Ma Orsolya, Zsolt névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ebéd sujtóhibával
Csorba Zoltán
Egy alkalommal egy fiatalember aki sült csirke szárnyat fogyasztott és mindkét kezét összemaszatolta, az orrával görgette az okos telefon kijelzőjét! Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):
Vannak akik, csak úgy hajlandóak repülőgépen utazni, ha a a gépen ott van az ejtőernyő kezük ügyében. Vannak akik tengeralattjárón csakis búvár felszerelés-adta biztonság érzetben merülnek alá. És vannak, akik étkezés közben újságot olvasnak. Akiknél az étkezési szertartás legfontosabb eleme, hogy először is kiterítik maguk előtt a heti-, vagy napilapot és csak úgy mellékesen kanalazzák az ételt.
Abban az étteremben, ahová leggyakrabban járok ebédelni két irodaháznyi alkalmazott (tintanyaló - mondták régen, amikor még tintával írtak, manapság: monitor-bámuló) étkezik és a nagy számok törvényének értelmében akad olyan is, konkrétan egy magas, szemüveges fiatalember, aki a fentiekben említett étkezési szokás rabja. Valószínűleg attól a szándéktól vezérelve, hogy bebizonyítsák tudományos feltételezésüket (tudományosan: hipotézis) miszerint ezek a személyek olvasás közben bármit megesznek tréfás kedvű (vagy a tudományosan kutató) barátai a múlt szerdán a következőket tették: miután a kísérleti alany, berögződött szokásához híven maga előtt szétterítette az akkor még megjelenő, időközben fondorlatos módon megszüntetett Népszabadság aznapi számát, a tányért pedig csak úgy mellékesen jobbról helyezte el, a grízgaluska közé kókuszgombócot csúsztattak. A kísérleti alany megrágta, lenyelte és tovább lapozott. A második fogásnál a pörköltbe egész kanálnyi chilit, majd (gazdagon lekváros) vargabélest csempésztek, kevertek. A fiatalember mindezt bevette és csak akkor fintorodott el, amikor egy durva sajtóhibát vélt felfedezni abban az információban, amely valami szörnyű betegséget okozó vírus terjedéséről számolt be. Miután egymás után háromszor koppant az üres tányér alján a kanál, a kísérleti alany kikövetkeztette, hogy eleget tett aznap déli kötelességének, mármint: elfogyasztotta az ebédet, összehajtogatta az újságot és távozott.
Egy, a diplomáciához közel álló ismerősöm mesélte, hogy az egyik korábbi külügyminiszter szintén e szokás rabjaként a külföldi díszvacsorák során is elővett táskájából újságot és miközben a vendéglátó külügyminiszter a leszerelésről, vagy éppenséggel az elkerülhetetlen háborús konfliktusról beszélt, ő kanalazta az elébe tett fürjlevest (vagy akármit, akár kígyólevest is), olvasott és bólogatott. A történet valóság tartalmát nem tudtam leellenőrizni, tehát, mint ahogy Balašević is egyik dalában énekli: ha ő hazudott nekem, én is hazudok
Ennek a szokásnak létezik egy fordított válfaja is. Vannak, akik csak úgy tudnak olvasni, ha közben nassolnak. Az ínyencek külön figyelemmel készítik elő a nassolni valót: Tolsztojhoz, Dosztojevszkijhez orosz tea és kaviár dukál, ha a történet az Alaszkát emlegeti, akkor fagyit nyalogatnak, ha a regény hőse Távol Keleten barangol, akkor elropogtatnak jó étvággyal néhány bordóra sült zöld szöcskét. Állítólag általános jelenség, hogy a hölgyolvasók függetlenül a könyv témájától és helyszínétől legszívesebben csokit majszolnak olvasás közben. Ami jót tesz a boldogság hormonuknak.
Amikor egyik barátomnak beszélgetés közben megemlítettem ezt a témát, ezt a szokást, elmondta, hogy ő mit tapasztalt egy kifőzdében, ahol szintén nagy számban étkeznek (fiatal) irodisták: egyszer ugyan látott olyan személyt, aki újságot olvasott, ám naponta többet is, akik étkezés közben az okos telefonjukból olvasnak. Fél kézzel esznek, fél kézzel fogják a mobilt. Egy alkalommal egy fiatalember aki sült csirke szárnyat fogyasztott és mindkét kezét összemaszatolta, az orrával görgette az okos telefon kijelzőjét!
Következő cikk: A bőgőmasina identitás országa. Avagy „ha fasiszta, minden karrier nyitva áll ön előtt”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szép csendben kiléptem a közéletből
Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >
Támogatjuk Márki-Zay Pétert!
„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >
Az Édentől balra
Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >
„Mikor megy már nyugdíjba?”
A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >
Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból
Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >
Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz
És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >
„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”
A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >
Civilizációs válság
Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >
„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”
Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >
„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”
Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >
Végtelenül sajnálatos a szabadkai politikusok mosakodása
Remélem, hogy előzőleg legalább a sajtóból értesültek és gondosan áttanulmányozták Dragan kapitány több évtizedes „humanitárius” tevékenységét. >
Dvostruka zavisnost medija na mađarskom jeziku
Mediji na mađarskom jeziku se nalaze u dvostruko zavisnom položaju, s jedne strane, zavise od novčane >