2019. augusztus 21. Szerda
Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kardcsörtetés kard nélkül

Végel László
Végel László

Így nem marad más hátra: időnként bocskai öltönyben Budapesten szapulják a szerbeket. ..A szerbek valószínűleg olyasféle bohócot látnak bennük, akiket egyszer aduttként ki lehet játszani. Addig csak tilinkózzanak és táncoljanak. Végel László Közéleti naplójából:

Magammal is vitázom arról, hogy a 20. századi világháborúk után, majd a jugoszláviai háborúk élményeinek birtokában eltúlzom-e a nacionalizmus veszélyét. A kelet-közép-európai nacionalizmus „új hulláma” idején próbálom higgadtan értelmezni a nacionalizmust. Természetesen nem az üzleti érdeket hajkurászó nacionalista nyerészkedők érdekelnek, nem is a szavazathajszoló politikusok, se a karrier- és divathajhászó írók és művészek, se azok a liberális értelmiségiek, akik utólag be akarnak lopakodni a nacionalista táborba, hanem azok, akik a 21. század világába szeretnék átmenteni a 19. századi polgári nacionalizmust. Azok érdekelnek, akik nem divatból, karrierizmusból, haszonleséséből lettek nacionalisták, hanem belső és őszinte meggyőződésből. A Parainézis című regényemben tűnik fel egy ilyen szereplő. Sejtem kínjukat, értem dilemmájukat, de látom zsákutcájukat is. Zsákutcáról van szó annak ellenére, hogy Kelet-Európában manapság a nacionalizmus jelenti az uralkodó eszmét. Miért zsákutca ez a főáramlat? Igaza van Julia Kristevának: a nacionalizmus, romantikus diskurzusa előbb vagy utóbb totalitárius retorikává korcsosul. Meglehet, hogy a némi idealizmussal átitatott nacionalista mélységesen megveti a primitív nacionalizmust, ám nem varázsolhatja vissza a 19. századi nyugati típusú nacionalizmus szülőhelyét, ezért a polgári nacionalizmusról álmodozók szellemi vákuumba kerülnek, szándékuk ellenére behódolnak a hatalomnak. Akárcsak a durcás államosított értelmiségiek. A kilencvenes években tanúja voltam ennek a behódolásnak. Sok nacionalista Miloševićben reménykedett, ám a következmények láttán kiábrándult a vezérből, vele együtt a nemzetéből is. Kevesen ostorozták annyira a szerb nemzetet, mint a Miloševićből kiábrándult polgári nacionalisták. Kiábrándultak - és jeremiási átkokat szórtak a romlott Amerikára és - saját nemzetükre. A kisebbségi nacionalizmus szintén légüres térbe került, s egyre inkább operett-nacionalizmusra emlékeztet. Ezek a nacionalisták lassanként a varrógéppel szántani kívánó műparasztra emlékeztettek, akikre érvényes Németh László egykori látlelete: a kisebbségi nacionalizmus „kard nélküli kardcsörtetés”. Leáldozott a „sajkacsás szerbeket” ábrázoló karikatúrák divatja. Elmaradnak a dicső szavak a hárompillérű autonómiáról, a vétójoggal rendelkező nemzeti tanácsról. Akik a VMSZ-t lenemzetárulózták, mára szövetségesei lettek. A „reálpolitikusok” uralják a mezőnyt. A rozsdás kardok birtokosai behúzódnak a kisebbségi kuckóba, kerülik az „ellenféllel” való szembesülést, inkább „magunk között” keresnek gyanús „nemzetárulókat”, „nemzetidegeneket”, főleg a nemlétező liberálisokat, akikkel a kommunisták 1970 után végeztek. Így nem marad más hátra: időnként bocskai öltönyben Budapesten szapulják a szerbeket. De azt se túl hangosan, mert újabban a Fidesz kedveli őket, Orbán Viktor még köszönetet is mondott nekik. A szerbek valószínűleg olyasféle bohócot látnak bennük, akiket egyszer aduttként ki lehet játszani. Addig csak tilinkózzanak és táncoljanak.

 

2016. december 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább

Száz év vendégszeretet

Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >

Tovább

Az úri Magyarország visszatérése

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >

Tovább

A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét

Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >

Tovább

A kisebbségek pápája is...

Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >

Tovább