2019. október 16. Szerda
Ma Gál, Margit, Hedvig névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Melania három ujja

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Az is fokozza továbbá az itteni lelkesedést, hogy a jelenleg ellenségnek tekintett horvátok és a koszovói albánok állítólag mély depresszióba estek kedvencük, Hillary Clinton veresége miatt. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Nem tudom, hogy az amerikai republikánusok táborában vagy Szerbiában örülnek-e jobban Donald Trump győzelmének? Nálunk akkor se lenne nagyobb az eufória, ha a fociválogatott megnyerné a legközelebbi világbajnokságot vagy ha az oroszok bejelentenék, hogy a jövőben testvéri szeretetből ingyen folyósítják a földgázt.

Az ember csak kapkodja a fejét a vezetők hihetetlenül optimista kijelentései hallatán és a média bizakodó jóslatait olvasva. A legtömörebben Tomislav Nikolić fogalmazta meg, hogy miért örömteljes esemény számunkra az amerikai elnökválasztások kimenetele: „Trump megkönnyíti az életünket”, nyilatkozta annak kapcsán, hogy táviratban fejezte ki jókívánságait az ingatlanmágnásból elnökké avanzsált amerikai vezetőnek. Nem, nem gazdasági vonatkozásban, mondjuk nagyobb amerikai befektetések révén könnyíti meg életünket, hanem a tekintetben, hogy „Washington nagyobb megértést fog tanúsítani Szerbiának azon álláspontja iránt, hogy nem ismeri el Koszovó függetlenségét”. Valószínűleg úgy gondolja, hogy ennek sokkal jobban meg fog örülni az átlagpolgár, mintha valamicskét javulna az életszínvonala. Legalábbis az elnöki palotából úgy tűnhet neki.(…)

A nemzeti jobboldal ellenzéki képviselői sem maradnak le a lelkesedésben. Ebben Vojislav Šešelj, a Szerb Radikális Párt (SRS) vezetője jár élen, aki túláradó boldogságát úgy jellemezte, hogy Trump győzelmétől nagyobb a szíve, mint a Zlatibor-hegység! A „hágai győztes” azonban magát képzeli a leendő új amerikai vezető vendéglátójának, mivel meg van győződve róla, hogy mire Trump jön, ő lesz a szerb elnök, miután megnyeri a jövőre esedékes elnökválasztást, és „nem Tomo meg Ivica fog sütkérezni az amerikai vendég érkezése miatti sikerben”, hanem ő. Erre azzal szolgált rá, vélekedik, hogy nyíltan kampányolt mellette, és felszólította az Amerikában élő szerbeket, hogy szavazzanak rá. Saját sikerének tartja, hogy azoknak 97 százaléka a republikánus elnökjelölt mellett tette le a voksát!

De nemcsak a szerb politikusok, a média is úszik a Trump diadala kiváltotta boldogságban. Sőt, egy-két lépéssel még tovább is mentek a várt pozitív hozadékok tekintetében, miközben az új amerikai elnököt a szerbek megmentőjeként és védelmezőjeként igyekeznek bemutatni. Így a napokban ilyen címeket olvashattunk a belgrádi lapok címoldalain: „Trump visszaadja nekünk Koszovót”, „Trump jóváhagyja a boszniai Szerb Köztársaság önállósulását”, „Trump és Putyin megváltoztatja a világot”… Az Informer című bulvárlap Belgrádban óriásplakátokkal gratulált az új szerb kedvenc győzelméhez ezzel a szöveggel: „Čestitamo Trampe, srbine!” Egy másik lap Trump szereti a szerbeket címmel közölt interjút egy idős asszonnyal, aki elmeséli, hogy évekkel ezelőtt bejárónőként dolgozott New Yorkban az ingatlanmágnás családjánál, és népszerű szerb turbófolk dalokkal szórakoztatta őt, ami nagyon tetszett neki.

A legkirívóbb eset, a Trump-őrület talán legnevetségesebb epizódja Melania Trump egyik fellépéséhez kötődik. A túlbuzgó szerkesztő nem átállotta meghamisítani azt a felvételt, amely a szlovén származású leendő „első hölgyről” készült férje pennsylvaniai kortes gyűlésén. Ezen Melania magasba tartott ujjaival a győzelem jeleként szokásos V-betűt formálva üzent a közönségnek, a videofelvételből azonban csak azt a kockát vágták ki és közölték fotóként, amelyen három ujj látszik a kettő helyett… Mintha a délszláv származású exmanöken ezzel a hagyományos szerb gesztussal üdvözölné az amerikai választókat, talán hogy jelezze, hogy ő majd a balkáni rokonok érdekeit fogja képviselni a Fehér Házban.

Az is fokozza továbbá az itteni lelkesedést, hogy a jelenleg ellenségnek tekintett horvátok és a koszovói albánok állítólag mély depresszióba estek kedvencük, Hillary Clinton veresége miatt. Az Alo című tabloidból például arról értesülhettünk, hogy a horvátok pánikba estek Trump győzelmének hírére, az albánok pedig sírnak bánatukban. És míg az albánok sírnak, a szerbek ünnepelnek, mármint Koszovóban. Kosovska Mitrovica szerbek lakta északi részén ugyancsak hatalmas plakátok jelentek meg, Trump győzelmét hirdetve, ezzel bosszantva az albánokat, akik mint tudjuk, a bombázások óta rajonganak a Clinton famíliáért.

A Trump iránt hirtelen fellángolt össznemzeti rajongást nem tudják lehűteni sem a témához tárgyilagosan közelítő elemzők, sem a józanabb ellenzéki vezetők. Zoran Živković, az Új Párt vezetője semmi okot sem lát az ünneplésre, mert szerinte nem lesz lényeges változás a Balkán és Szerbia iránti amerikai politikában. A Koszovó visszaszerzésével kapcsolatos hiú remények kapcsán pedig arra emlékeztet, hogy Koszovó éppen a republikánus George Bush elnöksége idején szerezte meg függetlenségét, ezért aligha van kilátás arra, hogy most megváltoztatnák politikájukat. Még a Večernje Novosti patrióta beállítottságú kommentátora is komolytalannak véli az ilyen reményeket, azt meg különösen, hogy Trump elszakítaná a Szerb Köztársaságot Boszniától és Szerbiához csatolná.

Még akkor sincs erre esély, figyelmeztet, ha egy csinos szlovén menyecske, a felesége próbálná erre rábeszélni.

2016. november 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább

A politikamentesítés „eredménye”

Általában jellemző, hogy magyar tisztségviselők az utóbbi időben túlságosan is elfoglaltak a szlovákiai, az erdélyi és >

Tovább