2025. június 19. csütörtök
Ma Gyárfás, Romuald névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Mesterkedik az USA

J. Garai Béla
J. Garai Béla

A vészhírek terjesztésével azt sugallják, hogy egyedül Putyinban bízhatunk, az orosz elnök Szerbia igazi barátja. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Ha nem Bosznia, akkor Koszovó. Most éppen az utóbbi, a „déli tartomány” gerjeszt heves indulatokat Belgrádban és okoz álmatlan éjszakákat minden rendes hazafinak. Hiszen másról sem szólnak a médiahíradások, minthogy ismét összeesküdtek Szerbia ellen azzal a céllal, hogy Pristina elorozhassa a koszovói szerb vagyont.

Az átlagpolgár még ki sem mérgelődhette magát a villanyáram-drágulás miatt (amin felbuzdulva a fakereskedők rögtön felemelték a tűzifa és a szén árát is, nehogy véletlenül olcsóbb legyen a kilowattoknál), és máris itt az őt sújtó újabb baj, amit úgy élhetett meg, mintha apai örökségétől fosztanák meg: Szerbiától el akarják rabolni a Telekom távközlési vállalat koszovói részlegét! Ezzel a nyugtalanító hírrel bombázták a múlt hét elején nemcsak a tévéhíradóban, hanem a lapokban is: szinte kiszúrták a szemét az öklömnyi betűkkel szedett első oldalas címek. A magát az ország legnagyobb példányszámban megjelenő lapjaként reklámozó Informer c. tabloid például már meg is nevezte a komplott szervezőit: az Európai Unió és az USA mesterkedéséről van szó.

A tudósítás arról számol be aggódó olvasóinak, hogy Brüsszel ultimátumot intézett Belgrádhoz: vagy elfogadja a Pristinával való telekommunikációs megállapodást, amely a Telekom vagyonról való lemondást követeli Szerbiától, vagy megszakítja a csatlakozási tárgyalásokat. Ha azonban elfogadja, akkor ezzel a többi szerb tulajdonú cég is elveszik az ország számára, vagyis a szerb államot közel 200 milliárd értékű koszovói vagyonától fosztanák meg.

Az első sokkot nyomban követte a második is: a Telekom után külföldi mentoraikra támaszkodva az albánok a Trepča bányakombinátra is kivetették hálójukat! A pristinai parlament ugyanis a múlt pénteken a brüsszeli megállapodásra hivatkozva törvényt fogadott el a nagyvállalat vagyonának kisajátításáról, mit sem törődve azzal a szerb vélekedéssel, hogy ez szerb tulajdon.

(…) De nemcsak a koszovói vagyonról van szó, hanem sokkal többről! Egyes belgrádi elemzők tudni vélik, hogy az egész ügy mögött Washington áll, és ha Belgrád elfogadja az ultimátumot, akkor jön majd az a követelés, hogy ne ellenezze Koszovó felvételét a nemzetközi szervezetekbe. E teória szerint Amerika bosszút akar állni Szerbián, amiért nem akadályozta meg a népszavazást a boszniai Szerb Köztársaságban, ezért meg akarja törni és meg akarja buktatni a Vučić-kormányt. Végső céljuk pedig az, hogy Belgrád ismerje el Koszovó függetlenségét, mert akkor automatikusan csökken az orosz befolyás nemcsak Szerbiában, hanem az egész térségben.

Annyi az összeesküvés, a fenyegetés meg a zsarolás, hogy az ember már bele se mer nézni az újságokba! Ám nehéz nem észrevenni, hogy a riogatások rendre azokból a körökből érkeznek, amelyek minden eszközzel megakadályoznák az ország közeledését az Európai Unióhoz. A vészhírek terjesztésével azt sugallják, hogy egyedül Putyinban bízhatunk, az orosz elnök Szerbia igazi barátja. Oroszország pedig az utóbbi években annyira megerősödött, hogy sikeresen megvédheti szövetségeseit és szembeszállhat az USA balkáni törekvéseivel.

Hogy az uniós tagságról való lemondás és a kilátásba helyezett orosz védelem mennyire nyugtatja a szerb közvéleményt, azt csak találgathatjuk.

Mindeközben A. Vučić miniszterelnök egyensúlyozni próbál a követelések között, megtalálni a választ a kihívásokra. Igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, hogy a kormány birtokában vannak olyan érvek, amelyek kedvező irányban dönthetik el a kérdést.

Hogy végül mire jut a kormány Brüsszelben a szerb nagyvállalatok koszovói kisajátítása ügyében, az hamarosan eldől. Ám bármekkora kompromisszumra kényszerülnek is a helyzet megoldása érdekében, nem vitás, hogy azt hatalmas sikerként fogják bejelenteni.

Az átlagpolgár pedig fellélegezhet, hogy ezt a bonyodalmat is megúsztuk ép bőrrel és orosz segítség nélkül. Nyugodtak lehetünk egészen a következő alkalomig.

2016. október 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Én bízom a falu jövőjében”

A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >

Tovább

Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően

A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >

Tovább

A vitustánc folytatódik

Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >

Tovább

PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK

A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >

Tovább

Hét hónappal később

Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >

Tovább

A vereség tudomásulvétele

Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >

Tovább

Politikusok a csendőrök sorfala mögött

Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >

Tovább

Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma

Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >

Tovább

A kelet-közép-európai nacionalizmusok és a nemzeti kisebbségek

Orbán egy rugalmas eszmére gondol, így például a kisebbségi  ”többlet-jogosítványokra” utal, de ide sorolható a kisebbségi >

Tovább

A Magyar Nemzeti Tanács a VMSZ fiókszervezete

Pásztor-Fremond „elmélete” a közösség megosztását jelenti „jó” és „rossz” magyarokra. A rosszemlékű, „egy közösség, egy párt, >

Tovább

Szerbia májusban

Nem tudom, ehhez képest aggasztó-e az EU hallgatása, akár a jogsértések esetén is, hisz különösebben nem >

Tovább

A rendszerváltás egyik legfontosabb regénye

Az egyik 1990-es keltezésű jegyzetében írta, gyónni akart a világnak, csakhogy a világ gyorsabb és rámenősebb >

Tovább