Ma Valéria, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Emberi sorsok (Norbi)
Rácz József ifj.
Az elmúlt napokban egyre elviselhetetlenebbé vált tudásszomjam. Életem teljesen felszabadult a rabszolgaság alól, mióta befejeztem az előző, s egyben utolsó munkámat.
A gyár, mely egyetlen biztos pontja volt hétköznapjaimnak, egy hete megszűnt létezni.
Legújabb szórakozásom, hogy szándékosan mohón pusztítom végső tartalékaimat. Ezzel a legátlátszóbb hazugsággal egy teljesen új életet hazudok magam köré nevetségesen átláthatóan. De én elhiszem.
Az efféle gondtalan kóborlás teljesen megváltoztatta az eddig kialakult értékrendszeremet, ellentétes értelmet kaptak a dolgok. A kicsi nagy lett, a felszínes feneketlenné vált, a fekete fehérré kopott...
Új világszemléletemmel egészen kivirult előttem az élet napos oldala, miközben egyre gyorsuló sebességgel zuhantam a mélybe, a nincstelenség nyomorába. Talán éppen ezért egy különös érzés kerített hatalmába: hirtelen vágyat éreztem, hogy a szokásos sétám útvonalát megváltoztassam a közeli híd irányába, s hogy megismerkedjek az ott melegedő-fagyoskodó hajléktalan társasággal. Évek óta látom őket a távolból, lángoló hordójuk körül gyülekeztek minden este.
Ma, mintha egy kiránduláson lennék, ahol a sok új tudás fékezhetetlen vágyat ébreszt bennem a további ismeretek megszerzésére. Mint egy kulcsfordulat a zárban, annyira egyértelmű jelentése volt ennek a gondolatmenetnek: odamegyek hozzájuk!
Közeledésem minden pillanata külön történet kitalálásával múlt, hogy miként fogom üdvözölni őket, hogyan fognak ők engem beengedni zárt szférájukba.
Amint odaértem, minden addigi használhatónak tűnő megoldás egy nyeléssel feledésbe merült. A pillanat szülte új érzések lecsapódása volt minden, ami akkor, ott előjött belőlem.
Az üdvözlet végülis hatásos volt, bár azt mindenképp leszögezhetem, hogy sem engem, sem önmagukat nem látták olymód mint én. Ez a szemléleti kontraszt kissé megnehezítette az elmélyült és átszellemült beszélgetések lebonyolítását, de ízében még mindig olyan új, előre kívánt volt ez a társaság, hogy feledtette ezeket a nehézségeket.
Mire leszállt az éj, már minden korttyal az ő érzéseiket nyeltem, mert életem e napig terjedő történetét mesélve egyszerre bezárva találtam magam saját sorsaik fájdalmának kiszögelt ketrecébe.
A hajnali kábult ébredés vérfagyasztó hidegében kicsordult könnyeim, mint testem erejének végét, mint az őszinte boldogság utolsó őrző elixírjét koncentrálták, melyet puszta kézzel fojtott meg a mindennapok kikerülhetetlen monotonitásának felismerése.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >