Ma Kármen, Anita, Péter, Marcellinusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Legitimitás
J. Garai Béla
„Nem tudom, hogy Vučić hallott-e Móricz Zsigmond regényhőséről, aki nem élhetett muzsikaszó nélkül. Nos, őróla meg elmondhatjuk, hogy nem élhet legitimitás nélkül.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Ha a rendkívüli választások gyakorisága lenne az életszínvonal mércéje, akkor mi itt, Szerbiában már régen lepipáltuk volna a svédeket. Ugyanis jó kilátásaink vannak arra, hogy tavaszra újabb rendkívüli parlamenti erőpróba izgalmaiban lesz részünk – négy év alatt a negyedikben.
A jobb memóriával rendelkező választópolgár még emlékezhet rá, hogy a legutóbbi, a kora tavasszal megtartott rendkívüli képviselőházi választások előtt miniszterelnökünk arra kérte híveit: szavazzák meg számára az újabb négyéves mandátumot, hogy kormánya nyugodtan folytathassa áldásos országépítő munkáját. Az odaadó hívek teljesítették kívánságát, meg is szavazták az újabb négy évet abban a naiv meggyőződésben, hogy jó ideig mentesülnek a kampánnyal járó idegtépő macerától. A hétvégén viszont arról értesülhettek a kormányt magasztaló médiából, hogy Aleksandar Vučić már meg is hozta döntését: ismét lesz rendkívüli szkupstinai választás! Méghozzá az áprilisban esedékes elnökválasztásokkal egy időben. Akár készpénznek is vehetjük a dolgot, hogy áprilisban duplán fogunk karikázni. A belgrádi lapok már megkezdték a beharangozást ilyen és ehhez hasonló öles címekkel bombázva bennünket: „Vučić döntött: április 9-én elnök-, és parlamenti választások lesznek”.
Hogy mi szükség van az újabb erőpróbára alig egy év elteltével? Nem, nem azért, mintha lemorzsolódott volna a kormánykoalíciót támogató többség a törvényhozásban, hiszen a haladópártiak továbbra is biztos fölénnyel fogadtatnak el minden beterjesztett törvényjavaslatot hű partnereik - köztük a példásan megbízható VMSZ - segédletével. Nem is azért, mert mondjuk Maja Gojković házelnök asszony ismét pártot váltott volna, és visszatért volna régi cimboráihoz, a vajdáékhoz. Nem, ilyen veszély nem áll fenn.
Akkor mégis miért kell újra képviselőket választanunk?
Azért, mert a kormányfő azt szeretné, ha a polgárok ismét véleményt nyilvánítanának munkájáról és megerősítenék legitimitását, olvashattuk a Vučić gondolatait olvasó sajtóban. További indoklásként elpanaszolta, hogy állandó támadásoknak van kitéve, folyton megkérdőjelezik eredményeit, emellett a képviselőházban is tűrhetetlen légkör alakult ki, a jobb- és baloldali ellenzék állandóan gáncsoskodik, és kellemetlen kérdésekkel ostromolja a kormánytagokat. Ezért legjobb, ha újra voksolunk. Hátha sikerül olyan népképviselőket választani, akik hagyják nyugodtan dolgozni miniszterelnökünket és csapatát.
Valószínűleg más országokban is akadnak lelkiismeretes politikai vezetők, akik igénylik a választók visszajelzését, legitimitásuk folytonos megerősítését, de az kizárt, hogy ennyire érzékeny lelkületűek lennének! Ilyen lelkiismeretes vezetőre nincs példa. Nem tudom, hogy Vučić hallott-e Móricz Zsigmond regényhőséről, aki nem élhetett muzsikaszó nélkül. Nos, őróla meg elmondhatjuk, hogy nem élhet legitimitás nélkül. De a választási kampány hiányát is nagyon nehezen viseli.
Igaz, az okvetetlenkedő kritikusok azt állítják, hogy jelenleg semmi sem indokolja a kettős választásokat, és hogy nem annyira a legitimitásról van szó, mint arról, hogy Vučić Tomislav Nikolić vereségétől retteg (ha mégis őt állítanák ki a haladópárt elnökjelöltjeként), és minden áron el akarja kerülni az esetleges kohabitációt, vagyis azt a helyzetet, hogy egy más pártból való elnökkel együtt kelljen kormányoznia. Mert az folyton belekotyogna a munkájába, amit ő ki nem áll. „Koji će stalno da zvoca”, ahogyan maga fogalmazta meg népi stílusban egyik legutóbbi nyilatkozatában. Ezért úgy gondolja, hogy ha együtt tartják a két választást, akkor Nikolićot is sikerül megmenteni. Ő legalább nem szól bele a munkájába.
Ez is egyik dicséretes jellemvonása miniszterelnökünknek: az autokrata önérzetesség. Szereti egyedül intézni a dolgokat. Igaz, nem két dinárba kerül a rendkívüli választás, hanem két milliárdba, ahogyan a szőrszálhasogató újságírók kiszámolták. Pont ugyanannyiba, mint a két évvel ezelőtti katasztrofális szerbiai árvíz utáni újjáépítés.
De hát ennyit csak megér nekünk miniszterelnökünk lelki nyugalma! Vagy inkább legyen árvíz? (…)
Következő cikk: Sikeres az imalánc, Orbán Viktort szentté avathatják
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Milyen országban élünk? (4.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Milyen országban élünk? (3.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén
Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi >
Milyen országban élünk? (2.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Mi is elpilledtünk
A bűnösökre lehet felfelé mutogatni, de sokkal nehezebb lenne arról a mélységében rejtezkedő kollektív eszmékről szólni, >
Milyen országban élünk? (1.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Egy nagy játszma névtelen szereplői lettünk
Ez a közérzet túlvan a szokásos politikai vitákon, nem nevezhető szimpla Orbán-ellenességnek, sokkal inkább a rendszerváltási >
Hol a Lovas? Itt a Lovas!
Családi ügyek címmel közölt terjedelmes írást a Magyar Narancs legújabb számában Krusovszky Dénes a hetilap állandó >
Pásztor István: „Büszkén vagyunk őrkutyák”
A „tisztújítás” abból áll, hogy Pásztor Bálint nevű fia maradt a párt második számú alelnöke, és >
Gyenge biztosítékok – téves cím(ké)zés
Balla Lajos, a Szabad Magyar Szó (SZMSZ) oldalán szólt hozzá a blogomon közölt „utolsó (??) két >
Minden egyes fogalom bumeráng lett
Sinkó dilemmák - ma. Megbuktatható-e az autokrácia parlamentáris úton vagy pedig csak erőszakkal? Választásokkal? Forradalommal? Nem >
NEM „ŐRKUTYÁK”, HANEM TÁNYÉRNYALÓ PINCSIK
Varjú Márta főszerkesztő és Máriás Endre főszerkesztő-helyettes irányításával a Magyar Szó nem az itteni magyar közösséget, >