Ma Mária névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Emberi sorsok (Norbi)
Rácz József ifj.
Az elmúlt napokban egyre elviselhetetlenebbé vált tudásszomjam. Életem teljesen felszabadult a rabszolgaság alól, mióta befejeztem az előző, s egyben utolsó munkámat.
A gyár, mely egyetlen biztos pontja volt hétköznapjaimnak, egy hete megszűnt létezni.
Legújabb szórakozásom, hogy szándékosan mohón pusztítom végső tartalékaimat. Ezzel a legátlátszóbb hazugsággal egy teljesen új életet hazudok magam köré nevetségesen átláthatóan. De én elhiszem.
Az efféle gondtalan kóborlás teljesen megváltoztatta az eddig kialakult értékrendszeremet, ellentétes értelmet kaptak a dolgok. A kicsi nagy lett, a felszínes feneketlenné vált, a fekete fehérré kopott...
Új világszemléletemmel egészen kivirult előttem az élet napos oldala, miközben egyre gyorsuló sebességgel zuhantam a mélybe, a nincstelenség nyomorába. Talán éppen ezért egy különös érzés kerített hatalmába: hirtelen vágyat éreztem, hogy a szokásos sétám útvonalát megváltoztassam a közeli híd irányába, s hogy megismerkedjek az ott melegedő-fagyoskodó hajléktalan társasággal. Évek óta látom őket a távolból, lángoló hordójuk körül gyülekeztek minden este.
Ma, mintha egy kiránduláson lennék, ahol a sok új tudás fékezhetetlen vágyat ébreszt bennem a további ismeretek megszerzésére. Mint egy kulcsfordulat a zárban, annyira egyértelmű jelentése volt ennek a gondolatmenetnek: odamegyek hozzájuk!
Közeledésem minden pillanata külön történet kitalálásával múlt, hogy miként fogom üdvözölni őket, hogyan fognak ők engem beengedni zárt szférájukba.
Amint odaértem, minden addigi használhatónak tűnő megoldás egy nyeléssel feledésbe merült. A pillanat szülte új érzések lecsapódása volt minden, ami akkor, ott előjött belőlem.
Az üdvözlet végülis hatásos volt, bár azt mindenképp leszögezhetem, hogy sem engem, sem önmagukat nem látták olymód mint én. Ez a szemléleti kontraszt kissé megnehezítette az elmélyült és átszellemült beszélgetések lebonyolítását, de ízében még mindig olyan új, előre kívánt volt ez a társaság, hogy feledtette ezeket a nehézségeket.
Mire leszállt az éj, már minden korttyal az ő érzéseiket nyeltem, mert életem e napig terjedő történetét mesélve egyszerre bezárva találtam magam saját sorsaik fájdalmának kiszögelt ketrecébe.
A hajnali kábult ébredés vérfagyasztó hidegében kicsordult könnyeim, mint testem erejének végét, mint az őszinte boldogság utolsó őrző elixírjét koncentrálták, melyet puszta kézzel fojtott meg a mindennapok kikerülhetetlen monotonitásának felismerése.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Más pénzéből adakoznak
A Pásztor István Alapítvány nem kizárólag jótékonysági célokat szolgál, ahogyan azt a Pásztor-fivérek a média segítségével >
Aranyélet
Vonulunk, mi nyuggerek. Erős riporterek vannak a csoszogásunkra ráállítva. Az írásaik könnyedek: a nyitókép általában észrevesz >
Egypárti pódiumbeszélgetés Oromon
Az MNT továbbra sem tölti be azt az érdekképviseleti szerepet, amelyre a vajdasági magyar közösségnek szüksége >
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >
Másodjára sem sikerült
Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >
Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?
Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >
Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak
Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >
A VMSZ pszeudo-damaszkuszi útja
A VMSZ politikusainak retorikájában és a sajtóban ugyan érzékelhető némi elővigyázatos lazulás, de olyképpen mintha előzőleg >
Nincsenek új szellemi mozgalmak
Nem csupán másokkal, hanem önmagammal is vitatkoztam miközben korom dilemmáival vergődtem és vergődőm ma is. Úgy >