Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Mesterkedik az USA
J. Garai Béla
A vészhírek terjesztésével azt sugallják, hogy egyedül Putyinban bízhatunk, az orosz elnök Szerbia igazi barátja. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Ha nem Bosznia, akkor Koszovó. Most éppen az utóbbi, a „déli tartomány” gerjeszt heves indulatokat Belgrádban és okoz álmatlan éjszakákat minden rendes hazafinak. Hiszen másról sem szólnak a médiahíradások, minthogy ismét összeesküdtek Szerbia ellen azzal a céllal, hogy Pristina elorozhassa a koszovói szerb vagyont.
Az átlagpolgár még ki sem mérgelődhette magát a villanyáram-drágulás miatt (amin felbuzdulva a fakereskedők rögtön felemelték a tűzifa és a szén árát is, nehogy véletlenül olcsóbb legyen a kilowattoknál), és máris itt az őt sújtó újabb baj, amit úgy élhetett meg, mintha apai örökségétől fosztanák meg: Szerbiától el akarják rabolni a Telekom távközlési vállalat koszovói részlegét! Ezzel a nyugtalanító hírrel bombázták a múlt hét elején nemcsak a tévéhíradóban, hanem a lapokban is: szinte kiszúrták a szemét az öklömnyi betűkkel szedett első oldalas címek. A magát az ország legnagyobb példányszámban megjelenő lapjaként reklámozó Informer c. tabloid például már meg is nevezte a komplott szervezőit: az Európai Unió és az USA mesterkedéséről van szó.
A tudósítás arról számol be aggódó olvasóinak, hogy Brüsszel ultimátumot intézett Belgrádhoz: vagy elfogadja a Pristinával való telekommunikációs megállapodást, amely a Telekom vagyonról való lemondást követeli Szerbiától, vagy megszakítja a csatlakozási tárgyalásokat. Ha azonban elfogadja, akkor ezzel a többi szerb tulajdonú cég is elveszik az ország számára, vagyis a szerb államot közel 200 milliárd értékű koszovói vagyonától fosztanák meg.
Az első sokkot nyomban követte a második is: a Telekom után külföldi mentoraikra támaszkodva az albánok a Trepča bányakombinátra is kivetették hálójukat! A pristinai parlament ugyanis a múlt pénteken a brüsszeli megállapodásra hivatkozva törvényt fogadott el a nagyvállalat vagyonának kisajátításáról, mit sem törődve azzal a szerb vélekedéssel, hogy ez szerb tulajdon.
(…) De nemcsak a koszovói vagyonról van szó, hanem sokkal többről! Egyes belgrádi elemzők tudni vélik, hogy az egész ügy mögött Washington áll, és ha Belgrád elfogadja az ultimátumot, akkor jön majd az a követelés, hogy ne ellenezze Koszovó felvételét a nemzetközi szervezetekbe. E teória szerint Amerika bosszút akar állni Szerbián, amiért nem akadályozta meg a népszavazást a boszniai Szerb Köztársaságban, ezért meg akarja törni és meg akarja buktatni a Vučić-kormányt. Végső céljuk pedig az, hogy Belgrád ismerje el Koszovó függetlenségét, mert akkor automatikusan csökken az orosz befolyás nemcsak Szerbiában, hanem az egész térségben.
Annyi az összeesküvés, a fenyegetés meg a zsarolás, hogy az ember már bele se mer nézni az újságokba! Ám nehéz nem észrevenni, hogy a riogatások rendre azokból a körökből érkeznek, amelyek minden eszközzel megakadályoznák az ország közeledését az Európai Unióhoz. A vészhírek terjesztésével azt sugallják, hogy egyedül Putyinban bízhatunk, az orosz elnök Szerbia igazi barátja. Oroszország pedig az utóbbi években annyira megerősödött, hogy sikeresen megvédheti szövetségeseit és szembeszállhat az USA balkáni törekvéseivel.
Hogy az uniós tagságról való lemondás és a kilátásba helyezett orosz védelem mennyire nyugtatja a szerb közvéleményt, azt csak találgathatjuk.
Mindeközben A. Vučić miniszterelnök egyensúlyozni próbál a követelések között, megtalálni a választ a kihívásokra. Igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, hogy a kormány birtokában vannak olyan érvek, amelyek kedvező irányban dönthetik el a kérdést.
Hogy végül mire jut a kormány Brüsszelben a szerb nagyvállalatok koszovói kisajátítása ügyében, az hamarosan eldől. Ám bármekkora kompromisszumra kényszerülnek is a helyzet megoldása érdekében, nem vitás, hogy azt hatalmas sikerként fogják bejelenteni.
Az átlagpolgár pedig fellélegezhet, hogy ezt a bonyodalmat is megúsztuk ép bőrrel és orosz segítség nélkül. Nyugodtak lehetünk egészen a következő alkalomig.
Következő cikk: Szerkesztőségi állásfoglalás a Népszabadság ügyében
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Lépésnyire a végső győzelemtől
Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >
Hasznos-e a bojkottálás?
Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül. A VMSZ és a >
Alászolgája Főnök, s respekt
Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >
Szerelmünk volt és mostohánk lett
Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >
Requiem a vajdmagy sajtószabadságért
Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >
Jelzők zűrzavarában
„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >
Magyar-magyar párbeszéd?
Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >
Meghaltatok
Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >
A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett
Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >
Nyári emlék
10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >
Az abszurd, "amiben élsz"
Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >
A miniszterelnök nem magánember
Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >