2019. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nikolić esélyei

J. Garai Béla
J. Garai Béla

A helycserére vonatkozó állítólagos döntés azért született, állítja az újság bennfentes informátora, mert Vučić komoly intelemként fogta fel a bulgáriai eseményeket, ahol ugyancsak vereséget szenvedett a kormánypárt elnökjelöltje, és emiatt távoznia kellett Bojko Boriszov miniszterelnöknek is. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

A legújabb szerbiai politikai társasjáték egymilliós kérdése az, hogy ki lesz a befutó a tavaszra esedékes elnökválasztásokon? A dolgok jelenlegi állása szerint az, aki Tomislav Nikolićra tippel, valószínűleg előre lemondhat a nyereségről.

Pedig a hivatalban levő elnök – mint már többször nyilatkozta – szilárdan meg van győződve róla, hogy kiválóan végzi a dolgát, és vele szemben semmi esélye sincs az ellenzéki aspiránsoknak. Ha tőle függne, akár ki sem kellene írni a választásokat, felesleges macera, mert úgyis ő fog győzni. Azt ugyan nem tudni, hogy mire alapozza megingathatatlan optimizmusát, ha csak nem a radikálisokból európaivá avanzsált eszmetársai szűk körének véleményére, vagy arra, hogy a rajongva szeretett keleti testvér is beszáll a küzdelembe a maga propaganda eszközeivel. Esetleg a vele egy húron pendülő banjalukai szövetségesének, Milorad Dodiknak a véleményére támaszkodik, aki szerint Nikolić igenis rászolgált egy újabb mandátumra. A felmérések ugyanis rendre ellenlábasai biztos győzelmét jósolják még akkor is, ha sikerülne eljutnia a második körbe.

Hogy mi csorbítja a szerb államfő tekintélyét és mi rombolja esélyeit, arról a rosszmájú krónikások kötetekre valónyit gyűjtöttek össze, lásd a „Tomine glupe izjave…” (Tomo ostoba nyilatkozatai”) című internet portálokat. Kétségtelen, hogy kevés vezető államférfi nevéhez fűződik annyi átgondolatlan és szórakoztató kijelentés – hogy államelnökről lévén szó, ne használjunk erősebb kifejezéseket -, mint Nikolićéhoz. Közszerepléseivel egy egész nemzet mulattatásáról gondoskodik. A kínai elnök látogatása idején például azzal botránkoztatta meg az ázsiai nagyhatalom vezetőjét, hogy „kis sárga emberekről” beszélt, akik majd eljönnek és „isznak a Morava vízéből”, amint ezt egy múlt századi szerb csillagjós megjövendölte. Egy Újvidéken tartott ünnepségen azzal mulattatta meg a közönséget, hogy Vivaldit is a kitüntettek közé sorolta. A migránsválságról is megvan a véleménye: szerinte a migránsok azokba az egykori gyarmattartó országokba igyekeznek, amelyek elrabolták az ott kiásott dinoszaurusz-, és mamutcsontokat, és most elindultak megkeresni saját kincseiket.

Iskoláztatásáról pedig imigyen példálózott: „Szerencsétlen volt a gyermekkorom, még iskolába is kellett járnom”, vagy: „Azért nem fejeztem be az egyetemet, mert rossz volt a törvény”. Saját képességeiről is többször nyilatkozott: „Isten hat nap alatt teremtette meg a világot, nekem elég volt kettő, hogy megrengessem”; „Csodálatosan játszik ez a Ronaldinho, mintha magamat látnám, amikor gyerekként a bajcetinai legelőn fociztunk”…

Egyáltalán nem tűnik tehát alaptalannak annak a száz szerb értelmiséginek a véleménye, akik olyan elnököt szeretnének látni az ország élén, „aki egyenrangú partnerként tárgyalhat a külföldi vezetőkkel, és akinek az intézkedései és kijelentései miatt senkinek sem kell majd szégyenkeznie Szerbiában”. Ezért fordultak a napokban nyilvános felhívással Saša Janković jogvédőhöz, hogy vállalja el az elnökjelöltséget. (…)

Nikolić nem sok sikerrel kecsegtető ambíciója hű eszmetársának, Aleksandar Vucicnak okozza a legnagyobb gondot. El kell döntenie, hogy kiáll mellette, teljesíti kívánságát és őt nevezi meg a haladópárt elnökjelöltjének, vagy valaki mást a párt soraiból, akinek jobbak a kilátásai a győzelemre. Ha ugyanis Nikolićot állítják hadrendbe és ő csúfos vereséget szenved, ahogyan a közvélemény kutatások jelzik, akkor ez komolyan megrendítené a hatalmi párt pozícióját. Azaz kormányválságot idézne elő: Vučić ugyanis többször kijelentette, hogy lemond a kormányfői posztról, ha a SNS-jelölt alulmarad az elnökválasztáson. S akkor nincs kizárva, hogy jövőre rendkívüli parlamenti választásokkal is megörvendeztetnek bennünket. (…)

A jelek szerint már Vučić sem nagyon bízik azokban a korábbi jóslatokban, hogy Nikolićnak elég lesz a győzelemhez, ha ő támogatja. Mivel úgy látszik, nem tudja őt lebeszélni ambíciójáról, hogy másodszor is megpályázza az elnöki posztot, ezért kettejük megbeszélésén az elmúlt hétvégén állítólag olyan salamoni döntés született, amely mindkettőjük számára elfogadható. A Nedeljnik c. lap bizalmas forrásokra hivatkozva azt írja, hogy Vučić kész átvállalni az elnökjelöltséget, a kormányfői posztot pedig átengedni Nikolićnak. Így a kecske is jól lakna, és a káposzta is megmaradna - ebben az esetben a haladópárti hatalom. Kit érdekel, hogy Vučić korábban többször is megfogadta, hogy nem érdekli az elnöki hivatal? Egy szószegés ide vagy oda már nem számít, ha ilyen sorsdöntő dolgokról van szó.

A helycserére vonatkozó állítólagos döntés azért született, állítja az újság bennfentes informátora, mert Vučić komoly intelemként fogta fel a bulgáriai eseményeket, ahol ugyancsak vereséget szenvedett a kormánypárt elnökjelöltje, és emiatt távoznia kellett Bojko Boriszov miniszterelnöknek is. A lap azt is tudni véli, hogy Nikolić is hajlik az alkura, és szívesen elvállalná a miniszterelnökséget.

Hogy egy ilyen, sakkterminussal élve, rosálás mit hozna az országnak, azt nehéz megjósolni. De hogy az uniós csatlakozási folyamatnak nem kedvezne, arra mérget vehetünk. Elég, ha Nikolić legutóbbi oroszországi látogatásakor elhangzott kijelentését említjük, miszerint „eljött az ideje, hogy más hangon beszéljünk Brüsszellel, hogy megtudjuk, ultimátum elé állítják-e Szerbiát a csatlakozás előtt, hogy ismerje el Koszovó függetlenségét”.

Attól nyilván nem tart, hogy akkor netán Brüsszel is más hangot üt meg Szerbiával szemben. A bajcetinai Ronaldinho talán úgy gondolja, hogy ebben az esetben legfeljebb megpályázzuk a guberniumi státuszt „anyácskáéknál”.

2016. november 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább