Ma Emese, Sarolta, Antal névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Kardcsörtetés kard nélkül
Végel László
Így nem marad más hátra: időnként bocskai öltönyben Budapesten szapulják a szerbeket. ..A szerbek valószínűleg olyasféle bohócot látnak bennük, akiket egyszer aduttként ki lehet játszani. Addig csak tilinkózzanak és táncoljanak. Végel László Közéleti naplójából:
Magammal is vitázom arról, hogy a 20. századi világháborúk után, majd a jugoszláviai háborúk élményeinek birtokában eltúlzom-e a nacionalizmus veszélyét. A kelet-közép-európai nacionalizmus „új hulláma” idején próbálom higgadtan értelmezni a nacionalizmust. Természetesen nem az üzleti érdeket hajkurászó nacionalista nyerészkedők érdekelnek, nem is a szavazathajszoló politikusok, se a karrier- és divathajhászó írók és művészek, se azok a liberális értelmiségiek, akik utólag be akarnak lopakodni a nacionalista táborba, hanem azok, akik a 21. század világába szeretnék átmenteni a 19. századi polgári nacionalizmust. Azok érdekelnek, akik nem divatból, karrierizmusból, haszonleséséből lettek nacionalisták, hanem belső és őszinte meggyőződésből. A Parainézis című regényemben tűnik fel egy ilyen szereplő. Sejtem kínjukat, értem dilemmájukat, de látom zsákutcájukat is. Zsákutcáról van szó annak ellenére, hogy Kelet-Európában manapság a nacionalizmus jelenti az uralkodó eszmét. Miért zsákutca ez a főáramlat? Igaza van Julia Kristevának: a nacionalizmus, romantikus diskurzusa előbb vagy utóbb totalitárius retorikává korcsosul. Meglehet, hogy a némi idealizmussal átitatott nacionalista mélységesen megveti a primitív nacionalizmust, ám nem varázsolhatja vissza a 19. századi nyugati típusú nacionalizmus szülőhelyét, ezért a polgári nacionalizmusról álmodozók szellemi vákuumba kerülnek, szándékuk ellenére behódolnak a hatalomnak. Akárcsak a durcás államosított értelmiségiek. A kilencvenes években tanúja voltam ennek a behódolásnak. Sok nacionalista Miloševićben reménykedett, ám a következmények láttán kiábrándult a vezérből, vele együtt a nemzetéből is. Kevesen ostorozták annyira a szerb nemzetet, mint a Miloševićből kiábrándult polgári nacionalisták. Kiábrándultak - és jeremiási átkokat szórtak a romlott Amerikára és - saját nemzetükre. A kisebbségi nacionalizmus szintén légüres térbe került, s egyre inkább operett-nacionalizmusra emlékeztet. Ezek a nacionalisták lassanként a varrógéppel szántani kívánó műparasztra emlékeztettek, akikre érvényes Németh László egykori látlelete: a kisebbségi nacionalizmus „kard nélküli kardcsörtetés”. Leáldozott a „sajkacsás szerbeket” ábrázoló karikatúrák divatja. Elmaradnak a dicső szavak a hárompillérű autonómiáról, a vétójoggal rendelkező nemzeti tanácsról. Akik a VMSZ-t lenemzetárulózták, mára szövetségesei lettek. A „reálpolitikusok” uralják a mezőnyt. A rozsdás kardok birtokosai behúzódnak a kisebbségi kuckóba, kerülik az „ellenféllel” való szembesülést, inkább „magunk között” keresnek gyanús „nemzetárulókat”, „nemzetidegeneket”, főleg a nemlétező liberálisokat, akikkel a kommunisták 1970 után végeztek. Így nem marad más hátra: időnként bocskai öltönyben Budapesten szapulják a szerbeket. De azt se túl hangosan, mert újabban a Fidesz kedveli őket, Orbán Viktor még köszönetet is mondott nekik. A szerbek valószínűleg olyasféle bohócot látnak bennük, akiket egyszer aduttként ki lehet játszani. Addig csak tilinkózzanak és táncoljanak.
Következő cikk: A vértestvérek nem olyan gyávák, mint a magyarok
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”
A nagyszabású formátlanságban megtalálni azt a bizonyos minimális, legkisebbre redukált formát, aminek viszont pontos jelentése és >
Egy lovasszobor története
Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >
A széplelkek apokalipszise
Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >
Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?
Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >
Amikor a kakas korán kukorékol
Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >
Európai hatalmi vákuum
Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >
Nevidljivi neprijatelj u Kriznom štabu
Sada još više, jer je i broj zaraženih svakim danom sve veći… I dok se zaraza >
A hágai matt
Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha >
Itt minden a párté
Az alattvalói magatartás a kulturális élet minden területén visszaköszön, tehetséges újságírók válnak pályaelhagyóvá, de aki marad, >
Churchill, a rasszista
Pár – általában művészileg értéktelen – szobor lerombolásával (vagy megtartásával) semmi sincs elintézve. És akinek mindenekelőtt >
A szavazás vesztese a demokrácia
Most már csak abban lehet reménykedni, hogy a „tél” nem fog négy évig tartani… Ehhez azonban >
A szabadkai kudarc után
A Napló észak-bácskai tudósítója, jól értesült forrásokra hivatkozva, azt jelentette, hogy Pásztor István a szabadkai fiaskó >