2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Mesterkedik az USA

J. Garai Béla
J. Garai Béla

A vészhírek terjesztésével azt sugallják, hogy egyedül Putyinban bízhatunk, az orosz elnök Szerbia igazi barátja. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Ha nem Bosznia, akkor Koszovó. Most éppen az utóbbi, a „déli tartomány” gerjeszt heves indulatokat Belgrádban és okoz álmatlan éjszakákat minden rendes hazafinak. Hiszen másról sem szólnak a médiahíradások, minthogy ismét összeesküdtek Szerbia ellen azzal a céllal, hogy Pristina elorozhassa a koszovói szerb vagyont.

Az átlagpolgár még ki sem mérgelődhette magát a villanyáram-drágulás miatt (amin felbuzdulva a fakereskedők rögtön felemelték a tűzifa és a szén árát is, nehogy véletlenül olcsóbb legyen a kilowattoknál), és máris itt az őt sújtó újabb baj, amit úgy élhetett meg, mintha apai örökségétől fosztanák meg: Szerbiától el akarják rabolni a Telekom távközlési vállalat koszovói részlegét! Ezzel a nyugtalanító hírrel bombázták a múlt hét elején nemcsak a tévéhíradóban, hanem a lapokban is: szinte kiszúrták a szemét az öklömnyi betűkkel szedett első oldalas címek. A magát az ország legnagyobb példányszámban megjelenő lapjaként reklámozó Informer c. tabloid például már meg is nevezte a komplott szervezőit: az Európai Unió és az USA mesterkedéséről van szó.

A tudósítás arról számol be aggódó olvasóinak, hogy Brüsszel ultimátumot intézett Belgrádhoz: vagy elfogadja a Pristinával való telekommunikációs megállapodást, amely a Telekom vagyonról való lemondást követeli Szerbiától, vagy megszakítja a csatlakozási tárgyalásokat. Ha azonban elfogadja, akkor ezzel a többi szerb tulajdonú cég is elveszik az ország számára, vagyis a szerb államot közel 200 milliárd értékű koszovói vagyonától fosztanák meg.

Az első sokkot nyomban követte a második is: a Telekom után külföldi mentoraikra támaszkodva az albánok a Trepča bányakombinátra is kivetették hálójukat! A pristinai parlament ugyanis a múlt pénteken a brüsszeli megállapodásra hivatkozva törvényt fogadott el a nagyvállalat vagyonának kisajátításáról, mit sem törődve azzal a szerb vélekedéssel, hogy ez szerb tulajdon.

(…) De nemcsak a koszovói vagyonról van szó, hanem sokkal többről! Egyes belgrádi elemzők tudni vélik, hogy az egész ügy mögött Washington áll, és ha Belgrád elfogadja az ultimátumot, akkor jön majd az a követelés, hogy ne ellenezze Koszovó felvételét a nemzetközi szervezetekbe. E teória szerint Amerika bosszút akar állni Szerbián, amiért nem akadályozta meg a népszavazást a boszniai Szerb Köztársaságban, ezért meg akarja törni és meg akarja buktatni a Vučić-kormányt. Végső céljuk pedig az, hogy Belgrád ismerje el Koszovó függetlenségét, mert akkor automatikusan csökken az orosz befolyás nemcsak Szerbiában, hanem az egész térségben.

Annyi az összeesküvés, a fenyegetés meg a zsarolás, hogy az ember már bele se mer nézni az újságokba! Ám nehéz nem észrevenni, hogy a riogatások rendre azokból a körökből érkeznek, amelyek minden eszközzel megakadályoznák az ország közeledését az Európai Unióhoz. A vészhírek terjesztésével azt sugallják, hogy egyedül Putyinban bízhatunk, az orosz elnök Szerbia igazi barátja. Oroszország pedig az utóbbi években annyira megerősödött, hogy sikeresen megvédheti szövetségeseit és szembeszállhat az USA balkáni törekvéseivel.

Hogy az uniós tagságról való lemondás és a kilátásba helyezett orosz védelem mennyire nyugtatja a szerb közvéleményt, azt csak találgathatjuk.

Mindeközben A. Vučić miniszterelnök egyensúlyozni próbál a követelések között, megtalálni a választ a kihívásokra. Igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, hogy a kormány birtokában vannak olyan érvek, amelyek kedvező irányban dönthetik el a kérdést.

Hogy végül mire jut a kormány Brüsszelben a szerb nagyvállalatok koszovói kisajátítása ügyében, az hamarosan eldől. Ám bármekkora kompromisszumra kényszerülnek is a helyzet megoldása érdekében, nem vitás, hogy azt hatalmas sikerként fogják bejelenteni.

Az átlagpolgár pedig fellélegezhet, hogy ezt a bonyodalmat is megúsztuk ép bőrrel és orosz segítség nélkül. Nyugodtak lehetünk egészen a következő alkalomig.

2016. október 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább