Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Egy alkalommal egy fiatalember aki sült csirke szárnyat fogyasztott és mindkét kezét összemaszatolta, az orrával görgette az okos telefon kijelzőjét! Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):

Vannak akik, csak úgy hajlandóak repülőgépen utazni, ha a a gépen ott van az ejtőernyő kezük ügyében. Vannak akik tengeralattjárón csakis búvár felszerelés-adta biztonság érzetben merülnek alá. És vannak, akik étkezés közben újságot olvasnak. Akiknél az étkezési szertartás legfontosabb eleme, hogy először is kiterítik maguk előtt a heti-, vagy napilapot és csak úgy mellékesen kanalazzák az ételt.

Abban az étteremben, ahová leggyakrabban járok ebédelni két irodaháznyi alkalmazott (tintanyaló - mondták régen, amikor még tintával írtak, manapság: monitor-bámuló) étkezik és a nagy számok törvényének értelmében akad olyan is, konkrétan egy magas, szemüveges fiatalember, aki a fentiekben említett étkezési szokás rabja. Valószínűleg attól a szándéktól vezérelve, hogy bebizonyítsák tudományos feltételezésüket (tudományosan: hipotézis) miszerint ezek a személyek olvasás közben bármit megesznek tréfás kedvű (vagy a tudományosan kutató) barátai a múlt szerdán a következőket tették: miután a kísérleti alany, berögződött szokásához híven maga előtt szétterítette az akkor még megjelenő, időközben fondorlatos módon megszüntetett Népszabadság aznapi számát, a tányért pedig csak úgy mellékesen jobbról helyezte el, a grízgaluska közé kókuszgombócot csúsztattak. A kísérleti alany megrágta, lenyelte és tovább lapozott. A második fogásnál a pörköltbe egész kanálnyi chilit, majd (gazdagon lekváros) vargabélest csempésztek, kevertek. A fiatalember mindezt bevette és csak akkor fintorodott el, amikor egy durva sajtóhibát vélt felfedezni abban az információban, amely valami szörnyű betegséget okozó vírus terjedéséről számolt be. Miután egymás után háromszor koppant az üres tányér alján a kanál, a kísérleti alany kikövetkeztette, hogy eleget tett aznap déli kötelességének, mármint: elfogyasztotta az ebédet, összehajtogatta az újságot és távozott.

Egy, a diplomáciához közel álló ismerősöm mesélte, hogy az egyik korábbi külügyminiszter szintén e szokás rabjaként a külföldi díszvacsorák során is elővett táskájából újságot és miközben a vendéglátó külügyminiszter a leszerelésről, vagy éppenséggel az elkerülhetetlen háborús konfliktusról beszélt, ő kanalazta az elébe tett fürjlevest (vagy akármit, akár kígyólevest is), olvasott és bólogatott. A történet valóság tartalmát nem tudtam leellenőrizni, tehát, mint ahogy Balašević is egyik dalában énekli: ha ő hazudott nekem, én is hazudok

Ennek a szokásnak létezik egy fordított válfaja is. Vannak, akik csak úgy tudnak olvasni, ha közben nassolnak. Az ínyencek külön figyelemmel készítik elő a nassolni valót: Tolsztojhoz, Dosztojevszkijhez orosz tea és kaviár dukál, ha a történet az Alaszkát emlegeti, akkor fagyit nyalogatnak, ha a regény hőse Távol Keleten barangol, akkor elropogtatnak jó étvággyal néhány bordóra sült zöld szöcskét. Állítólag általános jelenség, hogy a hölgyolvasók függetlenül a könyv témájától és helyszínétől legszívesebben csokit majszolnak olvasás közben. Ami jót tesz a boldogság hormonuknak.

Amikor egyik barátomnak beszélgetés közben megemlítettem ezt a témát, ezt a szokást, elmondta, hogy ő mit tapasztalt egy kifőzdében, ahol szintén nagy számban étkeznek (fiatal) irodisták: egyszer ugyan látott olyan személyt, aki újságot olvasott, ám naponta többet is, akik étkezés közben az okos telefonjukból olvasnak. Fél kézzel esznek, fél kézzel fogják a mobilt. Egy alkalommal egy fiatalember aki sült csirke szárnyat fogyasztott és mindkét kezét összemaszatolta, az orrával görgette az okos telefon kijelzőjét!

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Elment a Pali

Ezúttal nem Kanadába a fiához, hanem egy sokkal távolibb útra. Az egykori szabadkai világcsavargó lassan, de >

Az árulás testi kényszere

Vajon gyávaság-e vészhelyzetben futni, menekülni, félni? Vajon Magda, ha őrzi, vállalja a zsidó identitást, több esélye >

Balkáni egzotikum vagy Európa nyitott sebe

Miljenko Jergović boszniai horvát író egyik interjújában pontosan megfogalmazta miről is van szó. Úgy érzi, írja, >

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |