2021. április 18. vasárnap
Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Emberi sorsok (Norbi)

Rácz József ifj.
Rácz József ifj.
Emberi sorsok (Norbi)
Vass Szabolcs illusztrációja

Az elmúlt napokban egyre elviselhetetlenebbé vált tudásszomjam. Életem teljesen felszabadult a rabszolgaság alól, mióta befejeztem az előző, s egyben utolsó munkámat.

A gyár, mely egyetlen biztos pontja volt hétköznapjaimnak, egy hete megszűnt létezni.

Legújabb szórakozásom, hogy szándékosan mohón pusztítom végső tartalékaimat. Ezzel a legátlátszóbb hazugsággal egy teljesen új életet hazudok magam köré nevetségesen átláthatóan. De én elhiszem.

Az efféle gondtalan kóborlás teljesen megváltoztatta az eddig kialakult értékrendszeremet, ellentétes értelmet kaptak a dolgok. A kicsi nagy lett, a felszínes feneketlenné vált, a fekete fehérré kopott...

Új világszemléletemmel egészen kivirult előttem az élet napos oldala, miközben egyre gyorsuló sebességgel zuhantam a mélybe, a nincstelenség nyomorába. Talán éppen ezért egy különös érzés kerített hatalmába: hirtelen vágyat éreztem, hogy a szokásos sétám útvonalát megváltoztassam a közeli híd irányába, s hogy megismerkedjek az ott melegedő-fagyoskodó hajléktalan társasággal. Évek óta látom őket a távolból, lángoló hordójuk körül gyülekeztek minden este.

Ma, mintha egy kiránduláson lennék, ahol a sok új tudás fékezhetetlen vágyat ébreszt bennem a további ismeretek megszerzésére. Mint egy kulcsfordulat a zárban, annyira egyértelmű jelentése volt ennek a gondolatmenetnek: odamegyek hozzájuk!

Közeledésem minden pillanata külön történet kitalálásával múlt, hogy miként fogom üdvözölni őket, hogyan fognak ők engem beengedni zárt szférájukba.

Amint odaértem, minden addigi használhatónak tűnő megoldás egy nyeléssel feledésbe merült. A pillanat szülte új érzések lecsapódása volt minden, ami akkor, ott előjött belőlem.

Az üdvözlet végülis hatásos volt, bár azt mindenképp leszögezhetem, hogy sem engem, sem önmagukat nem látták olymód mint én. Ez a szemléleti kontraszt kissé megnehezítette az elmélyült és átszellemült beszélgetések lebonyolítását, de ízében még mindig olyan új, előre kívánt volt ez a társaság, hogy feledtette ezeket a nehézségeket.

Mire leszállt az éj, már minden korttyal az ő érzéseiket nyeltem, mert életem e napig terjedő történetét mesélve egyszerre bezárva találtam magam saját sorsaik fájdalmának kiszögelt ketrecébe.

A hajnali kábult ébredés vérfagyasztó hidegében kicsordult könnyeim, mint testem erejének végét, mint az őszinte boldogság utolsó őrző elixírjét koncentrálták, melyet puszta kézzel fojtott meg a mindennapok kikerülhetetlen monotonitásának felismerése.

2010. február 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam a kisebbségek csapdája

Félő, hogy a belső ellentmondásoktól szenvedő Európai Unió rossz lelkiismerettel feláldozza a nemzeti kisebbségeket a mohó >

Tovább

Beszélni kellene a franciával...

Az utóbbi években egy új problémám is akadt. A sokszor használt zsiliprendszerem eldugult. Én ugyanis 1989 >

Tovább

A mai Sorelnek nincs bűntudata

„Gyönyörűség volt kilépni a szabad levegőre, úgy érezte magát, mint a tengerész, aki hosszú hajóút után >

Tovább

Egyeztetni, egyeztetni!

A magyar szervezetek vezetőinek tisztában kell lenni azzal, hogy nincs fontosabb érdek, a közösség érdekénél! A >

Tovább

A legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus?

Sokak szerint nem is nevezhető igazi szocializmusnak, azonban nem tagadhatom le, hogy voltak olyan szociális dimenziói, >

Tovább

Lehet, hogy már csak a 80-on felülieknek áll jogában reménykedni

Akkor is tervezgettünk, de a járvány keresztülhúzta terveinket.  A járvány tombolása idején töltöttük be a 80. >

Tovább

Rossz állapotban a demokrácia és a joguralom

Az említett tekintélyes nemzetközi szervezetek és intézmények éves/kétéves jelentései „a demokrácia és a joguralom rossz állapotáról >

Tovább

Távol Európától

A VMSZ tehát nemzetközi szinten is teljes mellhosszal kiállt Vučić politikája mellett. A Szabad Magyar Szó >

Tovább

Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak

A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista >

Tovább

„A hatalomnak fontosabbak az EU-alapok, mint a csatlakozás”!

Csonka Áron interjújának elhallgatása csak a legújabb példája, hogy a más, a vémesz hivatalos álláspontjától eltérő >

Tovább

Koča és a szerb nacionalizmus

A szerb nacionalizmusról Koča Popovićnak lesújtó volt a véleménye. Sajnálatos, hogy a szerbek azon a civilizációs >

Tovább

Jugoszlávia felbomlásának Újvidék a legnagyobb vesztese

Kezdem hinni, hogy Jugoszlávia felbomlásának Újvidék a legnagobb vesztese. Riasztó helyzet állt elő: valójában két Újvidék >

Tovább