Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Csonkolások és protézisek
Radics Viktória
„És ezek olyan pillanatok, amikor a táj visszanéz az emberre. Majdnem hogy mond valamit, ismeretlen nyelven.” Radics Viktória (radicsviktoria.blog):
Párhuzamos párhuzamok
Nem a metafizika veszett el, hanem azok a fogalmak és képek (protézisek) használódtak el végképp, amelyek ezt a dimenziót elképzelhetővé és felfoghatóvá tették. Így maradt ránk az üresség, ami viszont, az emberi világban folyton telítődik, formálódik, alakul, kihuny és föllobban ismét. Még az sem lehetetlen, hogy az állati világban is van metafizika, nem tudhatjuk, mert az állatok némák. Az ember számára például a táj képe, ha legalább egy pillanatra úgy észleli, mint a festők, vagyis elidőzik benne és nála, megtelik azzal a „valami mással”, amit biológia, geológia, botanika, földrajz nem tud visszaadni, és – állítja Nádas – erre a fénykép sem képes. És ezek olyan pillanatok, amikor a táj visszanéz az emberre. Majdnem hogy mond valamit, ismeretlen nyelven. Pontosan arról van szó, amit a klasszikus metafizika „természetfölöttinek” és „érzékfölöttinek” nevezett. Ha kicsit elmerülünk a természetben, a látványában, az illatában, a nedveiben, akkor csakhamar elkezd belőle szólni az, ami „fölötti”. Egyedül a zene, a festészet és a szó tágabb értelmében vett költészet tudott ezzel valamit kezdeni, mindig is belekezd ennek a fölfejtésébe. Gondolj például Schubert hangzó tájképeire a dalokból.
Amikor a posztmodern a metafizika-ellenességével tüntet, akkor téved, mert csupán a kiégett metaforákat és az centralizálásra törekvő szellemet „üldözi”, azonban magát a metafizikai teret vagy szférát, dimenziót nem fogja elhessegetni. Az a legnaivabb szemléletben is jelen van.
Amikor Nádas anatómiai, geológiai, optikai, meteorológiai szakkifejezéseket használ, akkor nem az a szándéka, hogy racionalizálja a világot, hanem, ellenkezőleg, az, hogy ezzel mint körülírással (Bagi Zsolt terminusa), mint vonalakkal hagyja fölserkenni a „természetfölöttit”, amihez a prózai metaforáival, metonímiával és szinesztéziáival meg is adja az indíttatást. Ebből a szempontból nézve a szépprózában bevetett tudományos kifejezései ironikusak; a racionális ész korlátozottságára mutatnak rá, vagyis arra a nevetséges emberi törekvésre, hogy a fogalmaival leuralja a világot. Mely őt a végén el fogja nyelni.
A PT mottója Parmenidész helyett akár Szophoklész is lehetne, a Heidegger által is elemzett sorok az Antigonéból, amelyek Vajda Mihály nyersfordításában így hangzanak:
Sok van, mi hátborzongató,
De az embernél nincs semmi hátborzongatóbb.
...
Mindenhová kimenvén úton van, tapasztalat híján kiúttalanul
a semmihez jut.
Ha akármi jön, ám a haláltól
Nem tud menekülni,
De gyógyírt a nehéz nyavalyákra kigondol.
Ha tud valamit valaki,
Mesteri bölcset, újszerűt,
van, ki a jóra, ki gonoszra tör vele.
Ki a földnek törvényeket ad,
Jogot, mit az isteni eskü véd,
Az a városban az első; de hazátlan,
Akinek az létező, ami nem létezik.
Nádas valóban rátalál a görög metafizika jelenkori variációira a szépprózájában, és néha az esszéiben is. De a zsidó és keresztény metafizikának a variációira, nem is úgy mondanám, hogy maradványaira, hanem, valóban, a demitizált, filozofikusan és költőileg viszont fölérezhető és értelmezhető survivaljaira, arra, ami túlélte ezeknek a világképeknek az összeomlását; nem véletlenül származik az Emlékiratok könyvének mottója János evangéliumából.
A metafizikát érő posztmodern támadások a PT tükrében hübrisznek bizonyulnak, mert a fürdővízzel együtt kiöntötték a gyereket is, és megcsonkítják az embernek a gondolkodását, sőt a percepciót is. Az ebben a támadásban lévő agresszió a faj goromba önagressziójának a tünete.
De még az sem igaz, hogy azok a bizonyos fogalmak és képek végképp elhasználódtak volna, hiszen a filozófiában és a művészetben is a mai napig élvezhetők, ami azt jelenti, hogy így vagy úgy és amúgy valahol „igazuk van”. Különösen, ha megfelelő előadásban vagy interpretációban kerülnek elénk.
A PT nem csak a testiség irodalmi csonkolásai ellen küzd – ahogy ezt Nádas az esszéiben kifejtette –, hanem a szellemi csonkolások ellen is. A kettő összefüggésének a kiderítése nem könnyű történet. A Szirénének valószínűleg nagy segítségemre lesz ebben, de csakúgy A fotográfia szép története is, ezek az elviselhetetlen művek.
Következő cikk: Oroszbarát lesz-e Bulgária?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A bársonyos forradalmat követte a bársonyos tekintélyelvűség
Mi történik? Furcsa módon erre éppen Illyés Gyula ad útbaigazítást. Alighogy megérkeztem Budapestre kezembe került Illyés >
Milyen országban élünk? (4.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Milyen országban élünk? (3.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén
Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi >
Milyen országban élünk? (2.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Mi is elpilledtünk
A bűnösökre lehet felfelé mutogatni, de sokkal nehezebb lenne arról a mélységében rejtezkedő kollektív eszmékről szólni, >
Milyen országban élünk? (1.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Egy nagy játszma névtelen szereplői lettünk
Ez a közérzet túlvan a szokásos politikai vitákon, nem nevezhető szimpla Orbán-ellenességnek, sokkal inkább a rendszerváltási >
Hol a Lovas? Itt a Lovas!
Családi ügyek címmel közölt terjedelmes írást a Magyar Narancs legújabb számában Krusovszky Dénes a hetilap állandó >
Pásztor István: „Büszkén vagyunk őrkutyák”
A „tisztújítás” abból áll, hogy Pásztor Bálint nevű fia maradt a párt második számú alelnöke, és >
Gyenge biztosítékok – téves cím(ké)zés
Balla Lajos, a Szabad Magyar Szó (SZMSZ) oldalán szólt hozzá a blogomon közölt „utolsó (??) két >
Minden egyes fogalom bumeráng lett
Sinkó dilemmák - ma. Megbuktatható-e az autokrácia parlamentáris úton vagy pedig csak erőszakkal? Választásokkal? Forradalommal? Nem >