2021. február 25. csütörtök
Ma Géza, Cézár, Vanda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Magányos kisebbségi tömeg

Végel László
Végel László

Csak a választások előtt keresik kegyeiket, hamis ígérgetésekkel áltatják őket, nem is érteni pontosan mit kínálnak, emiatt már oda sem figyelnek, tudják, hogy az ígéretekből soha sem lesz semmi, az urak levették róluk a kezüket. Végel László Közéleti naplójából:

Az elmúlt héten a bácskai temetőket jártam. A szenttamási sírkertben a kút körül az asszonyok türelmesen várják a sorukat, pontosan úgy vannak felöltözve, mint az anyám volt. Egy idősebb férfi várakozik előttem, kérges kezével megengedi a vízcsapot, megtölti az öt literes műanyagot, szép az idő, meg kell locsolni a frissen palántált árvácskákat. Rám emeli tekintetét, int, hogy én vagyok a soron, arckifejezéséből látom, hogy ismerősként néz rám. Én is úgy tekintek rá, mintha ismernénk egymást, pedig egészen biztos, hogy soha sem találkoztunk. Két kannával indulok a kúttól vissza szüleim sírjához, amikor egy középkorú zöld utcai asszony szólít meg. Bevallása szerint tizenhat éve rendszeres olvasója a naplóimnak. Hálával tekintek rá, hisz időről időre elfog a kétely, egyáltalán akadnak-e még olvasók, akik kezükbe veszik írásaimat. Épp elég aggályom van, érthető tehát, hogy ez ügyben is gyanakszom. A visszaúton szemügyre veszem a közbe eső nyughelyeket, találkozom emberekkel, ismerősökkel és ismeretlenekkel egyaránt, figyelem az elhagyatott népet, nincs, ki lelket öntsön beléjük; gyerekeik - mint mondják - valahol odakinn vannak, az unokák nem járnak haza. Ha felkattintják a televíziót, inkább a sorozatfilmeket meg a szórakoztató műsorokat nézik, mintsem a híreket. Időnként meghallgatják a politikusokat, azonban abban már kevésbé hisznek, hogy azok nekik, hozzájuk szólnak. Egyszerűen nincs, aki megszólítsa őket. Csak a választások előtt keresik kegyeiket, hamis ígérgetésekkel áltatják őket, nem is érteni pontosan mit kínálnak, emiatt már oda sem figyelnek, tudják, hogy az ígéretekből soha sem lesz semmi, az urak levették róluk a kezüket. Nem marad más hátra, mint a Jóistenben reménykedni.

 

2016. november 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább

Bűn

Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >

Tovább

Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”

A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >

Tovább

Ami az embert igazából feszíti, azzal kéne foglalkozni

„Hogy az irodalom csak irodalom. Ennek vége van. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene fordulni, >

Tovább

Pásztor Bálint és a szabadkaiak folyamatos átverése

Pásztor Bálintnak a hatalmi koalícióban ülve nem most kellene ellenzékit játszania utólag, hanem még a tervek >

Tovább

Az Utolsó Vajdasági

Nem csak tőle, a most már halhatatlan énekes-költőtől búcsúzunk, hanem egy kicsit Vajdaságtól is. Attól a >

Tovább

A demokrata jelszavakkal sáfárkodók

Továbbra is rejtély előttem, hogy azok, akik húsz-harminc évvel ezelőtt tisztességgel kiálltak a szabadság mellett, miért >

Tovább

Sinkó, Herceg és Tito

Az a pár mondat mélyebben ragadta meg az összefüggéseket, mint azok a kaméleonok, akik versben továbbá >

Tovább

Megkísérelni a váltást!

A magyar közösségnek nincsen sem lehetősége, sem ideje egy újabb választási bojkottra, mivel az csak a >

Tovább

Előléptették, vagy felfelé buktatták?

Nyilas Mihály 2014-től 2020-ig, vagyis hat hosszú éven át a Tartományi Kormány alelnöke, tartományi oktatási, jogalkotási >

Tovább