2020. október 1. csütörtök
Ma Malvin, Teréz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Evangélium és bocsánatkérés

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Szerbia még a kétszázadik helyen sincs az amerikai külpolitika prioritásai között. Egy elnök egész mandátuma letelhet, és nem jut el eddig a pontig”. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Aligha feltételezhető, hogy a szerbiai közvéleményben különösebb érdeklődést keltett volna Tomislav Nikolić múlt heti oroszországi látogatása (túl gyakran utazgat oda ahhoz, hogy ez szenzáció számba menjen), ha csak az a kilátásba helyezett fejlemény nem csigázta fel a kíváncsiságot, hogy Vlagyimir Putyin nagy meglepetésben fogja őt részesíteni - ahogyan egyes belgrádi lapokban olvashattuk.

Nem, nem a Keleti Áramlat gázvezeték felújítása lenne a meglepetés, derült ki az előzetes információkból, még csak a szerb gázadósság egy részének esetleges eltörlése sem, hanem az, hogy az orosz elnök visszaadja Szerbiának a Miroslav evangélium néven ismert egyházi kódex 166. oldalát.

Nem tudom, hogy kit mennyire hozott lázba a kilátásba helyezett adomány, de valahogy kétlem, hogy az egyházi kódexek iránt kevesebb affinitást tanúsító és éppen a télire való beszerzésével bajlódó átlagpolgárt ez kizökkentette volna közömbösségéből. Talán a gázvezetéknek jobban megörült volna. A derék lapszerkesztők azonban mindent megtettek, hogy felrázzák a plebszet ilyen és ehhez hasonló elsőoldalas címekkel: „PUTYIN TÖRTÉNELMI KINCSET AD VISSZA”, „AZ OROSZ ELNÖK TELJESÍTI A SZERBEKNEK TETT ÍGÉRETÉT”… A tudósításokból aztán kiderült, hogy milyen kincsről van szó: a belgrádi Nemzeti Múzeumban őrzött, nagy becsben tartott 12. századi cirill betűs egyházi kódex egyetlen hiányzó oldaláról, amely eléggé különös körülmények között került a szentpétervári múzeumba. Most azonban, hála Putyinnak, visszakerülhet eredeti helyére, mindannyiunk legnagyobb megelégedésére.

Hogy a hiányzó lap miként került Oroszországba, arról szűkszavúan csak annyit közöltek, hogy 1845-ben egy Porfirije Uszpenszki nevű orosz szerzetes járt a hilandari szerb kolostorban, ahol akkor a szóban forgó evangéliumot őrizték, és annyira megtetszett neki a szent könyv, hogy egy oldalát, a 166-ikat magával vitte, hogy bemutathassa szerzetes társainak. Más források szerint viszont Porfirije atya titokban kivágta a lapot a kódexből és valójában ellopta.

Ez most már mindegy, a lényeg az, hogy a szerb egyház számára felbecsülhetetlen kincsnek számító kódexlap az orosz múzeumba került, most azonban Putyin elnök jól ismert nagyvonalúságához és a délszláv testvérek iránti meleg érzelmeihez híven eleget tesz a belgrádi kérésnek és visszaadja nekünk.

Ha így történt volna, a Putyin rajongók szívét melengető történet lett volna belőle, és nem egy csúfos blama. A beharangozottakkal ellentétben ugyanis Nikolić még csak nem is találkozhatott Vlagyimir Putyinnal, a nagy ajándék pedig nem az ősi szent könyv 166. oldala, hanem annak nemrég készült másolata! Egyszóval az orosz testvérek az eredetit megtartották, a szerb elnök szemét pedig egy kópiával szúrták ki.

És ami még nagyobb szégyen és megaláztatás: Nikolić ezt olyan lelkes beszédben köszönte meg, mintha az egész szentpétervári múzeumot neki ajándékozták volna.

*

Még egy nagy visszhangot kiváltó történet az elmúlt napokból: Donald Trump amerikai republikánus elnökjelölt bocsánatot kért Szerbiától a NATO-bombázások miatt!

Ez a kijelentés is a lapok címoldalára került, hiszen azt a nálunk széles körben elterjedt véleményt támasztotta alá, hogy a nyugatiak minden ok nélkül bombázták az országot és a világért sem azért, mert Miloševićék hadigépezete etnikai tisztogatást hajtott végre Koszovóban, továbbá más háborús kalandokba bocsátkozott. A tévedést felismerő elnökjelölt a Nedeljnik című belgrádi hetilapnak adott interjúban hibának nevezte az 1999-es NATO-bombázást, és elítélte az agressziót (nem Miloševićékét, hanem azt, amit a NATO hajtott végre), és ezzel – bármily megalázó kijelentéseket is tett a nőkről - rögtön belopta magát az itteni emberek szívébe.

A nyilatkozat keltette lelkesedés nagyjából annyi ideig tartott, mint a Miroslav evangélium 166. lapja körüli össznépi örvendezés. Donald Trump szóvivője útján a leghatározottabban cáfolta, hogy nyilatkozott volna a kérdéses belgrádi médiumnak, és hogy bocsánatot kért volna a szerbektől. Ellenkezőleg, ő követelt bocsánatkérést a belgrádi hetilaptól a meg nem történt interjú közreadása miatt. Közben kiderült, hogy a szerző egy Amerikában élő szerb származású filmproducer és színész, Vladimir Rajčić, aki Trump kampánycsapatának munkatársai útján próbált az elnökjelölthöz férkőzni, és a velük folytatott üzenetváltásokat használta fel egy képzelt interjú elkészítéséhez. A belgrádi szerkesztőség kénytelen volt bevallani, hogy nem kaptak interjút Trumptól, és úgy próbált védekezni, hogy megbíztak Rajčićban, aki felvételekkel támasztotta alá, hogy jóban van a republikánus jelölt embereivel. Ezért nem kételkedtek az anyag hitelességében. (…)

Hogy mennyire indokolatlan a Clintonéktól való félelem, ezt az amerikai Daniel Serwer, a balkáni ügyek szakértője magyarázta meg a Blic című belgrádi lapnak adott (valós) interjúban:

„Szerbia még a kétszázadik helyen sincs az amerikai külpolitika prioritásai között. Egy elnök egész mandátuma letelhet, és nem jut el eddig a pontig”.

Csak reménykedhetünk, hogy a prioritások sorrendje nem változik.

2016. október 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„A vajdasági magyarság lapja”?

A Magyar Szó és a Hét Nap akkor lesz a vajdasági magyarság napilapja, amikor majd a >

Tovább

A rossz közérzet lázadása

Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán >

Tovább

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább