Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Melania három ujja
J. Garai Béla
Az is fokozza továbbá az itteni lelkesedést, hogy a jelenleg ellenségnek tekintett horvátok és a koszovói albánok állítólag mély depresszióba estek kedvencük, Hillary Clinton veresége miatt. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Nem tudom, hogy az amerikai republikánusok táborában vagy Szerbiában örülnek-e jobban Donald Trump győzelmének? Nálunk akkor se lenne nagyobb az eufória, ha a fociválogatott megnyerné a legközelebbi világbajnokságot vagy ha az oroszok bejelentenék, hogy a jövőben testvéri szeretetből ingyen folyósítják a földgázt.
Az ember csak kapkodja a fejét a vezetők hihetetlenül optimista kijelentései hallatán és a média bizakodó jóslatait olvasva. A legtömörebben Tomislav Nikolić fogalmazta meg, hogy miért örömteljes esemény számunkra az amerikai elnökválasztások kimenetele: „Trump megkönnyíti az életünket”, nyilatkozta annak kapcsán, hogy táviratban fejezte ki jókívánságait az ingatlanmágnásból elnökké avanzsált amerikai vezetőnek. Nem, nem gazdasági vonatkozásban, mondjuk nagyobb amerikai befektetések révén könnyíti meg életünket, hanem a tekintetben, hogy „Washington nagyobb megértést fog tanúsítani Szerbiának azon álláspontja iránt, hogy nem ismeri el Koszovó függetlenségét”. Valószínűleg úgy gondolja, hogy ennek sokkal jobban meg fog örülni az átlagpolgár, mintha valamicskét javulna az életszínvonala. Legalábbis az elnöki palotából úgy tűnhet neki.(…)
A nemzeti jobboldal ellenzéki képviselői sem maradnak le a lelkesedésben. Ebben Vojislav Šešelj, a Szerb Radikális Párt (SRS) vezetője jár élen, aki túláradó boldogságát úgy jellemezte, hogy Trump győzelmétől nagyobb a szíve, mint a Zlatibor-hegység! A „hágai győztes” azonban magát képzeli a leendő új amerikai vezető vendéglátójának, mivel meg van győződve róla, hogy mire Trump jön, ő lesz a szerb elnök, miután megnyeri a jövőre esedékes elnökválasztást, és „nem Tomo meg Ivica fog sütkérezni az amerikai vendég érkezése miatti sikerben”, hanem ő. Erre azzal szolgált rá, vélekedik, hogy nyíltan kampányolt mellette, és felszólította az Amerikában élő szerbeket, hogy szavazzanak rá. Saját sikerének tartja, hogy azoknak 97 százaléka a republikánus elnökjelölt mellett tette le a voksát!
De nemcsak a szerb politikusok, a média is úszik a Trump diadala kiváltotta boldogságban. Sőt, egy-két lépéssel még tovább is mentek a várt pozitív hozadékok tekintetében, miközben az új amerikai elnököt a szerbek megmentőjeként és védelmezőjeként igyekeznek bemutatni. Így a napokban ilyen címeket olvashattunk a belgrádi lapok címoldalain: „Trump visszaadja nekünk Koszovót”, „Trump jóváhagyja a boszniai Szerb Köztársaság önállósulását”, „Trump és Putyin megváltoztatja a világot”… Az Informer című bulvárlap Belgrádban óriásplakátokkal gratulált az új szerb kedvenc győzelméhez ezzel a szöveggel: „Čestitamo Trampe, srbine!” Egy másik lap Trump szereti a szerbeket címmel közölt interjút egy idős asszonnyal, aki elmeséli, hogy évekkel ezelőtt bejárónőként dolgozott New Yorkban az ingatlanmágnás családjánál, és népszerű szerb turbófolk dalokkal szórakoztatta őt, ami nagyon tetszett neki.
A legkirívóbb eset, a Trump-őrület talán legnevetségesebb epizódja Melania Trump egyik fellépéséhez kötődik. A túlbuzgó szerkesztő nem átállotta meghamisítani azt a felvételt, amely a szlovén származású leendő „első hölgyről” készült férje pennsylvaniai kortes gyűlésén. Ezen Melania magasba tartott ujjaival a győzelem jeleként szokásos V-betűt formálva üzent a közönségnek, a videofelvételből azonban csak azt a kockát vágták ki és közölték fotóként, amelyen három ujj látszik a kettő helyett… Mintha a délszláv származású exmanöken ezzel a hagyományos szerb gesztussal üdvözölné az amerikai választókat, talán hogy jelezze, hogy ő majd a balkáni rokonok érdekeit fogja képviselni a Fehér Házban.
Az is fokozza továbbá az itteni lelkesedést, hogy a jelenleg ellenségnek tekintett horvátok és a koszovói albánok állítólag mély depresszióba estek kedvencük, Hillary Clinton veresége miatt. Az Alo című tabloidból például arról értesülhettünk, hogy a horvátok pánikba estek Trump győzelmének hírére, az albánok pedig sírnak bánatukban. És míg az albánok sírnak, a szerbek ünnepelnek, mármint Koszovóban. Kosovska Mitrovica szerbek lakta északi részén ugyancsak hatalmas plakátok jelentek meg, Trump győzelmét hirdetve, ezzel bosszantva az albánokat, akik mint tudjuk, a bombázások óta rajonganak a Clinton famíliáért.
A Trump iránt hirtelen fellángolt össznemzeti rajongást nem tudják lehűteni sem a témához tárgyilagosan közelítő elemzők, sem a józanabb ellenzéki vezetők. Zoran Živković, az Új Párt vezetője semmi okot sem lát az ünneplésre, mert szerinte nem lesz lényeges változás a Balkán és Szerbia iránti amerikai politikában. A Koszovó visszaszerzésével kapcsolatos hiú remények kapcsán pedig arra emlékeztet, hogy Koszovó éppen a republikánus George Bush elnöksége idején szerezte meg függetlenségét, ezért aligha van kilátás arra, hogy most megváltoztatnák politikájukat. Még a Večernje Novosti patrióta beállítottságú kommentátora is komolytalannak véli az ilyen reményeket, azt meg különösen, hogy Trump elszakítaná a Szerb Köztársaságot Boszniától és Szerbiához csatolná.
Még akkor sincs erre esély, figyelmeztet, ha egy csinos szlovén menyecske, a felesége próbálná erre rábeszélni.
Következő cikk: VOICE: Pártalapítványok a törvények szürke zónájában
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >
Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)
Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >
„Ej, ráérünk arra még!”?
Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >
A statisztaszerep bevállalása
Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >
Kifelé a Machiavelli-fasorból
Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >