Ma Ellák, Edgár, Eperke névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Jogok papíron!
A VaMaDisz pere elég rosszul áll
Bozóki Antal
Olyan nemzeti tanácsot választottunk, amelyik a „háttérben” és nem a nyilvánosság előtt képviseli az érdekeinket? Kell-e nekünk ilyen testület és szükségünk van-e ilyen tisztségviselőkre? A válasz csakis nemleges lehet. Bozóki Antal (bozokiantal.blog):
A Vajdasági Magyar Diákszövetségnek (VaMaDisz) az újvidéki Jogi Kar elleni bírósági pere az anyanyelven való felvételizés ügyében a nemzeti kisebbségi jogokért való küzdelem fontos mérföldköve lehet. Amennyiben sikerrel végződik, beigazolódik, hogy – az egyébként az alkotmány és a jogszabályok által biztosított jogok gyakorlati alkalmazásáért – a jog eszközeivel is érdemes küzdeni. Ha azonban a (VaMaDisz) elveszíti a pert, annak negatív következményei lehetnek nemcsak a jogalkalmazás terén, de a lelki világunkban is.
Rendkívüli sajtótájékoztatót tartott november 16-án Sóti Attila, a szervezet elnöke, amelyen elmondta, hogy az újvidéki Jogi Kar ellen (2016. december 2-án) „a magyar felvételizés lehetőségének szavatolása érdekében indított pert december 20-án folytatódik.
A Kar időközben „egy formai hibára hivatkozva megsemmisítette a VaMaDisz jogi képviselőjének, Slobodan Beljanski ismert újvidéki ügyvédnek a doktori címét”. Sóti kifejtette, „nem tudja a Kar ellen folyó pertől független történésként figyelni az intézmény legutóbbi döntését”.
A VaMaDisz elnöke elmondta azt is, hogy „a közéletben számos politikai üzenet hangzott el az elmúlt időszakban a VaMaDisz és a Jogtudományi Kar között folyó bírósági per kapcsán”, majd védelmébe vette Hajnal Jenőt, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnökét, aki „személyével kapcsolatos egyes megjegyzésekre vonatkozólag a szervezet elnöke közölte: az MNT igenis partnere a VaMaDisz-nek, függetlenül attól, hogy nem nyilatkozik naponta az ügyről”.
Sóti állítása azonban csak akkor le(hete)tt volna hiteles, ha beszámol arról is, hogy az MNT miben „partnere” a VaMaDisz-nek, miben nyilvánul ez meg, és milyen konkrét lépést tett eddig a testület az „ügyben”.
Amikor e sorok írója a Magyarok jogvédelme a Kárpát-medencében Konferencián (Budapest, 2016. november 9-11) szóvá tette, hogy az MNT „még csak a hangját sem hallatta ebben a fontos kérdésben”, Szilágyi Miklós, a testület Nyelvhasználati Biztosságának elnöke azt mondta, „ez nem jelenti azt, hogy az MNT a háttérben nem ténykedik”. Olyan nemzeti tanácsot választottunk, amelyik a „háttérben” és nem a nyilvánosság előtt képviseli az érdekeinket? Kell-e nekünk ilyen testület és szükségünk van-e ilyen tisztségviselőkre? A válasz csakis nemleges lehet.
Sóti a sajtókonferencián arról is beszámolt, hogy „a diákszervezet eltökéltnek számít, s amennyiben a hazai bíróságok nem oldják meg a kérdést, élni fognak a nemzetközi igazságszolgáltatás nyújtotta lehetőségekkel is”. Bejelentette: „A diákszövetség jelen lesz az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának kisebbségügyi fórumán is, ahol szintén fel fog témaként merülni a hazai magyar felvételi vizsgák kérdése.” Erről azonban mindmáig nem érkezett hír.
Minden elismerést és támogatást megérdemel a diákszervezet, hogy kiáll a nyelvhasználati jogok gyakorlati érvényesítéséért, és hogy ezt hajlandó még nemzetközi színtérre is vinni. Már csak azért is, mivelhogy jogaink nemzetközi védelmére eddig nem sok példa akadt. A nagy kérdés viszont az, hogy ezt miért nem a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) – a VaMaDisz ernyőszervezete –, illetve az MNT teszi, amelynek a közvetlen hatáskörébe tartozik a nyelvhasználat? Vagy ők szépfiúk akarnak maradni a koalíciós partner, a Szerb Haladó Párt (SNP) vezetőinek szemében?
Egyébként a Jogi Kar ellen indított perrel kapcsolatban nem tisztázott körülmény, hogy a VaMaDisz az ügyben miért a hosszabb, bonyolultabb, költségesebb és bizonytalanabb bírósági, és nem az egyszerűbb, olcsóbb, valamint kedvezőbb kimenetelűnek ígérkező közigazgatási utat választotta?
A Tartományi Képviselőház ugyanis 2015. április 8-án határozatot hozott a felvételi vizsgák anyanyelven való megszervezéséről a Tartomány által alapított intézményekben (a 269-es számú dokumentumot lásd az írás alatt).
A határozat 2. szakasza kimondja: „Az egyetemi intézmény köteles a jelentkezőknek lehetővé tenni a nemzeti kisebbségi – nemzeti közösségi nyelven való felvételizést, azzal a feltétellel, hogy egy olyan nyelvről van szó, amely Vajdaság Autonóm Tartomány területén hivatalos használatban van.” A magyar nyelv közismerten e nyelvek közé tartozik.
Az 5. szakasz kötelezi az egyetemi intézményt, hogy „az általános aktusait, amelyek a felvételi vizsgát rendezik, ennek a határozatnak a hatályba lépésétől számított 30 napos határidőn belül hozza összhangba ezzel a határozattal”.
A 6. szakasza szerint „a határozat alkalmazása feletti ellenőrzést az egyetemi képzésben illetékes tartományi szerv végzi”. Ez a szerv pedig csakis a tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkárság lehet, amelynek titkára Nyilas Mihály, aki egyúttal a Tartományi Kormány alelnöke és a VMSZ Elnökségének is a tagja. A határozatot Pásztor István a Tartományi Képviselőház elnöke írta alá, aki a VMSZ elnöke is.
Nyilas Mihály először úgy nyilatkozott, hogy a titkársága „felügyelőt küld a Karra, jegyzőkönyvet készít, majd ennek fényében tesz lépéseket”. Később azonban már visszakozott, mondván, hogy „bár létezik tartományi rendelet is arra vonatkozóan, hogy a nemzeti közösségek nyelvén is adva legyen a felvételizés lehetősége, de az oktatási minisztérium álláspontja sajnos az, hogy a kar az autonómiájára hivatkozva megtagadhatja ezt”. Ebből már arra következtethetünk, hogy a VaMaDisz pere bizony elég rosszul áll.
Ide tartozik az is, amit eddig szinte senki eddig még csak szóvá sem tett, hogy a Jogtudományi Kar épületén a felirat csak szerb nyelven és cirill betűvel van kiírva. Ez lenne az egyenrangú hivatalos nyelvhasználat? Hány ilyen eset van még Újvidéken és Vajdaságban?
A kör tehát bezárult: A képviselőház magyar elnöke aláírt egy határozatot, amely az anyanyelven való felvételi jogunkat biztosítja. Az alkalmazásában ugyancsak egy magyar tisztségviselő az illetékes. Csak éppen egyik sem tesz semmit. Az egyetem pedig, ahol az első órák valamelyikén azt tanítják, hogy a jogot márpedig alkalmazni kell, semmibe beveszi a jogszabályt. Ha a magyar tisztségviselők így viszonyulnak a jogaink iránt, akkor mit várhatunk?
Az eset jól jellemezi a szerbiai nemzeti kisebbségi politikát is: Jogok papíron!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Trump mérge hatni kezdett
Trump intézkedik, erőskezű, határozott elnöknek akarja feltüntetni magát. A Fehér Ház környékén is erőteljes tüntetésekre került >
Szerbiában a helyzet fokozódik!
Hevülnek az ellentétek. Ez persze a nem demokratikus választások következménye is. Ennek senki értelmes nem örül, >
Minden tét nélkül
A vajdasági szellemi élet egyébként abban is különbözik a magyarországitól, hogy ott az írók és a >
A NER esztétái
Mert ha művészet a foci, akkor ezt a művészeti ágat például Angliában, Spanyolországban, Franciaországban, Brazíliában vagy >
„le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”
A nagyszabású formátlanságban megtalálni azt a bizonyos minimális, legkisebbre redukált formát, aminek viszont pontos jelentése és >
Egy lovasszobor története
Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >
A széplelkek apokalipszise
Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >
Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?
Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >
Amikor a kakas korán kukorékol
Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >
Európai hatalmi vákuum
Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >
Nevidljivi neprijatelj u Kriznom štabu
Sada još više, jer je i broj zaraženih svakim danom sve veći… I dok se zaraza >
A hágai matt
Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha >