2019. szeptember 20. péntek
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

The Korhecz Saga

Bence Erika
Bence Erika

Az MM tagjai és szimpatizánsai közül az utolsó évben nagyon sokan veszítették el, mondtak le „életük álmáról és lehetőségéről” ahhoz a Hitvalláshoz való hűség jegyében, amelynek szellemi atyja épp dr. Korhecz Tamás volt. Ők meghozták az áldozatot. Korhecz Tamás ezt elfogadta. De maga már nem volt rá hajlandó. Itt bukott meg erkölcsileg. Bence Erika:

Itt a történet vége. Конец.

Már ami dr. Korhecz  Tamás alkotmányjogásznak a VMSZ által történő alkotmánybírói jelölését és az illetékes szerv által való megválasztását illeti. Ünnepelje győzelmét, akinek van oka rá, vonja le a konzekvenciákat az, aki vereségként könyveli el magában ezt a történetet. Ha nem félnék a közhelyszerűségtől, azt mondanám: „az idő majd megmutatja”. Elméletibb hozzáállással: „a történelem nem volt, hanem lesz.” (Hayden White mondta a múlt század második felében.) Meg fog ítéltetni „nagy idők folyamait vezérelvén...” „Századok Istene.” (Ez meg Berzsenyi Dániel verse. Hivatalos körökben is szokás idézni.)

Mielőtt azonban így vagy úgy, de napirendre térnénk a dolgok felett, mégis el kellene varrni két, fölöslegesen és elvarratlanul fityegő, ezért hamis vonalvezetést indukáló szálat ebben a gobelinben. Mert hazugságként, hamis, legalábbis nem releváns gondolatként „lóg” az éterben.

Az egyik a VMSZ kommunikációjában fordul elő, miszerint nagy, „nagyon nagy” eredménynek könyvelhető el, hogy a párt kezdeményezése, dr. Korhecz Tamás alkotmánybírói jelölése pozitív visszhangra talált és elfogadtatott illetékes fórumokon és szervek által. Mert nem eredmény. És főleg nem nagy és nem egyedülálló. Magyar alkotmánybírája ugyanis eddig is volt a testületnek. A VMSZ tehát csak élt a törvény adta lehetőségekkel.

A jelölésnek több kimenete, vagyis igazsága is lehetséges. Értelmezés kérdése. Felfogható a párt szegénységi bizonyítványaként; azon negatív tendenciák következményeként, amelyeknek során eltávolította saját köréből és közvetlen holdudvarából az alkalmas jelölteket, mindenkit, aki képzettségénél és tehetségénél fogva veszélyeztethette legfőbb funkcionáriusainak hatalmát vagy helyét. Ám ezáltal szakmai potenciálja is sérült – vagyis saját soraiban nincsenek magasabb funkciókra és szerepekre alkalmas jelöltek. A másik értelmezés szerint viszont zseniális politikai húzásról van szó. Kihasználta a minden embert, így természetszerűleg Korhecz személyiségét is formáló „egót” – s úgy távolította (a párt szóhasználata szerint: „takarította”) el az útból, hogy az gesztusként hasson.

Van azonban ennek az eljárásnak egy elrettentő üzenete.  Az, hogy az igazán „nagyhalakat” nem lehet ordináré módon elintézni, mert az negatív képet mutatna a hatalomról (és az még neki sem jó), viszont neked, „kisember”, neked „kuss!”. Téged még az Isten sem véd meg – ha nem vagy simulékony és szófogadó. Gyanítom, még akkor sem. Konkrétabb példával a történelemből Mondjuk, lehet, hogy Borisz Paszternákot, noha „kivonták” a közéletből, mégsem takaríthatták el egy gulágra éhen-, fagyhalált, vagy élő robbanóanyagként (testre kötözött dinamittal útépítéseknél – tessék beleolvasni a gulágtörténetekbe!) szörnyethalni – viszont a barátait, a sofőrjét vagy a borbélyát igen.  Molotovnak még a feleségét is. Neki nem esett bántódása.

A másik dolog. Inkább az MM szimpatizánsai körében tapasztalt értetlenséget, illetve Korhecz Tamás erkölcsi felmenthetőségét illeti. Hogy inkább gratulálni kellene neki, mert több évtizedes munkája ezzel a jelöléssel ért be, pályája csúcsára érkezett – senki sem kívánhatja tőle, hogy elszalassza a lehetőséget. Emberileg semmiképp. Csakhogy ez önáltatás. És – akik ezt mondják – saját magukat becsülik le. Ember és ember között ugyanis – legalábbis születési és társadalmi rangját illetően – nincs értékesebb és értéktelenebb. Az asztalosmester, az újságíró vagy az alkotmányjogász között nincs értékbeli különbség. Az újságíró vagy a pedagógus szakmai karrierjén belül pl. egy főszerkesztői vagy igazgatói poszt épp annyira a „pálya csúcsa”, mint egy alkotmányjogász esetében az adott bírósági tagság. Az MM tagjai és szimpatizánsai közül az utolsó évben nagyon sokan veszítették el, mondtak le „életük álmáról és lehetőségéről” ahhoz a Hitvalláshoz való hűség jegyében, amelynek szellemi atyja épp dr. Korhecz Tamás volt. Ők meghozták az áldozatot. Korhecz Tamás ezt elfogadta. De maga már nem volt rá hajlandó. Itt bukott meg erkölcsileg. Emberileg pedig akkor, amikor nem számolt azzal, hogy a maguk pályáján áldozatot hozó emberek saját és családjuk egzisztenciáját is kockára tették. Meg sem fordult a fejében. Hogy maga ilyent tegyen.

De ezzel legyen vége! Menjen mindenki a dolgára!

The End. 

 

 

 

 

2016. december 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább