2019. november 12. kedd
Ma Jónás, Renátó, Jozafát névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nézni tudni kell

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

A szőkeség azonban a legnagyobb nyugalommal várta a sebzett és felszarvazott bika vészes közeledését, mintha csak annyiról lenne szó, hogy a barátja majd illedelmesen elmagyarázza, hogyan lehet innen eljutni az Operába. Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):

A Vágány utca-Róbert Károly állomáson az orrom előtt ment el az 1-es villamos. Ha felszaladok a lépcsőn, akkor még utolérhettem volna, de elvből, ebben a korban már nem futok villamos és nők után. Nem érdemes. Jön másik.

A következőre várva azon mérgelődtem, hogy valaki szétverte az újonnan elhelyezett jókora és hasznos információs tábla vastag üvegét. Ebben a kulturáltnak mondott városban is micsoda barbárok élnek. Kit zavart? Úgy véletlenül nem mehetett neki senki, ezt a vastag üveget csak kalapáccsal, vagy baseball-ütővel lehetett szétverni. De, miért, miért, miért? (Rejtett reklám a Lóci játszik klippre...) Az állomás tele volt üvegszilánkokkal, még nem takarították el.

A következő villamos meglepően gyorsan érkezett, ami azt is jelentette, hogy nem utaztak rajta sokan, jutott ülőhely. Egyszeriben valaki elkezdett öblös hangon üvöltözni. Minden második szava a ku-val kezdődő nyomdafestéket nehezen tűrő, illetlen, de a közbeszédben annál gyakrabban használt kifejezés volt. A nagydarab fiatalember – a szereplők könnyebb beazonosítása és megkülönböztetése céljából nevezzük Megcsalt Bikának – szerelmi csalódásának keserűségét egy zokogó lányra zúdította. Noha az utazók nagyobb részét feltehetően nem érdekelték a részletek, a fiatalember úriemberhez nem méltó módon, ordítozva tudatta, hogy mennyire megbízott, mennyire szerette ezt a lányt és soha sem gondolta volna, hogy ez fog bekövetkezni, hogy ő is ugyanolyan ... (itt jön ismét az említett kifejezés), sőt még romlottabb, mert... A lánynak patakokban folytak a könnyei, összehúzta magát a széken az ablak mellett, nem tiltakozott, nem szólt egy szót sem. Mindannyian attól tartottunk, hogy a Megcsalt Bika nekiront, hiszen a reakcióból ítélve friss volt az értesülés és még nem tudta feldolgozni magában a sors e csapását, belenyugodni, hogy nem egy egyedi eset, hogy ilyesmi mással is megtörténhet. De nem rontott neki frissen kapott szarvával, csak a sapkáját vette le a fejéről és azt dobta a lány irányába.

- Na most má befogod a pofád és visszaülsz a helyedre!

Hirtelen dermedt csend hasított a villamos fülkén át. A Bika is elhallgatott egy pillanatra és tajtékzó arckifejezéssel fordult a hang irányába. Ugyan ki merészel rászólni egy ekkora nagy darab dühöngő hússzekrényre? Az utasítást egy, a Bikánál legalább egy fejjel alacsonyabb, de zömök fiatalember adta ki, aki egy szőke lánnyal beszélgetett mindeddig az ajtónál. Ők voltak az egyetlenek, akik álltak a villamoson. 

Az egyébként sem szokványos és mindennapinak nem mondható szituáció dramaturgiája kezdett fokozódni. A Megcsalt Bika természetesen, még harsányabban káromkodva, mint egy sebzett vad megindult a fiatalember felé. (Megfordult a fejemben, hogy szólok, ne aggódjon, az egész villamos neki szurkol). A szőke lányra néztem, mert ilyen konfliktusos helyzetekben amikor másodpercek kérdése az első pofon, a lányok szoktak közbeavatkozni. A szőkeség azonban a legnagyobb nyugalommal várta a sebzett és felszarvazott bika vészes közeledését, mintha csak annyiról lenne szó, hogy a barátja majd illedelmesen elmagyarázza, hogyan lehet innen eljutni az Operába. Például. Látszott a lányon, hogy tudta: a fiú megoldja a helyzetet.

A zömök fiatalember oldalra fordult, részben azért is, hogy fedezze a lányt, jobb kezét, ami a Bika szemszögéből nem látszott, csípőmagasságban ökölbe szorította, s amikor a megcsalt egyén hadonászva a közelébe került bal kezével egy határozott mozdulattal ellökte magától. Ekkor a villamos is éppen fékezett, a Bika kis híján elterült teljes hosszában, az utolsó pillanatban kapaszkodott meg egy szék támlájában. Néhány másodpercig farkasszemet néztek, amiből a nagydarab támadó valószínűleg azt olvasta ki, hogy nincs esélye és mint amikor a vadállat meghunyászkodik az állatidomár tekintetétől, elhallgatott és magába roskadva leült a legközelebbi ülésre. A szőke lány az egész jelenetet a legnagyobb nyugalommal nézte végig és miután a Bika leült, onnan folytatta a csevegést, ahol az megszakadt, amikor a barátja rászólt a dühöngőre.

A villamos közben befutott az Árpád híd megállóhoz, ahol a felszarvazott lesomfordált a szerelvényről, anélkül, hogy egy búcsúpillantást vetett volna szerelmi csalódásának jelen lévő alanya irányába, kétszeresen is megalázva.

A zömök és barátnője ugyanúgy mint én a Szentlélek téren szálltak le és indultak a HÉV felé könnyed léptekkel, kézen fogva. Ekkor láttam alkatukról, mozgásukról, hogy bizony mind a ketten kisportoltak. Vagy (küzdő) sportolók, vagy, még valószínűbb: frissen kiképzett fiatal rendőrök. Feltételezem, hogy ha a szerelvényen tettlegességre került volna sor, a lány is tudott volna egy két jól irányzott rúgással segíteni...

De nem az ütésen és a rúgáson múlott.

Hanem a tekinteten.

A fiatalember nézésén (meg a jár.....)

Csakhogy így nézni tudni kell!

2016. december 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább

Átverve és megalázva

Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >

Tovább

Orban és Victor

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >

Tovább

„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!

Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >

Tovább

Miért fontos, hogy mi történik a kurdokkal?

Sajnos hozzá kell tennem, hogy „kormányom”, a magyar kormány még csak nem is képmutató: nyíltan és >

Tovább

Hontalan hazafi!

Itt születtem, itt nőttem fel, itt volt az első szerelem, mégis ez egy idegen hely nekem. >

Tovább

Egy írót nem az igazságai jellemeznek, hanem a dilemmái

Manapság főleg a vörös terrort ostorozzák, a fehérnek megbocsájtanak. Ebben az esszében azonban nem ez a >

Tovább

A kép mutatói

Az, hogy berúgott és betépett senkiháziak élvezik a pénzért vásárolt szexet: visszataszító. S az, hogy ezt >

Tovább

Demeter Szilárdnak már megint mindenről a pofozkodás jut eszébe

Mert az Irodalmi Magazin léte arra bizonyíték, hogy az, ami nem feltétlenül értékes, érdekes, szükségszerű, az >

Tovább