Ma Zsuzsanna, Eliza, Konrád névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Emberi sorsok (Norbi)
Rácz József ifj.
Az elmúlt napokban egyre elviselhetetlenebbé vált tudásszomjam. Életem teljesen felszabadult a rabszolgaság alól, mióta befejeztem az előző, s egyben utolsó munkámat.
A gyár, mely egyetlen biztos pontja volt hétköznapjaimnak, egy hete megszűnt létezni.
Legújabb szórakozásom, hogy szándékosan mohón pusztítom végső tartalékaimat. Ezzel a legátlátszóbb hazugsággal egy teljesen új életet hazudok magam köré nevetségesen átláthatóan. De én elhiszem.
Az efféle gondtalan kóborlás teljesen megváltoztatta az eddig kialakult értékrendszeremet, ellentétes értelmet kaptak a dolgok. A kicsi nagy lett, a felszínes feneketlenné vált, a fekete fehérré kopott...
Új világszemléletemmel egészen kivirult előttem az élet napos oldala, miközben egyre gyorsuló sebességgel zuhantam a mélybe, a nincstelenség nyomorába. Talán éppen ezért egy különös érzés kerített hatalmába: hirtelen vágyat éreztem, hogy a szokásos sétám útvonalát megváltoztassam a közeli híd irányába, s hogy megismerkedjek az ott melegedő-fagyoskodó hajléktalan társasággal. Évek óta látom őket a távolból, lángoló hordójuk körül gyülekeztek minden este.
Ma, mintha egy kiránduláson lennék, ahol a sok új tudás fékezhetetlen vágyat ébreszt bennem a további ismeretek megszerzésére. Mint egy kulcsfordulat a zárban, annyira egyértelmű jelentése volt ennek a gondolatmenetnek: odamegyek hozzájuk!
Közeledésem minden pillanata külön történet kitalálásával múlt, hogy miként fogom üdvözölni őket, hogyan fognak ők engem beengedni zárt szférájukba.
Amint odaértem, minden addigi használhatónak tűnő megoldás egy nyeléssel feledésbe merült. A pillanat szülte új érzések lecsapódása volt minden, ami akkor, ott előjött belőlem.
Az üdvözlet végülis hatásos volt, bár azt mindenképp leszögezhetem, hogy sem engem, sem önmagukat nem látták olymód mint én. Ez a szemléleti kontraszt kissé megnehezítette az elmélyült és átszellemült beszélgetések lebonyolítását, de ízében még mindig olyan új, előre kívánt volt ez a társaság, hogy feledtette ezeket a nehézségeket.
Mire leszállt az éj, már minden korttyal az ő érzéseiket nyeltem, mert életem e napig terjedő történetét mesélve egyszerre bezárva találtam magam saját sorsaik fájdalmának kiszögelt ketrecébe.
A hajnali kábult ébredés vérfagyasztó hidegében kicsordult könnyeim, mint testem erejének végét, mint az őszinte boldogság utolsó őrző elixírjét koncentrálták, melyet puszta kézzel fojtott meg a mindennapok kikerülhetetlen monotonitásának felismerése.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Csonka többpártrendszer – csonka demokrácia
A közösségi kérdések drámaiak, a válaszok elmaradnak. Rákényszerítenek-e bennünket a választások az átfogó kisebbségi közéleti reformra? >
Homály
Ha az Orbán-ellenes tábor nagy része most nem áll ki a cigányok védelmében, akkor az ország >
A „támogatás” ára
Nem az a gond, hogy a két magyar nyelven tájékoztató kft. támogatásban részesül, hanem az, hogy >
Korom gályájának rabja
De felesleges visszasírni azokat a korokat, lássuk be, hogy a modern korban a művész a porondra >
Magyar árkok
„Egyre kevesebb vigasza van az ország egyik, politikailag elárvult felének”, írta Károlyi Csaba a Parti Nagy >
Öt hónapja várunk a pénzünkre!
Több vajdasági magyar földműves gazda vár már hónapok óta arra a pénzre, amit a Seb-Agrar zentai-pacséri >
Mit és kit lehet tanítani?
Kezdő tanárként a legnagyobb sokk, ami ért, az volt, amikor egyik középiskolás diák a háziolvasmány, a >
„A helyzet egyre feszültebb”
Mások a hatalomnak a migránsok iránti viszonyulásokban a szándékosságot sem tartják elképzelhetetlennek. Olyan vélemények is vannak, >
Az utolsó idealista
Elszaporodtak a Fidesz-paraziták, válaszolta szomorkásan. Nem bírja nézni a sok haszonleső hajbókolót, karrieristát, akik nem a >
A választásoknak lesz-e legitimitásuk?
A VMSZ bizony nagy problémában lehet, egyrészt, mert a legutóbbi választások óta a közösség jócskán megfogyatkozott, >
Tantalosz története
Olyan világ jött el tevékeny közreműködésünkkel, amikor bizonyos készségekben és műveltségi szférákban nem a tanár, hanem >
Andrić és az albánok
A Feljegyzések ismeretében azonban semmi kétségem nem lehet, a Kelet-Európában és a Balkánon még a legnagyobbakat >