2019. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Schaffen wir es?

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Pártvezetésünk figyelmét azonban úgy látszik túlságosan lekötötte az anyaországi kvótanépszavazás körüli agitáció, így nem maradt ideje a helyi problémákra. J.Garai Béla (Vajdaság Ma):

Magyarázza a vasárnapi kvótanépszavazást ki-ki ízlése szerint, kinek ahogy tetszik, hiszen ezzel úgysem a raisont célozták meg, hanem az érzelmeket, és így teljesen reménytelen dolog lenne meggyőzni az egyik vagy a másik tábort, hogy győzelemmel vagy kudarccal ért-e véget. (…)

Mintha Vučić számára már nem Angela Merkel menekültpolitikája lenne irányadó, aki elhíresült „Wir schaffen es” („Megbirkózunk mi ezzel”) szólásával próbálta nyugtatni a százezrével érkező menekültek miatt aggódó honfitársait. A nyomasztó gondok miatt a szerb vezetőben mostanában inkább az a kérdés merülhet fel, hogy „Schaffen wir es?” (Meg tudunk mi ezzel birkózni?). Ha ugyan járatos a németben.

A kvótanépszavazást azért is kísérte fokozott figyelem Belgrádban, mert azzal számolnak, hogy annak folyományaként újabb szigorító intézkedések léphetnek életbe a magyar határon, ahol jelenleg naponta harminc migráns adhatja át menedékkérelmét. Vladimir Cucić szerb menekültügyi főbiztos az említett esti lapban úgy magyarázta a magyar népszavazást, hogy a budapesti kormány „váltásra készül, és igazolást kér a leendő lépésekhez". Érthető az aggodalom, mivel ezzel tovább növekedhet a Szerbiában rekedt migránsok száma. Hivatalos adatok szerint jelenleg hétezren tartózkodnak itt, nem hivatalos adatok szerint azonban akár tízezren is lehetnek, hiszen csak kisebb részük tartózkodik a befogadó táborokban.

Számuk annak ellenére gyarapodik, hogy július óta katonákból és rendőrökből álló, úgynevezett egyesített biztonsági erők teljesítenek szolgálatot a szerb-bolgár és a szerb-macedón határon, és megpróbálják megakadályozni a beáramlásukat. A járőrözés azonban korántsem olyan hatékony, mint a kerítés. Mivel közülük csak nagyon keveseknek sikerül továbbhaladni a gazdag nyugati államok felé, okkal lehet tartani attól, hogy tartósan itt rekednek. Tekintettel a közelgő téli hónapokra, a kormány óriási gondok elé néz, szemmel láthatólag teljesen tanácstalan és nem tud mit kezdeni velük. Az ellátásukra ígért uniós pénzek is csak lassan folydogálnak, és korántsem elégítik ki a szükségleteket. Félő, hogy a hideg idő beálltával, amikor az embercsempészek már nem használhatják a tengeri útvonalakat, újra a balkáni útvonalat veszik majd igénybe, és ismét ezrek ostromolják majd az itteni határokat.

Nemcsak a kormánynak okoznak nagy gondot a hívatlan vendégek, hanem a lakosságnak is, nehéz lenne ezt elvitatni. Különösen azokban a környezetekben, amelyekben tömegesebben vannak jelen, mint például Szabadkán is.

Az ismétlődő incidensek sorában a múlt heti a legfrissebb, amikor több pakisztáni férfi fényes nappal zaklatott egy tizennégy éves kislányt. Nem kell csodálkozni, hogy a nagy felháborodást keltő eset tovább fokozta a migránsellenes hangulatot és az idegenektől való félelmet. Az illetékesek reagálása azonban korántsem volt megnyugtató számukra, olyan, amilyent elvártak volna. A kormány koszovói különmegbízottjának, Marko Đurićnak a „déli tartományból” való kitiltása – ami nagyjából egybeesett a szabadkai molesztálással - sokkal nagyobb vihart kavart Belgrádban. A szerb rendőrség megbízott igazgatója szerint ugyanis a legújabb szabadkai ügy csupán a „szórványos esetek” egyike volt, akárcsak az egy nappal későbbi belgrádi repülőtéri incidens, amikor a váróteremben elkülönített illegálisok közül többen kitörték az ablakot, és elmenekültek, s valóságos hajtóvadászatot kellett indítani elfogásukra.

Nem biztos, hogy mondjuk az érintett szabadkaiak egyetértenek Vladimir Rebić megbízott rendőrigazgatónak ezzel a nagyközönség megnyugtatására szánt véleményével, vagyis hogy „csupán szórványos esetről van szó”. Vagy azzal a kijelentésével, hogy a belügyminisztériumnak „más tárcákkal együttműködésben sikerült ellenőrzése alá vonni a migránsválságot”. Így festene az ellenőrzés alá vont helyzet? Akkor mi lenne, ha nem sikerült volna megteremteni az ellenőrzést?

Nyilvánvaló, hogy annak a több száz, vagy akár több ezer frusztrált menekültnek a jelenléte, aki képtelen eljutni Nyugat-Európába, de haza se mehet már, még sok problémát fog okozni ebben a környezetben.

Míg a kormány továbbra is igyekszik olyan látszatot kelteni, hogy ura a helyzetnek, és nem kell tartani a biztonsági helyzet romlásától, a haladókkal szövetséges Szerb Néppárt (SNP) azzal a követeléssel rukkolt ki, hogy sürgősen zárják be a szabadkai menekültközpontot. A párt tartományi bizottsága közleményben fejezte ki aggodalmát a szabadkai polgárok biztonsága, „a mind gyakrabban előforduló rablások, testi sértések miatt, amelyek elkövetői migránsok”.

Nem mintha nagyon meghatna bennünket a néppártiak aggodalma, hiszen tudjuk, hogy Putyin legodaadóbb szerbiai szövetségeseiről van szó, akiknek vezetője, Nenad Popović moszkvai nyomásra kapta meg a kormány ötödik alelnöki posztját azzal a megbízatással, hogy az Oroszországgal való együttműködést ösztönözze. Most sem annyira a szabadkaiak biztonsága miatt aggódnak, mint azért, hogy a szóban forgó központot egy német-osztrák alapítvány működteti, amelyről „senki sem tudja, hogy milyen jogállása van Szerbiában”. Vagyis ebben az esetben is az Európai Unió mesterkedését sejtik az ügy mögött, hogy Szerbiát „egyetlen nagy migránsközponttá alakítsák át”.

Helyénvalóbb lett volna, ha ezzel a követeléssel a SNP helyett a VMSZ áll elő, hiszen tagsága jelentős része szabadkai, és őket érinti a legjobban ez a kérdés. Pártvezetésünk figyelmét azonban úgy látszik túlságosan lekötötte az anyaországi kvótanépszavazás körüli agitáció, így nem maradt ideje a helyi problémákra.

2016. október 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább