2019. szeptember 20. péntek
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Egy rém felesleges referendum

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Az egyik legbizarrabb feltételezés, hogy több mint egy kiló aranyat tart otthon. Dodik ezt nem is cáfolja, sőt azt mondja, akár több is lehet. De mindezt ajándékba kapta unokái születése alkalmából. És hát mit meg nem tenne egy nagyapa?

1992. január 9. Szarajevó, Holiday Inn Szálloda

A sajátságos délszláv rendszerváltások közül a bosznia-hercegovinai volt a legvéresebb és a több éves háborút kiváltó talán legfontosabb esemény az ortodox karácsony és újév közötti időszakban játszódott le. A színhely az 1984-es Téli Olimpiai Játékokra felépült Holiday Inn szálloda, Szarajevó kellős közepén. Maga a hotel is a boszniai háború egyik jellegzetes „szereplője”: itt kiáltották ki a boszniai szerbek Bosznia-Hercegovinától független országukat, itt lakott 1992 elején a Karadžić család, ennek az ablakából lőttek orvlövészek a béketüntetők közé, innen haditudósított a nemzetközi sajtó és végül ez a szálloda volt a környező hegyekből gránátozó szerb martalócok gyakori célpontja. Úgy hogy Szarajevó ostromának a vége felé, 1995 nyarán már csak egy kisebb szárnya volt vendégfogadó képes.

1992 januárjában azonban még minden működött a szállóban és semmi sem Bosznia-Hercegovinában. Egymásra licitálva tették a legkockázatosabb lépéseket az első többpárti választásokon (1990) győztes nemzeti pártok (bosnyák, szerb, horvát). Vidéken már voltak fegyveres incidensek, de a fővárosban még nem. A bosnyák (SDA) és a horvát (HDZ) párt képviselői népszavazást írtak ki a Jugoszláviától való elszakadásról (Szlovénia és Horvátország már elment). A most már szerb többséggel bíró csonka Jugoszláviához ragaszkodtak a boszniai szerbek. A bosnyák-horvát népszavazást megelőzendő Radovan Karadžić (első fokon elítélt háborús bűnös) mint „köztársasági elnök”, aki családjával a Holiday Innben lakott akkortájt, összehívta a nemrég alakult boszniai szerb nemzetgyűlést, és kikiáltották a Boszniai Szerb Köztársaságot, amely csatlakozni kívánt a már említett csonka Jugoszláviához. És természetesen bojkottálni a bosnyák-horvát függetlenségi referendumot. Csináltak saját népszavazást. Háború lett a vége. Az országalapító gyűlés első sorában későbbi háborús bűnösök tapsoltak önfeledten.

Ezt a jeles dátumot célozta meg 24 évvel később Milorad Dodik, a Boszniai Szerb Köztársaság mostani elnöke, hogy népszavazást írjon ki: akarja-e, hogy január 9-e a köztársaság hivatalos ünnepe legyen? Nem nagy ügy, gondolná az ember, legfeljebb az ott élő bosnyákoknak és horvátoknak nem fog majd nagyon tetszeni. Csakhogy: az 1995 végén megkötött daytoni egyezmény (aláírók: Milošević, Tuđman, Izetbegović) értelmében Bosznia-Hercegovina egyrészt egyben maradt, másrészt két úgynevezett entitásra (jobb kifejezést nem találtak ki) oszlott: a Republika srpska-ra (csak Srpskanak azaz Szerbnek becézik) és a Bosnyák-Horvát Föderációra. Így próbáltak ideiglenes békét teremteni a nagyhatalmak a civakodó három nemzet között. Mindkét entitásnak van saját parlamentje és kormánya, de vannak közös hatalmi szervek is, mint például a háromtagú államelnökség (egy bosnyák, egy szerb, egy horvát), amelynek jelenlegi soros elnöke a háborús elnök Alija Izetbegović fia, Bakir. Mindannyiuk felett pedig egy, az ENSZ-t képviselő, nemzetközi döntőbíró áll  (jelenleg Valentin Inzko osztrák diplomata), akinek vétójoga van olyan döntések megsemmisítésére, amelyek nem férnek össze a daytoni szerződéssel.

Már pedig a Dodik-féle referendum ellentétes a Bosznia-Hercegovina alapját képező szerződéssel. Így ítélte ezt meg az ország Legfelsőbb Bírósága még jóval a népszavazás előtt, és ezért idézték be gyanúsítottként Dodikot a referendum utáni első napon. A boszniai szerb elnöknek persze esze ágában sincs a szarajevói hatóság elé járulni. Ha beszélgetni akarnak vele, jöjjenek Banjalukába – üzente  a központi hatalomnak. És: kilátásba helyezett egy újabb népszavazást, ezúttal már tényleg az elszakadásról. A mostani is tulajdonképpen egy közös állami testület (Legfelsőbb Bíróság) semmibe vételét jelenti. De Milorad Dodik nem most kezdte el ezt a végjátékot. Már régen feszegeti a határokat és folyamatosan azzal fenyegetőzik, hogy kivezeti a boszniai szerb népet a közös hazából.

Külföldi támogatást azonban nem nagyon tud szerezni elszakadási kísérleteihez. Legnagyobb támasza mindeddig Belgrád volt, amely maga is évek óta űzi a „Nyugaton gazsulálok, de Moszkvában a szívem” játékot. Aleksandar Vučić, szerb miniszterelnök ezúttal komoly figyelmeztetést kaphat, ha nem is a szíve tájáról, hogy esze ágában se legyen támogatni Dodik referendumát. Nem is tette meg: nem ítélte el, de nem is bátorította. Maradt Putyin. Dodik három nappal a népszavazás előtt ellátogatott Moszkvába és onnan kitűnő hírekkel érkezett vissza, amelyek lényege, hogy Putyin megvédi mindenáron a boszniai szerb népet. Mintha valaki éppen meg akarná támadni őket. A moszkvai hivatalos beszámolók nem támasztják alá Dodik optimizmusát, hiszen a találkozóról kiadott közlemény például meg sem említi a referendumot. Kínos lenne, ha valaki is olvasná a Srpskaban a hivatalos moszkvai közleményeket.

A Nyugat természetesen elítélte a népszavazást (EU is, USA is), márpedig onnan származik az egyetlen működő boszniai iparág (a külföldiek ott tartózkodása) bevételének három negyede. Magyarán: az amerikaiak és az európaiak finanszírozzák azt, ami egyáltalán működik az országban.

A hazafiasságra és a nemzeti önvédelemre kihegyezett több hónapos kampány eredménye végül is az lett, hogy az entitás szavazati joggal bíró lakosainak mindössze 55 százaléka voksolt. Viszont közülük szinte kivétel nélkül mindenki igennel. Soványka részvételi arány, hiába vetítette előre a nemzeti apokalipszist Dodik és pártja, a független szociáldemokraták (természetesen se nem függetlenek, se nem szociáldemokraták).

Az egész cécó viszont arra nagyon is jó volt, hogy fokozzák a feszültséget a helyhatósági választások előtt. És ebben viszont Dodikék partnerre találtak a bosnyák elnökség ügyeletes elnökében, Bakir Izetbegovićban, aki egyúttal a bosnyák párt elnöke is, így két vonatkozásban is apja politikai örököse. Ő volt az, aki feljelentette Dodikot a Legfelsőbb Bíróságnál az alkotmányellenes referendum miatt. Szerinte Dodik vége a bukás és az elszigeteltség lesz. Példákat is felhozott olyanokra, akik szembeszálltak a nemzetközi közösséggel, és végül veszítettek. Mint például Szaddam Husszein, Kadhafi vagy Milošević. Különösen Kadhafi említése húzta ki a gyufát a Republika srpska-ban. De nem annyira, hogy tömegesebben járuljanak az urnák elé. Annak sem volt jelentősebb mozgósító ereje, hogy a boszniai erők háborús parancsnoka, a nyugalmazott Sefer Halilović tábornok, akinek aktív korában is voltak túlkapásai, azt nyilatkozta: háború esetén a Boszniai Szerb Köztársaság tíz, de legfeljebb 15 napig maradna fenn. Hogy ezt nem létező hadseregek nélkül hogyan képzelte el, nem részletezte. Fontos, hogy jól odasózott a szerbeknek.

Valószínűleg nem növeli a referendum hitelességét, hogy egyetlen egy külföldi megfigyelő sem jelent meg (mellesleg nem is hívták őket).

A nemzetközi közösség főképviselője Boszniában, a már említett Valentin Inzko szankciókat helyezett kilátásba. Ezek közül a legvalószínűbbek: az EU-ba való beutazás megtiltása a boszniai szerb parlament tagjai számára (formálisan ők hagyták jóvá a népszavazást) és a külföldi bankszámlák befagyasztása.

Ez érzékenyen érinthetné Dodikot és társait, hiszen sokak véleménye szerint a referendum semmi másra nem is szolgált, mint a figyelem elterelésére az állami korrupcióról. A boszniai szerb elnök ellen több vizsgálati eljárás is folyamatban van, például a belgrádi luxusvillája miatt, amelyet állítólag készpénzben fizetett ki, és csak egy évvel később vett fel hitelt egy baráti banktól (Pavlović Banka), hogy fedezze a pénz mozgást. Az egyik legbizarrabb feltételezés, hogy több mint egy kiló aranyat tart otthon. Dodik ezt nem is cáfolja, sőt azt mondja, akár több is lehet. De mindezt ajándékba kapta unokái születése alkalmából. És hát mit meg nem tenne egy nagyapa?

A cikk nyomtatott változata a 168 Órában jelent meg.

2016. október 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább