2019. szeptember 20. péntek
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ártatlan puccskísérlet

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Annak csak örülhetünk, ha a nagy média hisztéria övezte „terrortámadási kísérletet” ilyen simán megússzuk, bár még nincs vége az ügynek. Következhet a második felvonás, amikor Belgrád válaszol a vádakra. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

TERRORISTÁK. Valószínűleg nem volt még államcsínykísérlet a világtörténelemben, amely felett az érintettek olyan simán átsiklottak volna, mint a felett, amit egy hete hiúsítottak meg Montenegróban a választások előestéjén. Pedig nem babra ment a játék: Szerbiából érkezett terroristák fegyveres incidenst akartak kirobbantani Podgoricában és letartóztatni Milo Đukanović miniszterelnököt. Legalább is ezt állítják bizonyítékokra hivatkozva a montenegrói hatóságok.

Milivoje Katnić különleges államügyész szavai szerint október 16-án megakadályozták, hogy „Crna Gorát gyászba borítsák, mint még soha történelmében”. A választások napján megtartott sajtóértekezletén elmondta, hogy a letartóztatott Bratislav Dikić, a szerbiai csendőrség három éve leváltott és nyugdíjaztatott parancsnoka húszfős csoportjával azt tervezte, hogy montenegrói rendőröknek álcázva magukat helyi segítőikkel együtt elfoglalják a parlamentet, és onnan tüzet nyitnak az épület előtti téren a kormányzópárt győzelmét ünneplő tömegre, azt a látszatot keltve, hogy saját rendőrségük veszi tűz alá őket. Ezután pedig letartóztatták volna Milo Đukanović kormányfőt, és a szerb barát ellenzéket hirdették volna ki győztesnek. Katnić szerint minden jel arra utal, hogy terrortámadás kísérletről volt szó egy volt magas rangú szerb rendőrtiszt vezetésével.

Ezek után minimum azt vártuk volna, hogy Podgoricában megkongatják a vészharangot, bekéretik a szerb nagykövetet, és tiltakozó jegyzéket adnak át neki, ugyanakkor tájékoztatják a nemzetközi szervezeteket, hogy mekkora veszély fenyegette országukat és az egész térség békéjét. Hiszen nem hagyhatták volna szó nélkül egy ilyen csoport megjelenését még akkor sem, ha csupán szélsőséges kalandorok kísérletéről lenne szó, akiket Dikić vezetett. Az az ultranacionalista rendőrtábornok, akinek a nevéhez számos közismert affér fűződik, amelyek miatt hivatalából is felmentették: bűnügyek és zsarolások, polgároktól elkobzott fegyverek elsajátítása, vagy az a Kosovska Mitrovica-i akció, amikor a koszovói hatóságok által szervezett választások idején álarcos verőlegényeket vezényelt ki, és szétverette velük a szavazóurnákat. Akkor volt olvasható Facebook-oldalán: „Nem fogom megengedni, hogy siptárok uralják szerb házamat”.

Dikić a legszélsőségesebb szerb pártok támogatását élvezi, köztük a Treća Srbija (Harmadik Szerbia) és a Zavetnici (A fogadalomhoz hűek) nevű csoportosulásokét, ezek több tagja is elkísérte mostani montenegrói útján. Nem nehéz elképzelni, hogy e körök még egy ilyen veszélyes kísérletet is támogattak, csakhogy vereséget mérjenek Đukanovićra, akinek nem tudják megbocsátani a Szerbiától való különválást, Koszovó elismerését és főleg azt, hogy a nagy keleti testvérrel szembefordulva NATO-tagságra törekszik országával.

A kemény reagálás Podgorica részéről azonban furcsa mód elmaradt, sőt mintha kisebbíteni akarnák a történtek jelentőségét. Milo Đukanović szokatlanul visszafogottan úgy nyilatkozott: nincs értesülésük arról, hogy a szerbiai hatóságoknak tudomásuk lett volna az előkészületekről, a feltárt részleteket azonban mégis eljuttatják Belgrádnak, „ha másért nem, akkor azért, hogy megbizonyosodhassanak, hogy a gyanúsítottak visszaélést követtek el, amikor Szerbia területén megtervezték a támadást”. Ennél tapintatosabban már nem is lehetett volna Belgrád tudomására hozni, hogy azért van némi felelősségük az esettel kapcsolatban.

Annak csak örülhetünk, ha a nagy média hisztéria övezte „terrortámadási kísérletet” ilyen simán megússzuk, bár még nincs vége az ügynek. Következhet a második felvonás, amikor Belgrád válaszol a vádakra. A kormány álláspontját tükröző belgrádi lapok máris megkezdték az ellentámadást, a legváltozatosabb teóriákkal igyekezve magyarázni a történteket. Először is Dikić tábornokot próbálták tisztára mosni védőügyvédje megszólaltatásával, aki kifejtette: védence semmiféle terrortámadást nem tervezett, és különben is nem Podgoricába tartott, amikor letartóztatták, hanem a csodatevő kegyhelyként elhíresült Ostrog kolostorba, ahol gyógyulásáért imádkozott volna súlyos betegségéből. Az ügyvéd szerint semmilyen bizonyíték nincs Dikić bűnösségére, és az állítólagos merénylethez készített fegyvereket a montenegrói rendőrség még csak be se mutatta a nagyközönségnek, hanem azonnal megsemmisítette.

Olyan irányba próbálják terelni a dolgot, hogy az egész terrortámadási ügyet maga a montenegrói miniszterelnök eszelte ki szavazatszerzési célzattal és attól való félelmében, hogy alul marad a választásokon. Ezért volt szüksége egy képzelt államcsínykísérletre, amelyet Szerbiából terveztek, és pont a szavazás napján jelentenek be, hogy ezzel is voksolásra buzdítsa híveit: akadályozzák meg, hogy letérítsék Montenegrót eurointegrációs útjáról. Ebben állítólag a koszovói titkosszolgálat volt segítségére (az albán szál egyetlen belgrádi teóriából se maradhat ki!), így Đukanovićot végeredményben Hashim Thaci koszovói elnök segítette győzelemhez.

Ha hitelt is adnánk ennek a nehezen bizonyítható változatnak, azt a részletet már nagyon nehéz bárkivel is elhitetni, amit az egyik belgrádi tabloid tálalt szenzációként, nevezetesen, hogy Milo és Thaci lefizette Dikićet, hogy kétszázezer euróért játssza meg a terrorista vezért!

Bár ebben a mai ármánykodó világban és ezeken a tájakon egy ilyen fondorlat se lenne szokatlan. (…)

 

2016. október 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább