2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Evangélium és bocsánatkérés

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Szerbia még a kétszázadik helyen sincs az amerikai külpolitika prioritásai között. Egy elnök egész mandátuma letelhet, és nem jut el eddig a pontig”. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Aligha feltételezhető, hogy a szerbiai közvéleményben különösebb érdeklődést keltett volna Tomislav Nikolić múlt heti oroszországi látogatása (túl gyakran utazgat oda ahhoz, hogy ez szenzáció számba menjen), ha csak az a kilátásba helyezett fejlemény nem csigázta fel a kíváncsiságot, hogy Vlagyimir Putyin nagy meglepetésben fogja őt részesíteni - ahogyan egyes belgrádi lapokban olvashattuk.

Nem, nem a Keleti Áramlat gázvezeték felújítása lenne a meglepetés, derült ki az előzetes információkból, még csak a szerb gázadósság egy részének esetleges eltörlése sem, hanem az, hogy az orosz elnök visszaadja Szerbiának a Miroslav evangélium néven ismert egyházi kódex 166. oldalát.

Nem tudom, hogy kit mennyire hozott lázba a kilátásba helyezett adomány, de valahogy kétlem, hogy az egyházi kódexek iránt kevesebb affinitást tanúsító és éppen a télire való beszerzésével bajlódó átlagpolgárt ez kizökkentette volna közömbösségéből. Talán a gázvezetéknek jobban megörült volna. A derék lapszerkesztők azonban mindent megtettek, hogy felrázzák a plebszet ilyen és ehhez hasonló elsőoldalas címekkel: „PUTYIN TÖRTÉNELMI KINCSET AD VISSZA”, „AZ OROSZ ELNÖK TELJESÍTI A SZERBEKNEK TETT ÍGÉRETÉT”… A tudósításokból aztán kiderült, hogy milyen kincsről van szó: a belgrádi Nemzeti Múzeumban őrzött, nagy becsben tartott 12. századi cirill betűs egyházi kódex egyetlen hiányzó oldaláról, amely eléggé különös körülmények között került a szentpétervári múzeumba. Most azonban, hála Putyinnak, visszakerülhet eredeti helyére, mindannyiunk legnagyobb megelégedésére.

Hogy a hiányzó lap miként került Oroszországba, arról szűkszavúan csak annyit közöltek, hogy 1845-ben egy Porfirije Uszpenszki nevű orosz szerzetes járt a hilandari szerb kolostorban, ahol akkor a szóban forgó evangéliumot őrizték, és annyira megtetszett neki a szent könyv, hogy egy oldalát, a 166-ikat magával vitte, hogy bemutathassa szerzetes társainak. Más források szerint viszont Porfirije atya titokban kivágta a lapot a kódexből és valójában ellopta.

Ez most már mindegy, a lényeg az, hogy a szerb egyház számára felbecsülhetetlen kincsnek számító kódexlap az orosz múzeumba került, most azonban Putyin elnök jól ismert nagyvonalúságához és a délszláv testvérek iránti meleg érzelmeihez híven eleget tesz a belgrádi kérésnek és visszaadja nekünk.

Ha így történt volna, a Putyin rajongók szívét melengető történet lett volna belőle, és nem egy csúfos blama. A beharangozottakkal ellentétben ugyanis Nikolić még csak nem is találkozhatott Vlagyimir Putyinnal, a nagy ajándék pedig nem az ősi szent könyv 166. oldala, hanem annak nemrég készült másolata! Egyszóval az orosz testvérek az eredetit megtartották, a szerb elnök szemét pedig egy kópiával szúrták ki.

És ami még nagyobb szégyen és megaláztatás: Nikolić ezt olyan lelkes beszédben köszönte meg, mintha az egész szentpétervári múzeumot neki ajándékozták volna.

*

Még egy nagy visszhangot kiváltó történet az elmúlt napokból: Donald Trump amerikai republikánus elnökjelölt bocsánatot kért Szerbiától a NATO-bombázások miatt!

Ez a kijelentés is a lapok címoldalára került, hiszen azt a nálunk széles körben elterjedt véleményt támasztotta alá, hogy a nyugatiak minden ok nélkül bombázták az országot és a világért sem azért, mert Miloševićék hadigépezete etnikai tisztogatást hajtott végre Koszovóban, továbbá más háborús kalandokba bocsátkozott. A tévedést felismerő elnökjelölt a Nedeljnik című belgrádi hetilapnak adott interjúban hibának nevezte az 1999-es NATO-bombázást, és elítélte az agressziót (nem Miloševićékét, hanem azt, amit a NATO hajtott végre), és ezzel – bármily megalázó kijelentéseket is tett a nőkről - rögtön belopta magát az itteni emberek szívébe.

A nyilatkozat keltette lelkesedés nagyjából annyi ideig tartott, mint a Miroslav evangélium 166. lapja körüli össznépi örvendezés. Donald Trump szóvivője útján a leghatározottabban cáfolta, hogy nyilatkozott volna a kérdéses belgrádi médiumnak, és hogy bocsánatot kért volna a szerbektől. Ellenkezőleg, ő követelt bocsánatkérést a belgrádi hetilaptól a meg nem történt interjú közreadása miatt. Közben kiderült, hogy a szerző egy Amerikában élő szerb származású filmproducer és színész, Vladimir Rajčić, aki Trump kampánycsapatának munkatársai útján próbált az elnökjelölthöz férkőzni, és a velük folytatott üzenetváltásokat használta fel egy képzelt interjú elkészítéséhez. A belgrádi szerkesztőség kénytelen volt bevallani, hogy nem kaptak interjút Trumptól, és úgy próbált védekezni, hogy megbíztak Rajčićban, aki felvételekkel támasztotta alá, hogy jóban van a republikánus jelölt embereivel. Ezért nem kételkedtek az anyag hitelességében. (…)

Hogy mennyire indokolatlan a Clintonéktól való félelem, ezt az amerikai Daniel Serwer, a balkáni ügyek szakértője magyarázta meg a Blic című belgrádi lapnak adott (valós) interjúban:

„Szerbia még a kétszázadik helyen sincs az amerikai külpolitika prioritásai között. Egy elnök egész mandátuma letelhet, és nem jut el eddig a pontig”.

Csak reménykedhetünk, hogy a prioritások sorrendje nem változik.

2016. október 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább