2020. december 5. szombat
Ma Vilma, Ünige, Csaba, Sebőrella névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Magányos kisebbségi tömeg

Végel László
Végel László

Csak a választások előtt keresik kegyeiket, hamis ígérgetésekkel áltatják őket, nem is érteni pontosan mit kínálnak, emiatt már oda sem figyelnek, tudják, hogy az ígéretekből soha sem lesz semmi, az urak levették róluk a kezüket. Végel László Közéleti naplójából:

Az elmúlt héten a bácskai temetőket jártam. A szenttamási sírkertben a kút körül az asszonyok türelmesen várják a sorukat, pontosan úgy vannak felöltözve, mint az anyám volt. Egy idősebb férfi várakozik előttem, kérges kezével megengedi a vízcsapot, megtölti az öt literes műanyagot, szép az idő, meg kell locsolni a frissen palántált árvácskákat. Rám emeli tekintetét, int, hogy én vagyok a soron, arckifejezéséből látom, hogy ismerősként néz rám. Én is úgy tekintek rá, mintha ismernénk egymást, pedig egészen biztos, hogy soha sem találkoztunk. Két kannával indulok a kúttól vissza szüleim sírjához, amikor egy középkorú zöld utcai asszony szólít meg. Bevallása szerint tizenhat éve rendszeres olvasója a naplóimnak. Hálával tekintek rá, hisz időről időre elfog a kétely, egyáltalán akadnak-e még olvasók, akik kezükbe veszik írásaimat. Épp elég aggályom van, érthető tehát, hogy ez ügyben is gyanakszom. A visszaúton szemügyre veszem a közbe eső nyughelyeket, találkozom emberekkel, ismerősökkel és ismeretlenekkel egyaránt, figyelem az elhagyatott népet, nincs, ki lelket öntsön beléjük; gyerekeik - mint mondják - valahol odakinn vannak, az unokák nem járnak haza. Ha felkattintják a televíziót, inkább a sorozatfilmeket meg a szórakoztató műsorokat nézik, mintsem a híreket. Időnként meghallgatják a politikusokat, azonban abban már kevésbé hisznek, hogy azok nekik, hozzájuk szólnak. Egyszerűen nincs, aki megszólítsa őket. Csak a választások előtt keresik kegyeiket, hamis ígérgetésekkel áltatják őket, nem is érteni pontosan mit kínálnak, emiatt már oda sem figyelnek, tudják, hogy az ígéretekből soha sem lesz semmi, az urak levették róluk a kezüket. Nem marad más hátra, mint a Jóistenben reménykedni.

 

2016. november 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Gonosz demokrata álarcot vett fel

A kilencvenes években a zúgolódókat elkergették a munkahelyükről, manapság a konformizmus könnyebben vállalható. A soft-autokrácia, a >

Tovább

Baljós gyermekbetegség

Napjainkban a baloldal elvesztette régi befolyását, sok országban egészen marginális, ám továbbra is észlelhető, hogy a >

Tovább

November 25. – a gyász napja!

A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De >

Tovább

Isten veled, FüVÉSZ!

Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos >

Tovább

Mesterlövészek

Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >

Tovább

„Sokat elvittek, de sokan jönnek”

Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >

Tovább

Lengyel-magyar párbeszéd

Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >

Tovább

Demokrácia vagy posztfasizmus?

Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >

Tovább

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább