2019. október 17. csütörtök
Ma Hedvig, Ignác, Rudolf névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Vörösmartyus vigili oculo tenendus

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

Reakciós, ellenforradalmi korszakban ne legyen József Attila utca és Petőfi Sándor utca és Kassák Lajos utca. És semmi efféle. (Petőfi Sándor neve a helyén van mint a PECSA alkatrésze. Jó helyen.) Tamás Gáspár Miklós (Litera):

„Vörösmartyus vigili oculo tenendus” – írta a bécsi államrendőrség a helytartótanácsnak, Vörösmartyt éber szemmel kell figyelni, olvasom holmi porlepte tanulmányban (a méltatlanul elfelejtett Bóka László írta egyébként). Erre Mérey Sándor helytartótanácsos „buzgón jelenti”, hogy: „In Pest, wo Wörösmarty [sic] under den thätigen Mitgliedern der Gelehrten Gesellschaft [a Magyar Tudományos Akadémiáról van szó] hauset, verdopple ich unter einem die erforderliche Aufmerksamkeit” – azaz megkettőzi az elvárható és elvégezhető figyelmet vagy inkább: figyelést.

Ma itt nem kell figyelni senkit, mert egyfelől minden teljesen nyilvánvaló, másfelől meg senki nem konspirál, minden szépen csörgedezik a maga medrében, savanykás, kelletlen verseket olvasunk, legföljebb annyi: mintha őszintébben folynék a szó a női szexualitásról; amint másfél évszázaddal ezelőtt egyet-mást végre bevallott a bohém és a dandy a férfiúi erről-arról, most hát elérkezett az ideje, hogy egyebeket is megénekeljenek a poéták, akik persze továbbra is dallanak, mi a fenét csináljanak különben.

A ringó keblek után most immáron sanzonra érett a… – de hát tudja ezt a fogyatkozó számú irodalmi lapok pár olvasója, aki talán ebbe a causerie-be, csevelybe is belenéz (és talán azt is tudja, hogy a „csevely”-t, akár az émelyt, ly-nal írjuk, nem j-vel).

A kartoték, „mely jogom sérti meg”, elavult. Digitalizálták. S bár továbbra is „[s]zámon tarthatják, mit telefonoztam,/s mikor, miért, kinek”, nem nagyon van mit számon tartani. Bár biztos megteszik, irreleváns. A „verdoppelte Aufmerksamkeit”, habár nyilván megvan, értelmetlen.

József Attila utca most is van Budapesten, a régi Lipótvárost választja el a Belvárostól. Korábban Fürdő utcának hívták, aztán Gróf Tisza István utcának. (Kolozsváron is van vagy volt Fürdő utca, később Pavlov utca, jelenleg Iuliu Hossu görögkatolikus püspökről van elnevezve.)

A József Attila utca mai helyzete tarthatatlan.

A budapesti Kossuth (!) téren Kossuth szelleme és öröksége két nagy ellenfelének, gróf Andrássy Gyulának és gróf Tisza Istvánnak az újraöntött, pocsék szobra áll (megint), József Attila (rossz) szobrát, háttal a térnek meg a nevetséges Országháznak, kiakolbólították a Duna-partra. Háttal. Majdnem szellemes.

De mit keres József Attila neve utcaföliraton, Tisza István országában?

Már nincs Beszélő, Holmi, 2000, BUKSZ, Esély, Lettre stb. – a megvetett és elátkozott 1989 folyóiratai megszűntek, ilyen-olyan-amolyan okokból –, halk sóhaj se hallatszik utánuk. A Nyugat és a Huszadik Század nagy tradíciója most ért végképp véget. József Attila oda se fért be már – még oda se –, hiszen kommunista volt az istenadta, ráadásul heterodox kommunista („…szólj ügyészedre, ki ne tépje a tollamat”, kérte szegény a hazájától), akárcsak Kassák, aki másképp. Saját lapja, a Szép Szó is mást mondott, mint ő. A szociáldemokrácia folyóirata, a Szocializmus antibolsevista, ám baloldali polémiát várt tőle, meg is kapta, de… Aztán, tudjuk, meglelte hazáját, s hibátlanul írták a sírjára nevét, amikor mélységes mélyre eltemette, aki eltemette, mert eltemette (és nem „ha”), és a Gelehrte Gesellschaft szépen kiadta, és a filológia mindent föltárt művének nyomorúságos recepciójáról és szégyenletes hatástörténetéről, s az utókor fantáziált a fiatalasszonyról, akit osztálya elragadott tőle, és lakótelepet és „művelődési központot” és egyetemet és iskolákat neveztek el róla. Evvel jelezte – talán akaratlanul – a reálszoc, hogy mi is kellett volna hogy legyen, ha lett és lehetett volna, ami lehetetlennek bizonyult.

Elvégre még Kassák Múzeum is van – az egyik legbizarrabb szóösszetétel, aminővel valaha találkoztam.

Kassák! Múzeum!

Végül is miért ne? Egész jó hely amúgy, remek hely. Kassák a későbarokk kastélyban, a harmadik Tisza-korszakban, nem is önmagának, hanem a megboldogult „haladó hagyomány”-nak az emlékműve. BAUHAUS valami barkácsáruháznak vagy mi a francnak a neve.

Az Andrássy úton is ki van írva, hogy „avant-garde”. A TagHeuer nevezetű méregdrága luxusóraboltra.

Egy szó, mint száz, föl kell kérni Áder János államelnököt (Fidesz), Orbán Viktor miniszterelnököt (Fidesz), Tarlós István budapesti főpolgármestert (Fidesz), Szentgyörgyvölgyi Péter V. kerületi polgármestert (Fidesz), Rogán Antalt, az V. kerület országgyűlési képviselőjét (Fidesz), hogy kereszteljék vissza a József Attila utcát Gróf Tisza István utcára. Tisza Istvánnak, miután dominálta a századfordulót, két posztumusz győzelme volt. Ő győzött a Horthy-Teleki-Bethlen korszakban, és ő győzött itt megint az 1990-es években. Nem stíluskérdésekről van itt szó – bár amiket a nemes gróf írt „Rusticus”, azaz „falusi” (!) álnéven a Magyar Figyelő című lapjában a „modernekről”, ma is olvashatjuk, kevésbé választékosan és előkelően, a „politikai korrektségről” vagy a „kulturális marxizmusról” (ennek forrását lásd Martin Jay tanulmányában, először: Salmagundi 168/9, 2011, most itt. Köszönet A. I. barátomnak) vagy a „globális háttérhatalomról” –, hanem tartalmiakról. De a művészet és a forradalom és a nonkonformizmus elleni olthatatlan ellenszenv a régi. Reakciós, ellenforradalmi korszakban ne legyen József Attila utca és Petőfi Sándor utca és Kassák Lajos utca. És semmi efféle. (Petőfi Sándor neve a helyén van mint a PECSA alkatrésze. Jó helyen.)

A kor szellemének az apródfrizurás lakberendező műakadémiája felel meg. „Vörösmartyus vigili oculo tenendus” – ugyan. Vörösmartiuszt el kell felejteni, mert ő még kétségbeesett a forradalom bukásán, akkor szerinte – ostoba, nosztalgikus nyafogás, recsegnék ma honunk vezető közírászai – tél volt és csend és hó és halál. Ugyan kérem. A föld megőszült. Hangzatos, populista frázis.

Népszerűsködés.

Vörösmarty hófehér, jégvirágos, dércsípte gyászából csak annyit szűr le a kései ítész, hogy á, Vörösmarty is csak ógott-mógott.

A művészetek meg a filozófia meg a szellemtudományok: ezek „posztmodern, polkorrekt bölcsészlányok” divathóbortjai, a balglobalizmus balekjainak kozmopolitikája. „Idegenmajmolás” – írta a Magyar Figyelő. Immár nem az államrendőrség és a helytartótanács elől húzódnak az underground katakombáiba, hanem a kertévék meg a vizuális-verbális FB-pogromok elől.

Vannak, akik még Tandorit olvassák. El vannak avulva.

Töröljék már le végre a magyar irodalom nyomait a pesti házakról. Irodalom helyett már nem olvasott írók, nem nézett festők szerelmeiről szóló bestsellereket lehet olvasni (következnek a nem hallgatott zenészek), kiderül, amit mindig sejtettetek: az egész mögött nem áll semmi más, csak boldogtalan lúzerok szexuálpatológiája.

Szabadság nincs, csak szabi, szabin meg meggyőződhettek róla, olvasván a Balcsin nagyjaink házasságtöréseiről, hogy nagy marhaság az egész.

Ehhöz már nem kell fokozott éberség, kettőzött figyelés a hatóság részéről. A közvélemény elől kell elrejteni a titkainkat.

2016. november 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább