Ma János, Iván névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Legitimitás
J. Garai Béla
„Nem tudom, hogy Vučić hallott-e Móricz Zsigmond regényhőséről, aki nem élhetett muzsikaszó nélkül. Nos, őróla meg elmondhatjuk, hogy nem élhet legitimitás nélkül.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Ha a rendkívüli választások gyakorisága lenne az életszínvonal mércéje, akkor mi itt, Szerbiában már régen lepipáltuk volna a svédeket. Ugyanis jó kilátásaink vannak arra, hogy tavaszra újabb rendkívüli parlamenti erőpróba izgalmaiban lesz részünk – négy év alatt a negyedikben.
A jobb memóriával rendelkező választópolgár még emlékezhet rá, hogy a legutóbbi, a kora tavasszal megtartott rendkívüli képviselőházi választások előtt miniszterelnökünk arra kérte híveit: szavazzák meg számára az újabb négyéves mandátumot, hogy kormánya nyugodtan folytathassa áldásos országépítő munkáját. Az odaadó hívek teljesítették kívánságát, meg is szavazták az újabb négy évet abban a naiv meggyőződésben, hogy jó ideig mentesülnek a kampánnyal járó idegtépő macerától. A hétvégén viszont arról értesülhettek a kormányt magasztaló médiából, hogy Aleksandar Vučić már meg is hozta döntését: ismét lesz rendkívüli szkupstinai választás! Méghozzá az áprilisban esedékes elnökválasztásokkal egy időben. Akár készpénznek is vehetjük a dolgot, hogy áprilisban duplán fogunk karikázni. A belgrádi lapok már megkezdték a beharangozást ilyen és ehhez hasonló öles címekkel bombázva bennünket: „Vučić döntött: április 9-én elnök-, és parlamenti választások lesznek”.
Hogy mi szükség van az újabb erőpróbára alig egy év elteltével? Nem, nem azért, mintha lemorzsolódott volna a kormánykoalíciót támogató többség a törvényhozásban, hiszen a haladópártiak továbbra is biztos fölénnyel fogadtatnak el minden beterjesztett törvényjavaslatot hű partnereik - köztük a példásan megbízható VMSZ - segédletével. Nem is azért, mert mondjuk Maja Gojković házelnök asszony ismét pártot váltott volna, és visszatért volna régi cimboráihoz, a vajdáékhoz. Nem, ilyen veszély nem áll fenn.
Akkor mégis miért kell újra képviselőket választanunk?
Azért, mert a kormányfő azt szeretné, ha a polgárok ismét véleményt nyilvánítanának munkájáról és megerősítenék legitimitását, olvashattuk a Vučić gondolatait olvasó sajtóban. További indoklásként elpanaszolta, hogy állandó támadásoknak van kitéve, folyton megkérdőjelezik eredményeit, emellett a képviselőházban is tűrhetetlen légkör alakult ki, a jobb- és baloldali ellenzék állandóan gáncsoskodik, és kellemetlen kérdésekkel ostromolja a kormánytagokat. Ezért legjobb, ha újra voksolunk. Hátha sikerül olyan népképviselőket választani, akik hagyják nyugodtan dolgozni miniszterelnökünket és csapatát.
Valószínűleg más országokban is akadnak lelkiismeretes politikai vezetők, akik igénylik a választók visszajelzését, legitimitásuk folytonos megerősítését, de az kizárt, hogy ennyire érzékeny lelkületűek lennének! Ilyen lelkiismeretes vezetőre nincs példa. Nem tudom, hogy Vučić hallott-e Móricz Zsigmond regényhőséről, aki nem élhetett muzsikaszó nélkül. Nos, őróla meg elmondhatjuk, hogy nem élhet legitimitás nélkül. De a választási kampány hiányát is nagyon nehezen viseli.
Igaz, az okvetetlenkedő kritikusok azt állítják, hogy jelenleg semmi sem indokolja a kettős választásokat, és hogy nem annyira a legitimitásról van szó, mint arról, hogy Vučić Tomislav Nikolić vereségétől retteg (ha mégis őt állítanák ki a haladópárt elnökjelöltjeként), és minden áron el akarja kerülni az esetleges kohabitációt, vagyis azt a helyzetet, hogy egy más pártból való elnökkel együtt kelljen kormányoznia. Mert az folyton belekotyogna a munkájába, amit ő ki nem áll. „Koji će stalno da zvoca”, ahogyan maga fogalmazta meg népi stílusban egyik legutóbbi nyilatkozatában. Ezért úgy gondolja, hogy ha együtt tartják a két választást, akkor Nikolićot is sikerül megmenteni. Ő legalább nem szól bele a munkájába.
Ez is egyik dicséretes jellemvonása miniszterelnökünknek: az autokrata önérzetesség. Szereti egyedül intézni a dolgokat. Igaz, nem két dinárba kerül a rendkívüli választás, hanem két milliárdba, ahogyan a szőrszálhasogató újságírók kiszámolták. Pont ugyanannyiba, mint a két évvel ezelőtti katasztrofális szerbiai árvíz utáni újjáépítés.
De hát ennyit csak megér nekünk miniszterelnökünk lelki nyugalma! Vagy inkább legyen árvíz? (…)
Következő cikk: Sikeres az imalánc, Orbán Viktort szentté avathatják
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A forradalom jogossága
Csak az a gond. hogy minden forradalom, a legnemesebb is, ártatlan emberéleteket, tehát túlságosan magas árat >
Az intrika, mint uralkodó narratíva
A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >
Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!
Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >
Egy másik stratégia
A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >
„Én bízom a falu jövőjében”
A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >