hajléktalan társasággal. Évek óta látom őket a távolból, lángoló hordójuk körül gyülekeztek minden este.

Ma, mintha egy kiránduláson lennék, ahol a sok új tudás fékezhetetlen vágyat ébreszt bennem a további ismeretek megszerzésére. Mint egy kulcsfordulat a zárban, annyira egyértelmű jelentése volt ennek a gondolatmenetnek: odamegyek hozzájuk!

Közeledésem minden pillanata külön történet kitalálásával múlt, hogy miként fogom üdvözölni őket, hogyan fognak ők engem beengedni zárt szférájukba.

Amint odaértem, minden addigi használhatónak tűnő megoldás egy nyeléssel feledésbe merült. A pillanat szülte új érzések lecsapódása volt minden, ami akkor, ott előjött belőlem.

Az üdvözlet végülis hatásos volt, bár azt mindenképp leszögezhetem, hogy sem engem, sem önmagukat nem látták olymód mint én. Ez a szemléleti kontraszt kissé megnehezítette az elmélyült és átszellemült beszélgetések lebonyolítását, de ízében még mindig olyan új, előre kívánt volt ez a társaság, hogy feledtette ezeket a nehézségeket.

Mire leszállt az éj, már minden korttyal az ő érzéseiket nyeltem, mert életem e napig terjedő történetét mesélve egyszerre bezárva találtam magam saját sorsaik fájdalmának kiszögelt ketrecébe.

A hajnali kábult ébredés vérfagyasztó hidegében kicsordult könnyeim, mint testem erejének végét, mint az őszinte boldogság utolsó őrző elixírjét koncentrálták, melyet puszta kézzel fojtott meg a mindennapok kikerülhetetlen monotonitásának felismerése.

2010. február 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Csonka többpártrendszer – csonka demokrácia

A közösségi kérdések drámaiak, a válaszok elmaradnak. Rákényszerítenek-e bennünket a választások az átfogó kisebbségi közéleti reformra? >

Tovább

Homály

Ha az Orbán-ellenes tábor nagy része most nem áll ki a cigányok védelmében, akkor az ország >

Tovább

A „támogatás” ára

Nem az a gond, hogy a két magyar nyelven tájékoztató kft. támogatásban részesül, hanem az, hogy >

Tovább

Korom gályájának rabja

De felesleges visszasírni azokat a korokat, lássuk be, hogy a modern korban a művész a porondra >

Tovább

Magyar árkok

„Egyre kevesebb vigasza van az ország egyik, politikailag elárvult felének”, írta Károlyi Csaba a Parti Nagy >

Tovább

Öt hónapja várunk a pénzünkre!

Több vajdasági magyar földműves gazda vár már hónapok óta arra a pénzre, amit a Seb-Agrar zentai-pacséri >

Tovább

Mit és kit lehet tanítani?

Kezdő tanárként a legnagyobb sokk, ami ért, az volt, amikor egyik középiskolás diák a háziolvasmány, a >

Tovább

„A helyzet egyre feszültebb”

Mások a hatalomnak a migránsok iránti viszonyulásokban a szándékosságot sem tartják elképzelhetetlennek. Olyan vélemények is vannak, >

Tovább

Az utolsó idealista

Elszaporodtak a Fidesz-paraziták, válaszolta szomorkásan. Nem bírja nézni a sok haszonleső hajbókolót, karrieristát, akik nem a >

Tovább

A választásoknak lesz-e legitimitásuk?

A VMSZ bizony nagy problémában lehet, egyrészt, mert a legutóbbi választások óta a közösség jócskán megfogyatkozott, >

Tovább

Tantalosz története

Olyan világ jött el tevékeny közreműködésünkkel, amikor bizonyos készségekben és műveltségi szférákban nem a tanár, hanem >

Tovább

Andrić és az albánok

A Feljegyzések ismeretében azonban semmi kétségem nem lehet, a Kelet-Európában és a Balkánon még a legnagyobbakat >

Tovább